2012. április 6., péntek

Bean Boozled

Meg volt a nagy tesztelés. Hát gyerekek... ezt ne. Komolyan mondom, ezt ne. Ezt még a legutálatosabb ellenségeimnek sem kívánom. Kell nekem minden marhaságot kipróbálni... Ilyen élethű, vagyis inkább ízhű bogyókkal még életemben nem találkoztam.
Na most a folyamat úgy nézett ki, hogy minden színből kiválasztottunk kettőt, amit egyszerre vettünk a szánkba. Nem tudni melyik a finom és melyik a rossz, mert még szaguk sincs, szóval zsákbamacska az egész. Viktor önként és dalolva (na jó, egy kis hathatós rásegítéssel) bevállalta velem a tesztelést, de bár ne tette volna. Majdnem az összes rossz ízt ő fogta ki, de hogy ne legyek vele túl szenya, ezért csak a felét haraptuk le mindegyiknek, és a másikat kicseréltük, ha különböző volt, így mind a ketten megkóstolhattuk a jó és rossz ízeket. elsőnek a fogkrémet fogtuk ki, ami tényleg eléggé hasonlított a fogkrémhez, bár nekem ezzel nincs bajom. Aztán jött a földigiliszta, na hát az elég szörnyű volt. Én még ugyan nem ettem földigilisztát, de biztos ilyen az íze. Utána jött a kutyakaja, ami tényleg pontosan olyan, mint a száraz kutyatáp! Én régen megkóstoltam egy ilyet merő kíváncsiságból, és totálisan ugyanilyen volt az íze! Aztán jött a penészes sajt, ami már erősen megmozgatta a gyomrunkat. A babapopsitörlő eszméletlen jó volt, úgy illatozott a szám, mintha most nyeltem volna le egy tisztasági kendőt :D A fika pont olyan sós volt, mint amilyenre kiskoromból emlékeztem, szóval az is ízhű volt, aztán pedig jött a legjava. Záptojás. Emberek, ha ettetek már szart... na akkor ez annál is szarabb. Ez volt az egyetlen, amit mind a ketten kiköptünk, holott az elején megfogadtuk, hogy mindet lenyeljük, hiába lesz rossz ízű. Hát, ezt nem bírtuk. Öklendezve köptük ki egy zsebkendőre, és nem győztük literszámra vedelni a vizet utána, hogy kiöblítsük a záptojás ízét a szánkból. Nekem egyébként még most is kavarog a gyomrom tőle, meg szegény Viktornak is. Ez volt a legrosszabb íz az összes közül. Legutoljára hagytuk a hányást, de mind a kettőnknek sikerült barackot kifognia helyette, én viszont később megpróbálkoztam még egy darabbal, na az már hányás volt. Undorban vetekszik a záptojással, mert ezt is kiköptem. Pont olyan az íze, mikor az ember összezabál mindenféle édességet, aztán kihányja. Ritka pocsék volt, de nálam a záptojás volt a legrosszabb, meg szerintem szegény Viktornál is. Persze közben röhögtünk, mint a fene, mert azért jó poén volt (kivéve a tojásnál, ott nem nevettünk, hanem próbáltuk magunkban tartani az ebédünket). Utána próbáltam rávenni az én drágámat, hogy együk már meg a maradékot is, úgy is van még egy teljes doboz (az ő legnagyobb örömére :D), de közölte, hogy neki ehhez már nincs gyomra. Most is kint van a teraszon és a hasát fogdossa, közben meg igyekszik nem elhánynia magát :D Én meg detto :D Szóval kedves emberek, ha egy kellemes vacsora előtt álltok, semmiképpen ne próbálkozzatok meg a Bean Boozled-del, viszont ha elég bátrak vagytok a kísérletezéshez, akkor vessétek bele magatokat ezekbe a fura babocskákba, mert meglepő eredményeket kaphattok. Meglepően szar eredményeket :D De egyébként nekem tetszett, szóval ajánlom minden hozzám hasonló elmebetegnek :P

4 megjegyzés:

  1. Úristen ki kell próbálnom Krisszel :D:D:D:D

    VálaszTörlés
  2. Hát sok sikert és erős gyomrot kívánok hozzá! :D

    VálaszTörlés
  3. Szia! Meg tudnád írni, hogy pontosan honnan rendelted a drazsékat? Köszi! zsebibabaaa@freemail.hu

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés