2013. augusztus 31., szombat

Wáááá

Ez most már a második - vagy talán harmadik? - alkalom, hogy a kedves, aranyos miklósi politikusok programot szerveznek az ablakunk alá, hogy ezzel megnyerjék maguknak a szavazó polgárokat. Mi a József Attila általános iskola közelében lakunk, ahol egy kis park van, ez pedig úgymond tökéletes kisebb rendezvények lebonyolítására. Ebben a szent pillanatban is gajdolnak alattunk. Elég sok rendezvény szokott lenni Miklóson, és egy Kárpátia koncerttel, vagy egy Eddával nem is lenne bajom, de amikor 3 hét leforgása alatt harmadjára kell fülrepesztő operetteket hallgatnom, hát akkor egy kicsit besokallok. Hozzá kell tennem, hogy én kedvelem mind a musicaleket, operetteket, operákat, de hétvégén PIHENNI szeretnék, és nem kismilliomodjára meghallgatni a Hajmási Pétert hamis kiadásban. Mikor meghallottam az egyik kedvencemet, az Elisabeth-ből az "Az már nem én lennék" című remekművet, kezdetben megörültem, de mikor az énekes nem tudta eldönteni, hogy torokból, vagy orrból énekeljen, és váltogatta a torokhangot, meg az operett technikát, akkor kapartam a falat kínomban. Már majdnem ott voltunk Viktorral, hogy kiszólunk a kedves fellépőknek, hogy inkább táncoljanak, mert a port jobban bírjuk. Iszonyat! És olyan jól esne, ha hétvégén egy kis csönd, béke és nyugalom venne körül, de nem, mert ezeknek a nyomoronc politikusoknak most kell kapmányolni, és pont itt alattunk! Hát baromira örülök neki, mondhatom! Persze mindenki csak az ingyen kaja miatt van itt, a kolbászos bódánél kígyózó sorok állnak, a műsor előtt pedig csak néhány nyugdíjas aluszkál, úgyhogy tényleg tök sok értelme van ennek az egésznek. Nagyon remélem, hogy este 8-nál nem fog tovább tartani, mert akkor még a végén le találom mészárolni az egész népes kompániát. Közben Viktor megpróbálja elnyomni a kinti borzalmat egy kis Therionnal, úgyhogy remélhetőleg túléljük ezt a kis időt, ami még hátra van a műsorból. Talán.




Update: a lakosság életben maradt, hála a Therionnak.

Vegyes bejegyzés

Sajnos a héten nem voltam olyan aktív, mint szerettem volna lenni. Ennek főleg az az oka, hogy a héten már az új munkahelyemen dolgoztam és eléggé lestrapált a dolog, mégis csak teljesen idegen környezet, teljesen idegen emberek, új rendszer, új szokások, egyszóval elég rendesen stresszeltem és minden nap hulla fáradtan értem haza, mert még a papírjaim miatt is mászkáltam Budatétényről Kispestre. Tenni valóm ugyan nem sok akadt a suliban, mert ügyeletben csak egy kislány volt szerdáig, rá pedig vigyáztunk négyen-öten, szóval inkább dekorációkat készítettünk, de azok sem egész napos tevékenységek voltak. Sokszor csak ücsörögtünk, beszélgettünk, és habár jobb szeretem, mikor a munkaidőm tartalmasabb dolgokkal telik el, azért mégis jó volt ez az egy hét bemelegítőnek, mert megismerkedtem a kollégákkal, beszélgettem velük, kezdem kiismerni magam az iskolában, és nem egyszerre fog minden infó a nyakamba borulni.

Az első benyomásom leginkább a félelem volt. Egyrészt a kongó, üres iskola kissé rideg hangulatot teremtett az első napon, nem ismertem senkit és semmit. Aztán amikor elkezdtem beszélgetni a kollégákkal elég rendesen megijesztettek bizonyos rémhírekkel, szörnyű magatartású gyerekekkel, és akkor még az is megfordult a fejemben, hogy akarok-e én itt dolgozni? Mert arra azért nincs szükségem, hogy úgy járjak, mint a legelső munkahelyemen, ahol egész szekrénysorokat borogattak rám. Elsírtam bánatomat Viktornak, aki viszont biztatott és azt mondta, hogy erős nő vagyok, meg fogom tudni csinálni, és különben is, csak az eleje nehéz. És ez reménnyel töltött el, hatalmasat lendített rajtam ez a kis pátyolgatás. Sajnos egy kicsit megijedtem az első nap rémhírei után, de Viktor rendbe rakott lelkileg, úgyhogy utána már vidáman készültem a nagy találkozásra. Hiába, Viktor az én legjobb gyógyszerem :) Azt hiszem a reakcióm teljesen természetes, hiszen a régebb óta ott dolgozók véleménye a helyről bárkit elbizonytalanítana, de én talpraesett emberke vagyok, úgyhogy nem lesz ezzel semmi baj. A legtöbben amúgy is a vezetőséget szidták, de hát az meg hol jó? :D Én úgy vagyok vele, hogy amíg a gyerekekkel és a kollégákkal kijövök, addig a vezetőség azt csinál, amit akar, hiszen amúgy sem velük vagyok közvetlen kapcsolatban. Végül is a hetet ismerkedéssel töltöttem, igyekeztem megtanulni mindenki nevét (ez persze nem sikerült, hiszen több, mint 45 dolgozó van a tantestületben), és próbáltam már most jó kapcsolatot kialakítani mindenkivel. Az asszisztensekkel már most jóban vagyok, ezen a héten hárman voltunk (van egy negyedik is fél állásban, de őt ritkán láttuk), úgyhogy elég jól össze tudtunk ismerkedni. Az egyikük egy fiatal hölgy, van két gyerkőce és ő az ügyeletes kreatívkodó az iskolában. Örültek is, hogy én is csatlakozom hozzájuk, mert akkor végre kettő kreatívkodó ember lesz. A másik asszisztens fiatalabb nálam, 23 éves és ő is a Raoulba járt, akárcsak én, ráadásul szintén szigetszentmiklósi, csak odaköltözött a barátjához, ezért Újpestről jár be dolgozni. Ráadásul még ott is összefutnak köztünk a szálak, hogy ismeri az egyik barátnőmet, Petrát, mert egy ideig neki is osztálytársa volt a Raoulban. Szóval sok közös vonásunk van, vele nagyon hamar össze is barátkoztam, mert kedves, közvetlen lány, aki imád barátkozni, én pedig szintén elég hamar kötök barátságot a számomra szimpatikus emberekkel. Még egy baglyot is kaptam tőle ajándékba :D




Szóval velük már sikerült összeismerkednem és azt hiszem nagyon jóban leszek velük, de úgy összességében a tanári kollektíva nagyon jónak mondható, mindenki kedves, segítőkész, vidám, vicces, úgyhogy mindenki nagyon szimpatikus :) Csütörtök délután derült ki, hogy kihez leszek beosztva és melyik osztályhoz - szerencsére egy nagyon kedves, vagány tanító nénihez kerültem, aki hozzám hasonlóan elég szigorú, de azért mégis tud laza lenni. Harmadikosokkal leszek, ami szerintem nagyon jó, mert ők még az a korosztály, akik nem kukulnak meg annyira és egy kicsit még gyerekek tudnak maradni. Ráadásul a hármas a szerencseszámom, ezt pedig jelnek veszem :) Pénteken 16 órakor volt az évnyitó, ahol be lettem mutatva az egész iskola előtt, majd megismerkedtem a leendő osztályom egy részével. 8-an leszünk majd, de az évnyitón csak hárman jelentek meg, ők viszont nagyon kedvesnek és nagyon aranyosnak tűntek :) A szülők is szimpatikusak, kedvesen, közvetlenül fogadtak, szóval nagyon jó élmény volt ^^ Alig várom a hétfőt, hogy végre az egész társaságot megismerhessem és végre rendesen neki állhassak dolgozni, tevékenykedni :)

Ezen kívül ami még fontos; vasárnap éjfélig lehet még jelentkezni a nyereményjátékra, hétfőn pedig sorsolás. Én már nagyon izgulok, hogy ki lesz a szerencsés nyertes, és már nem is kell olyan sokat várni arra, hogy kiderüljön :) Innentől kezdve pedig lehet arra számítani, hogy még több nyereményjáték lesz a blogon :)

A vasárnap viszont nem csak emiatt lesz fontos számomra, hanem mert akkor leszünk egy éves házasok Viktorral ^^ Igaz, hogy a múltkori Wasabis látogatás alkalmával már megünnepeltük a dolgot (akkor egyben ünnepeltük a 8 éves együttlétünket és az egy éves házassági évfordulónkat is), de azért egy picit szeretnénk megemlékezni a dologról csak úgy kettesben. Főzök valami finom ünnepi ebédet, csinálok süteményt, és persze lesz pezsgőzés is :) Nagyon várom a holnapot, de addig is még kipihenem az első hét izgalmait, mert abból most volt bőven.

2013. augusztus 29., csütörtök

30 napos smink kihívás - 18. rész

Mi a kedvenc esti sminked?

Nos, bármilyen furcsa lesz is ezt olvasni, én nem szoktam különbséget tenni nappali és esti smink között. Nyilván ez azt jelöli, hogy az ember nappal diszkrétebben pingálja magát, aztán ha valami alkalom van, akkor jöhetnek a merészebb megoldások, de én ebben is szeretek a magam feje után menni. Mindig úgy sminkelem magam, amilyen éppen a hangulatom, és ha baromi erős, sötét színekre, tömény feketére vágyok aznap, akkor simán felkenem. Amúgy is a sötét színek jellemzőek rám, natúr, vagy egyszerűt csak akkor készítek, ha nagyon nagy késésben vagyok. Szóval akármennyire is aranyszabály a hétköznapi szolidság, én bizony imádom kihúzni feketével a szemem (persze ízlésesen, nem pandázunk) akár hétköznap is. Persze azért igyekszem normál keretek között maradni, de ugye kinek mi a normális :) Szóval ha úgy vesszük nálam nincs olyan, hogy nappali, vagy esti smink, de a kategóriának azt hiszem az alábbiak felelnek meg a leginkább:






Ezeken kívül egyébként jellemző rám a türkizkék-fekete kombó is, csak arról valahogy sosem készül kép :S Na majd ha legközelebb úgy sminkelem ki magam, lefényképezem :)


30 napos smink kihívás - 17. rész

Kedvenc sminkmester?

Nincs kedvencem. A nagy, igazán profik közül nem ismerek egyet sem, bár ehhez az is hozzá tartozik, hogy az ilyen jellegű sminkmesterek munkája túl extravagáns számomra és kissé személytelen. Sokkal jobban kedvelem az olyan emberek munkáit, akik habár nem mozognak nagyvilági közegben (és emiatt nincs is akkora egójuk), mégis szépet alkotnak és kreatívak. A régebben felsorolt youtube-os sminkgurukat tudnám ide is felsorolni, mert ők számomra csodálatos művészek, akik igenis emberközeliek tudtak maradni.

2013. augusztus 26., hétfő

Végre eső!

Most, mikor kinézek az ablakon már megint süt a nap, de nemrég még olyan szuper kis záporban volt részem, ami után egész nyáron ácsingóztam. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy az idei nyár iszonyat tikkasztóra sikeredett, kétszer, ha esett az eső, és már talán mindenki vágyott egy kis felfrissülésre, velem az élen. Ma jöttem hazafelé a buszon és már csak két megállóra voltam otthonról, mikor elkezdett szemerkélni az eső, én pedig örömtáncot bírtam volna járni. Eleve sokkal jobban érzem magam, amióta 30 fok alatt van a hőmérséklet, és hogy most még ráadásul essen is hozzá, hát az végképp boldoggá tett. Ernyő természetesen nem volt nálam, mert minek, de azért az esőkabátomat felvettem. Hát nagyjából annyit ért, mint halottnak a csók. Ahogy leszálltam olyan szinten kezdett szakadni az eső, hogy fél perc alatt teljesen szétáztam. Ez nem az a kellemesen áztatós fajta eső volt, hanem a "hónapok óta nem esett egy csepp sem és most kiadja magából a felgyülemlett felesleget"-fajta. Hömpölygött az eső, csodálatos volt! Persze egyből mentek a sikongatások, meg anyázások, mindenki menekült, mintha ettől kevésbé lesznek majd vizesek, én meg szép komótosan battyogtam hazafelé, mert tudtam, hogy így is, úgy is szétáztam, akkor meg már inkább élveztem a helyzetet. Egy idő után már nem is kerülgettem a pocsolyákat, mert a cipőmben lassan több volt a víz, mint az utcákon :D És annak ellenére, hogy tuti biztosan megfáztam és hogy a frissen mosott hajam tönkrement, én nagyon élveztem ezt a kis felfrissülést.



Egy kicsit megáztam :D

2013. augusztus 25., vasárnap

Mai süti - Rácsos almás pite

Ma sütögetős kedvemben voltam, ezért összedobtam egy kis almás pitét. Gyorsnak nem nevezhető, mivel az alma pucolása és kockázása elég pepecselős feladat, de nagyon egyszerű recept, és isteni finom, látványos süti lesz belőle.

Hozzávalók a tésztához:

- 12 dkg Rama
- 6 dkg cukor
- 1 tojás
- fél cs. sütőpor
- 1 cs. vaníliás cukor
- 1 ek. tejföl
- fél citrom leve

Hozzávalók a töltelékhez:

- 2 kg alma
- 10 dkg cukor
- fahéj ízlés szerint
- 1 ek. étkezési keményítő
- pici citromlé


A tészta hozzávalóit alaposan összedolgozom, majd félreteszem pihenni, amíg a tölteléket elkészítem. Az almákat alaposan megmossuk majd meghámozzuk, kicsumázzuk és kis darabokra vágjuk. A legtöbb almás pite recept reszelt almát ír, én viszont jobb szeretem a gyümölcsöket nagyobb darabokban érezni a sütikben. Az almát a cukorral, a fahéjjal, a keményítővel és a kis citromlével feltesszük párolódni. Amíg készül a töltelék kibélelem a pite formát sütőpapírral, majd a tésztából kiveszek egy marékkal és félreteszem, ebből lesz a rács a tetejére. A maradékkal kibélelem a formát úgy, hogy a peremre is jusson. Elméletileg nyújtani kéne, és mikor epres verzióval készítettem ezt a pitét meg is próbáltam, de nekem kényelmesebb így, hogy az ujjaimmal nyomkodom bele a formába a tésztát. Engem nem zavar, ha nem lesz mindenhol tökéletesen egyenletes a tészta, és legalább nem őröl fel az ideg attól, hogy a folpakkon egyensúlyozó tésztát a formába borítsam. Ha kibéleltük a formát, akkor mehet bele a párolt almás-fahéjas töltelék, majd a tetejére a megmaradt tésztából csíkokat gyurmázunk és hozzányomkodjuk a peremen lévő tésztához. Előmelegített sütőben 180 fokon pirulásig sütjük. Mivel a töltelék már kész, csak a tésztának kell megsülnie, az pedig kb. 35-40 percet vesz igénybe. A végén meghintjük porcukorral és kis várakozás után akár még melegen is tálalható, mivel a töltelék szépen egybe marad (az epres verzió sajnos szétfolyt, és csak másnapra lett vágható állagú). Rendkívül finom és egyszerű recept, habár az időigényessége miatt inkább hétvégi csemegének javallanám. Remélem nektek is tetszik és kipróbáljátok :)



Nem épp a legelőnyösebb kép, de jól látszanak a kis almadarabok, meg a rácsozás :)



Jó nagy adag lesz belőle



Még porcukor nélkül (utána már nem volt időm lefényképezni porcukorral, mert bele lett falatozva és úgy már nem guszta :D)

2013. augusztus 24., szombat

Sikeeer!!!!




A mai napon felhívtak az egyik iskolából, ahová jelentkeztem gyógypedagógiai asszisztens állásra, hogy engem választottak!!! :) Nagyon boldog vagyok, hogy újra van állásom, pláne mert az utóbbi időben kezdtem egy kicsit aggódni, hogy nem lesz. Elvégre már csak egy hét van iskolakezdésig és minden pedagógiai intézmény lassan megtalálja a dolgozóit, de végre én is egyike lehetek ezeknek a dolgozóknak :) Hétfőn már ott kezdek, aztán elintézem a papírjaimat az előző helyemen és remélhetőleg szeptembertől egy jó kis közösség fog várni rám mind gyerekek, mind kollégák terén :)

2013. augusztus 22., csütörtök

Sarafine bölcsessége az emberekről



"Játsszunk egyet. Mondj egy fajt, ami hiányolná őket. Látod? Nem tudsz! Mert a halandók nem tesznek mást csak fogyasztanak és pusztítanak. Eszméket találnak ki, mint Isten, és szeretet, és tisztesség, aztán ugyanezen eszmék nevében megölik, aki nem ért egyet velük. Hit nélkül imádkoznak és nem értik miért nem működik a varázslatuk. Még a szánalmas kis életüket sem értékelik addig, amíg el nem veszik tőlük."

2013. augusztus 21., szerda

Viktor és Málna

Bevallom néha egy kicsit féltékeny vagyok, ahogy ezek ketten bújnak egymáshoz :P












2013. augusztus 20., kedd

Mr. Magorium Mágikus Meseboltja - kedvenc idézetek

Némelyik vicces, némelyik teljesen értelmetlen, némelyik pedig elgondolkodtató :)

Eric: - Fenn akadt a kalapom.
Mahony: - Ó. Szükséged lesz egy létrára.
Eric: - Á, csak magasabbra kell ugranom.
Mahony: - Eric, ez legalább három méter.
Eric: - Akkor nekifutásból kéne?


Mahony: - És, hogy aludt?
Magorium: - Fejen állva, elzsibbadt a lábam.


Magorium: - Miközben tegnap este a karalábé pudingot kevergettem arra gondoltam, hogy tulajdonképpen már több, mint 113 éve irányítom ezt a boltot. Ez rengeteg idő, Mahony. Az majdnem 114 év!


Mahony: - Mi ez?
Magorium: - Ez a Congreve kocka!
Mahony: - Nekem csak egy nagy fakockának tűnik.
Magorium: - Mert ez tényleg egy nagy fakocka, de mostantól kezdve ez már a te nagy fakockád.
Mahony: - Köszönöm. Tegnap este pont azon gondolkodtam, hogy jól jönne nekem egy nagy fakocka.


Magorium: - Tud titkot tartani?
Velő: - A cégünk minden információt bizalmasan kezel, ne aggódjon.
Magorium: - Jó, de tud titkot tartani?



Magorium: - Van egy rejtvényem! Mi az, kicsi, csodálatos és azt mondja áú!
Mahony: - Fogalmam sincs...(jól belecsíp)... áú!



Mahony: - Uram, kértem egy nyalókát a nagy könyvtől és kaptam egy lemúrt!
Magorium: - Itt nem tartunk lemúrokat! Nem is tudom, hogy mi az a lemúr? Az egy majom, ami úgy néz ki, mint egy mosómedve?


Mahony (az orvosnak): - Azt mondja van egy mágikus meseboltja, és hogy 242 éves és híres feltaláló.

Magorium: - Én nem vagyok 242 éves, 243 éves vagyok! Ott voltál a bulimon, hoztál nekem lufit!



Magorium kózházba kerül.
Mahony: - Eric, itt maradsz Mr. Magorium-mel, amíg én beszélek a doktor úrral?
Magorium: - De miért akarsz beszélni a oktorral? Rosszul vagy?



Eric: - Vettem önnek néhány cuccot az ajándék boltban.
Magorium: - Na mutasd, mit hoztál!
Eric: - Egy pizsi (M: - Igen!)
- Egy fogkefe (M: - Ráadásul elektromos!)
- Egy mikroszkóp, egy slag, egy deszka, és egy eufónium!



Mahony és Magorium éppen egy üzletben készülnek ágyon ugrálni.
Mahony: - Kicsit izgulok miatta, mert nagyon komisz dolog és gyermekded is.
Magorium: - Kíváncsi vagyok rá!
Mahony: - Vigyázz, ... rajtra.
Magorium: - Nem, tűzre! Mindig tűzre szoktuk!
Mahony: - És triszkaidekafóbiára?
Magorium: - Úúúú, az nagyon jóóó!
Mahony: - Jól van. Vigyázz, kész, triszkaidekafóbia!



