2012. október 29., hétfő

Virágzás tél előtt

Először is meg kell említenem, hogy kb. másfél órája szenvedtem a gázkonvektorunkkal, mert egyszerűen nem akart begyulladni. Hiába küzdöttem, hiába csináltam finoman, erősen, egyszerűen az istennek se akart begyulladni, én viszont már két pulcsiban és egy köntösben vacogtam jéggé fagyott ujjakkal, amihez most szép élénkpiros szín és vízhólyagok is társulnak a sok nyomkicolástól. Aztán szerencsére Viktornak eszébe jutott, hogy tegnap úgy tudtuk begyújtani, hogy miközben én adtam a gázt és szikráztattam, addig ő a csatlakozójával babrált valamit, szóval most gyorsan növesztettem egy harmadik kart (valójában csak nagyon gyors voltam és egyik mozdulat után gyorsan odakaptam), és miközben nyomtam a két gombot két kézzel, a nem létező harmadikkal megpiszkáltam a csatlakozót, és láááám, begyulladt. Szégyen nem szégyen én elsírtam magam, mikor végre sikerült. Azért másfél óra kétségbeesett, elkeseredett próbálkozás után ennyi belefér.

És akkor hogy ne legyen értelmetlen ezen bejegyzés címe, gyorsan magyarázkodom.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy lassan röpködni fognak a mínuszok, megérkezik a téli hideg, ezt azonban a fokföldi ibolyáim nem hajlandóak tudomásul venni. Mind a két virágom száz számra hozza a bimbókat, fürtökben lógnak rajtuk a kis hajtások. Nagyon szép látvány, és most úgy döntöttem, hogy meg is örökítem a kis aranyosakat. Természetesen én is belepofátlankodtam a képekbe, mert az ember nem csak a háziállataival, de a házi virágaival is fényképezkedhet, nem? :) Szóval íme az időjárást semmibe vevő csodaszép lila fokföldi ibolyám, meg én.






1 megjegyzés: