2012. december 31., hétfő

2012. december 30., vasárnap

Jó hatással lenni...

A mai nap nagy öröm ért.
Hosszas mérlegelés után felregisztráltam facebook-ra (ahová egyébként nem nagyon akartam felmenni, de végül is tényleg praktikus, ha az ember tartani akarja a kapcsolatot a szeretteivel), és szinte az első órákban levelet kaptam egy kedves ismerőstől. Tünde régi barátnőm volt, még hotdogon ismertem meg anno jó pár évvel ezelőtt. Akkoriban nagyon sűrűn találkozgattunk, teázókban filozofálgattunk, eszmecseréztünk, és persze folyamatosan leveleztünk. Mostani levelében - a kedves érdeklődés mellett - arra is kitért, hogy milyen nagy hatással voltam rá. A személyiségem, a nézeteim, a világfelfogásom mind-mind mély nyomott hagyott benne, és a mai napig megtartott ezekből a dolgokból sok mindent. Elmesélte, hogy van még dal, aminek a hallatán mindig én jutok az eszébe, és hogy még a mai napig is milyen példaértékűnek tartja a kapcsolatunkat Viktorral. Mikor látta, hogy összeházasodtunk ez az érzés csak tovább erősödött benne. Jó volt olvasni azt is, hogy tanácsomhoz mérve továbbra is várja az igazit. Emlékszem mennyit meséltem neki ezen vélekedésemről, és számomra csodás érzés tudni, hogy valaki ilyen szinten magáévá tette ezt a szép eszmét. A tudat, hogy nyomot hagytam valakiben, hogy megváltoztattam az életét jó irányba semmi máshoz nem fogható. Nem titok, hogy szeretek segíteni másokon, sokszor a saját káromra is, mert szeretném, hogy akik valamilyen úton-módon az életembe kerültek, azoknak egy kis fényt csempészhessek az életükbe, vagy ha eltévedtek, akkor a jó ösvény felé terelgessem őket. Mindig szerettem segíteni másokon, tanítani, nemes eszméket felvirágoztatni, s ezáltal komplett életeket tehetek szebbé és jobbá. Ő egy újabb példa volt arra, hogy nem hiába csinálom mindezt, mert igenis van értelme. Sokszor olyan mondatokat mesélnek vissza tőlem, amikre én már nem is emlékszem, de számukra jelentett valamit, mert megmaradt bennük. Egy magam fajta jótét lélek számára nincs is kellemesebb mint látni, hogy a munkája és az erőfeszítése nem volt hiába való. Persze... akadnak olyanok, akik sajnos letérnek arról a bizonyos ösvényről és inkább a saját fejük után mennek (amit én nem feltétlenül tartanék jónak), de hát mindenkinek szuverén joga azt csinálni az életével, amit akar. Én soha semmit nem erőltetek rá másokra, csupán reménykedem abban, hogy az illető meglátja a lehetőséget és a jót abban, amit felkínálok neki. És persze néha az embert érik kudarcok. Néha hiába küzd valakiért, az sajnos állandó jelleggel eltéved, de talán ez is Sorsszerű dolog. Minden esetre Tündénél azt érzem, hogy valami jót, valami hasznosat adtam neki, és hogy ő ezért tényleg hálás. A boldogságtól percekig meghatottan vigyorogtam, a szívem szinte szárnyalt. Természetesen ez a dolog oda-vissza történt, hiszen nem csak én adtam neki valamit, hanem ő is nekem. Tünde világ életében, határozott, erőteljes személyiség volt. Mindig csodáltam kitartását, céltudatosságát, azt, hogy semmiben nem lehetett megrendíteni, és hogy mindig tudta, mit akar. Én akkoriban igazi félénk kis mimóza voltam, aki egy hangosabb szóra is elsírta magát, de hála az ő hatásának, a puszta jelenlétének én is megerősödtem. Rengeteget jártunk teázókba, kávézókba, ahol mindig csodáltam őt azért, aki. Szerettem volna én is olyan erős, független nő lenni, mint ő, de ez hosszú folyamat volt, és még csak most jutottam el oda, ahol ő már réges rég tart. Hálás vagyok neki, hogy megismerhettem, és hogy általa egy kicsit én is megerősödhettem. Remélem neki is olyan jó érzést okoz ez a tudat, mint nekem, hogy jó hatással lehettem rá :)

2012. december 29., szombat

A legszuperebb fúzió, amit valaha láttam

Hihetetlen, hogy milyen profin dolgozták össze a vintage mozgásvilágot a hastánccal, ráadásul az egész produkció hűen tükrözi az akkori hangulatot - ha fekete-fehér lenne a videó azt hinném, hogy egy régi filmet nézek! Eszméletlen! Új kedvenc!!!!


2012. december 28., péntek

Utazás Pécsre, találkozás Zsófival :)

