Jó hatással lenni...

A mai nap nagy öröm ért.
Hosszas mérlegelés után felregisztráltam facebook-ra (ahová egyébként nem nagyon akartam felmenni, de végül is tényleg praktikus, ha az ember tartani akarja a kapcsolatot a szeretteivel), és szinte az első órákban levelet kaptam egy kedves ismerőstől. Tünde régi barátnőm volt, még hotdogon ismertem meg anno jó pár évvel ezelőtt. Akkoriban nagyon sűrűn találkozgattunk, teázókban filozofálgattunk, eszmecseréztünk, és persze folyamatosan leveleztünk. Mostani levelében - a kedves érdeklődés mellett - arra is kitért, hogy milyen nagy hatással voltam rá. A személyiségem, a nézeteim, a világfelfogásom mind-mind mély nyomott hagyott benne, és a mai napig megtartott ezekből a dolgokból sok mindent. Elmesélte, hogy van még dal, aminek a hallatán mindig én jutok az eszébe, és hogy még a mai napig is milyen példaértékűnek tartja a kapcsolatunkat Viktorral. Mikor látta, hogy összeházasodtunk ez az érzés csak tovább erősödött benne. Jó volt olvasni azt is, hogy tanácsomhoz mérve továbbra is várja az igazit. Emlékszem mennyit meséltem neki ezen vélekedésemről, és számomra csodás érzés tudni, hogy valaki ilyen szinten magáévá tette ezt a szép eszmét. A tudat, hogy nyomot hagytam valakiben, hogy megváltoztattam az életét jó irányba semmi máshoz nem fogható. Nem titok, hogy szeretek segíteni másokon, sokszor a saját káromra is, mert szeretném, hogy akik valamilyen úton-módon az életembe kerültek, azoknak egy kis fényt csempészhessek az életükbe, vagy ha eltévedtek, akkor a jó ösvény felé terelgessem őket. Mindig szerettem segíteni másokon, tanítani, nemes eszméket felvirágoztatni, s ezáltal komplett életeket tehetek szebbé és jobbá. Ő egy újabb példa volt arra, hogy nem hiába csinálom mindezt, mert igenis van értelme. Sokszor olyan mondatokat mesélnek vissza tőlem, amikre én már nem is emlékszem, de számukra jelentett valamit, mert megmaradt bennük. Egy magam fajta jótét lélek számára nincs is kellemesebb mint látni, hogy a munkája és az erőfeszítése nem volt hiába való. Persze... akadnak olyanok, akik sajnos letérnek arról a bizonyos ösvényről és inkább a saját fejük után mennek (amit én nem feltétlenül tartanék jónak), de hát mindenkinek szuverén joga azt csinálni az életével, amit akar. Én soha semmit nem erőltetek rá másokra, csupán reménykedem abban, hogy az illető meglátja a lehetőséget és a jót abban, amit felkínálok neki. És persze néha az embert érik kudarcok. Néha hiába küzd valakiért, az sajnos állandó jelleggel eltéved, de talán ez is Sorsszerű dolog. Minden esetre Tündénél azt érzem, hogy valami jót, valami hasznosat adtam neki, és hogy ő ezért tényleg hálás. A boldogságtól percekig meghatottan vigyorogtam, a szívem szinte szárnyalt. Természetesen ez a dolog oda-vissza történt, hiszen nem csak én adtam neki valamit, hanem ő is nekem. Tünde világ életében, határozott, erőteljes személyiség volt. Mindig csodáltam kitartását, céltudatosságát, azt, hogy semmiben nem lehetett megrendíteni, és hogy mindig tudta, mit akar. Én akkoriban igazi félénk kis mimóza voltam, aki egy hangosabb szóra is elsírta magát, de hála az ő hatásának, a puszta jelenlétének én is megerősödtem. Rengeteget jártunk teázókba, kávézókba, ahol mindig csodáltam őt azért, aki. Szerettem volna én is olyan erős, független nő lenni, mint ő, de ez hosszú folyamat volt, és még csak most jutottam el oda, ahol ő már réges rég tart. Hálás vagyok neki, hogy megismerhettem, és hogy általa egy kicsit én is megerősödhettem. Remélem neki is olyan jó érzést okoz ez a tudat, mint nekem, hogy jó hatással lehettem rá :)