2013. október 31., csütörtök

Halloween TAG

Tipegő Zombi oldalán találtam rá erre a TAG-re, amit ő talált ki, s mivel ma van Halloween (avagy Mindenszentek, Samhain, stb.), gondoltam ki is töltöm a kérdéssort :)

1.) Mi a kedvenc halloweeni filmed?

Minden, ami Tim Burton, de ezzel szerintem nem mondtam semmi újat. A Nightmare Before Christmas ilyenkor mondhatni alapmű, de bármelyik filmje tökéletes választás. Borongós, mélázós, sötét hangulatúak, illetve van bennük egyfajta túlvilági derengés meg gyermeki báj, ami tökéletesen passzol az ünnephez.

2.) Van valamilyen emlékezetes (félelmetes és/vagy vicces) momentuma számodra?

Mivel sajnos eddig nem sok Halloween-t ünnepeltem, ezért túl sok emlékem sincs róla, bár egy régi gimis halloween-i buli mintha rémlene, ahol cigány asszonynak kellett beöltöznöm (kihúztuk, hogy ki minek öltözik be), és neon narancssárga klumpában, kendőben és rikító vörös rúzzsal szambáztam végig fél Csepelen :D

3.) Mennyire élvezed/várod a halloweent? Miért?

Kedvelem ezt az ünnepet, habár közel nem vagyok olyan nagy rajongója, mint egyesek. Szeretem, hogy ilyenkor kifejezetten nem kell szép és aranyos valamivé vedlenem, nyugodtan beöltözhetek valami elvont, horrorisztikus dolognak és kicsit más bőrébe bújhatok. Egyébként ha lenne egy állandó társaságom, akik mindig készülnek erre az ünnepre évről évre, akkor biztos jobban várnám. Igaz, idén lesz Halloween-i buli tartva, csak nem ma, hanem kicsit később :) Azt már nagyon várom ^^

4.) Válassz három valakit, akinek beöltöznél. Kik lennének?

Hm, nagyon szívesen beöltöznék valamelyik Harry Potter karakternek, aztán jöhet Morticia Addams (bár ő nem túl nagy kihívás :P), végül pedig egy horror Hófehérke rothadó verzióban :P

5.) Mi a kedvenc halloweeni make up, ruhád, frizurád? (lehet több is)

Képeket most nem pakolok, mert nincs kedvem, de nagyon tetszenek a zombi sminkek, vagy akik mondjuk Tim Burton karakternek öltöznek be, illetve nemrég írtam a Coraline cosplay-ről, na ott a Másik anya szuperül nézett ki, az is tetszik :) Smink és ruha terén is, mindenhogy.

6.) Mi a kedvenc halloweeni dekorációd?

Hát természetesen a tökök minden mennyiségben :) Ez lehet akár Halloween-i töklámpás, vagy szimpla dísztökök, nekem nagyon jó hangulatot adnak, de a pókhálók is tetszenek :)

7.) Mi a kedvenc édességed?

Habár itt valami halloween-es dolgot kéne írni, nekem a kedvenc édességem akkor is a konyakos meggy :P

8.) Melyik a kedvenc fantázia lényed (pl. vámpír, zombi, vérfarkas…stb)?

Nincs kedvencem, a legtöbbet imádom a saját maga különlegességéért, bár a zombikat nem kedvelem túlzottan.

9.) Mitől irtózol/félsz?

Habár ez sem túlzottan halloween-es válasz, de a párnák csücskétől szörnyen félek és irtózom :D Ha a képembe mászna egy zombinak öltözött ember attól nem ijednék meg annyira, viszont ha valaki egy párna csücskével kezdene el riogatni, kiszaladnék a fél világból, az biztos :D

10.) Hiszel a szellemekben?

Természetesen :)

11.) Ha egy töklámpás fénye mellett találkozhatnál bárkivel (akárkivel, élő, holt, kitalált figura), ki lenne az? Miért?

