2012. augusztus 26., vasárnap

Szerelmünk története

(egyik első közös képünk - a hörcsög és a sötét lovag :D)


Bogca blogján olvastam egy bejegyzést arról, hogy ő és a vőlegénye miként ismerkedtek meg egymással. Nagyon aranyos és nosztalgikus dolog az ilyesmi, pláne esküvő előtt, s mivel Viktort és engem már csupán 6 nap választ el a nagy naptól, gondoltam én is leírom megismerkedésünk és egymásra találásunk történetét :) Tudom, sokan már ismeritek, de talán most nem is az a lényeg, hogy megosszam másokkal, hanem hogy egy kicsit elmélázzak a múlton, hogy honnan jutottunk idáig.
Emlékszem anno 17 évesen azt gondoltam, hogy nekem soha nem lesz barátom. Nem voltam különösebben szép sem népszerű, nem tudtam ismerkedni, és végképp nem volt önbizalmam. Dédelgettem magamban egy álmot a mesebeli hercegről, aki majd eljön értem fekete lovon, de nem igazán hittem abban, hogy ez valaha is megvalósul. Érdekes kettősség élt akkoriban bennem, mert az egóm azt mondatta velem, hogy nekem ilyen remek férfi nem jár, de a szívem állandóan reménykedett abban, hogy egyszer igenis megtalálom az igaz szerelmemet. Még szerencse, hogy nem hagytam a szívemet elcsöndesedni, mert neki volt igaza.
Akkoriban még bőszen teveclubboztam, szerettem azt a közösségi portált, jól elszórakoztam ott. Néha csak úgy unaloműzésből nézegettem mások profiljait, de a célom sosem az volt, hogy akkor én most párt keressek magamnak. Elfogadtam, hogy a szerelmet nem keresi kell, mert az úgy is a legváratlanabb pillanatban fog rám lecsapni, és így is lett. Egyik alkalommal egy furcsa profilra tévedtem. Borzasztóan sötét, szinte kivehetetlen profilkép, és néhány elszórt infó a zenei ízlésről, no meg az általános adatok; 20 éves férfi, Skorpió horoszkóp, ésatöbbi. Nem tudom hogy történhetett, de akkor kristálytisztán belém nyilallt a felismerés, hogy nekem ő KELL! Olyan erősen éreztem, hogy nekem ez a férfi lesz életem párja, hogy arra nincsenek megfelelő szavak. Olyasmi, mint mikor beléd nyilall a felismerés teljesen váratlanul, és egyszerűen érzed, hogy ez a dolog megcáfolhatatlan és sziklaszilárdan biztos. Tudom, hogy ez egy kicsit különösen hangozhat, de tényleg ez történt velem. Abban a pillanatban felvettem vele a kapcsolatot és levelezgetni kezdtünk. Nagyon hamar összebarátkoztunk, remek volt közöttünk az összhang, és Viktor elmondása szerint én voltam az első ember, akivel igazán tudott beszélgetni. Hónapokig csak ismerkedtünk, beszélgettünk, majd jött egy váratlan esemény - egy barátnő. Kisebb világ omlott akkor össze bennem, mivel én tényleg úgy éreztem, hogy megtaláltam a nagy Ő-t, s a visszajelzések is azt sejtették velem, hogy Viktor is valami ilyesmit érez irántam. Ennek ellenére 4 hónapig valaki mással osztotta meg az életét, ám én akkor sem tűntem el. Nem adtam fel olyan könnyen. Félreértés ne essék, nem pofátlankodtam bele a dolgokba, nem áskálódtam a szakításuk érdekében, egyszerűen csak mellette maradtam, mint egyetlen jóbarátja. Továbbra is beszélgettünk barátilag, miközben én epedtem utána. Aztán mikor anyukámmal és egy barátnőmmel a szelidi tónál nyaraltunk kaptam az sms-t Viktortól, hogy úgy érzi valami rossz dologban van benne, mert a barátnője nem foglalkozik vele, ráadásul őt sem különösebben érdekli a kapcsolatuk alakulása. Sms-ben próbáltam őt bátorítani, segíteni, mert úgy voltam vele, hogy ha már az enyém nem lehet, legalább legyen boldog azzal, akit választott. Napi 50 sms-t küldtünk el egymásnak egy héten keresztül. A nyaralás közepe táján Viktor úgy döntött, hogy neki erre nincs szüksége, ő igazi kapcsolatot, szerelmet akar, és szakított a lánnyal. Azt hiszem abban a pillanatban 10 atombomba erejének megfelelő robbanás ment végbe a mellkasomban, szinte fuldokoltam az örömtől, hogy végre, VÉGRE szabad, és újra lett esélyem nála! Éreztem, hogy most vagy soha, mert még egyszer nem hagyhatom, hogy elhappolják előlem. A nyaralást