Néhány fontosabb esemény

Elég sűrűek voltak mostanában a napjaim, de egy összefoglaló ezen a hétvégén is össze fog jönni.
Nos, az egyik fontos újdonság az életemben az, hogy szerdán végre elkészült a szemöldöktetoválásom. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel igazán szép lett, s amint elmúlik róla a varasodás teszek fel ide is róla képet. Maga a művelet elég hosszadalmas volt, fél 6-tól este 8 utánig csinálta a kozmetikus, és bizony fájdogált is a végére. Eleinte meg sem éreztem, inkább csak kellemesen bizsergetett, picit perzselőnek is éreztem, de alapjáraton nem volt vele problémám, jól tűrtem. A vége felé, mikor már a bőröm túlságosan hosszú ideje volt megbolygatva, na akkor már tényleg fájt, de ki lehetett bírni. A sminkemet lesírtam ugyan, és az orrom is nagyon bedurrant (hiszen a szemöldök tele van idegvégződésekkel, nagyon irritált a tű szurkálása), de megérte a szenvedést, mivel a szemöldököm immár 5 évig legalább ilyen szép marad, nem kell többet vesződnöm a rajzolásával. Igaz, munka után mikor hazaérek még mindig le akarnám szedni, és eleinte nem is esik le, hogy már nem lemosható, de majd csak meg fogom szokni :) Amint szalonképes állapotba kerül, teszem is fel a képet.
Másik fontos esemény az volt, hogy vettünk egy új kocsit magunknak. Sajnos az előző Skoda Feliciánk már nagyon nem bírta a strapát, éreztük is, hogy nem fog sokáig velünk lenni. Most igazából vizsgáztatni vittük el a múlt héten, de mindenből megbukott, meg kellett javíttatni, de ez volt az utolsó csepp a pohárban, eldöntöttük Viktorral, hogy nem vesződünk vele tovább, veszünk egy másikat. Még a vizsgát, meg a szerelést kifizettük, hogy addig is tudjunk vele közlekedni, illetve hogy el tudjuk majd adni, de teljesen elhatároztuk, hogy most  hétvégén új kocsit fogunk venni. Elmentünk a soroksári autópiacra, ahol hatalmas területen mindenféle használt autót lehet venni, a legolcsóbbtól kezdve a legmodernebbekig. Eléggé aggódtunk, hogy miként járunk sikerrel, hiszen akkora volt a terület, hogy nagyon nehezen tudtuk volna bejárni, ráadásul ma csak kettőig voltak nyitva, mi meg fél 12-re érkeztünk, mert elkeveredtünk Soroksáron. Szóval időszűkében voltunk, nem ismertünk egyetlen kereskedőt sem, nem volt konkrét elképzelésünk, eléggé aggódtunk, hogy összejön-e valami. Aztán mintha csak ránk várt volna, megpillantottunk egy autót a sok között. Viktor volt az, aki rögtön kiszúrta, ugyanis külsőre pont olyan volt, mint amilyenről mindig is álmodott. Szép nagy, fekete, fényes, elegáns és letisztult, formás kis kocsi, és még az ára is megfelelő volt. A vicces csak az volt, hogy ez a kocsi pont ugyanolyan, mint ami Zoliéknak van, csak egyel kisebb motorral és kevesebb extrákkal, illetve más színnel, de minden másban megegyezett. Egy Renault Mégane-ról van szó egyébként, 97-es évjárattal. A durva leginkább az volt, hogy a Skodánk meg 96-os volt, és sokkal rosszabb állapotban volt, mikor megvettük, ennek meg csak apró horpadások és néhány miniatűr karcolás volt az oldalán, minden más tökéletesen működött benne. Szóltunk is, hogy megnéznénk, s Viktoron már láttam, hogy ez bizony szerelem volt első látásra (ismertem már ezt a tekintetet :) ). A fiúk mentek a járgánnyal egy kört, semmi problémát nem találtak benne, ától cettig átnézték, egyszerűen hibátlan volt, és ráadásul pont annyiba került, amennyi pénz nálunk volt. Na jó, igazából 370-be került volna, de nálunk csak 360 volt, viszont az eladó még minden kérdés előtt azt mondta, hogy ő bizony 350-et kér érte. Hát, mi nem veszekedtünk vele :) 20-at spóroltunk rajta, és végül is megvettük, szóval most van egy gyönyörű, metálfekete Renault Mégane-unk :) Annyira illik Viktorhoz ez a kocsi, hogy az valami hihetetlen. Eleinte persze szokatlan volt számára a vezetés, hiszen a Skodát taposni kellett, ezt meg olyan gyöngéden és finoman kell kormányozni, meg váltani, mint valami álom. A nagyon rossz után elég szokatlan volt számára egy ilyen finom autót vezetni, de rögtön ráérzett a stílusára, és mikor délután hazaértünk már közölte, hogy imádja :) Azért mikor az utolsó hazautat tettük meg a Skodával, szegény Viktoromnak könnyek gyűltek a szemébe... Nekem is. Talán butaság, de mi szerettük azt a kis vénlányt, még ha sok bosszúságot okozott is nekünk. Hittük, hogy neki is van lelke, és fájt megválni tőle, viszont sosem fogjuk elfelejteni, hiszen mégis csak első kocsi. Viszont van most már új, sokkal jobb, amit már most legalább annyira szeretünk, és hamarosan róla is teszek fel képet, ha lesz rá lehetőségem :)
További szép hétvégét mindenkinek!