2012. május 19., szombat

Egy kis szünet

Kedves Mindenki!

Bizonytalan ideig a blog szünetelni fog.
Ennek az az oka, hogy a napokban költözünk, és az új otthonunkban még nincs internet kapcsolat kiépítve, s nem tudni mikor leszek ismét netközelbe.
A költözésről gyorsan pár szót; eddig Viktor nővérééknél laktunk, és ide is terveztünk mindent hosszú távon, mint ahogy azt régebben olvashattátok. Sajnos azonban kiderült, hogy nem vehetjük meg a felső szintet, ahová eredetileg szándékoztunk felköltözni, így viszont inkább úgy döntöttünk, hogy nem ölünk bele sok millió forintot, ha úgy sem lehet a miénk, hanem inkább elmegyünk albérletbe. Szigetszentmiklóson találtunk egy nagyon takaros kis lakást, ahová a mai nappal kezdődően költözünk. Rengeteg időt és energiát fog igényelni ez a folyamat, illetve az internetet is be kell köttetnünk, ami fogalmam sincs, mikor fog megvalósulni. Remélem azért pár héten belül már ismét tudok netezni és ide is írhatok, hiszen bőven lesz miről.
Addig is mindenkinek szép napokat, legyetek jók, nekünk meg drukkoljatok!

2012. május 13., vasárnap

Alkonyat - kritika

Hát ez is megtörtént - kiolvastam az első Alkonyat kötetet.
Kicsit furcsa egyébként, mert anno megfogadtam, hogy én ezt a könyvet soha nem veszem a kezembe. A netes kalózfordítás bőven elegendő volt számomra ahhoz, hogy elkönyveljem egy értéktelen vacaknak, de aztán annyiszor szembetalálkoztam vele jártamban-keltemben, annyiszor olvastam róla, annyian ajánlották, hogy végül beadtam a derekamat. Elvégre hogyan utálhatnék valamit úgy, ha még csak nem is olvastam végig tisztességesen? Ezen felbuzdulva vettem meg az első könyvet a Twilight-saga-ból, és nekiálltam az olvasásnak. Félretettem minden előítéletemet, negatív nézetemet, mindent, ami csak egy kicsit is befolyásolhatna, és próbáltam csak a könyvre, a szövegre, a történetre koncentrálni. Én igyekeztem, igazán. De akármennyire is próbáltam becsempészni a szívembe ezt a történetet, nem jártam sikerrel. Egyszerűen annyira émelyítő és Zs-kategóriás az egész, hogy az valami fájdalmas. Persze ha tiniként olvastam volna, talán tetszene, de mégis... én ilyen stílusban 11 évesen írtam, mint ez az írónő. Jó, persze, állítólag csomóan pont azért szeretik az Alkonyatot, mert nekik való a nyelvezete, de én komoly értékkel bíró irodalmi műveken nőttem fel, olyan alkotók munkáit olvastam, akiknek a szókincse és fogalmazása hibátlan, ezek után pedig a kezembe akad egy ilyen izé... Pedig be kell ismerjem, a történet nem is olyan vészes. Mármint nem az émelyítő, cukrozott nyáltenger, amiben Bella és hőn szeretett Edwardja dagonyázik, hanem a mögöttes háttér. Az ottani vámpírok történelme, a karakterek, a mellékszereplők, a sejthető végkifejlet - ezek mind jó alapot szolgáltattak volna egy izgalmas könyvhöz, de az írónőnek sikerült szétbarmolnia az egészet azzal, hogy egy összefüggő, szirupos nyavalyává változtatta az egészet. Bella karaktere konkrétan bosszantó és idegesítő - azt a nőt komolyan fellőném a Holdra. Hogy lehet valaki ennyire szánalmas, mint ez a