2012. február 28., kedd

Egy kissé betegen

Hát igen, már megint összeszedtem egy nyavalyát... ezúttal fertőző mandulagyulladásom van. Jó pár napja állandóan lázas vagyok, ma már el kellett mennem dokihoz (lévén hogy a munkahelyemen is belázasodtam), aki egy igazi lórugás-antibiotikumot írt fel nekem. Kicsit fura az orvosok logikája, mert ha a sima vizet alig tudom meginni nem tudom hogy gondolják, hogy majd akkor a fél öklömnyi gyógyszert lenyelem. No mindegy, beszedem böcsülettel, aztán remélem jövő hétre már rendbe jövök.

2012. február 26., vasárnap

Egy kis country





Mostanában, amióta megérkezett a langyosabb idő (juppijééé!!! - szeretem a telet, de azért most már jól fog esni egy kis tavasz), valahogy rákaptam a vidámabb zenékre. Ha pedig vidám zene, akkor csakis és kizárólag country. Régen nem voltam túl nagy híve ennek a műfajnak, valahogy nem vonzott, vagy csak rossz példákkal találkoztam, de akiket most hallgatok, azok valahogy színt és mosolyt visznek az életembe. Az a pergős, életörömmel teli hangulat, ami a country zenéből árad valami elképesztően nagy erejű, nekem elég csupán egyetlen egy számot meghallgatnom néhány előadótól, és máris táncolni volna kedvem egy pipacsokkal teli rét közepén. Persze itt is akadnak lassúbb, szomorkásabb dalok, de összességében az mondható el a country-ról, hogy nagyon vidám muzsika. Összehozza az embereket, mert valahogy ez a műfaj szinte megköveteli a társaságot. Emlékszem, mikor megnéztem a Hannah Montana filmet (bizony, ilyet is szoktam nézni, és egyébként nagyon kedves filmnek tartom) ott is láttam, hogy az egész család együtt ült le és zenélgetett, és ez valahogy annyira szép és idilli. Ezt a fajta jó hangulatot varázsolja elém a country zene, és a tavasz közeledtével egyre jobban vágyom rá. Olyan, mint a nap elősugara :) Habár még nem ismerek túl sok előadót ebben a témában, de azért akad köztük néhány híresebb is, őket mindenkinek ajánlanám, pláne, ha éppen borongósabb hangulatban van (pl. Taylor Swift, Carrie Underwood, Shania Twain), és persze vannak olyanok is, akik még talán nem olyan ismertek, de csodálatos zenét játszanak (Jessie James, The Band Perry, Keith Urban, Miranda Lambert, Laura Bell Bundy, Joe Dee Messina). Akármelyiket választja is az ember, nem nyúlhat mellé, a jókedv garantált :)

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek 6. rész





51. kitartást




52. hogy nem tartozom a mai laza felfogású nők közé




53. büszkeséget




54. nőies nőnek lenni




55. ejtett nyakú felsőket




56. választékos szókincset




57. gyógyszerek helyett a természet patikájához fordulni




58. látni, ahogy Viktor jóízűen eszi a főztömet :)




59. feltérképezni a hobbi boltok kínálatát




60. Simon and Martina párost, mert nagyon jópofa videókat csinálnak :)

2012. február 25., szombat

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek - 5. rész





41. csillagokat számolni




42. új recepteket kipróbálni




43. törődést




44. odaadást




45. bizalmat




46. áldozatkészséget




47. hűnek lenni önmagunkhoz




48. nemes elveket vallani és követni




49. a drogériák sminkes pultjainál nézelődni




50. Simsezni

2012. február 22., szerda

Vándorló Palota - élménybeszámoló




Végre kiolvastam Dyana Wynne Jones Vándorló Palota című könyvét, és hát nem maradhatok egy kis beszámoló nélkül. Nos, mint talán sokan, én is először Hayao Miyazaki meséjét láttam ugyanezzel a címmel, ami rögtön első megtekintésre magával ragadott. Nagyon szürreális és varázslatos az a világ, ahol a történet játszódik, maga a sztori is különleges, Viktorral minket kissé a steampunk stílusra emlékeztetett a látványvilág, de az teljesen egyértelmű volt, hogy imádtuk. Nagyon izgatott voltam, mikor megtudtam, hogy ez igazából egy könyvadaptáció, és alig vártam, hogy beszerezhessem és elolvashassam. Most végre túl vagyok a könyvön is, és állítom, remekmű. Az mondjuk való igaz, hogy szinte teljesen más, mint a mese, maximum az alapok ugyanazok, de az egész történet, a végkifejlet és a szereplők is sok mindenben mások. Miyazaki egy igazi, hozzá illő stílusú mesét alkotott, amihez a Vándorló Palota remek alapanyagot nyújtott, de maga a könyv sokkal összetettebb, bonyolultabb és sokkal félelmetesebb, izgalmasabb, mint a mese. Nem azt mondom, hogy jobb, csak más. Igazság szerint két külön történetről van szó, Miyazakié romantikusabb és mesésebb, a könyvet pedig inkább egyfajta nyomasztó varázslat-illat lengte körbe, és hát azért voltak benne olyan részek, amiknél még én is meghökkentem. Egy kicsit mondjuk sajnáltam, hogy közel nem volt benne annyi romantika, mint a mesében, de kaptam mást a könyvtől, és teljes mértékig kárpótolva érzem magam. Mind a mese, mind a könyv mást nyújt az embernek. Egyébként nem tudom, hogy mások hogy voltak vele, de nekem a könyv háromnegyedéig Howl kifejezetten unszimpatikus volt. Sokszor legszívesebben Sophie helyében úgy felképeltem volna és beolvastam volna neki a nyilvánvaló arcátlanságaiért és borzasztó jelleméért, hogy abban nem lett volna köszönet. Persze, a végén minden kiderült és értelmet nyert, de egy darabig borzasztó idegesítő volt ez az alak. Sophie és Calcifer viszonylag könyvhű volt, bár ott is akadtak eltérések, a többi szereplő pedig teljesen más, sőt, ismeretlen volt számomra, de ha két külön történetként kezeljük az egészet, akkor a maga nemében mindegyik remekül megállja a helyét. Ha egy kis romantikára vágyom, a mesét nézem meg, ha pedig rejtélyes kalandra és varázslatra, akkor a könyvhöz nyúlok. Akárhogy is, ez a történet nagyszerű szórakozást nyújtott nekem az elmúlt napokban, minden sorát élveztem és imádtam, másoknak is csak ajánlani tudom! Remélem hamarosan be tudom szerezni a kötet folytatásait is, ám mivel még vár rám jó pár könyv, amit ki kell olvassak, ezért a vásárló akció most picit szünetel nálam. A következő "áldozatom" Rick Riordan újabb Percy Jackson kötete lesz, a Csata a Labirintusban.

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek 4. részlet





31. mikor elégedett vagyok magammal minden téren




32. horrorokat nézni, s közben szorosan Viktorhoz bújni :)




33. a rendet és a tisztaságot




34. masszázst




35. segíteni másokon és boldogságot okozni




36. romantikus sétákat kéz a kézben




37. hullócsillagnál kívánni valamit




38. a füst illatát




39. a frissen pattogatott kukoricát




40. kedves sms-t kapni

2012. február 21., kedd

Elmélkedés

Jó ideje érzek valami szokatlant. Egy változást. Vagy még inkább, egy válást. Közel fél éve intenzíven érzem azt, hogy meg kell válnom valamitől, és ez napról napra erősödik bennem. Szomorúsággal vegyes érzés ez számomra, hiszen ragaszkodó típus vagyok, s nem szívesen válok meg semmitől, amihez érzelmileg kötődtem. Nem egyszer volt már sajnos olyan, hogy éreztem, meg kell tennem a nagy lépést, s most is ezt érzem. Igazság szerint nagyon rég óta van ez így, de a napokban kezdett beérni, úgymond. Érzem, hogy elmúlik mindaz, ami hozzám kötötte azt, amitől megválni készülök, egyszerűen elpárolog belőlem a kötelék, ami hozzám tartozóvá tette. Azt írtam, hogy nehezen válok meg bármitől, amihez kötődöm, s ez így is van, de ez esetben a kötődés már kezd teljesen szétoszlani. Nem tudom miként történhet ilyen, hiszen ami az én életembe belép, az általában tartós dolog, de mostanában egyszerűen tisztán érzem, hogy le kell zárnom valamit, ami régóta tart, mert lejárt az időm mellette. Volt egy kiszabott szerepem, amit meg kellett élnem, volt egy feladatom, s ennek most vége. Nem tudom, hogy bárki más érzett-e ehhez hasonlót, de én még nem éltem át ilyesmit. Olyan volt már, hogy rákényszerültem egy elválásra, mert annyi fájdalmat okozott, de most nem ilyenről van szó. Volt abban is részem, ez nem vitás, de ez esetben nem ez a kiváltó ok. Egyszerűen a szívem megszűnt szeretni valamit úgy, ahogy régen tette. Nem váltotta fel a helyét más, negatív érzelem, egyszerűen csak... már semmilyen lelki, vagy érzemi hatással nincs rám. Egészen hihetetlen mindez, magam sem fogom még fel, hogy miként lehetséges. Egy intenzív, erős érzés, amit mélynek és valósnak éreztem, egyszerűen kihúnyt bennem. Teljes érdektelenség uralkodik rajtam, ha rá gondolok, és világosan érzem, hogy az én szerepem itt véget ért, és el kell engednem. Nehéz erről írni, mert nagyon különös érzés. Az egyik felem ragaszkodna, a másik felem pedig már a bölcsek lemondó nyugalmával várja a végleges cselekedetet. Mint egy öregember, aki türelemmel vár, mert ideje az van bőven, s az elkerülhetetlen úgy is bekövetkezik. Nem mondanám, hogy negatív érzések kavarognak bennem, inkább csak kissé szomorkásak. Mindig szomorú, ha valami véget ér, pláne ha nem gondoltad volna, hogy valaha is ez történhet, de ez csak a kezdet, hiszen ahol egy ajtó bezárul, ott nyílik egy másik, amin beléphetsz. Bízom benne, hogy így is lesz, de most még egyelőre várok. Várok magamra, hogy mikor fogom megérezni a pontos pillanatot. Egy biztos - már nem késik soká.