Csütörtökön alighanem életem egyik legjelentősebb lépésére szántam el magam - meglátogattam a Pécsen élő barátnőmet, Zsófit. Hogy miért is olyan nagy dolog ez? Azért, mert sajnos a pánikbetegségem és az agorafóbiám nem nagyon enged közlekedni, jóformán csak a bejáratott útvonalakon járok, mert amint ismeretlen terepre tévedek (de sokszor még az ismerteknél is előfordul) egyből elkap a pánikroham. Persze jelenleg tünetmentes vagyok, de azért nem árt, ha az ember tuningolja a tűrőképességét. Zsófival legutoljára akkor volt módom találkozni, mikor még Budapesten lakott, de az sajnos már nem most volt. Ő visszaköltözött Pécsre, de anno megbeszéltük, hogy a téli szünetben ha törik, ha szakad, de eljutok hozzá. Sikerült is :) Nagyon büszke vagyok magamra, amiért meg tudtam tenni ekkora utat anélkül, hogy rosszul lettem volna. Azért persze volt egy kis kezdődő pánikolásom, de gyorsan elvontam a figyelmem zenével, könyvvel, és máris minden rendbe jött. Hatalmas teljesítmény ez tőlem, még ha leírva furcsának is tűnik mindez. Sok barátom látott abban a borzalmas állapotban, mikor a betegségem a csúcspontján volt, így ők talán megértik milyen nagy dolog ez számomra. Szóval mikor úgy félúton járt a vonat elkönyveltem magamban a sikert, és onnantól kezdve végre teljes nyugalomban merülhettem az aktuális olvasmányomba. Végre nem azon járt az agyam, hogy mennyi ember van körülöttem, vagy hogy ismeretlen terepen járok hanem az, hogy hamarosan látni fogom kedves, régi barátnőmet és egy szuper napot fogunk eltölteni :) Zsófival egyébként 6 éve ismerjük egymást - erre ő hívta fel a figyelmemet. Hihetetlen, hogy repül az idő! Szóval sikeresen megérkeztem Pécsre, onnantól kezdve pedig le se lehetett minket lőni Zsófival. Rengeteg mesélni valónk volt egymásnak, hiszen a levelek nem adják vissza tökéletesen azt, amit mondani szeretnénk. Sétálgattunk Pécs belvárosában, így egy kis városnézésre is volt alkalmam. Nagyon örültem, hogy újra személyesen beszélgethettünk egymással, mert emlékszem, hogy mikor még Pesten találkoztunk milyen jókat csevegtünk, és hogy mennyire hiányoztak ezek nekem. Zsófi olyan ember, akivel öröm bármiről is beszélgetni, mert mindenre odafigyel, mindenre érdeklődik és nem csak tetteti az egészet. Másrészről egy tüneményes, imádnivaló cserfes csajszi, aki mellett mindig jókedvem lesz, szóval ez a napom már ott tökéletesnek ígérkezett, hogy fel tudtam szállni a vonatra. Ja, természetesen meg is ajándékoztuk egymást :) Zsófi tőlem egy régóta vágyott könyvet kapott, én pedig egy szintén régóta vágyott csillag csúcsdíszt a fenyőnkre. Most már nem cserélem le azt, ami fent van, de jövőre egészen biztos, hogy a kis arany csillámos csillagot fogjuk feltenni a fánkra :) Ezen kívül még kaptam egy csodaszép tündéres képet, Zsófira pedig rásóztam cirka 5 kilónyi könyvet. Anno említette, hogy kissé unatkozik otthon, mert nincs semmi új könyve, amit olvashatna, a régieket meg már unja, így egy alapos faggatás után fogtam magam és elhoztam neki azokat a köteteket, amiket kért. Most aztán jó darabig lesz mit olvasnia, legalábbis nagyon remélem, hogy tavaszig be tudja őket osztani :P Imádott Fairy Oak-jaim is nála vendégeskednek egy darabig, de nem bánom, mert tudom, hogy nála jó kezekben van minden kincsem :) És ami nagyon fontos volt - közös képeket akartunk csinálni. Anno Pesten készítettünk is párat a telómmal, de mivel én teljes mértékig taszítom a technikát, rejtélyes okokból kifolyólag kitöröltem azt a néhány képet, ami készült rólunk :D Így aztán sürgős utánpótlásra volt szükségünk, amit most meg is ejtettünk. Zsófi fényképezőgépével mondjuk nem volt nehéz ilyen profi képeket csinálni, ráadásul nem tudom hogyan lehetséges, de mindegyik képen tök aranyosak vagyunk :D Lehet, hogy azért, mert átjött a képeken, hogy milyen jól éreztük magunkat? :) Valószínűleg. No hát akkor most mutatok is párat a közös képeinkből, meg néhány profilképet is, mert Zsófi külön engem is fotózgatott. Továbbra sem vagyok fotómodell, de ezek kifejezetten tetszenek. Jöjjenek most akkor a képek, melyek remélhetőleg átadják mennyire jól éreztük magunkat aznap ^^






































Így telt nálunk a karácsony

Ha már megírtam az előzményeket, megírom magát az ünnepi eseményeket is. Ez a karácsony egy kicsit más volt, mint a többi. Nagyon vártuk, nagyon hiányzott már, de sajnos egy nem várt, szomorú esemény kissé megváltoztatta a hangulatot. Viktor nagymamájának halála árnyékként vetült erre a szép ünnepre, hisz csupán két napja volt, hogy elment közülünk. Tudtuk, hogy ez a karácsony más lesz, mint a többi - kicsit szomorkás, kicsit sírdogálós, hiszen a gyász még túl közeli volt, de szerencsére anyósom úgy gondolta, hogy attól még, hogy elvesztette az édesanyját, nem szabad lemondanunk a karácsony öröméről, sőt. Most, ezen fájdalmas események után még nagyobb szükségünk volt egy kis meghittségre, fényre és örömre az életünkben. Örültem, hogy így állt hozzá a dolgokhoz, és nem akart lemondani az ünneplésről. Számára mindig is nagyon fontos volt a karácsony, akárcsak nekem - ebben is, és még sok mindenben nagyon hasonlítunk egymásra. Így aztán 24-én délután ellátogattunk Viktor nővéréékhez, ahol a közös karácsonyi összejövetelt tartottuk. Az ölelések hosszúak és szorongatósak voltak, mintha csak tartani akartuk volna egymásban a lelket, a mosolyok kissé mélabúsak, és a csöndbe pedig néha belevegyült valaki halk pityergése. A papa is ott volt velünk, hogy ne legyen egyedül karácsonykor, és szerintem nagyon jót tett neki, hogy együtt volt a családjával, akik mind szeretik őt. Látszott rajta, hogy borzasztóan fáradt, de örült, hogy velünk lehetett. Az ajándékozáson hamar túlestünk, mert valahogy nem ezt tartotta akkor senki a legfontosabbnak. Hasznos, szép ajándékokat kaptunk egymástól, amiknek mindenki örült a maga visszafogott módján - a hangulat nem engedett túl nagy vidámságot, de azt hiszem nem is kellett ennél több. Leültünk ebédelni (vagy már inkább vacsorázni), és ott, az étkező asztal mellett lett olyan a hangulat, amilyennek lennie kellett. Kedves, mosolygós csevegésbe kezdett az egész család, viccelődtünk, és mikor a mama szóba került, mindig szeretettel vegyes nosztalgiával gondoltunk rá. Soha egy percig sem hoztuk őt úgy szóba, hogy az fájdalmat okozzon - inkább megemlékeztünk azokra a napokra, amikor még velünk volt és velünk ünnepelt. Nem volt nagy kacagás és felhőtlen lakoma, de nem is éreztük szükségét. Csak együtt akartunk lenni, örülni annak, hogy mi még együtt lehetünk és szerethetjük egymást. És ebben a helyzetben pont jó volt ez így.
Na de hogy azért egy kicsit vidámabb vizekre is evezzünk meg kell említenem, hogy miután hazajöttünk a családi összejövetelből, mi is megünnepeltük a magunk módján a karácsonyt Viktorral. Bekapcsoltam a kedvenc karácsonyi zenéimet, közben pedig elkezdtem készíteni a nagyon kései vacsoránkat. Viktor közben megterített és rendet rakott, majd beráncigált a nappaliba, hogy táncoljak vele :) A kedvenc dalomra, Ella Fitzgerald - Sleigh Ride-jára táncoltunk önfeledten, nevetgélve, amolyan sete-sután, ahogy mi szoktuk :P Aztán jött az ajándékozás. Igazából vacsi után szerettük volna, de a kacsa közel 2 óráig sült, így inkább túlestünk közben az ajándékozáson - már csak azért is, mert én már nem bírtam magammal :P Viktor tőlem egy 12 éves Ballentines-t kapott, nagyon örült is neki ^^ Én pedig, nos... az egyik feléről tudtam is, meg nem is. Egy új parfümöt kértem tőle, mivel az előző elfogyott és szerettem volna valami másra váltani. Megkértem, hogy válasszon nekem olyat, ami neki tetszik, teljes mértékig rá bíztam a döntést. Bevallom volt egy titkos vágyam. Morticia Addams után Dita Von Teese a másik nagy ideálom, és már nagyon régóta vágytam egy parfümre tőle. Erre mikor kibontom a csomagot, hát nem egy Dita parfüm lapult benne? És eskü tényleg nem beszéltünk össze, sőt, Viktor úgy titkolt előttem mindent, ahogy csak bírt. Ebből is látszik milyen összhang van közöttünk és mennyire ismerjük egymás ízlését. Ez az illat egyébként sokkal nőiesebb, felnőttesebb, mint az eddigiek, amiket használtam. A régebbiek olyan kedvesek, aranyosak voltak virágos illattal, de ez igazi dögös nőcis illat, egyszerűen imádom :) A másik ajándékról nem tudtam semmit, az teljes meglepetés volt. Habár próbáltam találgatni, hogy vajon mi lehet, Viktor minden lehetőséget letagadta - a sminket is :P Ezzel szemben a második csomag egy komplett sminkszettet rejtett. Vicces, mert tavaly is kaptam tőle egy nagyobb kaliberű sminkcuccot és most is. Ezt mondjuk egyáltalán nem bánom, mert a dekorkozmetikumok azok, amikből sosem elég és amiknek mindig örülök :P Érdekes volt felfedezni egyébként ezt a készletet, ugyanis ahogy kinyitottam újabb és újabb rejtett rekeszeket találtam benne, a végén pedig már az asztal negyedét elfoglalta a teljesen kinyitott dobozka :D Eszméletlenül szép, csupa csillám, imádom ^^ Szóval mind a ketten szép dolgokat kaptunk egymástól, de talán a legszebb az, hogy egy újabb évet tölthettünk el egymás mellett. Ez volt az első karácsonyunk, mint férj és feleség, és ez volt az első alkalom, hogy végre csakis és kizárólag kettesben lehettünk otthon. Fantasztikus érzés volt összebújva ácsorogni a fa előtt, nézni a fényeket és érezni azt, hogy közel 7 és fél év után is ugyanúgy - ha nem jobban - tudjuk szeretni egymást, mint eddig. Az ember persze örül az ajándéknak is, de számomra ez a pillanat mutatta meg, hogy az egyetlen, akire vágyom az Viktor, és ez soha nem is fog változni. Mondtam is neki, hogy "All I want for christmas is you" :P És tényleg. Azt hiszem idén éreztük meg először azt, hogy konkrétan nem tudunk egymásnak mit venni, mert mindenünk meg van egymás mellett. Csodaszép, harmonikus kapcsolatban élünk, boldogok vagyunk, szeretjük egymást, másra pedig nem is vágyunk. Remélem még nagyon sok karácsonyt ünnepelhetünk meg együtt :) És a végére hoztam természetesen néhány képet is - nem lett ugyan minden megörökítve, hiszen a kettesben karácsonyozásnak az a hátránya, hogy nincs, aki fotózzon minket, de azért a lényegesebb dolgokat lekaptuk. Elnézést egyébként, hogy így a végére ömlesztek mindent, de most lusta vagyok a szöveg közé beszúrni a megfelelő képeket :P Végül pedig remélem, hogy mindenkinek jól telt a karácsonya, együtt lehetett a szeretteivel, és pár nap erejéig bűntudat nélkül tehette félre a diétáját, hogy aztán az új évet fogyókúrás fogadalommal kezdje :D Addig is mindenkinek szép napokat kívánok!



Szépséges kis fácskánk ^^



Fahéjas-diós-rumos mazsolás kuglóf az egész családnak - hatalmas siker volt egyébként :)



A "szerelemgömb" :) Nálunk mindig ő kerül fel elsőnek a fára.



Viktor lopja a szaloncukrot - ráadásul vacsora előtt, ejnye :P



Na jó, egy nekem is becsúzott :P



A kedvenc karácsony pulcsim - csupa piros-arany csillogás, imádom!



Újabb karácsony együtt ^^



A pandás papucsot muszáj volt megörökíteni :P



Viktor közölte, hogy ezt akkor fogja megbontani, ha megszületik az első gyerekünk :P



Szuper ajándékok ^^

Élménybeszámoló karácsony előttről

Habár az ünnepi időszak úgymond említésre méltóbb, én azért szeretnék pár sort, sőt, egy egész bejegyzést szentelni az előtte lévő kis időszaknak, mert sok dolog történt akkor. Először is, 22-én volt nálam egy kellemes kis karácsonyi összejövetel, ahová a régi és új barátaimat hívtam meg. Már jó egy hónappal előtte felvetettem a témát a többiek számára, és nagyon örültem, mikor mindenki örömmel fogadta az ötletet. Egy kivétellel mindenki el is jött és nagyon jól éreztük magunkat - vagy legalábbis merem remélni, hogy a többiek is így élték meg azt a napot. Mivel karácsonyi jellegű volt az egész, inkább afféle családias hangulatot próbáltam megteremteni, szóval nem volt féktelen ivászat, sem pedig hangos zene, az amúgy sem az én stílusom :) Csöndben szólt a háttérből a kedvenc karácsonyi válogatásom, az itókák pedig inkább melengető és gyógyító szerepet töltöttek be számunkra (főleg a házi narancslikőröm, ami dugig volt mézzel, így a náthásak számára nagyon jótékony hatással volt). Igyekeztem jó házigazda lenni, vagyis inkább háziasszony, és próbáltam kellemes légkört, no meg finom ételeket biztosítani mindenki számára. A visszajelzésekből úgy tűnt, hogy mindenki elégedett volt mindennel, ez pedig nagyon boldoggá tett :) Ami az ajándékozást illeti, megkértem mindenkit, hogy csakis jelképes, apró ajándékokkal lepjük meg egymást, mert véleményem szerint ez az ünnep nem a költekezésről szól. Ennek fényében csupa kedves apróságot kaptunk egymástól - kézzel díszített mézeskalácsot, zsebkendő-tartót, igazi, eredeti evőpálcikákat egyenesen Pekingből, ingyenes körömdíszítést, szép gyertyatartókat és házi fűszerolajat - ez utóbbi az én ajándékom volt a többiek számára, remélem fel tudják majd használni konyhatündérkedéseik során. Egyik kedves, új barátnőm pedig, aki akkor először ismerte meg a társaságot szintén nem jött üres kézzel - általa mindannyian egy-egy csodaszép csillámtetoválással gazdagodtunk. Én persze sokkot kaptam a csillámok puszta látványától is, szinte akár meg is fürödtem volna bennük :D Tudom, borzasztó vagyok, de ha egyszer ilyen szarkának születtem, nincs mit tenni. Másrészt Rékától még egy külön kis ajándékot is kaptunk közösen Viktorral, ami amolyan bennfentes poén számunkra (Viktor nemrégiben elejtett Gandalfos szösszenetéhez köthető :P). Szóval jól éreztük magunkat, nevettünk sokat, sztorizgattunk, meséltünk a mindennapjainkról, hiszen az esküvőm óta nem volt így együtt a kis csapat. Jó volt hallani a többiek sikereiről, boldogságáról, talpraesettségéről, így a szívem már akkor megtelt azzal az ünnepi csodával, amit csakis az ilyen élmények adhatnak az embernek. Nem az ajándékokban rejtőzött el, hanem a szeretteim mosolyában, érdeklődő tekintetében, ölelésében, kacagásában. Ahogy végig néztem a kis csapaton, elöntötte a szívemet a melegség és a meghitt öröm. Jó volt így együtt látni azokat az embereket, akik fontosak nekem, és hogy egy kicsit együtt is megélhettük ezt a szép ünnepet. Köszönöm nektek, hogy itt voltatok! :)

2012. december 23., vasárnap

Boldog Karácsonyt!



