2012. február 22., szerda

Vándorló Palota - élménybeszámoló




Végre kiolvastam Dyana Wynne Jones Vándorló Palota című könyvét, és hát nem maradhatok egy kis beszámoló nélkül. Nos, mint talán sokan, én is először Hayao Miyazaki meséjét láttam ugyanezzel a címmel, ami rögtön első megtekintésre magával ragadott. Nagyon szürreális és varázslatos az a világ, ahol a történet játszódik, maga a sztori is különleges, Viktorral minket kissé a steampunk stílusra emlékeztetett a látványvilág, de az teljesen egyértelmű volt, hogy imádtuk. Nagyon izgatott voltam, mikor megtudtam, hogy ez igazából egy könyvadaptáció, és alig vártam, hogy beszerezhessem és elolvashassam. Most végre túl vagyok a könyvön is, és állítom, remekmű. Az mondjuk való igaz, hogy szinte teljesen más, mint a mese, maximum az alapok ugyanazok, de az egész történet, a végkifejlet és a szereplők is sok mindenben mások. Miyazaki egy igazi, hozzá illő stílusú mesét alkotott, amihez a Vándorló Palota remek alapanyagot nyújtott, de maga a könyv sokkal összetettebb, bonyolultabb és sokkal félelmetesebb, izgalmasabb, mint a mese. Nem azt mondom, hogy jobb, csak más. Igazság szerint két külön történetről van szó, Miyazakié romantikusabb és mesésebb, a könyvet pedig inkább egyfajta nyomasztó varázslat-illat lengte körbe, és hát azért voltak benne olyan részek, amiknél még én is meghökkentem. Egy kicsit mondjuk sajnáltam, hogy közel nem volt benne annyi romantika, mint a mesében, de kaptam mást a könyvtől, és teljes mértékig kárpótolva érzem magam. Mind a mese, mind a könyv mást nyújt az embernek. Egyébként nem tudom, hogy mások hogy voltak vele, de nekem a könyv háromnegyedéig Howl kifejezetten unszimpatikus volt. Sokszor legszívesebben Sophie helyében úgy felképeltem volna és beolvastam volna neki a nyilvánvaló arcátlanságaiért és borzasztó jelleméért, hogy abban nem lett volna köszönet. Persze, a végén minden kiderült és értelmet nyert, de egy darabig borzasztó idegesítő volt ez az alak. Sophie és Calcifer viszonylag könyvhű volt, bár ott is akadtak eltérések, a többi szereplő pedig teljesen más, sőt, ismeretlen volt számomra, de ha két külön történetként kezeljük az egészet, akkor a maga nemében mindegyik remekül megállja a helyét. Ha egy kis romantikára vágyom, a mesét nézem meg, ha pedig rejtélyes kalandra és varázslatra, akkor a könyvhöz nyúlok. Akárhogy is, ez a történet nagyszerű szórakozást nyújtott nekem az elmúlt napokban, minden sorát élveztem és imádtam, másoknak is csak ajánlani tudom! Remélem hamarosan be tudom szerezni a kötet folytatásait is, ám mivel még vár rám jó pár könyv, amit ki kell olvassak, ezért a vásárló akció most picit szünetel nálam. A következő "áldozatom" Rick Riordan újabb Percy Jackson kötete lesz, a Csata a Labirintusban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése