2011. augusztus 25., csütörtök

2011. augusztus 24., szerda

Jó érzések





Nemrég jöttünk fel Málnácskával egy kiadós rohangálós-labdázós sétából, és mondhatom, pompásan érzem magam! :) Tudom, hogy ez nem egy olyan nagy hírérték, de számomra nagyon jó érzés volt, hogy a nagy meleg és az egészségügyi állapotom ellenére ilyen önfeledten és vidáman tudtam játszani a kutyusommal. A meleg mindig is az ellenségem volt, sosem bírtam, most sem bírom, a futkározást meg még annyira sem. De amióta elég ijesztő diagnózisokat kapok a tüdőm állapota felől, azóta valahogy megváltoztak bennem a dolgok. Eleinte eléggé magamba zuhantam, ugyanis az orvosok valami bámulatosan értenek ahhoz, hogy pácienseiket halálra ijesszék, de azóta eltelt egy kis idő, és az élni akarás vágya, a jövőbe vetett hitem akkora löketet adott, hogy még ezeket a régen megerőltető feladatokat is boldogan végzem el. A kutyasétáltatás számomra mindig is nehéz dolog volt. Fricike, az első kutyusom is vizsla volt, és Málnácska is az, úgyhogy mondanom sem kell, kiapadhatatlan az energiaforrásuk, úgy rohangásznak föl-le, mintha rakéta lenne a fenekükben, igazi kis tornádók. Mindig is nagyon nehéz volt tartanom velük az iramot, a tüdőm nem bírta jól a sietséget, de egy vizsla könyörtelen tempót tud diktálni, mert a mozgásigényük rendkívül nagy. Aztán ha ennek tetejébe még meleg is van hozzá, akkor nekem végem, Darth Wader-t megszégyenítő sípolással vonszoltam haza magam. Mostanra ez megváltozott. Hiába tombolt odakint a hőség (nálunk most közel 40 fok van), hiába tűzött a nap, én akkor is hatalmasat játszottam Málnával, és nagyon élveztem is a dolgot :) Levittük a piros labdáját, elfutottunk a kedvenc játszó helyünkig, ott pedig vagy háromnegyed óráig dobáltam neki a lasztit, közben rohantam utána, kergettem, piszkálgattam, hatalmasat hempergőztünk a fűben, egyszóval csodásan éreztük magunkat! Valahogy játék közben egy kicsit sem éreztem úgy, hogy rosszul lennék, sőt, tombolt bennem az energia, egyáltalán nem fáradtam el, és a meleggel sem foglalkoztam. Igaz, szakadt rólam a víz, és a bőröm is kissé megperzselődött (napallergiám van), de nem foglalkoztam vele, csak jól éreztem magam Málnával. Utána hazamentünk, és vagy öt percig hűsítettem magam azzal, hogy víz alá tartottam a fejem (remélem nem kaptam napszúrást, elvégre a tűző napon voltunk), Málnácska meg annyira elfáradt, hogy még inni sem bírt a nagy lihegésben :) Ez azért nagy szó, mert mint mondtam egy vizslát nagyon nehéz kifárasztani, pláne ha még kölyök is hozzá, hiszen a gyerekekben tízszer annyi energia van. Végül áttörölgettem őt egy vizes kis ruhával, aztán hagytam pihenni, én meg a zuhanyzás után leültem megírni ezt a kis beszámolót Azt hiszem akkor változott meg bennem valami, mikor Viktorral megtettük azt az egész napos túrázást a hegyekben. Mindig is erős akaratú, határozott ember voltam, aki állandóan győzni akar, és ennél fogva szeretem bebizonyítani magamnak, hogy mi mindenre vagyok képes. Mikor a hegymászás közben is éreztem, hogy csuklik össze a térdem, kezd kiszállni belőlem az erő megmakacsoltam magam, és csak azért is megmásztam a hegyet. Később már ráértem összerogyni, de elmondhattam, hogy igenis meg tudtam csinálni, képes vagyok rá! Hát azóta ezt a fajta törekvést, ezt a fajta vágyat érzem magamban; hogy megmutassam magamnak, hogy igenis több van bennem, mint amit az orvosok látnak, hogy többre vagyok képes, mint ami első pillantásra látszik rajtam, és ha erős az akaratom, bármit le tudok győzni. Rengeteg mindennel küzdöttem már meg eddigi rövid életem során, egy újabb akadály nem fog megállítani, annál jóval makacsabb és kitartóbb vagyok. Úgy érzem tombol bennem az élet, tele vagyok energiával, és bármire képes vagyok. Meg kell mondjam, fantasztikus érzés :)

