Ismét régen jelentkeztem, de most nincs kedvem megindokolni, hogy miért. Majd szánok ennek is egy bejegyzést, de most azt szeretném kiírni magamból, ami így hirtelen reggel ért.
Az első az Eurovíziós Dalfesztivál eredménye. Egyszerűen le vagyok döbbenve, hogy Magyarország a 22. helyen végzett, amikor előzőleg mindenki az egekbe magasztalta a dalunkat, minden lehetséges díjat megnyertünk, és egy olyan tingli-tangli tucatdalocska vitte a prímet, aminek még csak bele sem mászott a dallama a fülembe. Pedig minden évben megfogadom, hogy magát a versenyt nem fogom nézni, csak meghallgatom a neten a dalokat, aztán annyi, mert úgy is igazságtalan lesz a végső döntés, de ismét nem bírtam ki. A sok biztatás a többi országtól arra ösztökélt, hogy merjek reménykedni, hinni abban, hogy legalább az első tízbe bejutunk, bár Wolf Kati dalával minimum az első ötben kellett volna végeznünk, aztán tessék, itt a pofára esés... Egyszerűen nem tudom felfogni. Ha eddig nem is, de most végképp csalódtam az Eurovíziós Dalfesztiválban.
A másik kellemetlenség, ami ért, inkább egy szomorú hír; a közelmúltban meghalt a Manowar dobosa, Scott Columbus. Általában nem szoktak túlságosan érzékenyen érinteni a kedvenc zenekarjaim tagjainak halálhírei, de ez most szíven ütött. A Manowar - hála Viktornak - az egyik legkedvesebb zenekarom, aminek a tagjait egytől egyig kedvelem, de Scott volt mindig is a kedvencem. Tipikusan olyan ember volt, akit minden téren imádtam és szimpatizáltam vele; hatalmas, nagydarab maci, aki inkább magának való, csöndes típus, emellett pedig remek családapa, aki imádta a családját és a gyerekeit. Egyszerűen imádtam a jellemét. Nagyon szomorú lettem, mikor Viktor ma reggel mutatta, hogy örökre eltávozott közülünk, pedig még csak 54 éves volt. Ejtettem pár könnycseppet is, mert nagyon váratlanul ért, és mégis csak ő volt a kedvencem a Manowar tagjai közül. Borzasztóan sajnálom, hogy már nincsen köztünk, és a családját is, akik egy remek apát és férjet veszítettek el, a világ pedig egy nagyszerű dobost. Nyugodjon békében.
Én is hasonló paszban vagyok, szomorú vagyok és ugyanakkor bosszús is, mert előzőleg mindenkinek nagy volt a szája, hogy Kati ennyi meg annyi pontot kap majd tőlünk, stb.
VálaszTörlésPedig nagyon jól énekelt a döntőben!! áhhh :( igazságtalan az egész, talán igaza van a negatívkodóknak akik azt állítják, hogy Magyarországot nem szeretik a külföldiek.
Én olyat hallottam, hogy a Németek túlságosan is tartottak a mi énekesünktől ezért szándékosan rondaságot kezdtek el róla terjeszteni, mégpedig hogy Kati egy transzvesztita... ebből kifolyólag nyilvánvaló okokból kevés szavazatot kapott... még valami, ha lehetséges, akkor ne én legyek most a szemét amiért leírtam a tapasztalatomat.
VálaszTörlésÉn direkt előtte lestem a nézettséget és még a BBC által is a legnézetteb videó volt Katié az Euróvíziósok között, még a Blue zenekar is kedvencének mondta és a szünetekben dúdolta, eképp nyilatkoztak: szó szerint idézem : "This is my favourite in this competition! It's a N*1 hit!"
VálaszTörlésEnnek ellenére rettentően lesúlytott engem is a 22. hely.
Ami a Manowart illeti, nagyon rossz dolog elveszíteni hőn szeretett zenekarunk egyik tagját. Rest in Peace!
Köszönöm mindenkinek a kommentet! Azért jó érzés tudni, hogy nem csak én vagyok elégedetlen a végeredménnyel, de azt hiszem lassan tényleg bele kéne nyugodnunk abba, hogy ezekben a versenyekben mindig alul maradunk. Sebaj, mi büszkék voltunk Katira, nagyon jól szerepelt, nekünk ő volt a nyertes :)
VálaszTörlésAz ilyen jellegű dolgokban bizony manapság sokszor megtörténhet, hogy mi Magyarok alul maradunk, viszont a jelen kudarca mellett, az érem másik oldala minket mindarra emlékeztet amit már eddig elértünk... hogy kisebb-nagyobb botlásaink ellenére mégis sok minden volt amiben többnyire jobbak voltunk más nemzeteknél. Jelen esetben leginkább arra gondolok, hogy milyen sok mindent feltaláltunk már, milyen sok bölcs, leleményes ember neve köthető kicsiny országunkhoz... ha őszintén szemügyre vesszük, ez többet ér minden fesztiválnál... az értékelés idővel elfelejtődik, a sztárok megöregednek, ám az okos ember képzelete által szült nagy találmányok megmaradnak, idővel tovább fejlesztik azokat és mindenki élvezi a tudomány gyümölcseit. Szóval fel a fejjel...
VálaszTörlés