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek 3. részlet





21. Zaraki Kenpachi-t a Bleach-ből, mert egy pszichopata állat :D




22. saját készítésű ajándékokat




23. felfedezni egy új, nagyszerű együttest (most éppen a Five Finger Death Punch-ot)




24. mesét olvasni a gyerekeknek




25. tanulni valami újat




26. borozgatni és közben beszélgetni




27. az egyedüllétet




28. elmerengeni az élet dolgain




29. a csinos fehérneműket




30. esti fényeket

2012. február 20., hétfő

Esküvői gondolatok

Sok gondolat kavarog mostanában a fejemben. A címből ki lehetett találni, hogy esküvői témával kapcsolatban, ugyanis Viktor és én közöttem egyre gyakrabban merül fel a házasság gondolata, s annak megvalósítása. Augusztusban lesz 7 éve, hogy együtt vagyunk tökéletes harmóniában, megértésben és szerelemben, s a hivatalos eljegyzés is megtörtént már fél éve (volt előzőleg is egy ígéretünk, mikor a legelején összejöttünk, de a mostani volt a hivatalos). Azt hiszem az a lánykérés volt az első lépés afelé, hogy komolyabb szintre emeljük a kapcsolatunkat, és habár a szívünk már így is egyként dobog, szeretnénk ezt papíron is megerősíteni. Van, akinek nem fontos a házasság, de számunkra az. Amióta megtörtént tavaly az eljegyzés, egyre többször ültünk le beszélni arról, hogy most akkor mi is legyen kettőnkkel, hiszen nagyon rég óta szeretjük már egymást, és ideje lenne tovább lépnünk a házasság felé. Mind a kettőnk számára fontos dolog ez, és az utóbbi pár hétben egyre többször hívjuk félre a másikat, és beszélgetünk az esküvő megvalósításának lehetőségeiről. Bevallom, nekem nagyon régóta álmom, hogy Viktor felesége legyek. Sajnos régen nem volt minden körülményünk megfelelő ehhez a dologhoz, hiába akartunk mi már korábban is összeházasodni, most viszont minden tökéletes, a feltételek is ideálisak, így egyre többet beszélgetünk arról, hogy most akkor pontosan mit és hogyan szeretnénk. Azt hiszem teljes bizonyossággal mondhatom, hogy idén ősszel végre egybekelünk, és ennek kimondhatatlanul örülök. Látom Viktor arcán az izgatottságot, a fokozott várakozást, és tényleg érezni rajta, hogy nagyon akarja. Nem tudom, hogy hány férfi viselkedik így, mikor házasságról van szó, én nem sokról hallottam. Viktornak mostanában olyan romantikus oldalai tűnnek fel, hogy néha én is meglepődöm, persze pozitív értelemben :) Sokszor hív oda magához, hogy na akkor meséljek, mit hogyan szeretnék, és nekem ez csodás érzés, hiszen jó ideig úgymond hárította a témát. Ez talán nem is a megfelelő szó, mert neki sosem a házassággal volt baja, hanem a körülményekkel. Amíg édesanyáméknál éltünk, szóba sem jöhetett az esküvő gondolata, hiszen borzasztóan illúzióromboló lett volna egy olyan destruktív légkörű helyre visszamenni, miután megültük a lagzit. Sokáig kellett várnunk, és ezen idő alatt kissé úgy éreztem, hogy talán Viktor nem is akarja ezt annyira, de ismét kellemes csalódás ért - nagyon is akarta ő ezt már régóta, csak nem akarta elkapkodni, várt a megfelelő körülményekre. Igazat adok neki ebben, mert oda tényleg nem lett volna jó házasodni, most viszont minden ideális. Be