Hűha... Morticiával nagyon szívesen elcsevegnék, de azért Lestatot sem hagynám ki, vele egy élmény lehet társalogni :P


Ja, és Boldog Borzongást Mindenkinek! ^^ 


H.P.

Ez a kihívás újra ébresztette bennem a szunnyadó Potterhead-et :)






























2013. október 30., szerda

Yakisoba Szilvi módra

Ma hosszú idő óta először ismét ázsiai stílusú kaját főztem, talán a tegnapi udonos bejegyzés adta az ötletet hozzá :) Minden esetre veszettül megkívántam egy kis yakisobát, úgyhogy ma el is készítettem, mivel mind ketten nagyon szeretjük Viktorral. Hogy mi is a yakisoba? Egy nagyon klassz kis sült tészta sok-sok zöldséggel és finom szósszal, a japán fesztiválok elmaradhatatlan résztvevője. Eredetileg ez egy bmv típusú kaja (bele minden vacak), a japánok a maradék hozzávalókból dobták össze, hogy ne kelljen azokat kidobni. Szerintem nagyon jól tették, mert isteni ételt találtak így fel. Lehet vegetáriánus módon is készíteni csak zöldséggel, vagy autentikus módon apróra vágott sertés hússal, én viszont darált hússal csinálom, mert így szaftosabb lesz az étel. Előre bocsátom, hogy én nem a tradicionális recept szerint dolgozom, kicsit magyarosítottam rajta és a saját ízlésünk szerint variáltam bele a hozzávalókat, de az alap koncepció ugyanaz, mint az eredeti yakisobánál. No akkor nézzük is mi kell az én féle verziómhoz.



- tészta (ez lehet akár spagetti, makaróni - én most azzal csináltam -, de ha nagyon autentikusak akarunk lenni, akkor szerezhetünk hozzá soba tésztát, vagy ramen tésztát). Igazából bármilyen tésztával jó, de inkább a hosszú fajták illenek hozzá. Hagyományosan a tésztát nem törik ketté, mert a hosszú tészta a hosszú életet szimbolizálja, de aki nem akar szenvedni a szippantással, az nyugodtan törje ketté.
- 2 fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 4-5 levél fejeskáposzta
- 1 cukkini
- 1 pritaminpaprika
- szójaszósz
- ázsiai fűszerkeverék (elhagyható, főleg ha jó sós szójaszószunk van, mert az kiválóan ízesít)
- 1 doboz gomba
- 1 szál sárgarépa
- némi piros arany
- 2 szál újhagyma
- chilipor (az enyém extra erős, nagyon óvatosan kell vele bánni)
- darált sertéshús

Az elkészítése roppant egyszerű. A hagymát kockákra vágjuk, pici olajon megdinszteljük egy wokban. Persze lábosban is lehet készíteni, de a wok a legideálisabb, mert egyenletesebben párolódik benne az étel. Közben belepréseljük a fokhagymát, némi piros aranyat nyomunk rá (esetleg aki szép színt szeretne, az pici piros paprikát is tehet rá, ez amúgy is magyarosított verzió). Ha kellően üveges lett a hagyma, hozzáadjuk a darált húst és az ázsiai fűszerkeveréket, ebből ízlés szerint használhatunk. A húst addig pároljuk, míg szét nem morzsolódik. Amíg a hús készül, előkészítjük a zöldségeket. Mindent megmosunk, a gombát mi most csak simán eltördeltük nagyobb darabokra, a cukkinit kis kockákra vágjuk, a paprikát vékony csíkokra szeleteljük. A répát megpucoljuk, majd gyufaszál vékonyságúra aprítjuk, az újhagymát felkarikázzuk, a káposztát kis darabokra tépkedjük. Közben a húst megfűszerezzük egy kis chilivel, de aki nem szereti csípősen, kihagyhatja. Ezután nyakon öntjük egy jó löttyintésnyi szójaszósszal, majd hozzáadjuk a répát. Ez kerül bele elsőnek, mert ez puhul a leglassabban. Nem szabad teljesen megfőzni a zöldségeket, az a jó, ha kicsit ropogósak maradnak, úgyhogy kis idő után a többi zöldség is mehet bele a wokba. Pici vizet önthetünk alá, hogy jobban párolódjanak. Ekkor nagyjából így néz ki;



Közben a tésztát sós vízben feltesszük főni, majd ha megfőtt összeborítjuk a húsos-zöldséges keverékkel. Ekkorra a víz nagyja elpárolog belőle és kellemesen össze tud sülni a tészta a raguval. 
A végeredmény;



Természetesen még rengeteg féle zöldséggel lehet variálni, a három állandó hozzávaló benne a répa, a hagyma és a káposzta, azon kívül még bármit hozzá lehet adni. Mi nagyon szeretjük, mivel rendkívül laktató, mégsem nehéz étel. Ha szeretitek a keleties ízeket, akkor bátran javaslom kipróbálásra, de még a megrögzött magyar konyha rajongó férjem is imádja, úgyhogy könnyű vele sikert aratni :)

30 napos Harry Potter kihívás - 10. rész

Melyik a kedvenc boltod az Abszol úton?




Na, ha én egyszer eljutnék az Abszol útra az olyan lenne nekem, mintha megtalálnám Aladdin kincses barlangját! :D Ó, de imádnám! Kedvenc boltom pedig nincs, mivel szinte mindent imádok ott. Nagyon tetszik Florean Fortescue Fagylaltszalonja, valamiért úgy tudom elképzelni magam előtt, mintha egy tejszíntorta belsejében lennénk, olyan igazi szirupos, cukros, színes kavalkád. Meg hát ahogy azok a fagylaltkelyhek le voltak írva, mentem elolvadtam tőlük :P Imádom a Czikornyai és Patzát jó könyvmolyhoz méltóan, szerintem egy fél napot képes volnék ott eltölteni varázsigés könyveket böngészve :) Mr. Ollivander varázspálcaboltjába is benéznék, mert habár az öregúr kissé fura, az a bolt szinte fullasztóan tele van mágiával, ki nem hagynám. A Weasley Varázsvicc Vállalat sem maradhat ki a sorból, mert az felér egy vidámparki belépővel :D A patikát sem hagynám ki, felszerelkeznék sok jóféle gyógynövénnyel, mindenféle bájitalfőző holmival, meg kellékekkel. 
És ha már Harry Potter, meg Abszol út, muszáj megemlítenem a Wizarding World of Harry Potter Theme Park-ot, ahová egyszer feltétlenül el kell jutnom. Addig én nem halhatok meg, amíg ott nem jártam. Ha egyetlen kívánságom lehetne, amit teljesítenek, akkor biztos az lenne, hogy elmehessek ebbe a parkba, hogy sétálhassak az Abszol úton, igazi vajsört ihassak, bemehessek Ollivander pálcaboltjába, hogy aztán egy pálca kiválasszon, meg hogy körbenézhessek a kastélyban. Egyszerűen fantasztikus. Nincs még egy ilyen csodálatos világ, mint a Harry Potteré.

Egy kis ízelítő belőle;

2013. október 29., kedd

Udon szerelmem, légy az enyém!


Nos, mint tudjátok, hatalmas japán gasztronómia kedvelő vagyok, ám sajnos ritkán van alkalmam kifejezetten japán ételeket készíteni. Egyrészt nem éppen olcsóak, másrészt nehezen beszerezhetők a hozzávalók. Így volt ez a legkedvencebb kedvencemmel, az udonnal is. Ez egy tipikus japán tészta, ami sokkal vastagabb és tömörebb, mint amihez mi, európai emberek hozzá vagyunk szokva, kicsit gumiszerű az állaga, de én nagyon kedvelem. Sajnos ritkán van lehetőségem udon-t enni, mert tudtommal csak a Vásárcsarnok melletti Ázsia bt.-ben lehet venni friss, illetve szárított verzióban, oda viszont évente csak egyszer jutok el, mivel olyankor képes vagyok akár egy huszast is elkölteni különleges hozzávalókra. Mikor eljutok ebbe a szentélybe, rendesen feltankolok mindenféle érdekességből, pl. miso paszta, hal alaplé, alga, rizsecet, tempura liszt és természetesen udon.


Hamarosan ismét ellátogathatok oda, de mi lesz azokkal az ínséges időkkel, mikor elfogynak a készleteim, én pedig nem mehetek el újra vásárolni? Gondolkodtam, és arra jutottam, hogy megpróbálom én magam elkészíteni ezt a tésztát, hogy ha megkívánnám, ne kelljen mindig egy évet várnom rá. Igazából még soha nem csináltam házi készítésű tésztát, mindig boltit főzök ki, de csak nem lehet olyan nehéz dolog, egyesek nagyon sűrűn csinálnak otthon házi tésztát, és biztosan sokkal jobb, mint a bolti. Utána néztem a neten és igazából nem nagy ördöngösség, mert az udonhoz csak vizet, lisztet és sót gyúrunk össze megfelelő arányban. A dolog nehezebb része inkább a tészta átdolgozása, mivel iszonyatosan tömör. Kézzel legalább 10 percig kell gyömöszölni, ami állítólag erős férfiaknak sem könnyű (ezt igazán biztató volt olvasnom), de majdcsak boldogulok vele.


Ezután viszont jön a vicces rész - hogy még tömörebb textúrájú legyen a tésztánk (és hogy ne gyulladjon be az összes ujjízületünk), az udon tésztát zacskóba kell tenni, törülközőbe bugyolálni és jó alaposan megtaposni. Igen, tényleg lábbal kell kidolgozni a tésztát, mert kézzel képtelenség. Ezt legalább háromszor meg kell csinálnunk, miközben áthajtogatjuk a tésztát, aztán 3 óráig pihenni hagyjuk, majd még egyszer áttapossuk, kinyújtjuk, és kedvünk szerinti vastagságúra vágjuk. Kb. 6-7 perc alatt ki lehet főzni, tehát nagyjából úgy viselkedik, mint minden más tészta, de ez a készítési eljárás nagyon érdekes, alig várom, hogy kipróbáljam. Persze azért ha a közeljövőben eljutok az Ázsia bt-be, akkor vásárolok néhány zacskó udont a biztonság kedvéért (ha esetleg elrontanám az itthonit), de másra is szükségem lesz, lévén hal alapléből teljesen kifogytam, márpedig a japán levesekhez hal alaplé kell. Mert az udont én elsősorban levesekhez szoktam használni, fantasztikusan átveszi a lé ízét, csak kicsit macerás enni, mert ez a ruganyos, vastag tészta néha önálló életre kel és csapkod össze-vissza :D Persze köretnek is nagyon jó, vagy wokos egytálételnek, szóval bármire fel lehet használni, de nekem elsősorban levesben ízlik a legjobban. Remélem hamarosan írhatok róla beszámolót, nagyon kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni :)

Tüneményes tündér babák

























Fájdalmasan rossz filmek

Egy előző bejegyzésem adta az ötletet arra, hogy bemutassam nektek azokat a filmeket, amiket én személy szerint a legrosszabbnak tartok. Ennek a postnak a lényege az, hogy szeretném kedves olvasóimat megóvni azoktól a lelki traumáktól és esetleges fizikai sérülésektől, melyek a lent következő filmek megtekintése után bekövetkeznének (pl. hirtelen agyhalál, fej falba való verése okozta sérülések). Tehát engem a legőszintébb jóindulat vezérel, mert aggódom embertársaim mentális és testi egészségéért. Lássuk mik azok, amiket NE nézzetek meg. Négy celluloid pazarlást hoztam most nektek, a sorrend pedig úgy értendő, hogy az első, amit említek a legkevésbé vészes, a legutolsó pedig amolyan "sírva rohanok az anyukámhoz"-veszélyességű.

