2013. június 29., szombat

Ismerj meg! - 28. rész



Utálom a valóságot. Mindig is álmodozó alkat voltam, szerettem elrugaszkodni a valóságtól, mert a valóság sokszor fájdalmas, szürke, unalmas, szóval sok rossz dolog van benne. Én mondjuk hiszem, hogy csak azért ilyen, mert mi, emberek azzá tesszük. A világunk sokkal szebb hely lehetne, de amíg az embereket a hatalom vágy, a gőg, a pökhendiség és a rosszindulat irányítja, addig hiába is vágyakozom. Sajnos a valóság számomra egyet jelent a kellemetlenségekkel, és hiába próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mindig van valami, ami letöri a lelkesedésem. Persze az ember próbál ebből is talpra állni, hiszen mások hülyesége miatt nehogy már nekünk fájjon a fejünk, de azért nehéz úgy élni ebben a világban, hogy csak én próbálom szebbé tenni a hétköznapokat, a többi ember meg csak túl akar lenni rajtuk. Én hiszem, hogy a valóság is sokkal szebb, csodásabb, szerethetőbb lehetne, ha az emberek azzá tennék, de mivel a többi ember nem vélekedik így, ezért minden marad úgy, ahogy volt. Én ha csak tehetem a saját kis világomba menekülök, és ha rákényszerülök arra, hogy visszatérjek a valóság talajára, akkor megpróbálom azt úgy nézni, hogy szerethetőbb legyen - még akkor is, ha ebben mindenki próbál megakadályozni.





Azt kívánom, hogy a dolgok bárcsak ne változtak volna meg. Nagyon sok minden változott az életemben, emberek, események, amiknek nem örülök. Sok dolgot szívesen kihagynék a múltamból, és sok embert szeretnék a régi formájában látni, de erre sajnos nincs lehetőségem. Azt hiszem minden ember így van ezzel. Néhány tettünket megbánjuk, változtatni szeretnénk rajta, néhány velünk történt eseményt pedig úgy, ahogy van eltörölnénk, mert akkora törést okozott az életünkben, hogy azt kívánjuk bár meg se történt volna. Ami pedig az embereket illeti, sajnos közülük is sokan megváltoznak körülöttem, és nem mindegyik jó irányba, nekem legalábbis nem tetszik a változás. Sokat nosztalgiázom a múlton, amit annyira szerettem, de tudom, hogy már soha nem kaphatom vissza. Az élet pontosan arról szól, hogy minden változik, minden mozgásban van, és ez az emberekkel sincs másként. Sok minden változott meg az én életemben is, amik nyilván hatással vannak a mostani viselkedésemre, és ennek nem örülök. Szeretném ezeket a dolgokat kitörölni, de a múlton változtatni nem lehet, ezért igyekszem elfogadni a változásokat és próbálom úgy élni a jelenemet, hogy ha majd múlttá válik, később ne bánkódjak rajta.





Szeretnék egyszer valami őrültséget csinálni. Mindig is volt bennem egyfajta lázadási kényszer, imádok új dolgokat kipróbálni és mindenféle hülyeségben benne vagyok :) Az őrültségekkel sincs ez másként. Ezeket nem azért akarom megtenni, mert feltűnési viszketegségben szenvedek, hanem azért, mert szeretem eltörölni a határaimat, kipróbálni magam, és merész lenni. Nem érdekel mások véleménye, mert nem azért teszek dolgokat, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Csakis a saját magam vágya miatt akarok őrültségeket kipróbálni, hogy átélhessem, érezhessem annak különleges mivoltát. Ilyen példának okáért az, hogy egyszer szeretném megmászni itt, Miklós határában a lakihegyi rádió tornyot :) Tesóm egyik haverja megcsinálta, és azt mondta iszonyat jó élmény volt, és valamiért én is ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megmásszam. Aztán régi nagy vágyam, hogy egyszer beszabaduljak egy Ikeába, ahol aztán a Manowar Carry On című számára pizsamában végig ugrálok az ágyakon :P Ezeken kívül szeretnék hegyeket mászni, ejtőernyőzni, búvárkodni, vadvízi evezésben részt venni, egyszóval csupa olyasmit szívesen kipróbálnék, ami egy kicsit megdobja az adrenalinomat :)





Jól bánok a szavakkal. Ez azt hiszem az olvasottságomnak is nagyban köszönhető, illetve az irodalom iránti mérhetetlen vonzódásomnak. Kicsi koromban a könyvek voltak a legjobb barátaim, sokat és változatosan olvastam, így a szókincsem és szóhasználatom nagyon részletessé és kifejezővé vált. Imádok írni és fogalmazni, szeretek játszani a szavakkal és imádom az érzéseimet, gondolataimat minél valószerűbben kifejezni. 





Empatikus vagyok. Nagyon könnyen átérzem mások érzéseit és problémáit, mivel teljes mértékig rá tudok hangolódni az emberi lélekre. Szeretem is ezen tulajdonságomat, mert az empátiám már sokaknak segített túljutni bizonyos nehézségeken. Jó érzés, mikor valakin azt látom, hogy megbízik bennem és tudja, hogy nem csak a levegőbe beszélek, hanem tényleg átérzem a helyzetét, mert ez így is van. Vannak emberek, akikkel olyan szoros lelki összeköttetésben állok, hogy érzek minden lelki változást velük kapcsolatban. Ez az átérző/beleérző képesség persze néha rossz is, hiszen ha egy számomra fontos ember szomorú, akkor azt a szomorúságot én is átveszem. Sokszor napokig a hatása alatt vagyok és nagyon nehezen szabadulok tőlük, mert igazi érzelmi szivacs vagyok, minden érzést magamba szívok és eltárolok. Ettől függetlenül én örülök, hogy ilyen vagyok és semmi pénzért nem szeretnék megváltozni :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése