Új ismeretségek

Az utóbbi időben nagyon sok zenekarral ismerkedtem meg Viktor által. A kocsiban mindig szól a zene, és hála neki rengeteg olyan zenét állt módomban meghallgatni, amiket eddig nem ismertem, vagy nem foglalkoztam velük különösebben. Ezekről szeretnék most pár szót ejteni, hátha más is megkedveli őket. Persze, mivel a párom igazi metal állat, ezért kemény zenékre kell számítani, de a legtöbbjük teljesen emészthető és kellemes lehet mások számára is. Egyébként a kemény zene műfaján belül nagyon sokféle stílus fog felvonulni, mert szerencsére sem Viktor, sem pedig én nem vagyunk begyöpösödöttek, és szeretünk új dolgokat megismerni.




Az első zenekar, amit Viktor jóvoltából szerettem meg, az az ő nagy kedvence, a Manowar. Sajnos őket nagyon sokan a modern metal kedvelői közül "gáznak" tartják, mert régies metalt játszanak régies stílussal és külsővel, de nekem pont ez tetszik bennük. Őszintén szólva kissé elszomorítónak tartom, hogy sokan nem is gondolnak bele, hogy ha ezek a nagy öregek nem lennének, akkor a mai modern metal sem lenne sehol, hiszen őket is a régiek inspirálták. Elkeserítő, hogy pont ezek a régi metal zenekarok vannak lenézve, holott ők még tudtak igazi zenét csinálni, nem csak agyatlan csapkodásból és hörgésből állt a művészetük. Ők még dallamokat írtak, odafigyeltek a dalszövegre és próbáltak közösséget alkotni. Engem mindig is lenyűgözött az az összetartás, ami a Manowart és a rajongóit jellemzi. Soha, egyetlen zenekarnál sem láttam még ekkora családiasságot, ilyen testvéri felfogást, mint náluk, és szerintem ez csodálatos dolog. Kissé szívszorító érzés, mikor látom a koncertfelvételeken azt a bajtársiasságot, azt a közvetlenséget, amit a zenekar mutat a rajongók felé, s azt a hangulatot, amit nagyon kevesen tudnak megteremteni. Az emberek átszellemülnek, feltöltekeznek azzal az életérzéssel, amit a Manowar nyújt nekik, s egy koncert alatt mindenki átélheti, hogy milyen a bátorság, a hősiesség, a hűség és a becsület. Ez a zenekar olyan eszméket sugároz a rajongói felé, ami véleményem szerint példaértékű, s a muzsikájuk semmi máshoz nem hasonlítható. Nyilván nem mindenki szereti azt a fajta stílust, amit ők képviselnek, de az tagadhatatlan, hogy remek művészek és született előadók, akik nem csak kiállnak a színpadra, hogy eladják magukat, hanem a zenéjükkel gazdagítani szeretnék mások lelki világát. Respect.




Másik ilyen zenekar, akiknek a szeretetét szintén Viktornak köszönhetem, a Sister Sin nevezetű formáció. Bevallom, első hallásra nem nyűgözött le túlzottan, de akkor nem is nagyon figyeltem oda rájuk, fél füllel hallgattam csak, mikor Viktor mutatta őket. Aztán a kocsiban reggelente elég sokszor hallgattuk őket, és rá kellett jönnöm, hogy baromi jó zenét csinálnak. Igazi régi típusú heavy metal, de női énekkel. Na már most rólam tudni kell, hogy szeretem a különleges, egyedi hangú embereket, és a Sister Sin énekesnője kétség kívül rendkívül különleges hanggal van megáldva. Olyan, mint egy női Charlie, csak keményebb kiadásban :) És hogy őszinte legyek, eddig nem találkoztam még olyan bandával, akiknek minden számuk tetszett volna, hiszen a zenészek sincsenek mindig jó formában, nem minden daluk lesz olyan fülbemászó, de a Sister Sin-nek az összes száma szuper. Komolyan, minden egyes számuk dallamos, fülbemászó, egyedi, mindegyik tetszik. Itt nincs olyan, hogy át kell tekernem néhány dalt a telefonomon, egyszerűen mehet minden egymás után.




A Sabaton is nagyon kedves lett a szívemnek, pedig műfajilag igencsak messze áll a zenéjük egy magamfajta romantikus lélektől. Vérbeli military metalt játszanak, minden daluk a katonaságról, háborúkról és hősiességről szól, de olyan jól adják elő ezeket a témákat, hogy lehetetlen volt nem szeretni őket. Na és az énekes hangja, hát az valami hihetetlen. Imádom a kellemesen búgó, mély férfi hangot, és neki pontosan ilyen van, csak még hozzá erőteljes is. Valahogy érezni belőle az erőt, a férfiasságot, a kitartást, és kicsit arra emlékeztet, ahogy a katonákhoz beszélnek a feletteseik. Nagyon karakteres az egész zene, amit képviselnek, rendkívül pergős, ütős minden daluk, úgyhogy csak jókat tudok róluk mondani.