100 dolog amit szeretek 2. felvonás - 10. rész




91. keltákat



92. vikingeket



93. törzsi ékszereket



94. a fokföldi ibolykámat



95. Kinder Joy-t



96. Instant yakisoba-t



97. szépítkezni



98. segíteni másokon



99. szénsavmentes ásványvizet



100. a beteljesült álmokat

2011. augusztus 23., kedd

" Hogy nézel már ki?" és hasonlók

Ma olyan élmény ért, ami eddigi életem során szinte naponta előfordult velem; az utcán közlekedve két fiatal fiú belém kötött és gúnyolódtak rajtam. Mondhatnám azt is, hogy már megszoktam, de azért mégis csak hagy némi nyomot az ember lelkében egy ilyen eset, mindegy hányszor kerül hasonló helyzetbe. Ha úgy vesszük a mai fiatalság számára én egy tökéletes célpont vagyok. Nem vagyok kiemelkedően szép, és csinosság terén is messze vagyok az elfogadottól, s ez a két nem túl kedvező tény már bőven elég ahhoz, hogy egy bizonyos réteg kötekedjen velem. Én persze nem reagáltam, mert nem láttam értelmét, viszont ez az esemény elindított bennem egy újabb gondolathullámot. Miért van az, hogy az emberek ennyire undokok egymással? Nem értem, hogy mi viszi rá ezeket a fiatalokat arra, hogy vadidegen emberekről mondjanak véleményt pusztán külső megjelenés alapján, ami ráadásul teljes mértékig sztereotip és emberfüggő. Ha nem felelek meg valaki ízlésének, akkor már nem is lehetek értékes, nincs bennem szépség, kedvesség és elismerni való? Akkor én már csak egy emberi hulladék vagyok, aki bántja a szemet? Nyilván nem felelek meg mindenki ízlésének, ebbe már réges rég beletörődtem és teljes mértékig el is fogadtam, hiszen ez nyilvánvaló tény. De az, hogy emiatt bántsanak, számomra felfoghatatlan és őszintén szólva értelmetlennek is tartom. Ezek a fiúk nem is ismertek engem, csupán a külsőm miatt megszóltak, ami nyilván nem felelt meg az ő elvárásaiknak, aztán ezt erősen éreztették is ezt velem. Elfogadom, hogy bántottam a szemüket, van ez így. De olyan nehéz lett volna tovább sétálni, vagy elfordítani rólam a tekintetüket? Feltétlenül belém kellett taposni? Ha annyira visszataszítónak találtak, miért nem azon törekedtek, hogy minél gyorsabban elkerüljenek a közelemből? Én is rengetegszer látok olyan embereket az utcán, akik nem illenek bele a saját ízlésembe, de még sem állok le velük kötekedni. Annyira rossz érzés, mikor ilyesmi éri az embert... Nem is amiatt, hogy fájna, amit mondanak, azzal már rég nem törődöm, mert a sértéseik nem jelentenek számomra semmit. Inkább az bánt, hogy ilyenkor megpillantom azt a tömény rosszindulatot, ami a mai társadalmunkra egyre inkább jellemző, és kissé kétségbe esem. Engem azért tölt el kellemetlen érzéssel egy ilyen beszólás, mert szomorú belegondolni, hogy egyes emberek mások lelki kínzásában lelik örömüket. Micsoda borzasztó dolog ez :( Én sosem gúnyolódtam senkivel, soha nem bántottam senkit, nem is szoktam kötözködni, sem bunkóskodni, élcelődni, és még véletlenül sem teszek valakit nevetség tárgyává, nem értem másokat mi visz rá erre. Tudom, hogy milyen rossz érzés ilyesmit átélni, éppen ezért igyekszem én is elkerülni. Ám az, hogy sokan más emberek bántásától jobban érzik magukat egyszerűen ledöbbentő. Ezzel talán a saját kisebbségi komplexusukat akarják turbóztatni, miszerint ők sincsenek megelégedve magukkal, és attól