Közeleg a karácsony

Bizony, már csak 4 nap van hátra az év legszebb ünnepéig, és én már lázasan készülődök is rá. Az ajándékokat szerencsére már múlt héten sikerült beszerezni vagy elkészíteni, már csak a csomagolás van hátra. Holnap még dolgozom, de aztán közel két hét édes pihenés vár rám itthon a férjecskémmel :) Persze azért lesz még tennivaló bőven - Viktor holnap már nem dolgozik, így szegényt elszalajtottam vásárolni, ugyanis szombaton karácsonyi bulit rendezek a barátaimnak, és a finomságokhoz még hiányzik néhány alapanyag. Egyébként rá kellett jönnöm, hogy imádok vendéglátóskodni :) Az ételek kitalálásától és elkészítésétől kezdve a dekorálásig és a kellemes fogadtatásig mindent imádok benne - már alig várom, hogy a barátaim eljöjjenek hozzánk és eltöltsünk együtt pár kellemes órát :) Aztán utána még vár rám további sütés-főzés, hiszen 12 darab kacsacombot kell megsütnöm. Meg is akartam őket tölteni, de végül praktikussági - no meg esztétikai - okokból kifolyólag a tölteléket az egyik őzgerinc formában fogom megsütni. Kuglófból három adagot kell készítenem, egyet anyósoméknak, egyet sógornőmékek, egyet pedig magunknak. A miénkből majd viszek egy kis kóstolót anyunak is, mert már múltkor is nagyon szerette volna megízlelni a sütimet, csak akkor befaltuk előle :P Ja, és a narancslikőrömből is kért kóstolót, ami nála nagy szó, mert utálja, sőt, megveti az alkoholt, az én likőrömre mégis kíváncsi. Bevallom már egyszer-kétszer belekóstoltam, de elég csupán megszimatolnom és máris keresztbe állnak a szemeim :D Azért persze nagyon finom, gyakorlottabbaknak nem hiszem, hogy gondot fog okozni, illetve a sütikhez fel fogom avatni a naracslekváromat is. Azt az eltétele óta nem kósoltam, inkább hagytam összeérni, úgyhogy most már nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lett. Amennyit szenvedtünk vele Viktorral, ajánlom, hogy isteni finom legyen :D Igazság szerint ahhoz képest, hogy idén is megfogadtam, nem vállalom túl magam, mégis sikerült. Nem tudom miért alakul így, talán mert maximalista vagyok és szeretek mindent a lehető legjobban csinálni, márpedig a karácsony nem működik finom, különleges vacsora és rengeteg sütemény nélkül. Egyébként érdekes, mert habár határozottan várom a karácsonyt, mégis más fajta érzések kavarognak bennem, mint anno. Amikor még suliba jártam volt elég időm lelkileg ráhangolódni erre a csodaszép ünnepre - filmeket néztem, ünnepi zenéket hallgattam, ajándékokat vásároltam szép, kényelmesen, de amióta dolgozom, megváltozott ez az egész. Sokat kellett rohangálnom, mert eleve 2 óra az út haza a melóhelyemtől, így sok üzletet csak hétvégén látogathattunk meg, ráadásul a munkám sem olyan nyugis, hogy lett volna mellette időm picit átszellemülni a karácsonyra. Ezzel nem azt mondom, hogy ne várnám, csak egy kicsit valahogy már most fáradtnak érzem magam. A készülődés és a sütés-főzés nem zavar, szeretem csinálni. Csak valahogy úgy érzem, régen több időm és energiám volt az igazi meghitt hangulat átélésére. Ez egy kicsit szomorúsággal tölt el, ugyanakkor el is fogadtam, hiszen a dolgozó élet ilyen. Azért megpróbálom így is kihozni a helyzetből amit csak lehet, mert nem szeretném, ha én is olyan mufurc lennék évek múltán karácsonykor, mint a többi ember. Ezt mondjuk nehezen is tudnám elképzelni magamról. Szóval egyelőre kissé fáradtan, de határozottan izgatottan várom az ünnepeket és az azzal járó vígasságot :)