2010. december 31., péntek

Pizsamaparti hercegnő módra

Hát én ezen hülyére röhögtem magam :D

2010. december 29., szerda

Kedvenc Bűbáj idézetek





"- Tudom, hogy Edward már elindult a keresésemre, reggelre ideér és biztos kiment engem erről a furcsa helyről. Haza fog vinni, és az igaz szerelem csókjában egyesülünk.
- Igaz szerelem csókja?
- A legerősebb dolog a világon!"

"- Maga minden ok nélkül kellemetlen helyzetbe hozott engem Nancy előtt, amit meg kell oldanom. Tudja épp most akartam komolyabb mederbe terelni a kapcsolatunkat. Meg akartam kérni a kezét.
- Óh!
- Erre most azt gondolja, hogy maga meg én...
- Csókolóztunk?
- Igen, valami olyasmit...
- Ó, ne... Énekeljen neki!
- Énekeljek?
- És azzal biztosítaná őt az érzelmeiről! Azon nyomban szaladjon oda hozzá, zárja szorosan a karjaiba, és öntse ki a szívét egy csodaszép énekben. És akkor már tudni fogja! (...) Miért néz rám ilyen furcsán?
- Nem tudom. Olyan, mintha egy Hallmark képeslapról szalajtották volna.
- Az nagyon rossz dolog?"

"- Szóval, mióta vannak együtt?
- Már vagy egy napja.
- Egy napnak tűnik, mert annyira szereti.
- Nem, egy napja ismerem.
- Hülyéskedik, egy napja? Egy nap?
- Igen! És holnap már két napja lesz!
- Most viccel.
- Nem, dehogy!
- De igen.
- De én nem!
- Hozzámegy valakihez egy nap után azért, mert beleszeretett?
- Igen. Igen!"

"Én nem értem. Hogy szerethet egy férfit úgy, hogy közben alig ismerni?
- Tudom, mi van a szívében"

"- Azt kéne tennünk, amit maga. Találkozunk, ebédelünk, házasodunk.
- Ó, kihagyta a boldogan élnek, míg meg nem halnak-ot!
- Felejtse el a boldogan élnek-et, nem létezik.
- Hát hogyne létezne!"

"Ó, itt van!
- Minden jel szerint.
- Ó, jaj, édes istenem! Hogy nézek ki?
- Döbbenten.
- Nem, úgy értem kívülről!
- Maga... gyönyörű.

"- Mi az utolsó kívánságod, mielőtt felkoncollak?
- Na ne szórakozzon velem!
- Furcsa kívánság"

"- És a bálban nem szabad túl sok sminket viselni, mert a fiúk még félreértik. És tudod, hogy milyenek a fiúk - mindig csak azt akarják!
- És mi az?
- Nem tudom. Senki se árulja el"


2010. december 28., kedd

Forró csokoládé




Az ilyen hideg téli estéken jól tud esni egy bögre forró csokoládé, így el is készítettem az első házi forró csokimat. Iszonyatosan sok csoki került bele, amitől szép sűrű lett, meg egy csipetnyi kis vanília, amitől lágy lett az íze. Ha lett volna itthon tejszínhab, azt is nyomtam volna a tetejére, aztán fahéjat vagy csokireszeléket szórtam volna rá. Sebaj, most jó lesz a sima verzió is, úgy sem fogok már este aludni :D Ennek fényében azt hiszem maratoni MMORPG játékba fogunk kezdeni a párommal :) Juhú!

Élménybeszámoló

Hát bizony jó régen volt, mikor utoljára blogbejegyzést írtam, de az ünnepi előkészületek, a rokonlátogatások, a sütés-főzés elég sok időmet elvette. Most viszont a két ünnep között végre akad egy kis szusszanásnyi időm, hogy elmeséljem miként is teltek karácsonyos napjaim :)
Az előkészületek borzasztóan elfárasztottak. Édesanyámmal már két héttel karácsony előtt önkényes rabságot vállaltunk a konyhában, hogy minden finomság elkészüljön, aztán rám egy gigantikus mértékű ajándékcsomagoló procedúra várt. Nem tudom pontosan, hogy hány ajándékot csomagoltam be, de ha azt mondom, hogy a végén beterítették az egész ágyamat, akkor nagyjából el lehet képzelni ezt a mennyiséget. Ja, mert én nem igazán vagyok híve az ajándékzacskós megoldásnak - kétségtelenül nagyon praktikus és egyszerű megoldás, de én jobb szeretem a hagyományos verziót. Tehát megtörtént a csomagolás, aztán jöhetett az ünneplés. Most is párom szüleinél töltöttük a 24-e délutánját, mivel nálunk nem igazán ünneplik a karácsonyt. Édesanyám szenteste is dolgozott (az egészségügy ilyenkor sem áll le), a tesóm a haverjaival ünnepelt, apám meg utálja az egészet, ezért inkább olyan társasághoz csatlakoztunk, akik tudják értékelni ezt a szép ünnepet. Természetesen remekül éreztük magunkat, sok-sok szép ajándékot kaptunk mindenkitől, de a lényeg akkor is a hangulat volt. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, igazán kellemes volt minden. Aztán hazajöttünk, és megajándékoztuk egymást is a párommal. Ő tőlem egy Finlandia vodkát kapott, amire már nagyon régen várt, meg egy doboz LightScribe DVD-t, mert most ez a legújabb zsongása. Én már előlegbe megkaptam az ajándékom egyik felét, ami az új télikabátom volt, a másik fele pedig meglepetésként várt rám. Párom csak annyit mondott, hogy meg kell keresnem, és hogy a fa közelében van elrejtve. Elég hamar észrevettem, hogy két ágacskán gyönyörű, gyöngyökkel díszített fülbevalók lógtak - az ilyen típusúak a kedvenceim :) Nagyon örültem nekik, de leginkább ez a keresgélés, meg az ötlet, hogy a fára akasztotta őket tetszettek a legjobban :)
Aztán 26-án a párom teljes családját látogattuk, volt egy nagy össznépi banzáj, ahol szintén rengeteg csomaggal megpakolva érkeztünk haza, és ahol mi, ifjúság lejátszottunk néhány parti rabló römit. Nekem személy szerint ez volt a csúcspont aznap, mert imádok römizni, és sikerült kétszer is nyernem, pedig a párom azért sokkal ügyesebb ebben, mint én, szóval dupla sikerélmény :P Aztán a nagyszülőkhöz is ellátogattunk, akiktől arcpirítóan sok pénzt kaptunk, mondván vegyünk magunknak belőle azt, amit akarunk. Hát, vettünk is, mármint csak én, mert ki más :P Elmentünk a legközelebbi könyvesboltba, ahol megvettem a Percy Jackson-könyvsorozat következő részét, a Titán Átka-t, meg a Spiderwick Krónikák folytatását, ami három kötetből állt. Aztán megajándékoztam a páromat a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvvel, amiben benne van mind az öt kötet, így végre három év után a magáénak tudhatja az egyik kedvenc agyroppantó történetét. Attól tartok nekem is el kell olvasnom, de állítólag olyan fárasztó, hogy kell hozzá egy agyi állapot. Hát, nem tudom, hogy az én tündérmesékre kiélezett természetem mikor lesz befogadóképes állapotban erre a könyvre, de majd igyekszem :)
Végül amit még érdemes megemlítenem, azok az újabb varrós szerzeményeim. Mivel karácsonyra Viktor nővérének készítettem egy delfines könyvjelzőt (imádja a delfineket), ezért a születésnapjára csinálok neki egy nagyobb delfines képet, amit fel tud majd akasztani a falára. Közben persze elkezdtem varrni a hintázó kislányt is, de most picit félreteszem és inkább az ajándékra koncentrálok. Ezen kívül pedig nagy boldogság ért, mikor a kreatív hobbiboltban újabb tündéres keresztszemesekre bukkantam. Állítólag az eladó direkt miattam rendelte őket, mert akárhányszor bementem hozzájuk, mindig tündéres dolgokat kerestem (nem is én lennék :P). Aztán most volt választék bőven, remélem idővel mindet meg tudom majd venni, de első körben azt a képet vettem meg, ami leginkább közel került a szívemhez. A címe "July's Amethyst Fairy". Mivel én magam is júliusi születésű vagyok, és imádom az ametisztlila színt, ezért nem is volt kétséges, hogy őt választom elsőnek - aztán utána majd szép sorjában beszerzem a többit is, már ha nem viszik el őket. Ha meg elviszik, akkor majd rendelek újakat, elméletileg azt is lehet. Párommal meg is beszéltük, hogy igen drága hobbijaim vannak, mert manapság a könyvek sem olcsók, a varrogatás meg még inkább. Fene azt az úri ízlésemet :D Sebaj, most egy időre el vagyok látva, úgyhogy kímélem a pénztárcámat - lesz mit olvasnom, lesz mit varrnom, és amúgy is elég kreatív emberke vagyok, majd elfoglalom magam mással is, ami kevésbé drága, például rajzolgatok, meg írom a mesémet. Ja, meg pihenek. Az fontos, el ne maradjon :D

