2013. április 20., szombat

Viktor-féle depi-kizökkentés

Ma Viktor kitalálta, hogy muszáj egy kicsit kikapcsolódnom és nem állandóan a gép előtt ülni hajnalig állásokat keresve. Kitalálta, hogy menjünk el moziba, legalább kimozdulunk otthonról, meg 2 óra erejéig nem a melón fog járni az agyam :) Egyeseknek egy szombati mozizás nem számít nagy dolognak, de én nagyra tudom értékelni, mikor látom Viktoron, hogy segíteni szeretne rajtam. Ő például nem olyan nagy filmes, de a kedvemért bármire hajlandó beülni velem. Az Eleven Testek és Az Óriásölőn gondolkodtunk, és végül utóbbira esett a választásunk, mondván most valami langyi kis limonádéra vágyunk. Természetesen a készülődés közben Viktor ismét elkápráztatott az imádnivalóan fárasztó baromságaival. Már öltözködtünk, mikor odaszól hozzám.

- Vegyek fel húzd túlt?
- Hogy micsodát?
- Hát pulóvert!

Na, az ilyen és ehhez hasonló hülyeségeivel egy pillanat alatt tud lefárasztani és jobb kedvre deríteni. Aztán már az ajtóban álltunk teljes harci díszben, mikor rákérdeztem, hogy akkor ugye minden fontos dolog nálunk van? Erre a válasz:

- 3D szemüveg megvan. Kulcs megvan. Pöcsöm megvan. Mehetünk!

Mert az utolsó a legfontosabb, természetesen. Hihetetlen, de már kezdem megszokni ezt a tipikus pasi-humort és nem is fujjolok rá annyira :P Ő olyan kis édesen tudja mindezt előadni ^^ Na szóval miután mindent leellenőriztünk beültünk a kocsiba és irány a mozi. Az út felénél döbbentem rá, hogy elkövettem egy óriási hibát - túl merész felsőt húztam magamra. Még régebben voltam anyuval vásárolni a Hádában, ahol találtam egy eszméletlenül aranyos krémszínű blúzt, olyan kis romantikusat empire fazonnal. Igen ám, csak mikor ma felvettem rá kellett jönnöm, hogy ezt nem az én idomaimra tervezték :D Fogalmam sincs hogy nem szúrt szemet a próba során, hogy mennyire előtérbe helyezi bizonyos adottságaimat, de most már végülis mindegy. Ezen ruhadarabnak köszönhetően egész úton Viktor elismerő hümmögését kellett hallgatnom és el kellett viselnem a mustráló pillantásait, és hiába vagyunk együtt már lassan 8 éve, és hiába a férjem, és hiába látott már belőlem mindent akkoris zavarban voltam :D Ezt csak tetézte az, hogy mikor beültünk a moziterembe csak ketten voltunk, ugyanis a film már régebb óta ment a mozikban és már kezdett lecsengeni az érdeklődés körülötte. Mi volt az én drágám első gondolata kezdés előtt öt perccel? "Picúr, csak ketten vagyunk a moziban. Sötét lesz.." És kiült az arcára az a tipikus kópé vigyor, amitől a falra tudnék mászni :D Szerencsére megmenekültem, mert végül beesett még pár néző a terembe és így kénytelen volt lemondani bizonyos egyéb irányú terveiről :P Szeretem, mikor így poénkodunk egymással, mert ezek jobb kedvre derítenek. Igazából rájöttem, hogy nem is maga a moziélmény volt az, ami olyan jó hatással volt rám, hanem az, hogy Viktor végig fárasztott a hülyeségeivel és hogy ennyit nevettünk együtt. A humor az egyik legcsodálatosabb gyógyír, ő pedig remekül rá tud érezni arra, hogy mivel tud megnevettetni. Nagyon jó volt ez a délutáni kis kikapcsolódás és sikerrel is járt, mert tényleg jobb kedvem lett és már nem a munka körül jár minden gondolatom. Elvégre pihennem nekem is kell, és ha ez magamtól nem sikerül, akkor az én drága, imádni való férjem gondoskodik arról, hogy kicsit lazítsak és ahogy ő mondaná "úgy feloldódjak, mint egy pezsgőtabletta" :D Szóval ez is egy szép nap volt, hála neki ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése