Váratlan fordulat

Úgy alakult az életem, hogy sajnos nincs állásom. A tegnapi nap folyamán a főnököm közölte velem, hogy sajnos nincsenek maradéktalanul megelégedve a munkámmal, ezért kezdjek álláskeresésbe, mert szeptembertől biztos nem folytatom velük. Bevallom akkor és ott eléggé letört a hír, hiszen senki nem szereti, ha nincsenek megelégedve azzal, amit nyújt. Én úgy gondolom, hogy próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy jól működő tagja legyek az ottani társaságnak, ám sajnos kevésnek bizonyultam. Sírtam is egy nagyot, mert az állandó megfelelési kényszerem kihozta ezt belőlem és úgy éreztem, hogy hiába próbálok mindent megtenni, sosem vagyok sehol elég jó. Holott meglehetősen túlteljesítettem magamhoz képest. Nem szeretném részletezni a munkámat, de a sérült gyerekekkel való pedagógiai munka nem egyszerű, és én sajnos nem tudtam hozni az elvárt színvonalat. Bevallom már egy ideje érett bennem a dolog, hogy fel kéne mondani, mert a munka eléggé kikészített, és nem kizárt, hogy a mostani egészségügyi problémáim is részben ezért alakultak ki. De végül meg lettem előzve, mert ők mondták ki a végleges döntést. A bánaton kívül megkönnyebbülést is éreztem, mert ha ott maradok csak még nehezebb munka várt volna rám, azt pedig nem bírtam volna. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy hiába szép hivatás sérült gyerekekkel foglalkozni, ez nem nekem való. Ma már egy fokkal talán jobban vagyok, mert rengeteg álláslehetőséget találtam más területen, ami ráadásul sokkal jobban jövedelmezne is, úgyhogy teli vagyok reményekkel. elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, de 1-2 hónapon belül újra lesz állásom, kerül amibe kerül. Elvégre nem sajnáltathatom magam a végtelenségig, hiszen másokat is elbocsátanak hasonló indokokkal, és ők is nekiállnak új állást keresni. Hát én is ezen vagyok, úgyhogy drukkoljatok nekem, hogy legyen valami. Addig is ott maradhatok még az oviban, szeptemberig dolgozhatok, ami hatalmas segítség és nagyon hálás is vagyok érte a főnökségemnek. Sőt, ha van már új munkahelyem nem kell ledolgoznom semmit, kifizetik a szabijaimat és már másnap mehetek is, semmi felmondási idő, meg ilyesmik. Úgyhogy gőzerővel megy a keresgélés. Most elsősorban valami monoton munkára vágyom, valamire, ami agyilag kikapcsol és kicsit robot-munka, úgyhogy irodai területen szeretnék elhelyezkedni. Ott sem kizárt, hogy kell majd emberekkel foglalkoznom, de annyit azért még elviselek. Viszont egy picit bezártabb helyzetben lennék, amire most úgy érzem, nagy szükségem van. Remélem hamarosan már jó hírekről számolhatok be, és nem csak mindig nehézségekről. Szegény embert még az ág is húzza, sajnos, de a szegény ember talpra áll és megy tovább :)