2012. május 12., szombat

Változtatások az egészségesebb élet felé



Nos, mint már arról régebben is írtam, szeretném egy kicsit megváltoztatni az életmódomat. Nem éreztem maximálisan jól magam a bőrömben, eltunyultnak, nehézkesnek, fáradtnak éreztem magam, mintha minden erő elpárologna belőlem, és már a szervezetem is jelezte, hogy az akkori életvitelem nem lesz rám jó hatással hosszú távon. Amióta elhatároztam magam, sok változás történt az életemben. Az első az volt, hogy teljes mértékben kiiktattam az étrendemből a pékárukat, amik olyan könnyen hízlalnak. Ez viszonylag könnyű volt, ugyanis a legtöbb emberrel ellentétben én nem vagyok annyira oda a kenyérért, zsömléért, kifliért, sem pedig más péksüteményért, szóval annyira nem is volt nagy lemondás. Ezek helyett abonettet, puffasztott rizst, kétszersültet fogyasztok. A mások által csak hungarocelnek csúfolt kenyér-pótlók mindig is a kedvenceim voltak, nem tudom miért, de nagyon szeretem őket, szerintem jó ízük van. A kollégáim azzal heccelnek, hogy majd egy hónap múlva is ezt mondjam, mikor már a könyökömön fg kijönni, de emlékszem, mikor régen évekig ilyeneken éltem, nem volt belőle semmi problémám, nem untam meg, nem vágytam a kenyérre. Egyszerűen szeretem, és még talán jobban is esik, mert nem nehezít annyira el. Ezen felül sokkal több nyers zöldséget és gyümölcsöt eszem, reggel és este fogyasztok minimum egy paradicsomot és paprikát az abonettem mellé, utána pedig kaukázusi kefirt iszom, ami valami csodálatos, nem tudom megunni. Néha, mikor olyanom van ezek a zöldségek mellé egy kis mozzarellát is, ami mint tudjuk a legsoványabb sajt mind közül, mégis nagyon ízletes. Persze van, aki a natúrsága miatt nem szereti (mint pl. Viktor), de nekem pont az tetszik benne, hogy olyan, mintha szilárd tejet ennék. Az előbb felsoroltak engem úgy ellaktatnak, hogy az valami hihetetlen. Természetesen emellé nagyon sokat iszom is, főleg natúr vizet és teát, illetve ha édességre vágyom, akkor müzliszeletet, joghurtot, magas kakaótartalmú étcsokoládét és gyümölcsöt eszem, sós ropogtatni valónak pedig újabban ott van a Grissini és a pirított, fűszeres kenyérkarika, meg a ropi. Ezek mellett eszembe sem jut chipset, vagy tejcsokit enni, mert nem is vágyom rá. Olyan lazán megyek el az ilyen nasi-pultok előtt, mintha ott sem lennének. Naponta csupán egyszer, délben eszem főtt ételt, és akkor is csak zóna-adagot kis tányéron, hogy becsapjam az agyamat, de nem is kívánok több meleg ennivalót fogyasztani. Ha vacsorára megennék egy tányér rakott krumplit úgy elnehezülnék, hogy még talán rosszul is lennék tőle, hiába kívánom az ízét. Megtanultam lemondani, bár ez nem is annyira jó fogalmazás. Majdnem mindent eszem ugyanúgy, mint eddig, csak kisebb mennyiségben, meghatározott időben, és más, egészségesebb formában, így aztán nem kell lemondanom a jó ízekről, sem pedig a jobb körézteről. A következő project a cukor elhagyása lesz. Emlékszem anno csakis és kizárólag édesítőszerrel, vagy pedig mézzel ittam a teáimat, és egyáltalán nem hiányzott a cukor. Úgy megszoktam az édesítőt, hogy egy idő után már a cukorral készült ételek/italok voltak számomra émelyítően édesek. Most ismét megpróbálok ráállni arra, hogy nem fogyasztok cukrot, remélem hamar megszokom újra az édesítőt, de persze néha belefér a méz is, főleg ha egy jóféle gyümölcsös teáról van éppen szó, vagy édesség gyanánt egy kis mézes-fahéjas dióról, manduláról :) Ja, és természetesen rendszeresen mozgok is mellé. Volt, mikor úgy belefeledkeztem, hogy 2 órán keresztül sportoltam, s végül Viktor figyelmeztetett arra, hogy este 11 óra van, talán menni kéne fürdeni és aludni... De ez a jobbik eset, szerintem. Igyekszem a héten legalább négyszer-ötször valamilyen formában mozogni (ez lehet akár hastánc, zumba, cardio edzés, szobabiciklizés, talajtorna), illetve a ház körüli teendőkben is aktívan részt veszek, mert pl. a kerti munkánál nincs jobb, mert az az egész testemet átmozgatja és olyan izomlázas leszek utána, hogy csak na. És nem kifogás az sem, hogy munka után vagyok és elfáradtam - igenis egy órát mindig rászántam arra, hogy valamit mozogjak. Persze 1-2 nap pihenőt kell benne tartani, mert az izmoknak, ízületeknek egy kicsit pihenniük kell, de utána újult erővel vágok bele a munkába.
Hihetetlen egyébként, hogy ilyen rövid idő alatt mennyivel jobb lett a közérzetem, mennyivel ruganyosabbnak, fittebbnek, könnyebbnek érzem magam. Tényleg csupán apró dolgokon kell változtatni, és csak az első lépés a nehéz, utána már szinte vágyjuk a mozgást, vágyjuk a finom, egészséges falatokat. Az elején kell kitartani, utána már elkezd a művelet rutinná válni, és automatikusan csinálja az ember, szinte úgy, hogy oda sem kell figyelnie. Szóval eddig jól haladok, remélem mindez így is marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése