Tavaszváró

Már nagyon várom a tavaszt. Tőlem ez elég szokatlan dolog, mert imádom a telet és a hideget, de most már jól esne egy kis napsütés és egy kis fény. Emlékszem, ősszel még arra vágytam, hogy ha kihajolok az ablakon, akkor érezzem a télnek azt a tipikus hűvös, tiszta illatát, amibe a fahéjas kürtös kalács, meg a gesztenye illata keveredik, de most már a tavasz illatára vágyom. Szeretném érezni a frissen nyírt fű és az orgona illatát, szeretném, ha megint minden virágba borulna. Jól esne végre nem latyakban, hanem zsenge, harmatos fűben sétálgatni, beszívni az eső után jó levegőt, és csak menni, amíg visz a lábad. Mindegy, hogy merre. Szeretnék friss gyümölcsökből innivalót készíteni és sütiket sütni, amiket aztán egy piknik keretében elfogyaszthatunk a párommal. Szeretnék újra kiülni az öreg fűzfa tövéhez és közben olvasni egy mesét, vagy csak nézegetni a tájat. Nézném a kacsákat, a pillangókat, a méheket, vagy azt, ahogy a napfény táncol a víz tükrén. Apróságok ezek, de nekem annál fontosabbak. Ahogy mondani szoktam; minden apró öröm egy csillag életünk egén. Tudni kell őket becsülni. És ha már apró örömök, akkor leírom ide az erről szóló kis versemet. Nem egy világmegváltó alkotás, és nem is az volt vele a szándékom, hogy valami nagyot alkossak vele. Csupán egy könnyed, pozitív életszemléletű versike, amit jó érzés elolvasni, mikor semmi szépet nem látni a világban.

Apró örömök

Szeretteim mindig azt kérdezik tőlem,
„Hogy tudsz boldog lenni ekkora fertőben?
Nem vagy gazdag, mégis sugárzik az arcod
Oly kíváncsi vagyok, mi lehet a titkod!”

Válaszom számukra nem világbölcsesség,
Éppen csak pár apró, oktondi csekélység.
Egyszerűek, mégis csodákra képesek,
Épp ezért néhányat felsorolok nektek.

Reggelente arany napsütésre várni,
Madárdallal kelve halkan dudorászni.
Buja mezőn virág illatát ízlelni,
Apja nagy karjában kisgyermeket látni.

Csillag hullásánál csudásat kívánni,
Meleg nyári napon hűs fagylaltot enni.
Mesekönyvek lapján tündéreket látni,
Harmatos fűben mezítláb rohangálni.

Hűvös esti órán teát kortyolgatni,
Puha ágyon fekve könyveket olvasni.
Magunk örömére csengőn énekelni,
Hű szeretteinktől ajándékot kapni.

Katicának hátán pettyeket számolni,
Esős őszi napon széllel szemben futni.
Jó anyánktól forró, friss süteményt kapni,
Nagy kád, habos vízben lassan feltöltődni.

Pillangó szárnyára csöpp csókot lehelni,
Kedvencünk bundáját végigsimogatni.
Ragyogó kék égen bárányfelhőt látni,
Barátunk viccein nagyokat kacagni.

Kedves emberek, csak ennyit kéne látni,
S nem a nagyvilágtól boldogságot várni.
Fedezd fel a szépet saját közeledben,
Lássátok a csodát az apró örömökben!