Élménybeszámoló karácsony előttről

Habár az ünnepi időszak úgymond említésre méltóbb, én azért szeretnék pár sort, sőt, egy egész bejegyzést szentelni az előtte lévő kis időszaknak, mert sok dolog történt akkor. Először is, 22-én volt nálam egy kellemes kis karácsonyi összejövetel, ahová a régi és új barátaimat hívtam meg. Már jó egy hónappal előtte felvetettem a témát a többiek számára, és nagyon örültem, mikor mindenki örömmel fogadta az ötletet. Egy kivétellel mindenki el is jött és nagyon jól éreztük magunkat - vagy legalábbis merem remélni, hogy a többiek is így élték meg azt a napot. Mivel karácsonyi jellegű volt az egész, inkább afféle családias hangulatot próbáltam megteremteni, szóval nem volt féktelen ivászat, sem pedig hangos zene, az amúgy sem az én stílusom :) Csöndben szólt a háttérből a kedvenc karácsonyi válogatásom, az itókák pedig inkább melengető és gyógyító szerepet töltöttek be számunkra (főleg a házi narancslikőröm, ami dugig volt mézzel, így a náthásak számára nagyon jótékony hatással volt). Igyekeztem jó házigazda lenni, vagyis inkább háziasszony, és próbáltam kellemes légkört, no meg finom ételeket biztosítani mindenki számára. A visszajelzésekből úgy tűnt, hogy mindenki elégedett volt mindennel, ez pedig nagyon boldoggá tett :) Ami az ajándékozást illeti, megkértem mindenkit, hogy csakis jelképes, apró ajándékokkal lepjük meg egymást, mert véleményem szerint ez az ünnep nem a költekezésről szól. Ennek fényében csupa kedves apróságot kaptunk egymástól - kézzel díszített mézeskalácsot, zsebkendő-tartót, igazi, eredeti evőpálcikákat egyenesen Pekingből, ingyenes körömdíszítést, szép gyertyatartókat és házi fűszerolajat - ez utóbbi az én ajándékom volt a többiek számára, remélem fel tudják majd használni konyhatündérkedéseik során. Egyik kedves, új barátnőm pedig, aki akkor először ismerte meg a társaságot szintén nem jött üres kézzel - általa mindannyian egy-egy csodaszép csillámtetoválással gazdagodtunk. Én persze sokkot kaptam a csillámok puszta látványától is, szinte akár meg is fürödtem volna bennük :D Tudom, borzasztó vagyok, de ha egyszer ilyen szarkának születtem, nincs mit tenni. Másrészt Rékától még egy külön kis ajándékot is kaptunk közösen Viktorral, ami amolyan bennfentes poén számunkra (Viktor nemrégiben elejtett Gandalfos szösszenetéhez köthető :P). Szóval jól éreztük magunkat, nevettünk sokat, sztorizgattunk, meséltünk a mindennapjainkról, hiszen az esküvőm óta nem volt így együtt a kis csapat. Jó volt hallani a többiek sikereiről, boldogságáról, talpraesettségéről, így a szívem már akkor megtelt azzal az ünnepi csodával, amit csakis az ilyen élmények adhatnak az embernek. Nem az ajándékokban rejtőzött el, hanem a szeretteim mosolyában, érdeklődő tekintetében, ölelésében, kacagásában. Ahogy végig néztem a kis csapaton, elöntötte a szívemet a melegség és a meghitt öröm. Jó volt így együtt látni azokat az embereket, akik fontosak nekem, és hogy egy kicsit együtt is megélhettük ezt a szép ünnepet. Köszönöm nektek, hogy itt voltatok! :)