Az első film a Macskanő Halle Berry főszereplésével.


Gondolom itt már többen erősen bólogattok, és bizony joggal. Bevallom én anno nagyon vártam ezt a filmet, mert a Macskanő egyike a kedvenc antihőseimnek. Michelle Pfeiffer brillírozott ebben a szerepben, na de Halle Berry... Na jó, tegyük azért hozzá, hogy ha a forgatókönyvet és a rendezést elrontják, akkor abból igen nehéz lesz jó mozit összehozni, hiába válogatják be a sztárvilág krémjét. Márpedig ezt a filmet irgalmatlanul elcseszték, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy ilyen kultikus figurát ilyen szinten el tudnak baszarintani. Mert mit csinál Bogyó kisasszony Macskanő szerepében? Idegesen vigyorog és forgatja a szemeit, meg nagyon sandán néz. Wow. Belepréselték egy cafatokból összegányolt bőrcuccba, amiben még csak nem is szexi, inkább mint aki egy hentelős filmből szabadult volna, aztán ezzel elintézték. Mintha ennyivel el lehetne adni egy filmet. Mert oké, Héli Bogyó tényleg dögös, de most azzal akarták lekötni a nézőket, hogy a cicuska másfél órán keresztül csattogtatja az ostorát, miközben mindenki azt várta kocsányon lógó szemekkel, hogy mikor esik már ki a melle a ruhájából? Ja, meg a másik kedvencem, a főgonosz mesterien ördögi terve. Mivel akarja leigázni a világot? Egy arckrémmel. Bizony. Nagyon gonosz. Ja, mert ettől az arckrémtől betonkemény lesz a bőröd és nem érzel semmit. Hát igen, valamivel a női nézőket is meg akarták fogni. Hát, véleményem szerint elég gagyin sikerült. Ó, és ki ne felejtsem - hogyan lett bogyócskából Macskanő? Rálehelt egy tucat macska! Szóval higyjétek el, nem akarjátok megnézni.

A második a tiltólistán a Pokolba taszítva nevezetű horror (???) film.


Tudvalevő rólam, hogy nagyon, de nagyon szeretem a démoni megszállottsággal, átkokkal kapcsolatos filmeket. Mikor ilyen témájú mozikra kerestem rá, akkor találtam erre a darabra. Nagy érdeklődéssel vetettem bele magam, mondván biztos jó lesz, a trailer ígéretesnek tűnt, stb, stb. Aztán ahogy sodródtam a filmmel kezdett kiülni az arcomra az a tipikus kifejezés, miszerint "Mi a lósz.rt nézek én?" Már attól majdnem lementem hídba, ahogy az aktuális főgonoszunk kinéz. Mert hogy egy vén cigányasszonyról van szó, aki elmegy egy fiatal banki ügyintéző csajhoz, hogy haladékot kérjen a házát sújtó jelzálogra. Na most a néni úgy néz ki, mint aki egy éve nem látott vizet, szappant, és fogkefét, a bőre pedig a rohadás és oszlás közti állapotban van. Mikor a kérését megtagadják, jön a cigány átokkal, aminek a hatására a csajszikánkat egy gonosz szellem kezdi kísérteni, mielőtt elnyeli a pokol. Tudjátok, ez a film horrornak van beállítva, de nekem életem egyik legjobb vígjátéka volt. Mert bizony nagyon jópofa jelenetek vannak benne, pl. a csajszikánk fél másodperc alatt 20 liter vért veszít azzal, hogy spriccel az orrából a vér. Vagy az egyik látomása során hónaljig benyeli a halott nénike karját. De a fő kedvencem, a legeslegjobb jelenet mind közül, a jelenet, amelynek maradandó emléket kéne állítani az ez;


íme, így néz ki egy démoni megszállás alatt lévő kecske!

