Hát ez nem jött össze...

Mármint hogy ma reggel el tudjak menni dolgozni, ugyanis a kocsiban ismét beájultam a gyengeségtől. Viktor azzal a lendülettel fordult vissza és vitt haza, még csak tiltakozni sem volt időm, de nem is lett volna értelme. Sajnos nem mindig tudom eldönteni, hogy mikor vagyok rosszul és mikor vagyok fáradt, aztán csak akkor veszem rá magam a pihenésre, mikor összeesek a betegségtől. Természetesen páromnak most is igaza lett, mivel ő már a reggeli készülődés közben látta rajtam, hogy nem vagyok még rendben, úgyhogy újabb pont az ő javára, miszerint gyakrabban kellene hallgatnom rá. Én szokás szerint győzködtem magam, hogy már jól vagyok, aztán tessék, ez lett az eredménye :( Úgy látszik tényleg elhamarkodtam ezt a gyógyulást, mert még nagyon erőtlennek érzem magam, úgyhogy ma átmegyek a dokihoz, kiíratom magam, és ezen a héten még pihenni fogok. És tényleg pihenek, megígérem.