Kánikula

Meleg van. De nagyon. Igaz, az utóbbi pár napokban volt egy kis "enyhülés", csak sajnos amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Most ismét 35 fok körüli a hőmérséklet, én pedig egyre rosszabbul viselem. Lehet, hogy a kánikula miatt, de egyre jobban vágyakozom az őszi esős-pocsolyás-szeles idő és a téli zimankók után. Érdekes, mert nyári születésű lány vagyok, mégis inkább a hideg időket szeretem, akkor érzem igazán jól magam. Persze mindegyik évszak nagyszerű, hisz mindnek meg van a maga szépsége és jó tulajdonsága, de valamiért a nyarat mindig is különösen megszenvedtem. Perzsel a Nap, égeti a torkomat a forró levegő, két perc alatt képes vagyok leégni, és ha utaznom kell, ki sem tehetem a lábamat legyező, hideg vizes rongy meg jéggé fagyasztott víz nélkül, és még akkor sem biztos, hogy nem ájulok el. Bizonyára alkati kérdés ez az egész, és van, aki kifejezetten imádja a nyarat, de a magam részéről én az őszre és a télre szavazok. Most persze még ezt az undok meleget kell elviselni, úgyhogy én is próbálom túlélni ezeket a tikkasztó napokat.
Mellékesen megjegyzem, hogy tegnap felhívott annak az intézménynek az igazgatónője, ahová jelentkeztem állásra, és közölte, hogy szeretnének felvenni! Már az interjúnál is éreztem, hogy nagyon szimpatikus voltam nekik, ráadásul egy órával a beszélgetés után már fel is hívtak, hogy majd jöjjek vissza, de mégis csak az igazgatónő konkrét felkérése volt az, ami pontot tett az i-re. Holnap megyek megbeszélésre, és ha minden jól sikerül, akkor végre dolgozni fogok, lesz saját keresetem, és egy lépéssel közelebb leszek afelé, hogy önálló életet kezdjek a párommal :)