2010. augusztus 2., hétfő

Olvasni jó





Legalább is nekem. Ez még mindig egy olyan tevékenység, ami az idő előrehaladtával sem vált kevésbé kedvessé számomra, sőt, szeretetem a könyvek és az olvasás iránt nőttön nő még a mai napig is. Kicsi korom óta imádok olvasni, szinte faltam a könyveket, szegény szüleim pedig nem győztek hétről hétre újabbakat venni, bár ahogy édesanyám mondta mindig; "könyvre nem sajnáljuk a pénzt". Mai napig imádom ezt a kis gondolatot :) Ez az egész téma természetesen olvasás közben fogalmazódott meg bennem, és akkor arra gondoltam, hogy leírom mindazt, amiért olyan csodálatosnak tartom az olvasást. Szerintem egy jó könyvet olvasni maga a varázslat. Akárhányszor a kezembe vettem egy kötetet, úgy éreztem, hogy a történet szinte kiröppen a lapok közül, megelevenedik, és a szereplők ott vannak körülöttem, lényük és varázsuk egészen tapinthatóvá válik, én pedig elveszek tér és idő zavarában. Vajon még a szobámban vagyok, vagy már egy vadregényes erdőben, a tenger fenekén, vagy akár egy másik bolygón? Káprázatos volt ez a zűrzavar, a sok utazás, mert miközben ki sem mozdultam itthonról, mégis bejártam a valós és a fantázia világának legszebb tájait. Na és persze ott van még az a semmi máshoz sem hasonlítható hangulat, amit az ember csakis olvasás közben érezhet. Számomra nincs mámorítóbb, mint belélegezni a papír és a tinta régies illatát, bámulni a szebbnél szebb borítókat, végig simítani az ujjamat a könyv gerincén, és arra gondolni, hogy ha a könyvnek lelke van - márpedig én úgy hiszem, hogy van -, akkor talán neki is legalább akkora öröm az, hogy kézbevettem, mint nekem. Lehet, hogy gyakran túl mozgalmas az életünk, és sokszor ki sem látszunk a tennivalók alól, de azért jó, ha néha szakítunk időt arra, hogy levegyük régi, kedves barátainkat a polcról, és hagyjuk, hogy ismét elbűvöljenek minket. Milyen jó érzés is az, amikor az ember egy puha kanapéba süppedve olvasgat az ablak mellett, teát kortyolgat, lelke pedig töltekezik és megpihen. Ennél már csak az lehetne jobb, ha egy kiugró ablakfülkében olvasgathatnék puha párnák között.



Valahányszor ilyen fülkét látok egy filmben, mindig az olvasás jut az eszembe. Mintha ezeket a romantikus kis kuckókat csakis azért építenék, hogy az embernek legyen hova elbújnia, ha egy kicsit ki akar zökkenni a hétköznapok szürkeségéből. Persze olvasni bárhol lehet - ágyon fekve, fa tövében, vagy egy padon ülve, miközben a fák hűs árnyékot adnak. Én igazából bárhol és bármikor képes voltam belemerülni egy jó történetbe (sokszor még séta közben is), és minden alkalmat megragadtam arra, hogy legalább pár sort olvashassak. Azt hiszem ez már örök szerelem marad; a könyveké és az enyém. Mert olvasni jó.

3 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben egyetértek, emlékszem nekem is volt ilyen séta közben olvasás élményem, akkor hévről szálltam le és nem bírtam elszakadni tőle. Az ablaknál kialakított sarok nekem is nagyon tetszik. Nekem is egy vágyálmom, hogy egy ilyen legyen otthon. Eddig csak terv, de hátha egyszer meg tudom valósítani, majd ha lesz saját házam :)

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, bár a sétálva olvasás kicsit baleset veszélyes, de ahogy te is mondtad, vannak könyvek, amiktől egyszerűen nem lehet elszakadni. Az ablakfülkét meg reméljük mind a ketten meg tudjuk majd valósítani :)

    VálaszTörlés
  3. Könyvek ♥ Olvasás ♥ :)

    VálaszTörlés