Szeretnék mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt kívánni!

Azoknak, akik olvassák a soraimat és azoknak is, akik nem.

Azoknak a barátoknak, akiket ismerek és szeretek régóta, és azoknak a barátoknak, akiket még nem ismerek.

Azoknak, akikkel naponta tartom a kapcsolatot, és azoknak is, akiket ritkán látok, de a szeretetem feléjük töretlen.

Azoknak, akik új barátaim és azoknak is, akik régiek.

Azoknak, akik most is fogják a kezem, és azoknak is, akik már nem lehetnek velem, de a szívemben tovább őrzöm őket.

Azoknak, akik néha eltűnnek, majd újra felbukkannak és rájövünk, hogy még mindig szeretjük egymást.

És leginkább a családomnak meg a szerelmemnek.

És mindenkinek!
Boldog Karácsonyt!

Ünnepi elmélkedés



Minden évben karácsony előtt sokat gondolkodok azon, hogy mennyire másként látom az ünnepet és magát a telet, mint a többi ember. Elszomorít, hogy mások mennyire negatívan állnak magához az évszakhoz és még inkább a karácsonyhoz, holott most is ugyanannyi szép és jó dolog van a világban, mint máskor. Igen, én is fázom, nekem is hideg van, én is alaposan beöltözöm, de mégis mindezek ellenére látok ebben az időszakban valami melegséget, valami meghitt harmóniát, ami miatt képtelen vagyok bosszankodni. Én a télben nem a halált látom, hanem a nyugalmat, a békét, a pihenést. Minden sokkal csöndesebb, az emberek pedig szívesebben bújnak össze szeretteikkel, kedvesükkel, mert nem csak a hideg idő, de a hangulat is erre ösztönzi őket. A levegőben sült gesztenye és fahéj illata száll, a levegő pedig tiszta és hűvös. Szeretem. Az emberek többsége utálja a telet, mert képtelen meglátni benne azt a romantikus, kissé melankolikus szépséget, ami olyannyira jellemző erre az évszakra. Én mindig is az a fajta ember voltam, aki olyasmikben látja meg a szépet, amiben senki más nem, és erre büszke vagyok. Szeretem a tél csípős, álmoskás hangulatát, a halvány nappalokat és a tiszta, csillagokkal szórt eget. A sáljaikba burkolózó embereket, a látható leheletet, a puha álmokat ígérő takarókat és a fakó világot. Szomorú, hogy olyan kevesen látják ezen időszak báját és csak bántani tudják a telet, miközben annyi jó dolog van, amit csak ilyenkor csinálhatunk. Hiszen kinek lenne kedven nyáron, a rekkenő hőségben isteni forró csokit iszogatni? Vagy hogyan korcsolyáznánk, hógolyóznánk, szánkóznánk? Annyi mindent tud nekünk adni a tél, csak nem vesszük észre. Én azt szeretem benne a legjobban, hogy ilyenkor sokkal több párt látok összebújva. Mint két kis pingvin, úgy ölelkeznek össze.
És hát a karácsony, a drága, drága karácsony. Mennyire szeretem még most is, még mindig, amíg csak élek. Nincs is ennél szebb időszak egész évben. Mindig a karácsonyra készülök, állandóan a szívemben hordom annak minden tanítását és fényét. Azt mondjuk le kell szögeznem, hogy soha nem vallási szemszögből tartom meg ezt az ünnepet, hanem a saját nézetem szerint, vallástól függetlenül. Én kisgyerekként valami egészen mást láttam benne, és ezt látom mai napig is. Ez nem más, mint a karácsonyi csoda, ami a szívekben ragyog. Számomra ez az ünnep arról szól, hogy együtt a család, egy kicsit felengedünk a hétköznapok és az elmúlt év fárasztó forgatagából, és legfőképpen arról, hogy milyen mélyen is képes szeretni az emberi szív. A karácsony igenis a szeretet ünnepe - egy olyan dologé, ami a legnagyobb erő ezen a világon. Én minden évben karácsonykor azt ünneplem, hogy mennyi embert szerethetek, és hogy engem is szeretnek mások. Elnézem a családot, az arcokra kiülő felszabadult mosolyt, a csillogó szemeket és a szívemet átjárja az a boldogság, amit egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni. Számomra mindig is ezt jelentette az ünnep. Azokat sem értem, akik a karácsonyt meghallván egyből a lenullázódó bankszámlákra, a tolongásra és a kapkodós vásárlásra asszociálnak. Miért kell ennek minden évben erről szólnia? Miért hagyjuk, hogy a média teletömje a fejünket azzal, hogy mit KELL tennünk ilyenkor? Nem értem ezt a hisztériát. Nem az ajándékozásról szól ez az ünnep, sem pedig arról, hogy jó sok pénzt ott kell hagynunk a bevásárlóközpontokban, amit drága ételek hozzávalóira, vagy pedig luxus kütyükre költöttünk. Az ajándékozásnak véleményem szerint jelképesnek kell lennie. Meglepjük egymást valami csekélységgel, mert ezzel is szeretnénk kifejezni a másik iránti szeretetünket, de nem attól fogunk valakit igazán, meg nagyon-nagyon szeretni, hogy a fél fizetésünket beleöljük egy ajándékba. Nem értem miért vált ez a hatalmas hajsza és költekezés ilyen kötelesség-szerűvé. Mintha nem lehetne normálisan ajándékok után nézelődni. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag karácsonykor a legtöbb ember átmeneti evolúciós folyamaton megy keresztül, és átlényegül tulokba. Mennek, mintha rajtuk kívül nem lenne más ember a világon, közben pedig zsörtölődnek, szidják az ünnepeket, és jobbára csak úgy random módon lekapnak valamit az áruház polcairól. Ezzel aztán végképp megölik a karácsony lényegét. Rám sosem volt ilyen hatással az ünnepi készülődés. Akármikor is megyek vásárolni - akár több hónappal vagy pár nappal előtte - mindig nyugodtan, körültekintően válogatok és nem hagyom, hogy a többi idegbeteg ember rám ragassza a problémáját. Számomra az ünnepi készülődés nem nyűg, hanem része a karácsonyi ráhangolódásnak. Élvezettel csinálom minden mozzanatát, és szomorúan látom, hogy egyesek mennyire nem értik ennek az egésznek a lényegét. Emlékszem volt egy karácsonyunk, amikor én egy gobelin könyvjelzőt készítettem Viktornak, ő pedig bent a munkahelyén szabad idejében forrasztott nekem alkatrész lábakból egy kis szívecskét, és mennyire örültünk mind a ketten ezeknek az ajándékoknak. Utána pezsgőztünk, táncolgattunk, gyönyörködtünk a kis fenyőnkben, és nagyon-nagyon szerettük egymást. Szerintem ez az, ami igazán számít. A holnapi napunk is annak a meghitt, bensőséges hangulatnak a jegyében fog telni, ami minden évben jellemző volt a karácsonyainkra. Egymással leszünk, kettesben, és örülni fogunk annak, hogy ismét egy évet eltölthettünk egymás mellett szeretetben, szerelemben és békességben. Kívánom, hogy mindenki más is találja meg ezt a karácsonyi csodát a lelke mélyén. Mindannyian, akik szívükben őrzik még gyermeki lelkük egy darabkáját, tudják miről is szól ez az ünnep. Aki pedig esetleg kétkedik, annak csak azt tudom ajánlani, hogy nézzen kicsit magába, és keressen meg valakit. Talán egy barna hajú, copfos kislányt, vagy egy tornacipős kisfiút talál ott mélyen, aki valaha ő maga volt, s aki majd elmondja, mitől olyan szép ez az ünnep. Szerintem érdemes rá hallgatni.

2012. december 22., szombat

A jókedvbe könnyek vegyülnek...

Olyan szép napom volt. Ma átjöttek hozzám a barátnőim - régiek és újak is - és együtt csaptunk egy kis karácsonyi ünnepséget aranyos ajándékokkal, sok kajával, finomságokkal, nevetéssel. Én személy szerint remekül éreztem magam, és fogok is majd erről részletesebb beszámolót írni, de most...
... mikor Viktor hazaért már láttam, hogy valami nem stimmel vele. Komor arccal állt elém és közölte, hogy a nagymama eltávozott közülünk... sajnos nem bírta a harcot... Még megvárta, amíg mindenki elbúcsúzik tőle, és rá öt percre már el is ment...
Míg mi a lányokkal ünnepeltünk, addig Viktor a többiekkel meglátogatta a mamát a kórházban, mert ma volt a 82. születésnapja. Sajnos ez volt az utolsó alkalom, hogy láthatta őt.
Bevallom bűntudat gyötör, mert úgy érzem nekem is ott lett volna a helyem - fogni Viktor kezét, anyósomat vigasztalni, együtt gyászolni a családdal. Persze mindenki azzal nyugtatgat, hogy nem tudhatta ezt senki előre, viszont a fogadás már egy hónapja le lett fixálva és mindenki messziről utazott hozzánk - nem akartam már lemondani, és vágytam is a többiek társaságára. Nagyon jól is éreztük magunkat, mégis... olyan rossz szájízt hagyott bennem ez az egész. Viktor sietett is haza hozzám, mert rám volt szüksége. Mikor elmondta mi történt, kezembe temetett arccal zokogtam vele együtt, összeborulva. Igazság szerint sejtettük, hogy ez lesz, de azt nem, hogy ilyen hamar és hogy pont most.
Felemás érzések vannak most bennem. Volt egy remek napközbeni bulim, ahol remélhetőleg mindenki jól érezte magát, ahol sokat nevettünk, beszélgettünk, eszegettünk és örültünk egymásnak - és volt egy szomorú estém, ahol a mama elvesztését sirattuk a férjemmel. Szerencsére anyósom egyáltalán nem neheztelt rám, megértette a dolgot. Úgy volt vele, hogy Viktor engem is képviselt, és talán mintha egyfajta megkönnyebbülést is hallottam volna a hangjából az esti telefonálás során. Mintha megbékélt volna a lelke, hogy a sok hónapnyi szenvedés után az édesanyja végre megpihenhet ott, ahol nincsenek fájdalmai. Én persze csak akkor fogok megnyugodni, mikor anyósomat megölelhetem és egy picit együtt sírdogálhatunk. Szomorú befejezése ez a napnak, de azért voltak nagyon jó pillanatai is. És habár elvesztettük egy szerettünket, ebben is meg kell látni a jót - most már egy szebb helyen van, kínoktól mentesen. Nyugodjék békében.

2012. december 20., csütörtök

Újabb Viktor-poénok

Kedves férjem ismételten alkotott... Igazság szerint néha elgondolkozom azon, vajon hogyan bírom mellette, és egyelőre a szerelem számlájára írom a dolgot :P

Szegény Viktor már jó ideje tiszta nátha volt - a betegsége alatt esett meg ez a kis incidens is. Egyik reggel kikísért a villamosmegállóba, majd séta közben közölte, hogy visszafelé beugrik a CBA-ba venni valami péksütit magának reggelire. Igen ám, de mire a megállóba értünk már meggondolta magát.
Én: - Hogy-hogy? Már nem vagy éhes?
Viktor: - Nem, már jóllaktam a slejmemmel.
Ezek után jóízűen cuppogott párat. Aznap tüntetőleg nem ettem...


Hobbitot mentünk nézni a Campona-ba. Az egyik jelenetben Gandalf és Galadriel beszélgetnek édes kettesben, mire Viktor odasúgott nekem egy olyat, ami miatt a film felét átröhögtem.
Viktor: - Gandalf biztos szívesen belemártaná a varázspálcáját Galadriel mannakútjába...
(mindezt a legpajkosabb, legkópébb arckifejezéssel tessék elképzelni)
A film vége után egy lemondó sóhaj keretében szép szögletesen megsimogattam szerelmem buksiját :D Ez a pasas néha fizikai fájdalmat képes okozni a hülyeségével :P Úgy szeretem ^^

Közeleg a karácsony

Bizony, már csak 4 nap van hátra az év legszebb ünnepéig, és én már lázasan készülődök is rá. Az ajándékokat szerencsére már múlt héten sikerült beszerezni vagy elkészíteni, már csak a csomagolás van hátra. Holnap még dolgozom, de aztán közel két hét édes pihenés vár rám itthon a férjecskémmel :) Persze azért lesz még tennivaló bőven - Viktor holnap már nem dolgozik, így szegényt elszalajtottam vásárolni, ugyanis szombaton karácsonyi bulit rendezek a barátaimnak, és a finomságokhoz még hiányzik néhány alapanyag. Egyébként rá kellett jönnöm, hogy imádok vendéglátóskodni :) Az ételek kitalálásától és elkészítésétől kezdve a dekorálásig és a kellemes fogadtatásig mindent imádok benne - már alig várom, hogy a barátaim eljöjjenek hozzánk és eltöltsünk együtt pár kellemes órát :) Aztán utána még vár rám további sütés-főzés, hiszen 12 darab kacsacombot kell megsütnöm. Meg is akartam őket tölteni, de végül praktikussági - no meg esztétikai - okokból kifolyólag a tölteléket az egyik őzgerinc formában fogom megsütni. Kuglófból három adagot kell készítenem, egyet anyósoméknak, egyet sógornőmékek, egyet pedig magunknak. A miénkből majd viszek egy kis kóstolót anyunak is, mert már múltkor is nagyon szerette volna megízlelni a sütimet, csak akkor befaltuk előle :P Ja, és a narancslikőrömből is kért kóstolót, ami nála nagy szó, mert utálja, sőt, megveti az alkoholt, az én likőrömre mégis kíváncsi. Bevallom már egyszer-kétszer belekóstoltam, de elég csupán megszimatolnom és máris keresztbe állnak a szemeim :D Azért persze nagyon finom, gyakorlottabbaknak nem hiszem, hogy gondot fog okozni, illetve a sütikhez fel fogom avatni a naracslekváromat is. Azt az eltétele óta nem kósoltam, inkább hagytam összeérni, úgyhogy most már nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lett. Amennyit szenvedtünk vele Viktorral, ajánlom, hogy isteni finom legyen :D Igazság szerint ahhoz képest, hogy idén is megfogadtam, nem vállalom túl magam, mégis sikerült. Nem tudom miért alakul így, talán mert maximalista vagyok és szeretek mindent a lehető legjobban csinálni, márpedig a karácsony nem működik finom, különleges vacsora és rengeteg sütemény nélkül. Egyébként érdekes, mert habár határozottan várom a karácsonyt, mégis más fajta érzések kavarognak bennem, mint anno. Amikor még suliba jártam volt elég időm lelkileg ráhangolódni erre a csodaszép ünnepre - filmeket néztem, ünnepi zenéket hallgattam, ajándékokat vásároltam szép, kényelmesen, de amióta dolgozom, megváltozott ez az egész. Sokat kellett rohangálnom, mert eleve 2 óra az út haza a melóhelyemtől, így sok üzletet csak hétvégén látogathattunk meg, ráadásul a munkám sem olyan nyugis, hogy lett volna mellette időm picit átszellemülni a karácsonyra. Ezzel nem azt mondom, hogy ne várnám, csak egy kicsit valahogy már most fáradtnak érzem magam. A készülődés és a sütés-főzés nem zavar, szeretem csinálni. Csak valahogy úgy érzem, régen több időm és energiám volt az igazi meghitt hangulat átélésére. Ez egy kicsit szomorúsággal tölt el, ugyanakkor el is fogadtam, hiszen a dolgozó élet ilyen. Azért megpróbálom így is kihozni a helyzetből amit csak lehet, mert nem szeretném, ha én is olyan mufurc lennék évek múltán karácsonykor, mint a többi ember. Ezt mondjuk nehezen is tudnám elképzelni magamról. Szóval egyelőre kissé fáradtan, de határozottan izgatottan várom az ünnepeket és az azzal járó vígasságot :)

2012. december 16., vasárnap

Vaddisznósörte hajkefe

Már nagyon régóta vágyakoztam egy ilyen csodaeszköz után, és a hétvégén végre alkalmam nyílott beszerezni egyet. Az első használat után minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az életem teljesen új fordulatot vett - volt egy életem a vaddisznósörte hajkefe előtt, és most van egy új, aminek már részese ez a csoda. Egyszerűen hihetetlen mennyire másként viselkedik a hajam a használata során. Hihetetlenül kíméletes mind a hajamhoz, mind a fejbőrömhöz, nem tölti fel elektromossággal és ami a legjobb, nem tépi. Az eddigi hajkeféim borzasztó károkat okoztak számomra, pedig mindig odafigyeltem arra, hogy jó minőséget válasszak. Ennek ellenére mégis csomóban szaggatták ki a hajamat, én pedig egyre kétségbeesettebb lettem. Nem titok, hogy borzasztóan odafigyelek a hajamra, mert rendkívül macerás, de azt hiszem ezzel a vaddisznósörtés hajkefével végre fellélegezhetek. Ha tehetném egész nap csak fésülgetném vele a hajamat, olyan jó érzés :D Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretne a műanyag, tüskés végű, fejbőrt irritáló borzalmaknak búcsút mondani.

2012. december 13., csütörtök

Újabb karácsonyi TAG


Ezt a kis kvízt djkaty blogján találtam és most én is kitöltöm. Egy kicsit más, mint az előző, habár néhány hasonló kérdés itt is megtalálható. Ez persze engem nem zavar, hiszen a végletekig tudnék áradozni és írni a karácsonyról :)

A kérdések:

1. Melyik a kedvenc ünnepi (karácsonyi) körömlakkod?

Ilyenkor csakis piros körömlakk jöhet szóba arany csillámokkal. Van egy nagyon szép színű piros Vivien lakkom, amire rákenem a Lovely egyik arany csillámos fedőlakkját, és máris kész az ünnepi körömfestés :) Persze ha találnék egy olyat, ami már önmagában arany csillámos, tuti megvenném.

2. Melyik a kedvenc ünnepi (karácsonyi) filmed?

Ez a kérdés a másik Tag-ben is megtalálható volt, a válaszom most is a Patrick Stewart féle Karácsonyi ének. Viszont meg kell említenem, hogy a Karácsony Artúr, a Télapu, és a Polar Express is előkelő helyen állnak a kedvencek listáján.

3. Mutasd meg a kedvenc téli kiegészítődet!



Hűha, jó kérdés. A kesztyűt, a sapkát és a sálat leszámítva talán a brossomat tudnám ide sorolni, amit a  szövetkabátomon hordok. Képet róla nem tudtam készíteni, mert a fényképezőgép úgy döntött, hogy elbújik előlem, így csak egy hasonló ékszert tudok mutatni. Igaz, ez egy gyöngy-gyűrű, de a formája és a színvilága teljesen megegyezik a brossommal. Eddig mindenki dicsérte, mert nagyon jól feldobja a fekete kabátomat :)

4.  Írd le vagy mutasd meg a kedvenc karácsonyfadíszed.

Képem erről sincs, ezért inkább leírom. Anyósoméktól kaptuk azt a helyes és romantikus kis karácsonyi díszt, amit minden évben elsőnek teszünk fel a fánkra. Ez amolyan családi hagyomány, mert amíg anyuékkal éltem volt egy nagyon régi libás, csíptetős díszünk, ami még a nagymamám fiatal korából való, és náluk mindig ez volt az első dísz, ami a fára került. Mi tovább vittük ezt a szokást, és nekünk is lett amolyan családi ereklyénk. Mikor először karácsonyoztam Viktoréknál akadt meg rajta a szemem. Sima áttetsző gömbdísz, amit sok-sok üvegfestéses szívecske díszít. Egyből megtetszett, és mivel anyósom látta rajtam a rajongást, nekünk adta - azóta ez a szívecskés-áttetszős dísz kerül fel először a fánkra, amit mi csak szerelem-gömbnek hívunk :P

5. Ha egy kívánságod még idén teljesülhetne, mi lenne az?

A kívánságokkal az a baj, hogy mindig limitálva vannak. Nem tudnék csak egyet kívánni, annyi mindent szeretnék. De talán most azt vágyom a legjobban, hogy a családomnak, szeretteimnek, barátaimnak teljen meghitt, békés, boldog légkörben az ünnepe, arcukon ragyogjon a mosoly és hogy minél tovább lehessünk együtt :)

6. Ha megcsókolhatnál egy hírességet a fagyöngy alatt, ki lenne az?

Hát ezen sem gondolkodtam még. Érdekes módon az egyetlen férfi, akit csókolgatni vágyok az a férjem, de üsse kavics, választok valakit. Ő régi nagy kedvencem, Skorpió jegyű, skót nemzetiségű és szememben az egyik legsármosabb, legvonzóbb férfi a színész-világban; Gerald Butler.