végig sms-eztük, a vége felé már egyre bensőségesebb, flörtölősebb üzeneteket váltottunk. Mikor hazaértünk a levelezésünk tovább folytatódott, majd msn következett, ahol azt hiszem kiteljesedett a szerelmünk, hiszen ott egyből, közvetlenül tudtuk lereagálni egymás gondolatait. Mind a ketten tudtuk, hogy nagyon tetszettünk egymásnak, többet is éreztünk egymás iránt, mint barátság, de bevallani még egyikünk sem mert semmit. Végül találkozót beszéltünk meg, egy Eleven Hold koncertre mentünk Viktor unokatestvére jóvoltából. Mindent lefixáltunk, időpont, helyszín, de egy apróságot elfelejtettünk - telefonszámot megadni. Jó nagy baj is lett ebből, ugyanis sikerült két egész órát késnem az első randevúnkról. Az okai igen egyszerűek; nem áll jól egyik ruha sem, elrontottam a sminkemet, hülyén áll a hajam, kezdjünk mindent előlről. Annyira tipikus nő voltam akkor, hogy az valami hihetetlen. Mire elfogadhatónak ítéltem meg a külsőmet akkor láttam, hogy már egy teljes órát elcsúsztam. Mint a szélvész kaptam össze magam, rohantam a busz után, majd két órával a megbeszélt időpont után odaállítottam minden reményemet elvesztve, hiszen telefonszám híján nem tudtam őt értesíteni. Pedig kitalálhattam volna valamit, hogy leplezzen a női zsongásomat, mondjuk hogy kimaradt egy busz, vagy ilyesmi, de még csak esélyem sem volt erre. Elkenődve szálltam le a csepeli hévről, nézelődtem egy kicsit, hátha mégis talán-alapon, és akkor megpillantottam őt. Nem akartam hinni a szememnek! Két órás késés után, iszonyat melegben, szomorú arccal állt ott a lépcsőnél és közben nyújtózkodva kutatott utánam a tömegben. Melyik pasi várt volna ennyit egy nőre? Én azt hittem ott helyben lemegyek hídba, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy megvárt! Közben persze biztos azt hitte, hogy lepattintottam, vagy átvertem (és tényleg ezt hitte), de mikor utólag megkérdeztem, hogy miért várt meg azt mondta, hogy egyszerűen csak érezte, hogy engem meg kell várnia :) Szóval lényeg a lényeg eljutottunk egymáshoz. Szép lassan közeledtem felé, hiszen neten ismerkedtünk meg és ott elég gyakan szokás csalni a képekkel. Láttam már róla fotókat, amiktől konkrétan csöpögött a nyálam, de tartottam tőle, hogy élőben nem egészen ilyen lesz. Igazam is lett. EZERSZER gyönyörűbb volt élőben, mint bármelyik képen. Ott állt előttem és nem akartam hinni a szememnek, hogy egy ilyen félistennel fogok randizni :D Nehéz is volt elindulni felé, mert valahogy minden erő kiszállt a lábamból, de végül csak sikerült adnom neki két puszit, majd hosszas szabadkozások (és a sürgősen pótolt telefonszám csere) után bevetettük magunkat a koncertre. Mivel egyikünk sem az a nagy tombolós fajta, mind a ketten csak álltunk ott, mint két szobor, és békésen hallgattuk a zenét, miközben körülöttünk mindenki pogózott, ugrándozott, ésatöbbi. Ezt a randevút még jó pár követte, köztük egy Zöld Pardonos Edda koncert (aminél sikerült elhitetnie velem, hogy délután ötkor kezdődik, mindezt csak azért, hogy addig kettesben lehessen velem), hatalmas séták a Dunaparton és a belvárosban, Margitszigetezés, Mekizés (ahol sikeresen leöntöttem a fekete ruhámat ezersziget öntettel, és ezzel meg is dőlt az ügyes nagylány imidzsem), meg ehhez hasonlók. Aztán eljött augusztus 18-a. Ekkorra már eléggé összemelegedtünk, izzott körülöttünk a levegő, szinte tapintható volt közöttünk a feszültség. Hatalmasat sétáltunk aznap, de beszélgetni már nem nagyon beszélgettünk, csak úgy elszórtan. Mind a ketten idegesek voltunk, nem tudtuk mit kéne tennünk, ki kezdeményezzen, meg úgy egyáltalán - nagyon kis bénák voltunk így utólag visszagondolva :D Emlékszem ültünk a Nagyvárad térnél egy padon, bámultuk a kacsákat a tóban, ő átkarolta a vállamat én pedig lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi fog történni. 40 percig ácsingóztam a csók után, sokat sejtetően pislogtam rá, aztán végül meguntam és elfordítottam a fejem. Viktor elmondása szerint ha bírtam volna várni még röpke fél órát, megcsókolt volna :D Hát ez végül nem jött össze, így aztán haladtunk tovább. Nekem lassan indulnom kellett haza, így villamosra szálltunk, mert el akart kísérni a csepeli hévhez. A leszállásnál rossz irányba fordult, én pedig reflex szerűen megfogtam a kezét és húztam a jó irányba. Igen ám, de egyből rendesen összekulcsoltam a kezeinket, nem csak sima kézfogás volt. Mikor észrevettem magam tűzvörösre váltott az arcom, majd nagy szabadkozások közepette szabadulni próbáltam, de Viktor nem engedett. Nagyon vigyorgott, látszott rajta, hogy örült ennek a kis véletlennek :) Végül kézen fogva utaztunk el a hévhez, ahol még várni kellett a vonat érkezéséhez. Összebújva ácsorogtunk, én belefúrtam a fejem a mellkasába, szinte rettegtem attól, hogy mi fog most jönni. Aztán mégis csak fel mertem nézni, majd belevesztem azokba a jégkék szemekbe - egyszerűen rabul ejtettek -, és egy örökkévalóságnak tűnő perc után végre elcsattant közöttünk az első csók. Hát, nagyon megszenvedtünk érte, de utána alig akartuk abbahagyni :) A hév indulása vetett véget a romantikus pillanatnak, mire Viktor közölte, hogy a buszhoz is elkísér. Úgy örültem, mint majom a farkának! Lángoló képpel ültünk fel a vonatra, miközben folyamatosan egymás kezét szorongattuk és félénk csókokat váltottunk. A buszmegállóban ismét hosszasan megölelt, majd folytott hangon, szinte félve bevallota, hogy szerelmes belém. Ismét fulladozni kezdtem az örömtől, a pillangók a hasamban megint atomtöltetekké változtak, és rekedt hangon bevallottam, hogy én is szeretem őt :) Hosszas csókolózás után (be kellett pótolni az elmaradást :P) felrakott a buszra, majd itthon még vagy hajnali 2-ig sms-eztünk egymással. Az első kérdésem az volt, hogy akkor mi most járunk? :D Erre ő közölte, hogy hát neki evidens volt a dolog :D Így aztán onnantól kezdve egy párt alkottunk, és bátran mondhatom, hogy benne tényleg megtaláltam az igaz szerelmemet - ő az, akire egész életemben vártam. És habár voltak hullámvölgyeink és nehézségeink még mindig itt vagyunk, még mindig együtt vagyunk, mert a szerelmünk sokkal erősebb volt bármely problémánál. Mindenről tudunk beszélgetni, nagyon jól megértjük egymást, és mindketten sokat teszünk azért, hogy ez a kapcsolat ilyen szép is maradjon. A mai napig szoktunk randevúzni, romantikázni, és nem fojtogatjuk egymást a szerelmünkkel, hagyunk a másiknak teret és időt arra, hogy kicsit másokkal legyen, vagy ha kedve tartja, akkor egyedül. A szerelmünk erejének és a közös, kitartó munkánknak köszönhetően, amit ebbe a kapcsolatba fektettünk történhet most az, hogy 6 nap múlva összeházasodunk :) Szerencsés ember vagyok, mert Viktor nem csak a szerelmem, hanem a legjobb barátom, a lelki társam, a vígaszom és a tanítóm is egyszerre. Hiszem, hogy kettőnk közös élete csodásan fog alakulni, mert mikor majd öregek és fáradtak leszünk gyönyörűen el fogunk tudni beszélgetni egymással - pont, mint a régi szép időkben :)




(napjainkban)

4 megjegyzés:

  1. Milyen aranyos kis történet:)
    Huu és Viktor így a képek alapján sokat változott, Te semmit:) Nagyon jó dolog hogy megtaláltad életed szerelmét:)
    És végre egy ember aki szintén a neten ismerkedett meg párjával ^^

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük ^^
    Hát, a képeken nem látszik, de azért én is változtam valamicskét, mert rövidebb a hajam :P Viktornál viszont észrevehetőbb a változás, és jobban is érzi így magát. Nekem meg úgy is mindenhogy tetszik :)

    VálaszTörlés
  3. A mindenit de jól állt neki a fekete hosszú haj! :) Aranyos történet, sok boldogságot! :))

    VálaszTörlés
  4. Igen, én is nagyon szerettem meg ő is, csak sajnos a haja egy idő után nem bírta :( Nekem meg igazából mindegy, hogy rövid, vagy hosszú, mindenhogyan szeretem :) A jókívánságokat pedig köszönjük!

    VálaszTörlés