Kedves férjem ismételten alkotott... Igazság szerint néha elgondolkozom azon, vajon hogyan bírom mellette, és egyelőre a szerelem számlájára írom a dolgot :P
Szegény Viktor már jó ideje tiszta nátha volt - a betegsége alatt esett meg ez a kis incidens is. Egyik reggel kikísért a villamosmegállóba, majd séta közben közölte, hogy visszafelé beugrik a CBA-ba venni valami péksütit magának reggelire. Igen ám, de mire a megállóba értünk már meggondolta magát.
Én: - Hogy-hogy? Már nem vagy éhes?
Viktor: - Nem, már jóllaktam a slejmemmel.
Ezek után jóízűen cuppogott párat. Aznap tüntetőleg nem ettem...
Hobbitot mentünk nézni a Campona-ba. Az egyik jelenetben Gandalf és Galadriel beszélgetnek édes kettesben, mire Viktor odasúgott nekem egy olyat, ami miatt a film felét átröhögtem.
Viktor: - Gandalf biztos szívesen belemártaná a varázspálcáját Galadriel mannakútjába...
(mindezt a legpajkosabb, legkópébb arckifejezéssel tessék elképzelni)
A film vége után egy lemondó sóhaj keretében szép szögletesen megsimogattam szerelmem buksiját :D Ez a pasas néha fizikai fájdalmat képes okozni a hülyeségével :P Úgy szeretem ^^
De jó, hogy reggeli közben olvastam :D
VálaszTörlés