Táncos életérzés

Hihetetlen, hogy milyen szinten vágyok táncolni. És ez alatt nem azt értem, hogy itthon elgyakorolgatok magamban, mert az számomra mindennapos, nem is tudnék nélküle létezni. Amit hiányolok, az a kollektív közösség-tudat, amit egy hastáncos csoportban lehet igazán megérteni. Jelenleg nem tartozom sehová sem bizonyos okokból kifolyólag, de tény és való, hogy borzasztóan hiányzik és vágyom rá. Ez alatt a 4 év alatt, ami eltelt a törzsi fúziós hastánccal való megismerkedésem óta, a megszállottságom és imádatom egyre erősebb lett iránta. Emlékszem, mikor még jártam a tanárnőmhöz és néhány másik lánnyal együtt bontogattuk a szárnyainkat - milyen felemelő, mámorító érzés is volt az! De azt hiszem akkoriban nem tudtam igazán kibontakozni. A törzsi fúzió még csak akkor kezdett teret hódítani Magyarországon, nagyon kevesen ismerték, ennél fogva mindenki furcsán nézett ránk, ha erről kezdtünk el mesélni. És persze az állandó női rivalizálás... Talán azért, mert annyira új dolog volt, minden lány szívügyének érezte, hogy na majd ő megismerteti a közönséget ezzel a műfajjal, és majd ő megmutatja hogyan is kell ezt csinálni. Szóval voltak ott is ronda hatalmi játszmák, amik nekem nagyon nem tetszettek. Mindenki Rachel Brice akart lenni, bűvöletes, misztikus, nagyon dark, nagyon egyedi, ment a "ki néz csúnyábban" verseny, és ezen erőlködésük során sikerült ellenszenvessé tenniük számomra azt a közeget, amiben mozogtam. Nem szeretem, mikor napról napra az orrom alá dörgölik, hogy xy mennyire hiperszuperfantasztikusan jó, és hogy én milyen kis senki vagyok hozzá képest. Ez a fajta nagyzolás, "kihaénnem" stílus és fellengzős viselkedés kicsit eltávolított a táncos közegből, de akárhogy is nézem, minden negatív tapasztalatom ellenére vágyom, hogy tartozzak egy társasághoz. A régiekhez nem szívesen térnék vissza. Igaz, lecserélődött már majdnem mindenki, de a rossz élmények valahogy eltávolítják tőlem. Jó lenne egy olyan közösség tagjává válni, ahol nem néznek ki azért, mert nem jártam tucatnyi tanárhoz, nem jártam workshopokra, nem tudok felmutatni kötegnyi oklevelet és tanfolyamot, amin részt vettem, ugyanis két éves munkaviszonnyal a közelgő jövőm építgetése közben nem nagyon tellik ilyesmikre. Az is jó lenne, ha végre nem hastáncos őnagyságák között járkálhatnék, hanem valódi, hétköznapi emberek között, akik ugyanúgy hibáznak, mint én, és néha kétkednek saját képességeikben. Szeretném megvalósítani önmagamat abban a mozgásformában, amit szeretek, és úgy, ahogy szeretném. Nem tudok minden tribal fusion divatirányzattal azonosulni, mert némelyiktől heveny hányingert kapok, vagy szimplán falra mászok tőle, és nem akarok dívát sem játszani. Csak táncolni szeretnék. Hogy hol és kikkel, még nem tudom, de muszáj, különben megbolondulok.