Ezt az elszánt, átszellemült (vagy átdémonult?) pofát nézzétek meg! Komolyan mondom, vagy fél órán keresztül hisztérikusan röhögtem rajta, miközben potyogtak a könnyeim, nem kaptam levegőt és csapkodtam az asztalom. Ennél abszurdabb filmes jelenettel én még büdös életemben nem találkoztam! Oscart a kecskének!

A következő a sorban a Hibrid című remekmű.


Régebben már írtam róla, de annyira maradandó élménnyel gazdagított, hogy muszáj újra megemlékeznem róla. Az ehhez hasonló vizuális váladékoknál kérdezem én azt, hogy mégis meddig megy el az ember, ha a józan ész határainak átlépéséről van szó? Mert hogy ez a film iszonyatosan beteg, az tuti, de az is, aki kitalálta. Mert ugyebár adva van két géntudós, akik létrehoznak egy hibrid lényt, amit mindenféle lény dns-éből kutyulnak össze, no meg azért csurran-cseppen bele némi emberi gén is. Ebből "születik" meg Nerd, akit jobb híján egy emberbe oltott kenguruként tudok legjobban jellemezni gyilkos méreggel a farkában, meg egy Pteranodont is megszégyenítő színes szárnnyal. Nerd néha felmutat ugyan emberi tulajdonságokat, de akkor is csak egy szörnyszülött, mégis anyuci úgy is babusgatja, mintha a kislánya lenne. Groteszk. Aztán hogy fokozzuk a hangulatot, Nerdecske felkínálja magát apucinak, aki készséggel le is fekszik vele (itt kezdett el felfordulni a gyomrom), de aztán egy hirtelen fordulattal Nerd fogja magát és nemet vált, így fiúvá válik és anyucira kezd pályázni. Kedvenc részem a filmben, mikor anyu megkérdezi, hogy az újdonsült hímnemű Nerd mégis mit akar, a válasz imígyen hangzik "Beléd hatolni". Úgyhogy anyuci - aki a saját dns-éből klónozza Nerdet, tehát gyakorlatilag tényleg az anyja - szépen meg lesz erőszakolva, de hogy pontot tegyünk az i-re, a film úgy végződik, hogy anyuci terhes a hibridtől. Na, éhesek vagytok még? :)

Az utolsó, egyben legszörnyűbb film a listámon, ami mindegyiket kenterbe veri és aminél haszontalanabb dolgot még nem láttam, az a Lizy és a Jeti című izé.


Ezt a filmet anno moziban néztük Viktorral. Emlékszem, hogy mennyire érdekelt, mondván végre egy újabb jópofa animációs film, ráadásul Sissiről szól, akit imádok, meg jeti is volt benne, amit meg Viktor imád. Gondoltuk naivan, telitalálat. Hogy mi mekkorát tévedtünk! Beültünk a moziba, és mikor elkezdőtött a film, kb. 2-3 perc után csak üveges, dülledt szemmel néztünk magunk elé a vászonra, a szánk tátva maradt a csodálkozástól, és néha összenéztünk, hogy ez most tényleg megtörténik velünk? Nem hiszem, hogy létezik ennél rosszabb film a világon. Olyan szinten szar és semmitmondó, hogy arra nincsenek is megfelelő szavak. Semmi humor nincs benne, egy erőltetett, gagyi szenvedés az egész. Ráadásul mikor Lizi, alias Sissi egy kiherélt kappan hangján szólalt meg, na akkor legszívesebben torokra mentem volna a rendezővel. Imádom Sissit, és ilyen otromba módon még sosem láttam őt kifigurázva. Viszont még ha ezt nem is nézzük, akkor is egy rakás szarról van szó, már bocsánat. Semmi humor nincs benne, a képkockák peregnek egymás után, valami történik a filmvásznon, de semmi értelme nincs és totál összefüggéstelen minden, egyszúval ez egy nagyon gyenge próbálkozás volt valami paródia-szerűségre. Eddig két filmnél volt az, hogy ki akartam menni a teremből, az egyik a Silent Hill első része, a másik pedig ez. Viktor nagyon győzködött, hogy tényleg menjünk ki, szenvedett ő is, mint a kutya, de úgy voltam vele, hogy ha kifizettük, meg is fogjuk nézni. Hát, maradjunk annyiban, hogy a végére ott tartottam, hogy inkább megnézem százszor a Silent Hillt egyedül a sötétben, mint hogy még egyszer végig kelljen szenvednem a Lizi és a Jetit. Életemben nem találkoztam még ennél fölöslegesebb, értelmetlenebb, bugyutább és bárgyúbb baromsággal, mint ez. Komolyan nem is értem minek csinálták meg. 

