Napi tortúra

Csak hogy ne legyen egy nyugodt napom se.
Nos, a nyár folyamán huzamosabb ideig járkáltam fogorvoshoz, mivel a fogaim meglehetősen rossz állapotban voltak. Szerettem volna legyőzni a félelmeimet és túlesni a szükséges kezeléseken, hogy legalább ilyen jellegű egészségügyi problémáim ne legyenek. Sokszor gyógyították a fogamat, de kétségkívül a legkellemetlenebb és legkomolyabb precedens az egyik jobb alsó őrlőmmel történt, ami annyira problémás volt, hogy végül pulpa-sapkázni kellett. Ez egy amolyan enyhébb fajta gyökérkezelés, mely során a fogidegig lefúrnak, tisztítanak, majd egyfajta gyógyító kötést tesznek a gyökérre, hogy az aztán idővel helyre jöjjön, majd a felső réteget simán betömik. Na most én ezt minden nemű érzéstelenítés nélkül csináltam végig, nem kis mutatvány volt, pláne hogy borzasztóan félős vagyok, ha fogorvosról van szó (régen egy sima megkocogtatásnál már altatást kértem volna). Végül kész lett a fogam, minden rendben volt vele egészen tegnapig. Egy különösen kemény alma kifogott rajtam, mert mikor belé haraptam éreztem, hogy az almán kívül más is van a számban, amit nem tudok elrágni. Hát a tömésem esett ki. Képtelenség leírni azt a lüktető fájdalmat, amit akkor éreztem, mikor a nyílt lyukba befolyt az alma leve, vagy bármi más étel-ital. Este, lefekvés előtt már zokogtam kínomban, hogy ez is csak velem történhet, meg aztán féltem újra visszamenni ezzel a fogammal, amivel bőven elég volt egyszer végig szenvedni mindent. Ám sajnos az éjszakát vergődve töltöttem, összesen aludtam körülbelül fél órát. Nem vicc, fél órát sikerült egy huzamban végig aludnom, azt is akkor, mikor már csörgött az óra munkába menetel előtt. Ma reggelre olyan voltam, mint egy zombi - az arcom jobb oldala egyre erősebben lüktetett, féltem, hogy hamarosan be fog gyulladni az a tátongó lyuk, az alváshiánytól meg csak vergődtem jobbra-balra. Sminket nem is készítettem, pedig ez nagyon nem szokásom, ám most megelégedtem egy szemöldök rajzolással, aztán indulás előtt még egy alapos hányós-hasmenéses mizéria is elkapott. Igen, a fájdalom kiadása nálam abszolút szomatikusan jelentkezik. A munkahelyemen próbáltam volna helyt állni, de annyira elvonta a figyelmemet az, hogy ne ájuljak el, hogy végül már akaratlanul könnyekben törtem ki a sok erőlködéstől. Végül megbeszéltem a kollégáimmal, hogy azonnal el kell mennem rendbe hozatni a fogamat, nincs mese, így nem lehet dolgozni, de még élni sem! Szóval felhívtam az orvosomat, bár nem fűztem túl sok reményt a dologhoz, mivel csak kedden és csütörtökön rendel, ma pedig péntek volt, szóval előre rettegtem, hogy keddig ekkora fájdalmakban kell majd lennem. De szerencsére a doktornő rögtön mondta, hogy jöjjek, megcsinálja nekem, és el is engedtek, mert már látták rajtam, hogy falfehér vagyok a rosszulléttől. Elvergődtem a fogorvosig, ott aztán kb. negyed óra alatt újra tömték a fogamat, majd megállapodtunk abban, hogy koronát rakatok rá, mert így megkímélhetem magam az esetleges későbbi kellemetlenségektől. Amint bekerült az új tömés rögtön kevésbé fájt, kevésbé lüktetett, s mire visszaértem a munkába (mert habár hazamehettem volna, én inkább visszamentem, elvégre ez mégis csak munka, ráadásul próbaidő) már sokkal jobban voltam. Meg is jegyezték a többiek, hogy lényegesen jobb színem van. Nap végére az a kevés kis émelygés és fájdalom is elmúlt, mostanra pedig már teljesen jól vagyok. Az egyetlen gondom az, hogy baromira fáradt vagyok, szóval most megyek, el is teszem magam holnapra, mert vár ránk a házépítés. Minden esetre elég eseménydúsan zártam a hetet, de bízom benne, hogy ehhez hasonló kalandok nem lesznek állandó részei az életemnek. Ebből egy is bőven elég volt.