Magorium: - Tudod, hogy Shakespeare milyen szavakkal írta le Leer király halálát? "A király meghal". Ennyi az egész, semmi több. Nincsenek fanfárok, se metaforák, se csodás utolsó szavak, és a drámairodalom legjelentősebb műalkotásának csúcspontja az, hogy "a király meghal". Ez a Shakespeare zseni volt, mert tudta, hogy ennyi az egész. És amikor elolvasom ezt a két szót, akkor minden alkalommal elönt engem a mélabú. Tudom, hogy a bánat ilyenkor természetes, de nem emiatt a két szó miatt, hanem az élet miatt, ami ezt a két szót megelőzte. És ez az én utolsó felvonásom, Mahony. Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem, én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj, csak annyit, hogy meghalt.

Néhány firka

Nagyítsátok ki a jobb láthatóságért.






















Hatodik adag - Agymenéseink

Az alábbi sorokban a három nap aranyköpés terméseit olvashatjátok. Nem mondom, hogy mindegyik értelmes és felfogható, sőt, a legtöbbje kicsit sem az, de mi pont a képtelenségükön tudtunk a legjobbat nevetni :P

"Lóg hátul a farokrész!"
(Zsófitól, beazonosíthatatlan háttérrel)

Tervezgetem a hétvégi programot, hogy ha esetleg nem találnánk fel magunkat, akkor majd játsszunk valamit, erre Zsófi:
"Nem kell játék, játsszunk egymással!"

Viktor egoizmusa:
"Nézd, milyen izmos vagyok! Szétreped a pólóm!"
(persze, drágám :D)

Élénk vita alakult ki köztünk a lajhár faji hovatartozását illetően:
Én: "- A lajhár az nem majom!"
Viktor: "- Akkor mi?"
Én: "- Hát lajhár!"

Viktor tovább szőtte a gondolatot:
"Ha rohanna felém egy lajhár nem hogy beszarnék, de még időm is volna kitörölni!"

Viktor ismét pezsgőt bont:
"Felétek fog spriccelni, amikor kilövöm!"

Viktor a férfi mosdós élményeit osztja meg velünk:
"Nincs rosszabb, mikor a látóteredben azt látod, hogy a melletted álló öreg nyugdíjas rázza a bőrzacskóját és csapkodja össze-vissza!"

A pénteki napon sikerült egy pár számmal nagyobb trikót felvennem, aminek köszönhetően a dekoltázsom kissé jobban előtérbe került, mint kellett volna :P
Zsófi: "- Kiesnek a melleid!"
Én:"- Miért, zavar?"
Zsófi: "- Nem, csak szóltam."
Viktor: "- Engem nem zavar, Zsófi meg amúgy is bámulja"

Viktornak még akadt a témához hozzáfűzni valója:
"Nekem is ez a bajom, nem esik ki, de lelóg, mert nagy."

"Beerjedek!" - Zsófitól ezt hallottuk a három nap alatt a legtöbbször :D

Férjuram kicsit bele lendült az ivásba:
Én: "- Nem isszuk meg a testpermetet!"
Viktor: "- De abban is van alkohol!"

A hétvége alatt ez a két csodálatosan szép ember olyan jókat büfizett, én meg háttérbe szorultam, mert túlságosan kis finom voltam hozzájuk képest, nem tudok büfögni (hiába, a sznobizmusom). Aztán egyszer pár korty vbk után:
Én: "- Sikerült büfizni!
Viktor és Zsófi: "- De ügyes vagy!!!"

A dekoltázsos eset után Zsófi átnevezett.
"Tessék, cickom, itt a borod"

A második büfi kísérletnél:
Én: "- Végre sikerült büfizni!
Viktor erre rákontrázott egy akkorát, amire beleremegtek az ablakok is.
Viktor: "- EZ a büfi!"

Zsófinak szent meggyőződése volt, hogy ő bizony józan:
" Nem vagyok részeg, még tetoválni is tudnék! Mondjuk egy herét a hátadra!"
(Viktor kicsit megijedt... :D)

Viktor és Zsófi szerencsétlenkedik:
Én: "- Ne az orrába dugd, a szájába! Mármint a bort!!!"

"Follyunk össze és ragadjunk szét!" (ismeretlen eredetű megnyilvánulás)

Zsófinak kezdett elege lenni belőlünk:
"A faszom füstöl tőletek!"

Kicsit eldőltünk:
Én: "- Mit keresek a székem alatt?
Zsófi: "- Tetszik a panoráma!"

