Let the sunshine in

A címet a Hair nevezetű film inspirálta, de ennek a bejegyzésnek semmi köze nem lesz hozzá. Igazából arról szeretnék mesélni, hogy ez a rövidke mondat mennyire fontos a mai világunkban. Engedd be a napfényt. Milyen egyszerű, mégis mennyire bölcs és elgondolkodtató sorocska ez. Véleményem szerint az embereknek pontosan erre lenne szükségük; beengedni az életükbe a napfényt. Talán sokan bele sem gondolnak abba, hogy mennyi minden van ezen a világon, ami örömöt és boldogságot tud okozni, hogy mennyi szépség és csoda történhet velünk akár minden nap. Bevallom, valamikor én is azon emberek közé tartoztam, akik borús szürke színben látták a világot, de végül eljött az a pillanat, mikor megelégeltem, hogy itt ülök ebben a posványban és a kisujjamat sem mozdítom azért, hogy az életem jobbá legyen.

Akkor jött egy elhatározás, hogy márpedig én holnaptól mindent pozitívan fogok látni, mindenben észreveszem a jót és az apróságoknak is fogok örülni. Azóta eszerint élek, és habár néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb megszakítások akadnak ezen felfogásomban, az életemet mégis immár hét éve ez a szellem hatja át. Mondanom sem kell, hogy ezzel a látásmóddal sokkal szebb lett az életem. Néha annyi szeretetet érzek magamban, hogy szinte át tudnám ölelni az egész világot. Csodás érzés ez - mikor szeretettől töltekezve látjuk az életünket, mikor a napfény melengető sugarai állandóan besütnek életünk ablakán, s mi orcánkat felé fordítva isszuk ezt a varázslatos energiát mosollyal az arcunkon.

Sokan úgy vélik, hogy ilyen felfogást a mai világban jóformán lehetetlen megvalósítani, hiszen annyi rossz dolog van, ami letörheti a lelkesedésünket, ami elveheti a kedvünket attól, hogy átértékeljük az életünket és pozitívvá váljunk. Való igaz, hogy a világunk nem csupa boldogság és öröm. Érhetnek minket fájdalmak, veszteségek, de az örömteli, boldog élet nem attól valósul meg, hogy egy emberrel csak jó dolgok történnek, hiszen ilyesmi nem létezik. A boldog emberek attól boldogok, hogy képesek meglátni a szépet és jót azokban a dolgokban, amik megadattak nekik.

Ez az, amitől az én filozófiám is olyan sikeres. Az én életem nem tündérmesébe illő, mert bizony jócskán történtek velem borzalmas dolgok, és fognak is még, az egyszer biztos. Az viszont tény, hogy képes voltam én magam tündérmesévé varázsolni az életemet azzal, hogy nem hagytam, hogy legyűrjenek a problémák, hanem mindazok ellenére is talpra álltam és nem változtattam a hozzáállásomon. A pozitív felfogás az egyik legnagyobb erő, ami megváltoztathatja az életünket.

Egyszerűen csak el kell határozni, hogy mostantól más színben fogom látni a világot, értékelni fogok mindent, amivel Isten megajándékozott a legapróbb dolgokig, és képes leszek abban is pozitívumot látni, ahol mások csak könnyeket sejtenének. Valamilyen szinten nem könnyű ezt a gondolkodásmódot elsajátítani, de minden csak azon múlik, hogy mennyire vagyunk határozottak és mennyire akarjuk ezt az egészet. A változás csak annak nehéz, aki nem küzd eléggé. Aki szilárd céltudatossággal dönti el, hogy márpedig neki elég volt a sok kellemetlen érzésből, a fény nélküli életből, annak a változás nem lesz nehéz. Annak az embernek rögtön a másnapja, mikor reggel felébred az elhatározás után olyan lesz, hogy mosoly fog kiülni az arcára, mert új napra virradt, ami tele van új lehetőségekkel és új csodákkal. Nagyon sok minden van ezen a világon, aminek örülni lehet, csak észre kell venni. És persze ez az egész hozzáállás mindenki számára elérhető, hiszen ez a bölcsesség, ez az egyetemes tudás nem csupán néhány ember kiváltsága. Minden egyes lélek kozmikus bölcsességgel rendelkezik, ami gyermekkorunkban még erősen él bennünk, csak aztán emberi mivoltunk erősödésével ezek a tudások elhalványulnak, s később vissza kell őket szereznünk.

Ez van, akinek könnyebben, van, akinek nehezebben megy, de a lényeg az, hogy nem lehetetlen. Magunktól is visszatalálhatunk a spiritualitás ösvényéhez és a boldog élethez, de akár más emberek bölcs gondolatai is segítségünkre lehetnek ebben. Jómagam is szeretem azon megvilágosodott emberek elmélkedéseit olvasni, akik bölcs tanácsaikat elérhetővé teszik mások számára is, mert mindig van újat tanulni, de még ha tisztában is vagyok ezekkel a javaslatokkal, az olvasásuk mégis megerősíti bennem a már bennem lévő tudást. Ezen eszmék olvasása közben a lelkem épp úgy töltekezik, mintha újonnan szerezném őket. Pompás érzés, mikor olyan gondolatokat, olyan eszméket, filozófiai meglátásokat és életmódbeli tanácsokat olvashatok, amiket magam is hasonlóan látok, mert ez megerősíti bennem azt, hogy igen, jó úton haladok, hiszen rajtam kívül más is megfogalmazta mindezt. És ne feledjük, hogy mindig van szépség, amit meg lehet látni, mindig van öröm, amit meg lehet élni, és mindig van bölcsesség, melyet meg lehet fogadni. És ami még fontosabb; mindig van szeretet körülöttünk. Az egyetlen dolog, amit tenni kell, hogy fel kell húzni a redőnyt poros, régen használt ablakunk üvegén, hogy aztán azon beáramolhasson a napfény.

Először talán hunyorogva, vakon tapogatózva jutunk csak oda az ablakhoz, de idővel a szemünk megszokja a világosságot és olyan látvány tárul elénk, melyre mindig is vágytunk. És nem szabad hagyni, hogy a félelmeink irányítsanak. Nem szabad úgy belevágnunk életünk megváltoztatásába, hogy "mi lesz, ha", mert az elhatározásnak szilárdnak és erősnek kell lennie. Kétely nem fér bele. Úgyhogy kedves emberek, engedjétek be a napfényt!