csaj? Egyszerűen fel nem foghatom. Komolyan, ha ötvenszer nem írta le oldalanként, hogy Edward milyen gyönyörű és milyen tökéletes, akkor egyszer se. És nem túlzok, komolyan így volt. Egy teljesen más témájú monológba és gondolatmenetbe is képes volt beleszőni azt, hogy az ő drága Edwardja milyen tökéletes és szép. A végére már a hányinger kerülgetett, és legszívesebben orrba vágtam volna ezt a csajt. Edward sem jobb, mert ő meg az állandó önmarcangolásával bírt az őrületbe kergetni. Egyik pillanatban még nem érdekli semmi, legyenek együtt, másik pillanatban meg már nem, nem szabad, ezt tilos, ebből baj lesz. Aztán megint kezdődött minden előlről. Volt, aki ezt képes volt fájdalmas nyöszörgések és kínlódás nélkül végigolvasni? Vagy csak én vagyok ilyen "túlkulturált"? És bosszantanak ezek a tények, mert ha jobban odafigyeltek volna a főszereplőkre, a fő szálra, akkor ez egy jó regény lehetne, de ehelyett csak egy tiniknek szóló ragacsos csuszmák lett belőle, amitől elkap a heveny hányinger. És én komolyan, tényleg komolyan próbáltam megszeretni. Nem volt rossz, de hogy kétszer nem fogom elolvasni, az biztos. Konkrétan végig kínlódtam az egészet. A cselekmény olyan nyögvenyelősen indult be, hogy azt hittem bekóphálósodik a retinám, mire valami izgalmas részhez jutok, és az a kevés izgi rész is el lett rontva ezzel a cukormázas förmedvénnyel.  Én szeretem a romantikát, de ez nem az. Ez 436 oldalnyi tömény cukormassza, a szerelmet eltúlozva, kifigurázva mutatja be, amitől az egész értékét veszti. Én elhiszem, hogy az írónő egy hatalmas, megható szerelmi szálat szeretett volna megalkotni, de néha jobb megtartani az érzelmeket egy kicsit finomabban, mert mikor ennyire eltúlozzák, értéküket vesztik. Mint mikor az embernek napjában nyolcvanszor elmondja a párja, hogy szereti - egy idő után nem váltja ki azt a hatást, mint amit kellene. Itt a romantikusnak szánt szál egyáltalán nem mozdított meg bennem semmit, egyáltalán nem tette elképzelhetővé, hogy létezhet ilyen szerelem, csupán röhögésre ösztökélt, mert annyira nevetségesen bárgyú volt mind a két főszereplő, hogy nem lehetett őket komolyan venni. Kár érte, többet is ki lehetett volna hozni a sztoriból. Ennek ellenére meg fogom venni a többi kötetet is és ha törik, ha szakad végig rágom magam rajtuk, mert bízom benne, hogy az idő jót tett drága Stephenie-nek, és a későbbi Alkonyatos alkotásai már egy fokkal jobbak lesznek, mint ez (ami maximum egy igaz szerelemről áhítozó tizenéves kislány fan fiction-jének felelne meg). Viszont ezután a trauma után azt hiszem megérdemlek egy kis minőséget, úgyhogy belevetem magam az utolsó Percy Jackson kötetbe. Na az, kérem szépen egy jó sorozat. Humoros, eseménydús, ötletes, van benne minden, ami csak kell. Egyedül csupán azt sajnálom, hogy ezzel vége is lesz, mert ez a befejező kötet. Hejj, de fog hiányozni... de végül is az a jó ezekben a remek történetekben, hogy bármikor visszatérhet hozzájuk az ember, így aztán talán én sem kényszerülök örök búcsút venni Percytől és a Félvér Tábortól. Nem is tudnék :)

2012. május 12., szombat

Változtatások az egészségesebb élet felé



Nos, mint már arról régebben is írtam, szeretném egy kicsit megváltoztatni az életmódomat. Nem éreztem maximálisan jól magam a bőrömben, eltunyultnak, nehézkesnek, fáradtnak éreztem magam, mintha minden erő elpárologna belőlem, és már a szervezetem is jelezte, hogy az akkori életvitelem nem lesz rám jó hatással hosszú távon. Amióta elhatároztam magam, sok változás történt az életemben. Az első az volt, hogy teljes mértékben kiiktattam az étrendemből a pékárukat, amik olyan könnyen hízlalnak. Ez viszonylag könnyű volt, ugyanis a legtöbb emberrel ellentétben én nem vagyok annyira oda a kenyérért, zsömléért, kifliért, sem pedig más péksüteményért, szóval annyira nem is volt nagy lemondás. Ezek helyett abonettet, puffasztott rizst, kétszersültet fogyasztok. A mások által csak hungarocelnek csúfolt kenyér-pótlók mindig is a kedvenceim voltak, nem tudom miért, de nagyon szeretem őket, szerintem jó ízük van. A kollégáim azzal heccelnek, hogy majd egy hónap múlva is ezt mondjam, mikor már a könyökömön fg kijönni, de emlékszem, mikor régen évekig ilyeneken éltem, nem volt belőle semmi problémám, nem untam meg, nem vágytam a kenyérre. Egyszerűen szeretem, és még talán jobban is esik, mert nem nehezít annyira el. Ezen felül sokkal több nyers zöldséget és gyümölcsöt eszem, reggel és este fogyasztok minimum egy paradicsomot és paprikát az abonettem mellé, utána pedig kaukázusi kefirt iszom, ami valami csodálatos, nem tudom megunni. Néha, mikor olyanom van ezek a zöldségek mellé egy kis mozzarellát is, ami mint tudjuk a legsoványabb sajt mind közül, mégis nagyon ízletes. Persze van, aki a natúrsága miatt nem szereti (mint pl. Viktor), de nekem pont az tetszik benne, hogy olyan, mintha szilárd tejet ennék. Az előbb felsoroltak engem úgy ellaktatnak, hogy az valami hihetetlen. Természetesen emellé nagyon sokat iszom is, főleg natúr vizet és teát, illetve ha édességre vágyom, akkor müzliszeletet, joghurtot, magas kakaótartalmú étcsokoládét és gyümölcsöt eszem, sós ropogtatni valónak pedig újabban ott van a Grissini és a pirított, fűszeres kenyérkarika, meg a ropi. Ezek mellett eszembe sem jut chipset, vagy tejcsokit enni, mert nem is vágyom rá. Olyan lazán megyek el az ilyen nasi-pultok előtt, mintha ott sem lennének. Naponta csupán egyszer, délben eszem főtt ételt, és akkor is csak zóna-adagot kis tányéron, hogy becsapjam az agyamat, de nem is kívánok több meleg ennivalót fogyasztani. Ha vacsorára megennék egy tányér rakott krumplit úgy elnehezülnék, hogy még talán rosszul is lennék tőle, hiába kívánom az ízét. Megtanultam lemondani, bár ez nem is annyira jó fogalmazás. Majdnem mindent eszem ugyanúgy, mint eddig, csak kisebb mennyiségben, meghatározott időben, és más, egészségesebb formában, így aztán nem kell lemondanom a jó ízekről, sem pedig a jobb körézteről. A következő project a cukor elhagyása lesz. Emlékszem anno csakis és kizárólag édesítőszerrel, vagy pedig mézzel ittam a teáimat, és egyáltalán nem hiányzott a cukor. Úgy megszoktam az édesítőt, hogy egy idő után már a cukorral készült ételek/italok voltak számomra émelyítően édesek. Most ismét megpróbálok ráállni arra, hogy nem fogyasztok cukrot, remélem hamar megszokom újra az édesítőt, de persze néha belefér a méz is, főleg ha egy jóféle gyümölcsös teáról van éppen szó, vagy édesség gyanánt egy kis mézes-fahéjas dióról, manduláról :) Ja, és természetesen rendszeresen mozgok is mellé. Volt, mikor úgy belefeledkeztem, hogy 2 órán keresztül sportoltam, s végül Viktor figyelmeztetett arra, hogy este 11 óra van, talán menni kéne fürdeni és aludni... De ez a jobbik eset, szerintem. Igyekszem a héten legalább négyszer-ötször valamilyen formában mozogni (ez lehet akár hastánc, zumba, cardio edzés, szobabiciklizés, talajtorna), illetve a ház körüli teendőkben is aktívan részt veszek, mert pl. a kerti munkánál nincs jobb, mert az az egész testemet átmozgatja és olyan izomlázas leszek utána, hogy csak na. És nem kifogás az sem, hogy munka után vagyok és elfáradtam - igenis egy órát mindig rászántam arra, hogy valamit mozogjak. Persze 1-2 nap pihenőt kell benne tartani, mert az izmoknak, ízületeknek egy kicsit pihenniük kell, de utána újult erővel vágok bele a munkába.
Hihetetlen egyébként, hogy ilyen rövid idő alatt mennyivel jobb lett a közérzetem, mennyivel ruganyosabbnak, fittebbnek, könnyebbnek érzem magam. Tényleg csupán apró dolgokon kell változtatni, és csak az első lépés a nehéz, utána már szinte vágyjuk a mozgást, vágyjuk a finom, egészséges falatokat. Az elején kell kitartani, utána már elkezd a művelet rutinná válni, és automatikusan csinálja az ember, szinte úgy, hogy oda sem kell figyelnie. Szóval eddig jól haladok, remélem mindez így is marad.

Egy újabb élő baba

Ismét rábukkantam egy baba-kinézetű leányzóra, de ezúttal kellemesen csalódtam. Az előző brutális eset után ez a hölgyemény kész felüdülés, sokkal normálisabban, elfogadhatóbban néz ki, mint ukrán társa. A lentebbi képeken Dakota Rose látható, aki anno fiatalabb korában emo modellként tevékenykedett testvérével, a szintén híres Kiki Kanniballal. Be kell valljam, a mostani kinézete sokkal jobban tetszik, és kifejezetten esztétikusnak is találom. Mindig is szerettem a baba szerű szépségeket, és ez a lány a tökéletes példája. Nem esett túlzásokba, bár azért a szem itt is nagyon hangsúlyos, de valahogy mégis sokkal jobb, mint az előző bejegyzés Barbie babája. Ő inkább egy porcelán babára, vagy BJD babára emlékeztet, és az ilyen szépséget kifejezetten szeretem. Örülök, hogy áttért erre a stílusra, mert ez az emo/scene dolog nagyon durva volt az ő bájos arcához. Szóval íme egy példa arra, hogy a babás külsőt lehet ésszel is csinálni

.










2012. május 6., vasárnap

Az élő Barbie baba

Békésen böngészgetem az egyik kedvenc képmegosztó portálomat, mikor egyszer csak szembe jön velem ez a kép;


Konkrétan lesokkoltam. A hozzászólásokban páran arra tippelnek, hogy ez egy robot, vagy egy szex-baba, de végül több megerősítéssel kiderül, hogy ez egy létező, valós személy, a neve Valeria Lukyanova. Ukrán modellként kezdte a pályafutását, utána pedig minden erejét és pénzét arra fektette be, hogy minél jobban hasonlítson az ikonikus Barbie babára.
Na most ilyenkor felvetül bennem egy aprócska kérdés; mi a jó bánatért akar valaki így kinézni? Egyszerűen elborzaszt ennek a nőnek a látványa. Szerintem nem normális, ha valaki ilyen mértékű változtatásokat eszközöl magán, amitől aztán tényleg úgy néz ki, mintha műanyagból lenne. Miért nem szeretik az emberek a természetességet? Miért kell ilyen gusztustalan, beteges, torz dolgokat művelnünk magunkkal, amiktől aztán már nem is hasonlítunk emberi lényekre? Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ennek a nőnek is hogy borulhatott el ennyire az agya. Régen egy szép, normális lány volt, most meg ilyen mű valami lett belőle. A további képeken látni lehet a régi énjét, és azt, amivé változott. Mindenkinek a saját megítélésére bízom, hogy melyiket tartja esztétikusabbnak. 
ui.: azt viszont meg kell jegyeznem, hogy a leányzónak nagyon jó hangja van. Állítólag énekesi babérokra tör, és nem nyálas rágógumi zenét akar csinálni, mint amit a külsejéből feltételeznénk, hanem operákban utazik, és nem is csinálja rosszul. Kár, hogy így eltorzította magát. Szerintem az extrém külseje nélkül is felfigyelt volna rá a világ. 


Így nézett ki régen;




És így néz ki most;











2012. május 5., szombat

Nagyon-nagyon hosszú TAG

Szintén az előző linkről találtam ezt a kitölteni valót, és már előre látom, hogy borzasztó sokáig fog tartani kitölteni, de akkor is tetszik :)

Hány éves leszel 5 év múlva?
28

Szerinted akkor házas leszel?
Biztosan, de szerintem nem fog kelleni hozzá annyi idő :)

Melyik filmet láttad utoljára?
A Bosszúállókat a moziban.

Kit tárcsáztál utoljára?
Édesanyámat

Ki hívott téged utoljára?
Édesanyám

Kitől kaptál utoljára smst?
A banktól, hogy pénzt vettem ki a számlámról

Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni?
Van, akivel inkáb telefon, főleg rokonokkal, szerettekkel, de alap esetben sms

Van háziállatod?
Jelenleg nincs, de szeretnék egy golden retriever-t

Mit csináltál tegnap éjfélkor?
Hát öhm... aludtam? :O

Hova mentél utoljára?
Az étterembe, ahol az esküvőnk lesz

Mit szeretsz a télben?
Mindent - az illatokat, a hangulatot, a hideget, a karácsonyt, a meghittséget, a romantikát, a friss levegőt, a havat, a meleg pulcsikat, egyszerűen mindent.

Mit szeretsz a nyárban?
A fagyizást és a gyümölcsöket. Ezeket leszámítva kifejezetten utálom.

Mit szeretsz a tavaszban?
A sok virágot és a finom illatukat

Mit szeretsz az őszben?
Azt a földöntúli, melankólikus hangulatot, amit áraszt magából, meg a sok esőt.

Társaságkedvelő ember vagy?
A saját baráti körömben igen, de ha idegen emberek közé csöppenek, akkor általában meghúzom magam és nem kezdeményezek. Ha viszont kedvesek az illetők és beinvitálnak maguk közé, hamar feloldódom.

Melyik a kedvenc éttermed?
Nem sűrűn járunk étterembe, de amit a leggyakrabban keresünk fel, az a Wasabi.

Melyik a kedvenc kávézód?
Nincs ilyen, nem szoktam kávézókba járni.

Mit ettél utoljára?
vajas-sajtos puffasztott rizs szeletet, paradicsomot, paprikát és kaukázusi kefirt

Melyik a kedvenc desszerted?
Nem vagyok válogatós, jöhet minden :)

Melyik a kedvenc levesed?
Ebből sincs kedvencem, minden levest imádok

Szereted a kávét?
 Nem igazán. Néha, mikor kifejezetten megkívánom az ízét, akkor iszom, de amúgy nem igazán szeretem.

Naponta mennyi vizet iszol?
Télen inkább csak tea formájában, de nyáron napi másfél liter ásványvizet és sok-sok limonádét, teát iszom. A napi folyadékmennyiségem kb. 3-4 liter

Mit iszol reggelente?
Teát.

Hason fekve alszol?
Oldalt

Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat?
Még sosem próbáltam, de nem lehet nagy ördöngősség bedugni egy csövet a tartályba.

Szereted a Snoopy-t?
Sosem lopta be magát a szívembe.

Tudsz pókerezni?
Amilyen egyszerű, persze

Jártál valaha Kanadában?
Nem.

Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked?
Nem.

Szeretnél gyerekeket?
 Persze, de még mennyire

Beszélsz idegen nyelveket?
Angolul eltársalgok, és a régebbi japán mániámnak köszönhetően néhány japán szót is megértek.

Voltál valaha kórházban?
Sajnos elég sokat, beteges típus vagyok

Tenger vagy medence?
Meg van az élő víz varázsa, az már igaz, de a hínártól még mindig rettegek, ezért talán inkább a biztonságos medence

Gyakran hordasz ékszereket?
Minden nap, nálam ez alap

Melyik a kedvenc tévéműsorod?
Nem élek tévével

Ki a legviccesebb ember, akit ismersz?
Barbi - ha vele vagyok, garantált a könnyesre röhögés :D

Plüssállatokkal alszol?
Mivel eléggé forgolódva alszom, ezért semmilyen plüssállat nem maradna meg mellettem, de Szerjozsa Matrjoska maci és Krebi rák mindig vigyáznak rám az asztalomról

Milyen a mobilod csengőhangja?
Enya - Caribbean Blue már jó ideje

Megvannak még a gyerekkori ruháid?
Anyu biztos őrzi őket valahol

Milyen színű a fal a szobádban?
Ez jelenleg nem a saját szobám, de mivel huzamosabb ideje bene élek, ezért félig-meddig annak tekinthető. Egyébként tejeskávé színű, de ha lesz majd sajátom, akkor valami szép pasztell színt szeretnék.

Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja?
Csak becsukva, mert nincs zár a szobaaajtón, de ha meg lesz a saját otthonunk, akkor is csak a bejárati ajtót fogom zárni

Sokat flörtölsz?
Leginkább semennyit, mivel boldog párkapcsolatban élek. Mondjuk előtte sem, mert nem vagyok az ilyesmiben túl jó.

Olvasol napilapokat?
Ilyennel sem mérgezem magam

Nézel valamilyen szappanoperát?
Régen sokat néztem, ma már inkább filmekre vadászom

Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel?
Van, aki erre nemet mond? Mindenki szeretne delfinekkel úszkálni!

Melyik a kedvenc szendvicsed?
Bármi, amit a párom csinál, ő nagyon profi ebben

Van olyan ember, akire stílusikonként tekintesz?
Morticia Addams nagyon inspirál

Melyik a kedvenc bőrszíned?
A porcelán fehér, mint ami nekem is van

Milyen színű cuccokat szeretsz viselni?
Feketét és lilát, de néha beficcen egy-két piros és fehér is

Mit szeretsz magadban a legjobban?
A személyiségemet

Milyen színű a szemhéjfestéked?
Így estefelé már nincs rajtam, de nappal sötétszürke volt

Milyen színű a szempillaspirálod?
Fekete.

Milyen hosszú a hajad?
Hátközépig érő.

Melyik családtagodat szereted legjobban?
Itt nincs sorrend, mindannyiukat egyformán szeretem. Hogy lehet ilyet kérdezni? :O

Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában?
Az attól függ hova megyek. Ha dolgozni, akkor 10 perc, ha kiruccanunk valahova és van idő kicsípni magam, akkor akár 45 percet is

Otthon meztelenül járkálsz?
Nem.

Mi idegesít leginkább a lányokban?
A gonosz, rosszindulatú természetük. Persze én is lány vagyok, de ezt most úgy általánosságban értem. Hihetetlen, hogy milyen undokok tudunk néha lenni még a legközelebbi szeretteinkkel is. Továbbá ki nem állhatom a nyávogást és az idétlen röhögést sem, amit egyes nőneműek képesek művelni, no meg a lételemnek számító pletykálást sem.

A külső számít?
Hogyne, hiszen azt pillantjuk meg először. De vallom, hogy nem szabad csupán a külső alapján ítélkezni mások felett, mert sokszor becsapós lehet. Ettől függetlenül persze következtethetünk belőle az illető személyiségére

Szeretnél piercinget?
Nem áll szándékomban eltorzítani a testemet ilyen förmedvényekkel

Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét?
Közepesen, nem szeretem, ha remeg a fal a hangerőtől.

Milyen színűek a függönyeid?
Amik most vannak, azok fehérek

Hol szoktál vásárolni?
Attól függ mit. Élelmiszert és háztartási cuccokat Auchanban, ruhaneműket Tesco-ban, kínaiban, turkálókban, néha butikokban. Mindig máshol

Most mire gondolsz?
Hogy borzasztóan cukros a teám :D

Gyakran beszélgetsz a szüleiddel?
Anyukámmal igen, édesapámmal pedig még csak most van helyreállóban a viszonyunk, így vele még ritkábban.

Szereted a gyerekeket?
Igen.

Milyen alkoholt ittál utoljára?
Almás sört.

Félsz az elkötelezettségtől?
Nem.

Újabb TAG

Szeretem ezeket a kis kérdéseket kitöltögetni, olyan jó szórakozás :) Ezt most éppen Szappanbuborék oldalán találtam, és nagyon megtetszett.


1. Szoknyás vagy nadrágos típus vagy inkább?
Alapjáraton nadrágos, mert nekem kényelmesebb, de azért a szoknyát sem vetem meg, viszont abból is csak a hosszú, földig érő változatot. Tekintve, hogy nincs álom alakom, ezért jobbnak látom nem sokkolni a világot önmagammal, de ha egyszer sikerül is lefogynom, akkor sem tudnék térd fölé érő szoknyákat hordani, tehát minik kizárva. Aki husit akar látni, menjen a henteshez.

2. Arany vagy ezüst kiegészítőket viselsz szívesebben?
Egyértelműen ezüst. Az arany nekem túl hivalkodó, az ezüst meg szép szolid.

3. Clutch. Igen vagy nem?
 Kizárt. Én akkora táskával járok-kelek, amibe a fél otthonomat bele tudom pakolni (ahogy édesanyám mondaná, akasztott német katona is elő tud belőle bukkanni), így egy borítéktáskával nem mennék semmire.

4. Van kedvenc üzleted? Ha igen, melyik?
 Nem igazán, mindig ott vásárolok, ami éppen megtetszik. De nem kizárt, hogy ha rálelek egy jó üzletre, akkor oda visszajárnék.

5. Mit gondolsz a platformtalpú cipőkről?
A szolidabb verziókat csinosnak találom, csak ne nézzen ki tőle úgy az illető, mint egy aktívan praktizáló pornószínésznő. Én is szívesen hordanék, de még keresem az igazit.

6. A koptatott farmer ciki vagy még hordható?
Az én ízlésembe nem fér bele.

7. Neon vagy pasztell?
 Csakis és kizárólag pasztell. A neon színek taszítanak, mert kifolyik tőlük a szemem és túl harsány hozzám.

8. Sok olcsóbb bizsu vagy kevés, de drágább örök darabok?
Mind a kettő. Van néhány csodaszép ezüst és arany ékszerem, amiket nagy becsben tartok, de sok bizsum is van, mert azokban több a kreativitás, és nem kell attól tartanom, hogy egy bizonyos szarka-mániával ellátott etnikai réteg le akarja rólam rángatni.

9. Arra törekedsz, hogy kövesd az aktuális divatot vagy inkább a saját stílusodat képviseled?
Egyértelműen a saját, egyedi stílusomat. Az aktuális divat sosem érdekelt, ha tetszik valami, ami éppen divatos, akkor hordom, ha meg nem, akkor nem. Ennyi az egész.

10. A ruháid zöme neutrális árnyalatú, és azokat párosítod a kedvenc színedben pompázó darabokkal, vagy a szivárvány minden színe megtalálható a szekrényedben?
A neutrális stílus híve vagyok - az általában fekete, vagy lila öltözetemet dobom fel néhány feltűnőbb kiegészítővel.

+1: A sminked passzítod az öltözékedhez vagy fordítva?
 Mindig az éppen aktuális ruhámhoz sminkelek.

Díjat kaptam!

Íme életem első díja!
Igaz, régebben, mikor a blogomat indítottam ketten is küldtek nekem díjat, de azokra nem reagáltam, lévén akkor még nem tartottam fontos dolognak ezek megköszönését, kirakását az oldalamra, stb. Ma már egy kicsit másképp gondolom, mivel ezt a díjat igenis kiteszem.
Aviana Rahl- tól kaptam egy "Tell me about yourself Award díjat, amit ezúton szeretnék megköszönni neki, illetve hogy rám is gondolt, mikor megjelölt! 



Szabályok:
1. Köszönd meg neki és linkeld be azt, akitől kaptad.
2. Írj magadról 7 különböző dolgot, bármi lehet az.
3. Add tovább ezt a díjat 15 másik bloggernak.

Hát akkor most következzen 7 dolog rólam. Igyekeztem olyasmiket írni, amiket talán még nem tudtok rólam, vagy esetleg senki nem feltételezné, szóval érdekességeket.

1. nagy vágyam, hogy szép legyen a kézírásom - most jelenleg macskakaparás, és mindig küzdök ellene
2. képtelen vagyok megenni nehéz, zsíros ételeket
3. mind a két középső ujjam ferde, így aztán ha be akarnék mutatni valakinek, valószínűleg körbe röhögne
4. a ruhatáram 90%-a fekete ruhákból áll, a maradék 9% pedig lila. Éljen a változatosság :P
5. gimnáziumi éveimben nagyon hosszúra növesztettem a körmömet, amire mindenki azt hitte, hogy mű
6. nem tartom magam babonásnak, mégis mindig "lekopogom" azt, amiről szeretném, hogy megvalósuljon
7. egész jó karikatúrákat tudok készíteni szénceruzával


Hát ennyi lenne. Most pedig következzen az a 15 személy, akiknek én adom eme díjat. Mivel a feliratkozóim közül nem mindegyiknek van blogja, ezért olyanoknak is elküldöm ezt, akik valószínűleg még a létezésemről sem tudnak, de engem lenyűgöz a munkásságuk.

1. Barbi barátnőm, akinek a stílusa, személyisége mindig is lenyűgözött, s aki talán a legrégebb óta ismer engem. Imádom olvasni a gondolatait

2. Brigittém a következő a sorban, aki egy tüneményes barátnőm. Mindig örömmel látogatok el hozzá, hogy elolvassam mi mindenben volt része

3. Zsófi, aki az én egyik legdrágább barátnőm, és akinek a bejegyzéseit mindig élvezet olvasni. A fotóit kifejezetten szeretem :)

4. Luca, aki a csodálatos, egyedi ékszereivel nyűgözött le

5. Nita, akinek a smink alkotásai annyira űdítőek, kreatívak, és az egész személyisége szeretnivaló

6. Rita, akinek a tündérkertjébe mindig szívesen látogatok, mert nem csak nagyszerű sminkeket, de még remek recepteket is mutat a nagyérdeműnek

7. Elhagyni Smaragdországot egy olyan blog, ahol szintén minden megtalálható a sminkeken, recepteken, életmód és szépségtanácsokon át a hétköznapi bejegyzésekig, és nem mellesleg nagyon tetszik az egész stílusa

8. Juta blogja tökéletes az olyan hajmániákusoknak, mint én. Káprázatosan szép, egészséges haja van, és sok érdekességgel megismertetett

9. Timi szépségblogja az egyik legnépszerűbb a mai blogszférában, én is nagyon kedvelem az írásait. Egy igazi modern, vagány csajszi, akinek határozott stílusát minden bejegyzésén át lehet érezni

10. Minorin, aki szintén sminkes blogot vezet, és akin annyira jól mutat minden, mert tipikus Hófehérke- alkat

11. Francica könyves blogját nagyon szeretem, mindig érdekes kritikákat ír a legújabb, vagy épp örök klasszikus könyvekről

12. Mich szintén sminkes blogot vezet, és nagyon jól is csinálja. A szemsminkjei mindig annyira különlegesek

13. Ani blogjára nemrég akadtam rá, és rögtön elnyerte a tetszésemet. Van itt is minden, ami szépségápolás, főleg a sminkes és hajápolási posztjait szeretem, de a személyisége is nagyon szimpatikus

14. Suzy szintén nagyon népszerű a blogos körökben, ami nem csoda, hiszen olyan profi sminkeket vonultat fel, amiket nem győzök csodálni. Rendkívül kreatív és vidám jellem

15.  Habár Sofia úgy látszik lassan befejezi ezen blogját, én mégis elküldöm neki ezt a díjat, mert amit ott, az ő kis varázsvilágában megéltem és tapasztaltam, az felejthetetlen élmény volt.