Viktor kicsit meggyilkolta Zsófi hátát:
Zsófi: "- Olyan vagy, mint anyámék, azok is nyomják a pattanásokat.
Viktor: "- És ők is megeszik?"

Viktor és Zsófi fénysebességgel tömték magukba a gyümisalit, mire közöltem velük, hogy nem élvezik ki kellőképpen az ízeket és a textúrát:
Viktor: "- Mi gyorsan élvezünk!"

"Kezdek tudni nem beszélni" - én, kissé illuminált állapotomban :D

Megnéztük a Démoni Doboz című filmet, amiben az Abyzou nevű démon jelenlétét a molylepkék jelezték. Egyszer csak berepül egy molylepke az ablakon, mire mindhárman felsikítunk:
"Ott egy Abyzou!!!!"

Amikor Zsófi már nem tud összefüggően beszélni:
"Szejferkezet=Fejszerkezet"
"Szájpénisz=Szájpenész"
"Elterülő hadművelet=Elkerülő hadművelet"

Épp a Diablóról beszélgettünk, amikor Zsófi szent meggyőződéssel állította, hogy az egyik nagyon erős szintnek az a neve, hogy Bedemir-szint. Mi egy kicsit furcsának találtuk ezt az elnevezést, aztán ki is derült, hogy az Zsófi apukájának az egyik karakterneve volt, de mi elneveztük az eredetileg Slayer-szintet tiszteletbeli Bedemir-szintnek ^^

Én, ismét kissé szétcsúszva:
"Én már csak arra vagyok képes, hogy Viktor simogasson"

Viktor kieresztett pár galambot, mire Zsófi szörnyülködve felkiállt:
"Te jó ég, kisült az orrszőröm!"

Kora reggel:
Én: "- Szép a hajad, drágám. Föláll.
Viktor: "- Ez a reggeli merevedés...

Zsófi próbál beszélni:
"Buli van a partiban!"

Zsófival elkezdtünk valami horrort nézni:
"Mi ez a zene? Ez már most agyfacsaró!"

Éppen néztük a Mama című filmet, ahol két öreg fószer sörözik és velük van egy kutya is.
Zsófi: "- Ezek olyanok, mint mi!"
Én: "- És akkor én vagyok a kutya?"

Mamának az a szokása a filmben, hogy kis lyukakon keresztül közlekedik a falban, mintha valami trutymó lenne.
"Folyik a Mama, nézd!"

Viktornak összeakad a nyelve:
"Kiskanálat adjak?

Amikor félrehalljuk egymást:
Zsófi: "- Mi már veteránok vagyunk piálásban"
viktor: "- Meztelenek?"


A Feltámadás című filmben levágják az egyik rendőr lábát, mire megszólal:
Film: "- Nem érzem a lábam...
Zsófi: "- Szagold az enyémet!"

Ötödik adag kép - Filmezős nap




Viktor ügyeskedik :)



Nehéz dolog ez a másnap :P



De másnak sem egyszerű :P



Aznapi ebéd - házi gyros sült krumplival, tzatzikis joghurttal és görög salátával.



Zsófi belemerült valamelyik horrorba, Viktort meg láthatólag nagyon leköti a film :D



Jó kis film volt :)



Valamit nem értünk, vagy csak kiakadtunk :D



A hármak ereje :P


Negyedik adag kép - Iszogatás, marhulás, süldősködés és Bedevir :D




Mindenütt jó, de legjobb az asztal alatt :P



Fenyítve voltunk :P



Elgurult az ásványvíz kupakja, nekem meg ki kellett használnom a lehetőséget :P



:)



Elkaptam Zsófi orrát :P



Ismét egy érdekes Viktor-fej XD



Nem beszél, nem lát, nem hall



A zöld, a kék és a barna



Pufik ^^

Harmadik adag kép - Séta hazafelé és Feneketlen tó




Már elkélt a napszemüveg



Mert a metál villa muszáj :P



Enyém :P



Mert miért ne



Nagyon cukik vagyunk :P



"Te most hátulról fényképezel?"



Kezdünk fáradni



Szercsi van ^^



Kettecskén :)



Ott van Viktor a napszemüvegben :P



A Feneketlen tónál :)



Már megint a metál villa :D



A három muskétás :)