A Dracula 2000 című filmben teljességgel megbabonázott, de Attilaként sem volt rossz :P

7. Mi az újévi fogadalmad?

Nem igazán szoktam fogadalmakat tenni, inkább csak bízom benne, hogy a következő évem is olyan jól fog telni, mint az előző. Fogalmazzunk úgy, hogy inkább a pillanatnak élek, ezért nem fogadalmakkal törődöm újévkor, hanem azzal, hogy minél több romantikus, ünnepi percet tölthessek a férjemmel :)

8. Mi ad Neked energiát az ünnepi őrületben?

A gondolat, hogy idén is szép karácsonyunk lehessen, és hogy lássam a szeretteim arcán a boldogságot, mikor összegyűlünk és jókat beszélgetünk, nevetünk, ajándékozunk. Ezekre szoktam gondolni, de egyébként érdekes módon rám majdhogynem egyáltalán nincs hatással az ünnepi őrület. Mások persze már hetek óta meg vannak kergülve, de az én életemből ez teljesen kimarad, ugyanis nem rohangálok fejvesztve ajándékok után, nem megyek hitelbe egy karácsonyi vacsora miatt és nem kapok idegösszeomlást, hogy a nagy kapkodásban semmi sem sikerül. Élvezem a csípős, tiszta téli levegőt, a csillagos eget, a fényeket, a fűszeres illatokat és az ünnepi hangulatot :)

9. Hogyan telnek az ünnepek a családoddal?

A szüleim sajnos már nem ünneplik úgy a karácsonyt, mint régen, pedig szép emlékeim vannak róla. Mi viszont Viktorral minden évben nagyon készülünk erre, vagyis inkább én, ugyebár... :P Nem szoktam korábban kelni, mint általában, hacsak nem valami nagyon macerás kajára készülök. Tavaly wellington bélszínt csináltam, így akkor korán keltem, de talán most nem kell. Idén ugyanis lencseleves lesz füstölt csülökkel (tudom, hogy ez inkább szilveszteri étel, de Viktor kifejezetten ezt kérte), töltött kacsacomb párolt lilakáposztával, grillezett gombával és főtt krumplival, desszertnek pedig karácsonyi kuglófot sütök (és persze mézeskalácsot, de az alap). Ezeket késő délelőtt-délután elkészítem, majd 16 óra környékén feldíszítjük közösen a fát (elsőként a szerelem-gömb kerül a helyére!), megterítünk, majd este 18 óra környékén vacsorázunk és utána ajándékokat bontunk. Nálunk elmaradhatatlan a fényképezkedés, szeretem minden évben megörökíteni ezt a meghitt estét, amit csakis és kizárólag kettesben töltünk :) Idén mondjuk egy picit változik a dolog, mert 24-én délután lesz egy pár órás közös családi program, de utána miénk az este Viktorral :) Iszogatunk, táncolunk, karácsonyi zenéket hallgatunk és rengeteget nevetünk :)

10. Kedvenc ünnepi (karácsonyi) dalod?

Még mindig Bianca Ryan, akit az előző TAg-ben említettem.

11. Mutass egy gyerekkori karácsonyi képet magadról!

Sok karácsonyi kép van rólam kicsi koromból, de mindegyik sima fénykép formában van meg és sajnos nem áll módomban gépbe vinni őket. Még régebben a telefonommal lefényképeztem párat, abból tudok egyet mutatni, de a minősége, nos... minősíthetetlen :D Viszont a célnak talán megfelel.



Ez egy óvodai fotózás során készült közvetlenül az ünnepek előtt, és nagyon télies hangulata van :)

12. Melyik a kedvenc téli gyertyaillatod?

Fahéj, egyértelműen. Bár, mikor elmegyek a fenyővásárok mellett a pompás gyantaillat is lenyűgöz, de otthon kifejezetten a fahéjas-mézes sütemény illatát szeretem :) Ilyet nem tudom lehet-e kapni gyertyában, de sima fahéjat biztosan.

13. Melyik a kedvenc ünnepi (karácsonyi) édességed?

Hát naná, hogy a mézeskalács!


2012. december 7., péntek

Fárasztó nap után fárasztó zene :D

Bogca bejegyzésén fellelkesülve, melyben az "annyira rossz, hogy már jó" típusú zenekarokról tett említést most én is megmutatom az abszolút kedvencemet. Amúgy is vége a hétnek, fáradt vagyok, ilyenkor jöhet az agyleépítő zenének titulált izé :D Ja, és álljon itt előtte egy figyelmeztetés; az alábbi videó megtekintése és végighallgatása a vizuális érzékelés romlását, a szellemi frissesség fonnyasztását és az IQ 10 pontos zuhanását is eredményezheti! Én szóltam!



Nem tudom, hogy miként vannak vele azok, akik hozzám hasonlóan imádják Hurra Torpedo-ékat, de a magam részéről ezen a számon mindig könnyesre röhögöm magam :D Ez kapóra is jön, amikor a... nos, a funkcióját nem tudom behatározni, de nevezzük most második "gitárosnak" és segédénekesnek - szóval mikor ez az illető elkezdi csapkodni az egyik szebb időt látott háztartási gépet, és kificcenni látszik a kőműves dekoltázsa, akkor nagyon áldásos tud lenni az a sok könny a szememben, mert így legalább nem ég ki a retinám :D Egyéb iránt pedig az abszolút kedvencem a megfékezhetetlen, totál átszellemült dobos - ahogy az a fejét rázza, közben meg vadul csapkod, hát az valami eszméletlen! :D Ja, és ha már manapság olyan divatos a környezetvédelem, Hurra Torpedo-ék ebben is példát mutatnak! Elromlott a mosógéped? Bekrepált a tűzhelyed? Sebaj! Használd fel őket zenei célra! :D Éljen a természettudatosság! Szeretünk, Hurra Torpedo! :D

2012. december 3., hétfő

II. Gótikus és Fantázia Hastáncverseny

A csoport, ahová járok második versenyét szervezi. Akit érdekel egy kicsit másfajta hastáncműfaj - akár mint fellépő, akár mint néző -, azt szeretettel várjuk. Bízom benne, hogy ezúttal már én is a fellépők között leszek :)





2012. december 2., vasárnap

Gyerekkorom egyik kedvenc meséje

Régebben írtam arról, hogy mennyire szeretném megszerezni azt a mesét, amit kislány koromban adtak a tévében. Akkor még sajnos nem volt rá lehetőségem, de ma Viktor jóvoltából végre ismét nézhetem a Lili, a virágangyal című mesét!



Biztosan ismerik néhányan, nagyjából egy időben adták a többi lányos animével, amikben kivétel nélkül szőke, kék szemű lányok szerepeltek( lásd Sailor Moon, Candy, Candy, Sandybell, Marina a kis hableány). Ezt a mesét viszont mindegyiknél nehezebb volt megszerezni, évekig próbálkoztunk, mire megtaláltuk. Most nagyon boldog vagyok, mert a nézése közben felidéződik a gyerekkorom, és persze most is jó érzés ezeket a kedves, tanulságos, jóra tanító epizódokat nézegetni. Kellemes vasárnap esti kikapcsolódás :)

Karácsonyi készülődés

Egy nagyon zsúfolt, mégis nagyon kellemes hétvégén vagyok túl. Most már lassacskán minden a karácsonyi hangolódásról, előkészületekről szól, és ez nálam sem volt másként. Persze mindent sikerült az utolsó pillanatra hagynom jó szokásomhoz híven, így eléggé kapkodva szereztem be az adventi koszorúm és naptáram kellékeit. Szerencsére a kreatív hobbi boltosok mindig gondolnak a hozzám hasonló kései madárkákra, így mindenféle szépségből tudtam válogatni, nem csak maradékokból. Ezután neki akartam állni elkészíteni őket, de úgy elúsztam az idővel, hogy már indulnom is kellett Viktorhoz, ő ugyanis szombaton is dolgozott. Tőle mentünk a Camponába vásárolgatni, ahol sikerült beszereznem egy csomag tüneményes kis karácsonyfadíszt.




Ahogy megláttam ezeket az angyalkákat rögtön éreztem, hogy jönnek haza velem :) Rajtuk kívül végre valahára megvettem az új Fairy Oak-ot (és egyelőre hihetetlen önfegyelemről teszek tanúbizonyságot azzal, hogy nem álltam neki és olvastam ki fél nap alatt, hanem várok vele, míg a mostani könyvemet befejezem), illetve találtam egy nagyon klassz kis szakácskönyvet.




Hamarosan karácsonyi bulit tartok itt nálunk, és ahhoz azt hiszem fogok találni néhány klassz receptet. Ja, és ha már szerzemények, Viktor jóvoltából megkaptam az Oriflame csomagom felét - egy fekete csillámos szemceruzát és egy szájfényt rendeltem.




A szemceruza egész jó, bár először kicsit aggódtam, mert ennek is csak a felülete volt csillámos, mint sok szemhéjpúdernek, de szerencsére a többi használat során is ott voltak a csillámok, csak kicsit kevésbé töményen. A tartóssága nem a legjobb, könnyen maszatolódik, de ez engem nem zavar, néha felfrissítem és ennyi. A szájfény a tubusban nagyon élénk rózsaszínnek látszik, de a valóságban csupán enyhe színt ad az ajkaknak, inkább rendkívül csillogós, nagyon szép. Még később számíthatok egy máz-kinyomó zacskóra meg egy eperkrém illatú kézkrémre is, majd azokról is írok pár sort, mert mindkettőre nagyon kíváncsi vagyok. Most viszont jöjjön a lényeg!




Íme az én gyönyörűséges, teljes egészében saját kézzel készített adventi koszorúm (na jó, a gyertyákat nem én öntöttem :D). Piros-arany, mert nekem a karácsony erről a két színről szól. A masnikkal volt néhány környi szenvedésem, és a gyertyák közül sem akart mindegyik rendesen beleszúródni a tűbe, de végül csak megoldottam. Sajnos a kép nem adja vissza tökéletesen a látványt, mert még arany csillámspray-vel is be van fújva :) Ma már meg is gyújtottam rajta az első gyertyát, olyan meghitt volt ^^ És a másik kis büszkeségem az idei adventi naptáram.




Mivel tényleg az utolsó pillanatra hagytam, ráadásul két napot csúsztam is vele, ezért valami egyszerű megoldást szerettem volna kitalálni. Zsákocskákat már nem lett volna időm varrni, így papírból hajtogattam kis batyukat, amiket aztán csurig töltöttem finomságokkal :) A tasakokat ennek a videónak segítségével készítettem el, nagyon könnyű és szerintem szép is. Talán ma este, vagy holnap végre meg is támadjuk őket, habár olyan szépen lógnak ott egymás mellett a vállfán (nem ér röhögni, nem volt jobb ötletem :D). És mivel már annyira benne voltam a nyüzsgésben, hirtelen ötlettől vezérelve felavattam az új kuglóf-formámat - őt sikerült alkotni.




(a képen látható dzsuva és kupleráj az összes sütő-főző akciómnak a velejárója). Diós-rumos-mazsolás kuglóf, és valami isteni lett! Forró kakaóval a legjobb, de házi lekvárral is biztos finom. A receptje innen származik. Mivel nekem maradt még a múltkori aranygaluskából cukrozott darált dióm, ezért azzal is megspékeltem, nem ártott neki. Csak ajánlani tudom!
Szóval ilyen mozgalmasan telt a hétvégém, de nagyon jól éreztem magam! Mostantól fogva számolom vissza a napokat az év legszebb ünnepéig, közben gesztenyét sütögetek, ajándékokat készítek és vásárolok, dekorálok, és igyekszem nem az agyára menni senkinek a karácsony-mániámmal :D

2012. december 1., szombat

Narancsos receptek

Barbi érdeklődött a narancslekvár receptje felől, de ha már úgy is nekiállok, akkor megmutatom a likőrét és a kandírozott narancshéjét is. Egyik sem bonyolult, sőt, kifejezetten könnyen elkészíthető, inkább csak alapanyag és időigényes. A lekvár receptje innen származik, nekem remekül bevált, legalábbis az illata és az íze még folyós állapotban nagyon meggyőző volt. Én csupán annyit változtattam rajta, hogy fél vaníliarúd helyett egy egészet belekapartam, nem ártott neki.
A likőr és a narancshéj receptje egy már sajnos nem aktív blogról származik, de én annyira szeretem, hogy mai napig is vissza olvasgatom a bejegyzéseket. Csodás receptek, lakberendezési tippek és sminkötletek találhatók ott, és a hölgy stílusa egyszerűen magával ragadja az embert. Olyan szenvedéllyel ír mindenről és olyan választékos szókinccsel, hogy öröm belemerülni a szavaiba (kb. olyan, mint Nigella Lawson). Remek ízléssel van megáldva, így a receptjein szinte semmit nem változtattam, hacsak nem olyasmiről volt szó, ami nem állt rendelkezésemre.
Narancslikőr

Kandírozott narancshéj

Utóbbi volt egyébként a legmunkásabb, ugyanis eszméletlenül nehéz úgy meghámozni a narancsot, hogy a fehér része ne kerüljön bele (attól megkeseredik az egész). Azért persze megérte, ugyanis nagyon szépen sikerült a narancshéj (meg persze a többi finomság is), a kuglófomba már fogok is bele rakni. Lesz majd egy próba sütésem is, hogy ne karácsony napján kelljen először ügyködnöm se a recepttel, se a formával, arról majd mindenképpen beszámolok. Addig is sok sikert a kísérletezőknek!

Mai zene