Hát ez lenne az én 4 legrosszabb filmélményem, de ezúttal nem írom, hogy bátran ajánlom őket megnézésre, inkább azt javaslom, hogy kerüljétek el mindet messzire! :)

30 napos Harry Potter kihívás - 9. rész

Melyik a legkevésbé kedvelt tantárgyad?

Hűha... nagyon szoros verseny van a jóslástan és a mágiatörténet között, de azt hiszem inkább a jóslástan felé billen a mérleg. Érdekes egyébként, mert ha csak magát a tantárgyat nézem, egyiket sem utálnám. A történelem világ életemben az egyik kedvenc tantárgyam volt, jó is voltam benne, a jóslás meg az életem része. Ezt a két tantárgyat talán azért sem kedvelem, mert a hozzájuk köthető környezet és tanár az, ami taszít. Szegény Binns professzor andalító, álmatag óráin én is biztos bealudnék, na de Trelawney, hát őt biztos leütném. Ilyen téren abszolút Hermione pártját fogtam, mert ki nem állhattam ezt a fontoskodó, tudálékos, önmagát fényező bohócot, nem is lehet komolyan venni az óráit. Szóval csak azért esik a jóslástanra a választásom, mert borzalmas tanár tartja és idióta környezetet kreál mellé. Mi a francnak kell a diákoknak megfulladni a tömjén füsttől és fényes nappal lefüggönyözött szobákban kuksolni, ahol csak a gyertyák fénye ad némi láthatóságot? Elég nagy baj, ha egy jóslástan tanár ezek nélkül nem tud kellemes, misztikus atmoszférát teremteni.

Halloween-ra - Coraline és "Other Mother" jelmez

Mint tudjátok nagy kedvencem a Coraline és a titkos ajtó című mese. Mondjuk a "mese" szó itt túlzás, mert kb. horrorfilmnek beillő a sztorija és a képi megvalósítása. Nézelődtem a neten és találtam néhány nagyon jó sminket illetve jelmezt Coraline-ról és a Másik Anyáról ("Other Mother").



Íme a Coraline-baba újraértelmezése. Ezzel a babával leste meg a Másik Anya Coraline-t, hogy mire vágyik. A gombszemektől konkrétan kiver a víz :S





Ez szerintem bámulatosan jól sikerült, a lány rendkívül hasonlít a mesebeli Coraline-ra.



Ez pedig a létező legjobb Másik Anya kosztüm, amit valaha láttam. Persze itt Anyuci már közel sem az a kedves, csinos nő, akinek az elején próbált látszani, hanem a banya.



Eszméletlenül jó!


Guillermo del Toro




Tim Burton és Hayao Miyazaki mellett Guillermo del Toro az egyik kedvenc rendezőm. Az utóbbi időben elég sok filmjével találkoztam, és nagyon kedvelem az érdekes, szürreális, mondhatni beteg fantáziáját. Mindig az olyan filmek vonzanak, amik kilógnak a sorból, amik nem múló emlékké válnak csupán, hanem elgondolkodtatnak és valami újat mutatnak. Ez a mexikói rendező valami egészen más fantázia világgal rendelkezik, amit imádok. Eleinte szokni kellett, mert sokszor tényleg kifejezetten groteszk az, amit a vásznon látok tőle, de nem baj, végre valaki, aki nem áll be a sémák közé, hanem mer valami egyedit alkotni. Az első élményem vele kapcsolatban a Faun Labirintusa volt, legalábbis ez volt az a film, ahol felfigyeltem rá. Mikor először láttam nagyon nem tetszett, és most sem mondom, hogy az egyik kedvenc filmem, mert én egy érdekes, sötétebb hangulatú tündérmesére számítottam, helyette kaptam egy brutális, háborúval tarkított dolgot, amibe némi gyermeki fantáziát is belecsöpögtettek. Határozottan emlékszem, hogy nem tetszett tőle ez a film, pedig még Oscar-díjat is kapott. De nem azért nem tetszett, mert nem jó, hanem mert mesére számítottam, és egy teljesen más, elvont világot kaptam helyette. Olyan világot, amiben habár vannak mesés elemek, de mindezt beleszövik a való életbe, és így teljesen más hangulatot kapunk. Nem mondom, hogy megkedveltem ezt a filmet, de kétség kívül nyomot hagyott bennem, ami rég nem történt meg velem. Aztán közben rájöttem, hogy nagy kedvencem a Hellboy 1-2 is az ő keze munkája, bár ezt a második részben le sem tagadhatná. Azok a tipikus groteszk szörnyek és maszkok mind nagyon jellemzőek rá. Guillermo del Toro valamiért nagyon szereti eltüntetni a szemeket az arcról, és azt máshová helyezni (pl. a Faun Labirintusában az emberevő szörnyike, aki leharapta a tündérek fejét, vagy a Hellboy 2-ben a Halál angyala, akinek a szárnytollain voltak a szemei). Habár beteges a fantáziavilága, szép lassan megbarátkoztam azzal, hogy neki ilyen fura, elvont a képzelete, és hogy a tündérmeséket is sötétebb hangulatban ábrázolja. Kicsit egyébként az eredeti Grimm mesékre emlékeztet a stílusa, ahol mint tudjuk közel nem volt annyi mézes-mázos széptevés, mint a Disney mesékben, hanem nagyon is durva, brutális dolgokon mentek keresztül a szereplők. Na Guillermo del Toro nekem olyan, mint egy modern Grimm testvér. Az ő nevéhez fűződik az utóbbi idők egyik kedvence számomra, a Mama. Annyira érdekes és annyira újszerű volt az, amit ott is alkotott, nekem borzasztóan tetszett. Igaz, hogy azt a filmet egyedül továbbra sem vagyok hajlandó megnézni, mert kifut belőlem a vér tőle, de egyszerűen annyira imádom ennek a hapsinak az elmeroggyant stílusát, hogy nem tudok vele leállni. Az Árvaház című filmben is benne van a keze, amit szintén imádtam. Ebben ugyan nincsenek látványos szörnyek, hanem lelki oldalról közelíti meg a közönséget. Imádtam, hogy egész végig paranormális jelenségekkel próbálták elfedni a valóságot, aztán a végén minden a helyére kerül. Nagyon drámai volt a végkifejlet, egészen ledöbbentem rajta, de baromira tetszett. Aki nem látta, annak nem lőném le a poént, mert igazán érdemes megnézni. Egyszóval, nagyon kedvelem Guillermo del Toro stílusát, ő is egyike lett a kedvenc rendezőimnek. Aki szereti az újszerű megközelítéseket, az elgondolkodtató, kőkemény lélektani dolgokat és néha még a szürreális látványvilág is belefér az életébe, annak nagyon ajánlom, hogy a fent említett filmek közül nézzen meg párat, mert nem fog bennük csalódni.

2013. október 28., hétfő