2010. december 24., péntek

Ünnep


Békés, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

2010. december 12., vasárnap

Legutóbbi olvasmányaim







Az elmúlt napokban két csodálatos könyvet volt szerencsém olvasni. Az egyik a Végtelen történet Michael Ende-től, a másik a Fairy Oak sorozat 4. része, a Grisam kapitány és a szerelem. Mind a két könyvet rég óta meg akartam már szerezni, és most, hogy megvannak és ki is olvastam őket, kijelenthetem, hogy gyűjteményem legértékesebb darabjaivá léptek elő. A Végtelen történet maga a varázslat. Képtelen voltam letenni, egyszerűen csak olvastam és olvastam, néha még levegőt venni is elfelejtettem, úgy magába szippantott Fantázia világa. Valami bámulatosan jól felépített történet, nem is tudom, hogy találkoztam-e már valaha ennyire jól kidolgozott, mégis érthető mesével. Sajnáltam is, hogy a Végtelen történetnek egyszer mégiscsak vége szakadt, mármint a papíron, mert aki olvasta a könyvet az tudja, hogy bármikor elmehet Fantáziába és új kalandokat élhet át. Mégis, jó lett volna még tovább olvasni :) A Fairy Oak 4. kötetét pedig már úgy vágytam, hogy azt szavakkal szinte ki sem tudom fejezni. Elméletileg október végén kellett volna megjelennie, én pedig pontban a megadott napon ott voltam az első Libriben, de sajnos akkor még nem volt kapható, így várnom kellett. De szerencsére most már meg van, és egy nap alatt ki is olvastam (ha nem kellett volna közben dolgoznom, akkor azt hiszem körülbelül 2 óra lett volna csupán). Hát, most sem csalódtam Elisabetta Gnone-ban, ismét bűbájos mesét sikerült írnia. A rajzok és a képek valami imádnivalóak és egyben gyönyörűek, a történet ismét izgalmasra sikeredett, és most megint ott tartok, hogy mikor jön már a következő rész? :D Nem tudok betelni Fairy Oak falujával, a bájosan ódon hangulattal, amit magából áraszt, és a kedves szereplőkkel sem, akik még jobban a szívemhez nőttek. Mivel "sajnos" visszakaptam a kölcsönbe kapott összes Fairy Oak könyvemet a barátnőmtől, attól tartok ismét nekiveselkedek és ki fogom őket olvasni. Hogy hanyadjára? Már nem számolom. De az utóbbi időben olyan sokat költöttem könyvekre, hogy most egy picit pihentetnem kell a pénztárcámat, ezért valami olyat kell olvasnom, amit már egyszer kiolvastam. A Fairy Oak erre tökéletes, mert habár kismilliomodjára veszem kézbe, még sem tudom megunni, újra és újra visszavágyok Zöldlapályvölgybe. Tudom-tudom, túl sok bejegyzésemben áradozok erről a könyvről, de ha egyszer annyira imádom! Olyan kevés könyv van manapság, ami újonnan íródik, mégis értékes és kedves, hogy ha egy ilyennel találkozom, az nagyon megmarad a szívemben, Fairy Oak pedig ehhez nagyon jól ért. A másik része pedig a dolognak, hogy nagyszerű ihletet is ad a saját mesémhez. Ezer és ezer köszönet az írónőnek, amiért kipattant a fejéből ez a tündéri mese!
És akkor egy kis mellékes megjegyzés még; végleg lecseréltem a földig érő szövetkabátomat egy térdig érő változatra. Elegem lett abból, hogy az emberek a tömegközlekedésen folyamatosan megtapossák, vagy hogy az alja fölszedi a létező összes sarat az utcákon. Tegnap például sikerült a buszról úgy leszállnom, hogy valaki jól megtaposott, ettől elvesztettem az egyensúlyomat, elestem, és mikor feltápászkodtam vettem csak észre, hogy elszakadt a kabátom. Na mondom hurrá. Úgyhogy még aznap beszereztem magamnak az új szövetkabátomat, ami legalább olyan szép és elegáns, mint az első, csupán nem olyan hosszú. Remélem kevesebb gondom lesz vele, mint az előzővel. Most viszont megyek, mert még dekorációt kell készítenem, és még a mézeskalács sütése is rám vár. Persze mind a kettő nagyon kellemes tevékenység, csak így, hogy szombaton is dolgoznom kellett még picit fáradt vagyok, de ezekhez azért van erőm :) És ha már ennél tartunk, akkor mindenkinek kellemes karácsonyi készülődést kívánok, hiszen már csak 12 nap van karácsonyig!!!! :)))

2010. december 5., vasárnap

Csodálatos nap

Már a reggelem azzal kezdődött, hogy a csizmámban csokit meg ajándékokat találtam :) Még hogy kinövi az ember az ilyen dolgokat - egy fenét! Ugyanolyan gyermeki örömmel kapkodtam ki belőle a meglepetéseket, mint kicsinek. Mikor kérdőre vontam édesanyámat, ő csak nagy, ártatlan szemeket meresztett rám, hogy nem ő volt, hanem a Mikulás :))) Úgy imádom anyut! (meg persze a Mikulást is :P) Aztán egy kedves barátnőmtől, Barbitól kaptam az infót, hogy végre valahára megjelent a Fairy Oak negyedik kötete, amire már oly rég óta vadászok, úgyhogy ma el is mentünk megvenni. Berontottam a könyvesboltba, lekaptam a könyvkupac tetejéről az első példányt, és már rohantam is megvenni. Átlapoztam, és ugyanolyan csodálatos rajzok vannak benne, mint az előzőekben, és biztos vagyok benne, hogy történet szempontjából is szuper lesz :) Persze előtte még be kell fejeznem a Végtelen Történetet, de abból már úgy sincs sok hátra. Ezen kívül pedig megnéztük a Narnia Krónikái - A hajnalvándor útja című filmet, ami igazán csodás lett, mint ahogy az összes eddigi Narnia, bár azért nálam még mindig az első a favorit :) De persze ez is nagyon tetszett, izgalmas és látványos volt, és már amennyire emlékszem a történetre még könyvhű is, úgyhogy mindenkinek ajánlom :) Hát, bizony, ez egy nagyon jó nap volt!