kell valljam, hogy az utóbbi két hétben máson sem jár a fejem, csak az esküvő megvalósításán, hogy mi mindennel jár ez együtt, miket kell ehhez megszerveznem. Végre elkezdtünk lépéseket tenni az ügy érdekében, beszélgettünk Zoliékkal is a megvalósításról, illetve hogy miként zajlik ez az egész hivatalosan, mit kell tennünk, és amint lesz egy kis időnk, elmegyünk az önkormányzathoz itt Szigethalmon, és bejelentkezünk az esküvőre. Állítólag ott mindent elmondanak nekünk, hogy mi hogyan zajlik, mit kell tennünk, mennyibe kerül az egész, csak erre majd időt kell szánni. Aztán persze rengeteg más mindent is meg kell szervezni mellé. Hihetetlen egyébként, hogy mikor az ember elmegy egy esküvőre szimplán csak jól érzi magát, és bele sem gondol, miféle szervezés áll egy ilyen lagzi mögött. Hát, én most kezdem megérteni, hogy ez bizony nem kis munka, és nem csak a habos-babos hercegnő ruháról meg a szép ceremóniáról szól az egész. Rengeteg dolgunk lesz még ezzel, sok mindennek utána kell járnunk, és persze figyelnünk kell a pénztárcánkra is, mivel a keretünk ki van szabva. Megbeszéltük Viktorral, hogy nem csapunk hetedhét országra szóló lagzit, mivel ennek amúgy sem vagyunk hívei, szóval csak egy kis családias hangulatú, bensőséges dologról lesz szó, illetve anyagiak terén sem engedhetünk meg többet magunknak. A házat is csinálni kell, és bizony be kell osztani a pénzünket, de az esküvőt most már mindenképpen meg szeretnénk tartani. Pontos időpontot még nem tűztünk ki, hiszen ahhoz előbb be kell jelentkeznünk, de szeptember közepére gondoltunk, vagy elejére, mert olyankor már nincs döglesztő meleg, viszont az éjszakák sem túl hűvösek. Ez azért fontos, mert kerti esküvő lesz, azaz a vacsora a kertünkben lesz megtartva. Persze ezeket még rendesen át kell gondolni, mindezek csak tervek, de kezd összeállni a fejünkben egy terv, ami alapján most már neki tudunk állni szervezkedni. A szeptember valószínűleg borzasztó gyorsan megérkezik, szinte észre sem fogjuk venni, úgyhogy nem árt időben rákészülni mindenre, hogy ne legyünk elcsúszva. Azért nem kell aggódni, mert hiába fárasztó ez az egész, nem veszi el az esküvő romantikus hangulatát :) Igaz, nem is leányálom, de ha jó az ember hozzáállása, akkor nem roppan bele a feladatba. És én már nagyon szeretnék Körmendi Szilvia lenni. Te jó ég, ha belegondolok, hogy napról napra közelebb kerülök hozzá... Egy kicsit félelmetes, de nagyon izgalmas is egyben :) Egyébként ha bárkinek vannak hasznos tanácsai, tippjei, mi mindent örömmel veszünk, jól is jönnek ám!
Most megyek, mert holnap munka van, és aludni sem ártana egy kicsit! :)

Harmadik neklifutás - 100 dolog, amit szeretek 2. részlet




11. összebújni a hideg, téli estéken



12. fűszálakat simogatni




13. lustálkodni




14. utazás közben a táj szépségében gyönyörködni




15. emlékezni a szép pillanatokra




16. chilit




17. kézcsókot




18. aranyos pizsamákat




19. Viktor ruháiban lenni, amikbe kétszeris beleférek, és közben állandóan érezni az illatát :)




20. mikor kócosan, smink nélkül, gyűrötten bújok ki az ágyból, és Viktor így is gyönyörűnek tart :)