Cserbenhagyásos gázolás

Mindig is föl voltam háborodva azon, ha valaki elgázol egy embert, aztán otthagyja az illetőt. Szerintem ez gerinctelen dolog, hiszen ha már megtörtént a baj, akkor legyen bennünk annyi emberség, hogy segítsünk az áldozatnak. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én fogok ilyen helyzetbe kerülni, de sajnos megtörtént. Péntek délelőtt elütöttek, én pedig sajnálatos módon megtapasztaltam milyen az, ha egy baleset után otthagyják az embert minden segítség nélkül. Az eset ráadásul akkor történt, mikor éppen igyekeztem átmenni a zebrán, ahol zöld volt a lámpa. Az autósoknak is zöld volt, de mivel gyalogosnak elsőbbséget kell adni, ezért úgy gondoltam nem kell aggódnom. Elég régóta járok azon a környéken, és a kocsival közlekedők mindig át is engedtek. Csakhogy ez az illető úgy gondolta, hogy még gyorsan át tud slisszolni előttem - hát rosszul gondolta. Szerencsére nem volt túl nagy a lendülete, így csak a lábaimat lökte ki alólam, de a fejem rendeset koppant az aszfalton. Ezek után az autós egy határozott mozdulattal kikerült és ment dolgára, mintha mi sem történt volna. Szerencsére két idősebb úr azonnal a segítségemre sietett, az egyik még jól el is kezdte szidni a gázolómat. Eleinte nem is éreztem semmit azon kívül, hogy fájt a könyököm, de aztán hamarosan összefolyt előttem a világ, szédültem, hányingerem volt, a fejem pedig fájt, ahol beütöttem. Még bementem az épületbe, ahová tartottam, de ott azonnal el kellett rohannom hányni. Utána muszáj volt megkérdeznem az ottaniakat, hogy ilyenkor mit csináljak, mert fogalmam sem volt róla, és miután elmeséltem nekik a történteket meg a tüneteimet, azonnal hazaküldtek agyrázkódás gyanújával. Ki is derült, hogy tényleg agyrázkódásom volt, de szerencsére csak enyhe, így mikor hazaértem szinte azonnal befeküdtem az ágyamba és az egész napot pihenve töltöttem. Szerencsére egy kisebb puklival a fejemen, meg egy kis zúzódással megúsztam a dolgot, és mára már jobban érzem magam, de eléggé félelmetes belegondolni abba, hogy rosszabbul is járhattam volna. Persze mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy megnéztem-e a rendszámát, mert akkor feljelenthetem. Csakhogy amikor az embert elütik, akkor nem arra figyel, hogy megjegyezze a rendszámot, és a körülöttem állók is inkább velem voltak elfoglalva. Szóval a "kedves" gázolóm büntetlenül megúszta a tettét, de az biztos, hogy ezek után fokozottabban fogok figyelni, akárhol közlekedjek is. Sokkal óvatosabbnak kell lennem, mert nem mindenki tartja be a közlekedési szabályokat, és szeretnék ezúton is mindenkit fokozott odafigyelésre inteni! Sajnos sokaknak tényleg nem számít a zebra sem, mennek, mint az őrült és nem törődnek másokkal. Mindenki legyen nagyon óvatos és vigyázzon magára!