érzik jobban magukat, ha találnak egy olyat, aki a szemükben még náluk is szerencsétlenebb? Meglehet, nem tudom. Minden esetre elkeserítőek ezek a tapasztalatok, és engem elgondolkodásra ösztönöznek. Mennyi ember szomorkodik magában egy-egy bántó megjegyzés hallatán, micsoda borzasztó érzéseket élhetnek át ilyenkor.. Régebben én magam is megszenvedtem ezeket és állíthatom, pokoli. Szerintem nincs is olyan ember, akit ne ért volna méltatlanul sérelem, s aki ne zuhant volna már magába némely gonoszkodás hallatán. Az ember néha nagyon kegyetlen tud lenni, s a verbális bántalmazás legalább akkora fájdalmat tud okozni, mint a fizikai. Ebbe sajnos sokan nem gondolnak bele. Talán azt hiszik jó hecc kigúnyolni a másikat, hátha felvághatnak ezzel a velük lévő barátaiknak, miszerint van bennük annyi kurázsi, hogy igenis meg merik tenni, de vajon belegondolnak-e abba, hogy az a másik ember, az a másik érző lény miket él át e borzalmas szavak hallatán? Micsoda felelőtlenség a szavakkal való meggondolatlan dobálózás! Még belegondolni is szörnyű, hogy hány ember élete omlott össze attól, hogy így beletapostak a lelkükbe. Persze nyilván nem arról van szó, hogy egyetlen beszólástól depresszióba fog zuhanni valaki, de ez el tud indítani egy lavinát, ami akár komoly következményekkel is járhat. Nem tudom hogyan lehetne megfékezni főleg a fiatalabbak körében ezeket a marakodásokat, mert valami iszonyat, hogy mennyi rosszindulat és utálat gyűlik össze bennük. Miért nem lehet békén hagyni egymást, miért kell egyből egy számunkra kevésbé tetszetős embert lehurrogni? Menjen ő is a maga dolgára, és mi is menjünk a sajátunkra. Én például mindig törekszem arra, hogy egy kis örömöt és boldogságot csempésszek bele mások hétköznapjaiba azzal például, hogy ha valaki rám néz, vagy én ránézek valakire, elmosolyodom. És mivel a mosoly ragadós, ezért általában a mosolyt vissza is szoktam kapni, ami nagyon jó dolog, mert ettől úgy érzem, hogy egy kis fényt vittem valakinek a napjába. Alapból nagyon kedvesen közelítek az emberek felé, nincsenek bennem előítéletek, és még ha bántanak is, akkor sem szólok vissza, inkább csöndben maradok és arra gondolok, hogy bármit is mondtak, nem jelent semmit. Talán tényleg ettől érzik jobban magukat, ettől érzik úgy, hogy ők a főnökök, mert megtehetik, hogy következmények nélkül terrorizáljanak másokat, aztán magukban röhögcsélve konstatálják, hogy na, ez sem szólt vissza, milyen szánalmas, közben igazából ők azok, akiket szánalom illet. Mert valójában ezek az emberek borzasztóan félnek a világtól, félnek az emberektől, és a legegyszerűbb módjuk önmaguk megvédésére a támadás. Olyan kár, hogy csak nagyon kevesen gondolnak arra, hogy kedvességgel ugyanazt a tiszteletet ki lehet vívni, amiért a kötekedők is küzdenek, csak sokkal kedvesebb módon. Tényleg elszomorító ez az egész, és csak remélni tudom, hogy idővel a társadalmunk eljut oda agyilag, hogy leszokik erről a ronda cselekedetről, mert így csak elmarjuk az embereket magunk mellől, kellemetlenek leszünk mindenki számára és magunkra maradunk. Sokkal többet lehet elérni egy kedves, bátorító mosollyal, csak hozzáállás kérdése az egész. Én ebben hiszek, és bízom benne, hogy egyszer ezt az életszemléletet minél több ember elsajátítja majd.

Comic con 2011

Valamelyik nap nézegettük Viktorral az idei Comic con-os képeket, amiket amúgy ő ajánlott nekem. Személy szerint nagyon érdekesnek, kreatívnak és szórakoztatónak tartom ezt a beöltözősdit, csak valahogy kis hazánkban ez sem úgy valósul meg, ahogy azt az ember elképzelné. A hazai felhozatal (amelyekről képeket láttam a neten) engem nem nyűgözött le túlzottan, bár akadt köztük néhány igényesebb is, de a többség eléggé kontár, összetákolt jelmezben érkezik. Még szerencse, hogy külhonban egy kicsit jobban foglalkoznak az emberek a kosztümjeikkel, meg valahogy az egész jobban valósul meg, mint nálunk. Íme most egy kis képgyűjtemény, amit három részre fogok osztani, hogy kicsit átláthatóbb legyen az egész. Amelyik szereplőt felismerem, annak alá fogom írni a nevét, de ez nem mindegyikkel lesz így, szóval ha bárki felismer olyasvalakit, akit én nem, legyen oly jó és ossza meg velem :)

Első körben jöjjenek a jóféle zombis öltözékek, nekem nagy kedvenceim, mert látszik, hogy mennyit foglalkoztak velük. Azért egy ilyen sminket elkészíteni nem kis idő és kreativitás kérdése.


Ez inkább égési sérülésre hajaz, de még így is eléggé zombis.



Ez sem teljesen zombis, inkább csak emlékeztet rájuk, pedig ha megnézzük itt még csak komolyabb smink sincs rajtuk, csupa egyszerű módszerrel oldották meg a külsejüket. Igaz, az a savó színű kontaktlencse sokat dob az összhatáson, de szerintem anélkül is nagyon jó.



Na ez már igazi zombis kinézet zombis beállással. Eszméletlenül jó lett az a csavarhúzós megoldás.



Két szuperhős bácsi kissé megpörkölődve (biztos nem használtak elég magas fényvédő faktorú naptejet :P). Supermant felismerem, a másik nem tudom kicsoda, de az biztos, hogy rohadt jól néznek ki :D


Róla kell külön kép is, nagyon jó :)

A második kör egy kicsit bővebb lesz, mert itt vegyes kosztümöket lehet majd látni. Ezek azok, amik nagyon elnyerték a tetszésemet kidolgozottságukkal, eredetiségükkel, különlegességükkel.


Alice horror verzióban, nagyon jó :) 


Assassin's Creed, eszméletlenül klassz, még a srác arca is nagyon passzol a jelmezhez!


Mortal Kombat-ból a Kobra, szintén lenyűgöző 


Hófehérke gonosz mostohája, aki döbbenetesen hasonlít a rajzfilmbeli változatra. 



A Péntek 13-mas Jason sem hiányozhat, Viktor nagy kedvence. 


Áh, klingonok, mindig is imádtam őket a Star Trek filmekben és sorozatokban :)



Tim Burton Alice Csodaországban-jából az egyik kártya ember. 


Amerika kapitány - ő is nagyon hasonlít a filmbelire, és a jelmez is remekül sikerült. 


Vasember - nem a kedvenc szuperhősöm, de ez a jelmez attól függetlenül szuper.


Valamiféle idegen lény, nem tudom, hogy konkrét személy-e, de erős a gyanúm, hogy Star Wars-os figuráról lehet szó. 



Penge, szintén nagyon tetszik :)


Jessie a Toy Story-ból - igaz, hogy a hölgy ázsiai, de szerintem még így is ő volt a leghitelesebb és legbájosabb Jessie a többi közül.



Zöld lámpás - ebből rengeteg gagyi verzió volt, ezzel sem vagyok tökéletesen megelégedve, de a többi közül még ez volt a legjobb.  


Twi'lek néni, aki véleményem szerint valami fantasztikusan néz ki, tökéletes kosztüm :)



Dr. Doom, szintén nagyon jó. 



