Egészséges önzőség

Ezzel a témával már foglalkoztam korábban, de egy kicsit más szemszögből. Régen azért nem mertem "önző" lenni, mert nem akartam elhanyagolni a szeretteimet. Ők álltak az első helyen, én meg a sor végén kullogtam. Mára ezen tudtam változtatni, ugyanis igyekszem nem rááldozni az összes szabadidőmet másokra, hanem próbálok valamiféle egyensúlyt teremteni. Már nem ugrok egyből, ha valaki eltüsszenti magát a baráti körömben és nem áldozok többet másokra, mint amennyit magam is megérdemelnék. Egyszóval nem esek túlzásokba. A szeretteim továbbra is számíthatnak rám, de senki helyett nem oldom már meg a felmerülő problémákat. Támasz vagyok, de nem lehet rám rogyni teljes súllyal, mert azt már nem engedem. Ebben azt hiszem sikeresen megváltoztam, de mégis azt veszem észre, hogy még mindig nem fordítok elég időt saját magamra. Most nem azért, mert mások gondját igyekszem megoldani, hanem mert egyszerűen annyira be tudnak szippantani a hétköznapok mókuskerék-eseményei, hogy mire jutna egy kis idő magamra, totálisan elfáradok. Minden nap hajnalban kelek, 6-kor elindulunk a melóba, 8-ra beérek és bent vagyok du. 4-ig. Onnan megint két óra haza az út, így este 6ra vagyunk csak itthon. Pihenni még ilyenkor sem tudok, hiszen a háztartási teendőket el kell végeznem, főzök, mosok, takarítok, ha kell, és este 8kor holt fáradtan rogyok le a székembe. Ilyenkor már nincs semmi kötelező tennivalóm, de sem erőm, sem kitartásom nincs már arra, hogy magammal foglalkozzak és ez így nagyon nem jó. Csöbörből vödörbe estem, mert hiába javítottam valamin, jött helyette más, ami elveszi a magamra szánt időmet. Pedig 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ez a sok betegség is egyfajta jelzés, hogy ha máshogy nem, hát majd így fogok foglalkozni magammal. Nem akarom, hogy ez tovább súlyosbodjon. Igazság szerint nagyon szeretnék több időt tölteni olyasmikkel, amik örömet okoznak számomra és fejlesztenek, csak valahogy az erőmmel nem tudok gazdálkodni. Amíg benne vagyok a napirendem menetében, addig pörgök és megállíthatatlan vagyok, de mihejst lerogyok kiszáll belőlem az energia és csak bambulni meg nyáladzani van kedvem (nem kell szó szerint érteni :D) Egy kedves ismerősöm végzett rajtam egy kis energetikai állapotfelmérést, és hát jócskán le vagyok merülve, amin cseppet sem csodálkozom. Eleve nincs egy könnyű munkám, nagyon sokat utazom, és sokszor még este se jut időm arra, hogy foglalkozzak kicsit magammal. Mert hát ugye van nekem családom, férjem, barátaim, rájuk is időt kell fordítani, és akkor ugyanott vagyok, ahol eddig - a sor végén. Pedig nem szeretnék ott lenni. Annyiszor elképzelem, hogy minden nap lesz 1-2 óra, amikor csak magammal foglalkozom és valami számomra hasznos, jóleső dolgot fogok művelni, aztán azon kapom magam, hogy üveges szemmel bámulok ki a fejemből. Nem túl jó állapot. Mindig csak a rohanás, a tennivalók, aztán már el is ment az egész nap. Talán az egész problémát az időbeosztásom okozza - nem megfelelően bánok a szabadidőmmel, nem strukturálom be eléggé magam, nem figyelek a tevékenységeimre. Egyre fáradtabb és fáradtabb vagyok, de mintha az állandó punnyadástól fáradnék el a legjobban. Talán ha hasznosabban tölteném a szabadidőmet, akkor nem lennék olyan, mint akin átment az úthenger. Nem törődök eleget a fizikai és mentális fejlődésemmel, pedig ezeket igazán kellemes módon is el lehet érni. Mióta vágyom már például egy finom habos, nagy kádas, gyertyás, illóolajos fürdőre, vagy egy kis intenzív jógázásra vacsora előtt. Igazság szerint majdnem minden téren elhanyagoltam magam. Abból álltak a napjaim, hogy bementem dolgozni, majd hazajöttem, ahol megint csak dolgoztam, és kész, összeestem. Márpedig ezt nem fogom többet megengedni magamnak. Szükségem van mind testileg, mind lelkileg arra, hogy foglalkozzak magammal, mert én is fontos vagyok és nekem is járnak kellemes elfoglaltságok. Nem szeretnék robot lenni, aki szökőévben egyszer, ha tényleg ki tud kapcsolódni. Meg kell találnom minden nap a lehetőséget arra, hogy rám is jusson idő és hogy egy kicsit feltöltsem magam energiával. Tényleg nagyon elhanyagoltam magam és erre rossz rádöbbenni. Nem csak az törődhet magával, aki otthon van és rengeteg idő áll a rendelkezésére - nekem is meg kell találnom a lehetőségeket, hogy még egy átdolgozott munkanap után is jusson idő magamra. Mert olyan nincs, hogy én csak veszítek az energiáimból, de semmit nem töltök vissza. Szóval ez az új projektem - odafigyelni magamra minden téren. Figyelni a fizikai valómra, a lelkemre, az egész lényemre, hogy ismét egyensúlyba hozzam önmagam.