Hát kedves fent említettek, én rátok gondoltam - köszönöm, hogy ilyen-olyan módon gazdagítotok és alkottok a magamfajta emberkék számára :)

2012. május 3., csütörtök

(M)Elegem van

Megérkezett végre a jó idő... Juppé... Nem tűnök túl lelkesnek? Nos, ez valószínűleg azért van, mert egyáltalán nem vagyok az. Az emberek többsége majd kiugrik a bőréből, hogy végre szögre akaszthatja a kabátját és a sálát, s hogy helyettük lenge ruhákban járhatnak, süt a nap, pihi van, ésatöbbi. Érdekes módon én nem osztom ezen vidám emberek nézetét, ugyanis én utálom a meleget. Utálom, hogy perzsel a nap, hogy kiszívja minden erőmet, hogy nem kapok levegőt, hogy állandóan az ájulás környékez, hogy a hófehér bőröm 2 óra után úgy néz ki, mintha belegyalogoltam volna egy csalánosba, és utálom, hogy még a bugyimban is folyik a víz rólam. Egyszerűen ki nem állhatom a nyarat. Soha nem bírtam, soha nem szerettem, hiába vagyok nyári lány. Én az ősz hűvösségét és a tél zimankóját szeretem, mert olyankor legalább bírok létezni, na de nyáron... Örülök, ha el tudom vegetálni a napjaimat! Kínlódással jár még aludni is, mert nem találom a helyem, és hiába öltözöm lengébben, két perc alatt szétizzadom a ruhámat, és még ráadásul a bőröm ki is pirosodik, rosszabb esetben hólyagos és kiütéses lesz a napallergiám miatt. Ma sikerült beszereznem egy 50 faktoros napvédő spray-t, remélem ez használni fog, de persze ez még édeskevés ahhoz, hogy én átvészeljem a meleget. Már most másfél literes, behűtött ásványvízzel járok, vizes-fagyasztott ronggyal, legyezővel, inhalátorral, ha fulladnék. És naná, hogy fulladok. Persze a legtöbb embernek könnyű, felvesznek egy sortot meg egy topot, szandált húznak és máris éri a bőrüket a szabad levegő, de én ezt nem tehetem meg, ugyanis a bőröm percek alatt pecsenyére ég. Ezt az időszakot egyedül úgy tudnám elviselni, ha egész idő alatt vízben hűsölhetnék, de hát erre nem mindig akad lehetőségem. Így aztán marad a napi 4x-i fürdés, percenkénti arcmosás (ami értelemszerűen mindenféle komolyabb sminket kizár, hiszen úgy is csak lefolyna rólam), túlélési technikák, meg az a néhány apró kis öröm, ami kizárólag ilyenkor adatik meg az embernek. Gondolok itt a rengeteg féle gyümölcsre, a finom fagyikra, a gyömbéres limonádéra, a jeges bodzaszörpre, meg a fák enyhet adó árnyékára, ami alatt egész jól el lehet piknikezni, már ha éppen nem áll a levegő, mert akkor én ki se teszem a lábam otthonról. Persze ettől függetlenül nincs nekem bajom a nyárral, ha mondjuk 18 foknál kezdődne, gyakrabban esne az eső, és utána nem érezném úgy magam, mintha dunsztos üvegben csücsülnék, vagy egy dzsungel közepén, miközben elalélva pihegek a páratartalomtól. Hm, azt hiszem elég jól kifejeztem a meleg és a nyár iránti ellenszenvemet. Isten látja lelkemet, minden évben próbálom megszeretni, és ahogy említettem is, vannak dolgok, amiket szeretek benne. De a többi rossz annyira elnyomja ezt a kevéske jót, hogy képtelen vagyok megkedvelni. Ez persze ahhoz köthető, hogy nagyon rosszul bírom a meleget (konkrétan semennyire sem), és a kellemetlen közérzetem megbélyegzi ezt az időjárást, de hát ez van. Mindenki más imádja nyugodtan a nyarat, én meg gazdagítom azon kevesek táborát, akik visszasírják a finom, hűvöskés őszi napokat és a téli cidriket. Az alant látható képek pedig tökéletesen ábrázolják, hogy miként szoktam érezni magam az ilyen laza, 30 fok fölötti napokon.





2012. május 1., kedd

Mennyire várom már... :)



A törpök dalát pedig akármeddig el tudnám hallgatni. Belemászott a fülembe, és azóta nem tudom kizavarni onnan. Nem is akarom. Ilyen gyönyörű, fájdalmasan szép dalt rég hallottam.