Sablonos marslakó-figura, de nekem azért tetszik :) 


Thor a képregények alapján - a pasas észbontóan jól néz ki, és összességében a jelmez is jó, de bárcsak ne papír-szerűségből hajtogatott volna magának Mjöllnirt :D 



Gonosz Sith bácsi



A Silent Hill kissé véreskezű nővérkéi :P



Álomháborúból Babydoll - itt igazából a ruha lett nagyon jó.


"Világjegy!" illetve "Csirkeeee! Jóóó a csirkeeee!" :D Szeretem Lilut :)  


Daft Punk-os űrbéli leányzó 


Vörös Koponya, bámulatosan hiteles maszk és jelmez 


Na őt nem ismerem, de baromi jól néz ki :) 


És őt sem ismerem, de szintén tetszetős :) 


Ismét Álomháborúból Babydoll meg egy másik társa, akinek nem jut eszembe a neve (és lusta vagyok rákeresni). Itt igazából az összhatás volt az, ami nagyon visszaadta a film eredeti hangulatát.



Freddie bácsi, na ő meg az én nagy kedvencem! Szeressük a pszichopatákat :P 



Mistique - nagyon jó lett! 


Tim Burton Alice-éből a Bolond Kalapos, de női verzióban. Szerintem nagyon jó lett :)


Warhammer 40.000 - Viktor egyik kedvenc játéka, és meg kell hagyni, ez a jelmez nagyon jól néz ki :) 


Az Angmar-i Boszorkányúr a Gyűrűk Urából - szerintem szuper lett, még a karton-szerűségből készített sisak ellenére is :P 


Farkas és a női verziója 


Ahogy Viktor mondaná; "Uuutiiiiniii!"  :D


Tron Legacy, szintén nagyon hangulatos



Egy modernebb verziós Alice Csodaországból, nekem tetszett az összhatás 


Újabb Twi'lek néni, szintén remek 


Erre a Jokerre egyszerűen nem találok szavakat... Ez valami irdatlanul jó, annyira eszelős képet vág, annyira őrült, egyszerűen imádom, ez a legjobb mind közül! 


Szamuráj harci páncélzat 


Hook kapitány szemüveggel - sebaj, ezt elnézzük, attól még tökéletes jelmez 


Hohó, van egy Kiss fanatikusunk is :) 


Transformersék űrdongója - ezt biztos nem lehetett kis munka megalkotni. Abba inkább nem gondolok bele, hogy az illető hogy tud benne vécére menni :D 


Csipkerózsika gonosz ellensége, Maleficent - ördögien jó :) 


Farkas épp most szabadult a laborból - arcra, testalkatra, összképre ez a legjobb 


Ez amolyan Hófehérke és gonosz mostoha keveréke, de nagyon látványos 


Szegény Predator-t elfogták :(

Végül, de nem utolsó sorban azok a képek következnek, amitől a fejemet fogtam, a földre vetettem magamat kínomban, fulladozva röhögtem, vagy totálisan lefáradtam.


Ez most mi? :D Magyarázza már meg nekem valaki, mert én nem tudom :D 


Háh, pedomaci :D 



Na most ezek? :D Viktor szerint az egyik valami Márió-beli figura, de számomra csak két igen fura kinézetű... izé.  


Han Solo és Csubakka :D Annyira ötletes és poénos, ahogy megoldotta, én olyan jót nevettem rajta :D  


A Fel című animációs meséből az idegesítő kiscserkész. Nem tudom miért, de annyira hiteles volt ez a fazon, hogy nekem tőle is röhögnöm kellett :D 


Ez az Ewok emberke annyira jó! :D 


Szegény Gandalf a csuklyája alatt tisztára olyan, mintha démoni megszállottság alatt lenne :P 


Ez igazából egy tökéletesen jól életre keltett hobbit - pont ezért kellett rajta nevetnem :D 


????? 


Valaki ezt is megmagyarázhatná nekem 


Neheheeeeem :D  


Na ezen szakadtam a röhögéstől :D Komolyan ennek egyszer én is beöltözöm, milyen vagány már :D



Na hát ezek voltak a legemlékezetesebb képek a 2011-es Comic con-ról. Igaz, nem néztük őket végig, mert valami 800 kép volt, de ekkora feladatra nem volt kedvünk vállalkozni. Azokból, amiket láttunk ezek voltak a gyöngyszemek :)