A Van Canto nevezetű együttest nemrég ismertük meg mind a ketten Viktorral, és rögtön megszerettük a zenéjüket. Ha be kellene kategorizálni, akkor ők is tipikus metal zenekar azzal az enyhe különbséggel, hogy nincsenek gitárosaik, csak egy dobosuk. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert vannak gitárosaik, csak nem a hagyományos értelemben véve, ugyanis a zenekar tagjai közül hárman csupán a hangjukkal imitálják a gitár hangzását :) Eszméletlenül érdekes a capella metal, ahol minden zúzós hangzást férfi énekkel helyettesítenek, ezzel tényleg egyedit alkottak. Sokan nem tartják őket igazi metal zenekarnak, lévén pont a lényeg hiányzik náluk, a gitár, de én ettől függetlenül nagyon megszerettem őket és nagyon érdekesnek találom az ötletüket. Néha egy kicsit vicces, amikor különféle hablaty-szövegekkel körítik az éneküket, de ez adja a dolog pikantériáját, úgyhogy engem maximálisan meggyőztek :)





A következőkben egy olyan zenekart említek meg, ami olyan kedves lett a szívemnek, hogy azon még én magam is meglepődök. Szintén Viktor mutatta meg őket nekem, és ha mondhatok ilyet, szerelem volt első hallásra. A Wasp nevezető formációról van szó, akik régi heavy metal kategóriába sorolandók, és egyszerűen nem tudok velük betelni, a valaha volt és létező legjobb metal zenekar a világon! Annyira megfogott a stílusuk, a dalaik, a szellemiségük, hogy ha tehetném éjjel-nappal őket hallgatnám és nem unnám meg őket. A Wild Child című dalukkal lettek világhíresek, ez talán sokaknak beugrik a Nightwish feldolgozás révén, de mondanom sem kell, az eredetit senki nem tudja überelni. Blackie Lawlessnek valami olyan, de ollllyan hangja van, hogy attól nekem menten az egekbe szökik a pulzusom :D Ha definiálni szeretném az éneklési stílusát, akkor a szexi szó jutna róla eszembe, pedig utálom ezt a kifejezést, csakhogy pontosan ilyen a hangja az énekesnek; markáns, rekedtes, férfias, olyan igazi belevaló és csábító. Legnagyobb bánatomra nincsenek annyira elismerve, mint ahogy az megilletné őket, mivel nincs akkora reklámjuk, mint másoknak, de ettől függetlenül én imádom őket. Még soha nem találkoztam olyan bandával, akiknek a számaiba így beleszerelmesedem. Vagányak, belevalóak, kissé pajzánok is persze, és ez az egész együtt ötvözve veszélyesen remek elegyet alkot. Nem szabad megfeledkezni a lassú számaikról sem, mert habár igazi vérbeli, incselkedős-erotikus metal zenét játszanak, a szerelmes dalaik attól még csodálatosan érzelmesek és olvadozóak. Ez köszönhető többek között a remek szövegeknek, illetve szerintem javarészt Blackie hangjának, aki úgy tudja előcsalogatni az érzelmeket ezekből a dalokból, ahogy senki más. Egyik pillanatban még nagy vagány csábító, a másik pillanatban pedig érzelmektől túlcsorduló, sebezhető férfi, és ezeket az érzéseket tökéletesen tudja átadni a hangján keresztül. Ha mondhatok ilyet, véleményem szerint ő a legjobb énekes a metal szférában.
Utoljára hagytam két olyan bandát, akik nemzetiségüknél fogva egy kissé beskatulyázhatóak, de szerencsére ők egy kicsit pozitív kivételek. Japán zenekarokról van szó, s ennél fogva mindenkinek valami őrült, beteg dolog jut az eszébe, és nem is tévednek olyan nagyot, de szerencsére ők nem olyan értelemben őrültek, ahogy a legtöbb japán zenekart látjuk.





Az egyik a Sex Machine Guns nevezető zenekar, akik annak ellenére, hogy japánok, bizony ízig-vérig heavy metalt játszanak, nincs benne semmi j-rock szerű borzalom. A dalaik a régi metal stílusában íródtak, és az egyetlen, ami kissé különccé teszi a zenéjüket, az itt is az énekes hangja, aki japán lévén bizony érdekes dolgokat tud kihozni magából. Eleinte meg kellett szoknom a hangszínét és azt a magasságot, amiben énekel, de mára már abszolút megszerettem, és azt hiszem pont ez teszi olyan érdekessé a zenéjüket. Japán heavy metal, a jobbik fajtából :)




Végül pedig a második japán zenekar, s egyben az utolsó felsorolt banda, akiknek felfedezését Viktornak köszönhetem, a Maximum the Hormone. Na, hát ők tényleg elég beteg kategória, hozzájuk hasonlóakkal még soha nem találkoztam, stílusilag sem tudom őket bekategorizálni, de nagyon érdekes zenéjük van, jó értelemben. Kissé szürreálisak, egyik pillanatban még édesdeden dalolnak valami cukiságról, másik pillanatban meg hörögnek. Nekem minden esetre nagyon megtetszettek, habár kell hozzájuk egy hangulat, hogy őket hallgassam. Kicsit őrültek, kicsit zabolázatlanok, de vannak pillanatok, mikor pont ilyen zenére van szükségem, úgyhogy ők is nagy kedvencek :)
Nos, ők lettek volna azok, akiket Viktornak köszönhetek, mert ő mutatta meg őket és szerettette meg velem a zenéjüket. Remélem lesznek még olyanok, akiket általa ismerhetek meg :)