Egészséges életmód

Egészen ledöbbent, hogy mi emberek mi mindennel vagyunk képesek mérgezni magunkat. A természet mindent megad nekünk, amire szükségünk van, mi pedig mégis szintetikusan állítunk elő ételeket, italokat, amikre igazából nincs is szükségünk. Mikor ételt veszünk magunkhoz, akkor táplálkozni akarunk, táplálni szeretnénk a testünket, nem pedig csak úgy enni, mert az jó. Amikor pedig italt veszünk magunkhoz, akkor a szomjúságunkat akarjuk csillapítani, nem az ízérzékünk csalfa vágyát szeretnénk kielégíteni. Ehhez hogy fér hozzá a gyorskaja és a cukrozott üdítők? Mintha az emberek elfeljtették volna, hogy mi végre is kell ezeket a dolgokat művelnünk. Nem azért, mert éppen nehéz, zsíros, cukros vacakra vágyunk, hanem mert a testünket egészséges állapotban kell tartanunk. Csupán az agyunk kívánja a sok, művileg előállított nyalánkságot, de a szervezetünknek nincs rá szüksége. Gondoljunk csak bele, hányan isznak manapság vizet, ha szomjasak? A legtöbben vesznek egy kólát (abból is a light-ot, hogy fent tartsák egészségük megőrzésének illúzióját), amitől csak még szomjasabbak lesznek. Aki pedig éhes, az ezerszer inkább betér egy gyorsétterembe, vagy vesz valami cukros péksüteményt, minthogy vegyen magának valami egészséges, rostokban és vitaminokban gazdag táplálékot. Észrevette már valaki, hogy a szervezetünk számára hasznos, elegendő mennyiségű étel után nincs meg az a "majd kidurranok" érzésünk, viszont az éhségünk elmúlt s feltöltekeztünk energiával? Kevesen jutnak el idáig, mert senki nem próbálja ki ezt a verziót, pedig biztos, hogy jobb lenne. Mert a fent említett borzalmak semmit nem tesznek hozzá ahhoz, hogy jobb legyen a közérzetünk, sőt. Függővé tesznek a sok adalékanyaggal, ízfokozóval, amiktől aztán úgy érezzük, hogy nekünk kell az a sok egészségtelen szemét. Pedig nem kell. És most nem papolni akarok, hiszen gyarló ember lévén néha nekem is becsúsznak olyan ételek, amiknek semmi jó hatása nincs, viszont én látom a járható, jó utat, és szeretnék is azon járni. Ahol a szándék megvan, ott út is van hozzá. Mindig csak a kezdet nehéz, az új megszokása, de később már a kezdeti szokatlan lesz a későbbi megszokott. Hiszem, hogy akinek erős az akarata, az le tudja győzni a rossz megszokást, és lépéseket tud tenni a jó érdekében. Mert ez mindenkinek a saját érdeke. Az egészségünk kincs, amire vigyázni kell. A legtöbben idős korukra jönnek rá erre, mikor már ezernyi panasz kínozza őket, holott a betegségeket nem kezelni, hanem megelőzni kell, s ezt soha nem lehet elég korán elkezdeni. Mert amíg fiatal az ember, addig szinte természetes, hogy egészségesek vagyunk, de nem lesz ez mindig így. S miért kellene megvárni ezt az időt, ha tehetünk is ellene? Én nem szeretnék beteges lenni. Nem szeretnék cukor és ízfokozó-függő lenni, sem pedig túlysúlyos örök életemben. Csak egészséges, normális, kiegyensúlyozott életet szeretnék, amit sokáig megtarthatok, ehhez viszont döntenem kell - maradok így, mert ez kényelmes, vagy gatyába rázom magam és változtatok az életmódomon? Én már döntöttem, úgy hiszem.

Jobb az elején egy picit szenvedni az új dologgal, mint később duplán kínlódni lustaságunk ereményével. Érdekes módon rengeteg ember megél édességek, cukros üdítők és sós rágcsálnivalók nélkül - ha nekik bevált, másnak miért ne válna be? Ezek az emberek tudnak valamit, ami jó, csak kellő bátorság kell ahhoz, hogy kövessük a példájukat. Csak egy kis kreativitás és találékonyság kell ahhoz, hogy az egészségtelen nassolni valókat felváltsák az egészségesek. Nem mondom, biztos meg fogom szenvedni én is. Az életmód váltás nem kis teljesítmény, de tudom, hogy megéri, később pedig már el sem fogom tudni képzelni az életemet úgy, ahogy most élem. Persze az egészséges, ésszerű táplálkozás csak egy része a dolognak, nem szabad megfeledkezni a megfelelő mozgásról sem. Én ezzel nagyon hadilábon állok, lévén sosem voltam egy sportoló alkat, de azt tudom, hogy ha néha megmozgatom magam, akkor az nagyon jó érzés. Kellemesen fárasztó, ahogy azt mondani szokták. Csak hát ugye itt is jön a megszokás, meg a lustaság, hogy nap végén, mikor hazaesek a munkából, már nincs kedvem végigcsinálni a táncos dvd-met, vagy nincs kedvem egy órát tekerni a szobabiciklin. Itt is az a lényeg, hogy az ember mértékletesen szoktassa magát a változáshoz, az újhoz, nem rögtön egy kétszer 45 perces cardio programmal kell kezdenie annak, aki teljesen el van szokva a mozgástól, hanem kis lépésekben kell haladni előre. Az orvosok és az edzők azt szokták mondani, hogy mindegy, hogy mit mozog az ember, csak mozogjon, mert a semminél az is több. És a kicsit is becsülni kell, ugyanis ha csak annyit tettél, hogy egy nap lesétáltál pár villamos megállót, akkor annyival közelebb vagy az áhított célod felé, csak nem szabad feladni. Ha pedig úgy érzed, hogy éppen össze akarsz esni a kimerültségtől, akkor senki nem fog pálcát törni feletted, hogy kihagysz egy napot - te szabályozod azt, hogy miként éled az életed, és egy kis lazítás mindig belefér, csak ne váljon rendszeressé. Biztos vagyok benne, hogy néha a nagy fitnesz guruknak is lecsúszik egy-egy pizza, vagy kóla, de utána visszatérnek a szokott egészséges élethez, és ez a lényeg. Fontos, hogy realisztikus célokat várjunk el magunktól, és hagyjunk időt magunknak a változásra. Az egész szervezetünk át fog alakulni, nem megy ez egyik napról a másikra. Ez az egész egy kicsit türelem játék is, de aki kitartó és képes várni, az később meg fogja látni az eredményt is. Én nagyon bízom benne, hogy meg tudom változtatni a mostani életstílusomat, mert most kicsit kétségbe estem.

Ma konkrétan belém hasított a tudat, hogy milyen szinten hanyagolom el magam, és mennyire képes vagyok elpunnyadni egy teljes napot anélkül, hogy bármi hasznosat tettem volna önmagam és a környezetem számára. Az életet élni kell, nem pedig átvészelni, és ha már élek, akkor úgy éljek, hogy az nekem jó legyen. Igaz, most mély gödörből fogok indulni, de az út remélhetőleg felfelé vezet, csak kitartónak kell lenni ahhoz, hogy újra és újra megfogjak egy kapaszkodót, amin feljebb húzhatom magam. És hogy őszinte legyek, nem fogok csupán a mai divat kedvéért áttérni olyan életmódra, ami számomra kényelmetlen. Nem leszek vega, mert kis mennyiségben szeretem a húst, a tofut viszont rühellem, és a zöld tea sem lesz állandó vendég az étrendemben, hiába mondják csodaszernek. Nem fogom számolgatni a kalóriákat az ételek csomagolásain, és nem fogok naponta mérlegre állni, mert ezeknek nem látom értelmét. Hiszem, hogy a szervezetem jól tudja mire van szüksége, s eszerint alakítom majd ki a saját életmódomat, mert szerintem ez mindenkinél személyre szabott. Szóval nagy váltás előtt állok, de izgatottan nézek a jövő elé, mert tudom, hogy jó eredménnyel kecsegtet. Igyekszem türelmes és kitartó lenni, és nem fogok depresszióba esni, majd feladni mindent, ha egy nap be fog csúszni egy kis finomság. Mint mondtam, a váltás nem megy hamar és könnyen, viszont meg lesz bennem az erő arra, hogy újra és újra visszalendüljek és előbb-utóbb nem fognak a régi, megszokott szemetek megkísérteni. Elvégre, mindenki elkezdte valahol, nem igaz? :)