2013. június 26., szerda

Életmód váltás japán módra

Elég régóta próbálok egészségesebb életmódra térni és egész jól haladok is vele, de valamiért még mindig nem érzem teljesen jól magam. Igaz, hogy szép lassan olvadnak le rólam a kilók, lassan már minden nadrágomba kétszer beleférek, de valahogy az étrendem még mindig túl nehéz számomra, még mindig soknak és megterhelőnek érzem. Borzasztóan unom már a húst, a krumplit, a tipikus magyar és nyugati kosztot, sőt, úgy érzem, hogy a megszokott magyar étkezés egyáltalán nem illik hozzám. Én hiszek abban, hogy a szervezet jelzi, mire van szüksége, és az enyém határozott jelzéseket küld afelé, hogy neki ez az étrend nem jó. Viszont világ életemben rajongtam a japán konyháért, és ez elgondolkodtatott.




Nyilván nem vagyok japán, nem is tudnék 100%-osan úgy étkezni, ahogy ők, de nagyon sok mindent át tudnék emelni a saját étkezésembe a japán gasztronómiából. Emlékszem volt egy időszak, mikor kizárólag japán ételeket főztem magamnak, és nem csak, hogy fogytam tőle, de még a közérzetem is jobb volt. Minimális húst ettem, viszont sokkal több hal, zöldség és leves került a tányéromba. Határozottan úgy érzem, hogy a tipikus hazai koszt nem az én világom, ellenben a japán konyha könnyedsége, frissessége és lágysága annál inkább. Példának okáért rendszeresen ledöbbentem a környezetemet, mikor közlöm velük, hogy a kedvenc zöldségem az alga, és hogy a nyers halnál nincsen finomabb a világon. Sokat beszélgettünk erről Viktorral, ő ugyanis nem akkora rajongó, viszont engem teljes mértékig támogat, hogy variáljam össze a saját szájízem szerinti ételeket a japán kedvenceimmel. Őt nyilván nem terrorizálom a miso levessel és a rizsgombócokkal, neki továbbra is megfőzöm a szokásos kajáit, de magamra innentől kezdve külön főzök. Eddig bevallom, főleg a lustaság tartott vissza. Nagyon könnyen rá tudok szokni pl. a zacskós levesekre, amik szörnyűek, mert egyszerűen mikor hazaérek a munkából már semmihez sincs kedvem, csak punnyadnék. Na ezen is sürgősen változtatnom kell. Szépen megfőzöm magamnak minden nap a kis japán fúziós ételeimet, mert ez kell ahhoz, hogy tökéletesen jól érezzem magam a bőrömben. Tudom, hogy a magyar ízlés számára a japán ízvilág nagyon furcsa, sokan nem is értik mit szeretek benne, de én egyszerűen bolondulok az ételeikért. Ha japán ételt eszem, mindig érzem rajta a föld, a tenger és a hegyek illatát, és átérzem, hogy a természet csodálatos ajándéka pihen a tányéromon. Sokkal nagyobb örömmel fogadom ezt magamba, mint mondjuk egy nagy tányér sült krumplit rántott hússal, ami után nem csak a hasam, de a szemhéjam is elnehezül.




Eleve nagyon kényes emésztőrendszerem van, viszont a japán ételek kicsit sem terhelik le a gyomrot, viszont laktatnak és táplálnak. Viktor rengeteg érdekes cikket mutogat nekem azokról az ételekről, amikben egy fia tápanyag sincs, viszont minden háztartásban megtalálhatóak, és ezek is arra ösztönöznek, hogy olyan étrendet válasszak magamnak, ami megfelel a testem kívánságainak és csak hasznos tápanyaggal vannak tele. Az emberi test ugyebár egy templom, tisztelni kell és okosan bánni vele, mert sokáig lesz rá szükségünk. Én megelégeltem, hogy a kényelmességem miatt állandóan nehéz a gyomrom, hogy sosem esik igazán jól a falat, és csak akkor érzem jobban magam, ha nagy ritkán eszembe jut japán ételt főzni magamnak. Nem is értem miért nem vettem erre rá magam hamarabb. Talán tényleg a lustaság az, ami visszatartott, de most Viktor is nagyon támogat és ez erőt ad. Pedig köztudott, hogy a keleti alapanyagok nem éppen olcsóak, de ő úgy van vele, hogy ha ettől érzem jól magam és ez segít ahhoz, hogy egészségesebb legyek, akkor nem is kérdés, hogy támogat benne. Igazság szerint nagyon kényelmes volt csak egyfelé főznöm, hiszen ha Viktornak készítettem valamit, azt ettem én is. Ezzel csak az volt a baj, hogy habár kevesebb volt vele a munka, én nem voltam maradéktalanul elégedett, mert azok az ételek inkább Viktor ízlésének kedveztek (mindig próbálok a kedvében járni), nem az enyémnek.




Azt viszont nem akarom, hogy akkor csak keleti ételeket főzök és szegény drágámnak is azt kelljen ennie, mert akkor kimenekülne a fél világból. Ő imádja a tipikus magyaros kosztot, hát megkapja továbbra is, de én nem fogom magamat kínozni a hazai ételekkel. Tudom, hogy fura lehet, mikor az ember pont a saját nemzeti konyháját nem kedveli, de az én ízlésem egyszerűen nem passzol össze a magyaros ízvilággal. Már most tűkön ülök és várom a szokásos éves Wasabi-s látogatást, amit a 8 éves fordulónkon tartunk, mert akkor belakmározhatok az isteni japán ételekből. Viktornak ott csak egy-két kedvence van, azokat szokta eszegetni, míg én mindent megkóstolok és imádok. Eddig talán egyedül a kagyló nem jött be, de minden más igen. Úgyhogy amint megjön a fizu irány az Ázsia bt. és felszerelkezem a szükséges alapanyagokkal. Ezen kívül rengeteget sétálok, amit nagyon élvezek és meg is érzem magamon. Nem bírom már ezt a lustaságot, ezt a tétlenséget, ezért inkább kimozgom magamból a fölös energiáimat. Tegnap pl. nekiálltam a munkahelyemen tornázni, aztán azóta a combjaim olyanok, mintha betonból lennének, és ha köhögök, vagy tüsszögök megfájdul a hasam az izomláztól. De ez nagyon jó érzés! Úgyhogy remélem ezek az apró újítások elősegítik az életmódváltásom további sikerességét, és abban is bízom, hogy az új életvitelem még jobbá teszi a közérzetemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése