2014. március 31., hétfő

Ismerkedés Bíró Icával



Zsófi ajánlására szereztem meg ezt a tornázós dvd-t. Bevallom eleinte kicsit hülyén éreztem magam, hogy pont egy Bíró Ica cuccra kell nyomni a gyakorlatokat, de ma végre kipróbáltam, végig csináltam az egészet, és huh... gyerekek, ez brutális! :D Persze a lehető legjobb értelemben írom. Imádom én a táncot, meg a zumbát is, de ez olyan szinten mozgatta át minden egyes tagomat, hogy hihetetlen. Lángol minden testrészem, és a rengeteg endorfintól, ami felszabadult a szervezetemben állandóan vigyorognom, meg röhögnöm kell :D Ezen kívül akadtak gondjaim az esti tusolással is, mivel a lábam átlendítése a kád fölött problémásnak bizonyult, illetve a poharmat is csak két kézzel tudom megemelni, de oda se neki :D Maximum reggel Viktor köti be a cipőmet XD Szóval egy szó mint száz, ez a dvd nagyon-nagyon jó, tényleg mindenünket átmozgatja, és remekül vannak felépítve a gyakorlatok is.


Én baromira élveztem, még ha meg is szakadtam közben. Persze Bíró Ica kifogástalan sminkben, tökéletes hajjal nyomta végig az egész filmet, miközben általam egy új folyót lehetett volna felavatni és elnevezni (patakzott rólam a víz), de mindenki tudja, hogy ezt ő sem egy huzamban csinálja végig. Én is pihengettem közben, mert elsőre kicsit sem érzem kudarcnak, hogy nem tudtam mindent megcsinálni, hiszen ez egy nagyon intenzív edzés, mégis kb. 75%-át elvégeztem és nagyon büszke vagyok magamra. Úgy tervezem, hogy a hét elején (hétfőn, vagy kedden, attól függ hogy lesz rá időm/erőm) megcsinálom a dvd-t, szerdán ugye táncra megyek, aztán a hétvége egyik napján megint jöhet a dvd és még valamikor egy kis szobabiciklit is be szeretnék iktatni. Szóval vannak most terveim, remélem tudom tartani magam hozzájuk.

2014. március 30., vasárnap

Let's get to know each other!

Aláfestő zene innen:
(kéretik mélységesen átélni az alul írottakat)
.....

Hősnőnk bágyadtan hordozta végig fáradt tekintetét kopár lugasának falai közt, kutatva a legkisebb jelet, a legapróbb utalást arra, mi segítséget nyújthatna számára reménytelen helyzetében. Remegő ajkakkal, reszkető kezekkel hajolt papirosa fölé, s közben kétségbeesetten keresett, kutatott emlékei között, ám enyhülést nem talált gyötrelmére. Oly sokszor elszenvedte már a kínt, oly sokszor kényszerült újra és újra üres tekintetének mélységeibe vetni magát, hogy a sötétségben valami új után kutasson. Páni félelem suhant át elméjén, mikor rájött, ismét megtalálta őt démona, s addig nem hagyja nyugodni, míg parancsát nem teljesíti. A leány egyre elhagyatottabbnak érezte magát - oly sokszor futotta már végig e köröket, hogy biztosra vette, a feladat, mely elé állítják lehetetlen. Kifogyott a válaszokból. Ernyedten rogyott össze, válla rázkódott a zokogástól, könnyei kiapadhatatlan záporként törtek elő, s ő megsemmisülten adta át magát a tehetetlen fájdalomnak. Ám pár perc szenvedés után a leány elhallgatott. Könnyei tova tűntek, arcán immár nem lemondás, hanem elszántság tükröződött. Felkelt hát a földről, kihúzta magát, állát büszkén s harcra készen felszegte, hogy újra nekiveselkedjen a lehetetlennek tűnő feladattal, melynek neve:


7 dolog magamról

A leány újult erővel készült szembeszállni a feladattal, s érezte, ezúttal is képes lesz újra megismételni a megismételhetetlen. Mindenre elszántan nézett teendője elé, s mikor minden remény szerte foszlani látszott, akkor ő erőt vett magán és...

Ó, elnézést... azt hiszem, kicsit elragadtattam magam...

Ha valaki nem tudná, a fenti kis intermezzo csupán vicc volt :P Ezzel szerettem volna érzékeltetni, hogy bizony ismét meghívtak egy ilyen 7 dolgos játékra, méghozzá ezúttal Alice Zelmyra Hodgins, ami minden egyes jelölés után egyre nagyobb és nagyobb kihívást jelent számomra. Néha úgy érzem magam, mint a fent említett tragikus sorsú hősnő, aki szinte lehetetlenre vállalkozik, de nem, én akkor is ügyes leszek és juszt is találok magamról még hét dolgot, amit ti unott fejjel átgörgethettek, vagy elolvashattok, ha érdekel :P



1. Iszonyodom attól, ha egy nő kifesti a lábkörmeit. Tudom-tudom, most mindenki hátrahőkölt döbbenetében, de ez van, én valamiért undorítónak találom... Mert a lábunk... hát az láb :D Oda nem való lakk. Nem tudom megmagyarázni nektek ezt a fura fóbiát, de akárhányszor meglátok egy lakkozott lábkörmű nőt, bukfencezik egyet a gyomrom. A magam részéről csak akkor nyúlok a lábamhoz, ha nagyon muszáj, pl. a havi körömvágásom alkalmával, de amúgy elkerülöm a vele való érintkezést. Amúgy is messze van, mit foglalkozzak vele? :D

2. Sokkal könnyebben ráérzek a bonyolult ételek főzésére, mint az egyszerűbbekére. Életem egyik legelső konyhaművészeti remeke a Wellington bélszín volt, amit mondhatni tökéletesre sikerült csinálnom, ezzel szemben évekig nem tudtam rizst főzni, vagy éppen főzeléket. Szerencsére azóta ezekkel sincs problémám, de annyira röhejes, hogy ennyire Rák vagyok, én még ezt is fordítva csinálom :P

3. Veszettül imádom a velőt :D Kiskoromban édesanyám gyakran főzött egész tyúkból levest és a fejét is benne hagyta nekem a levesben, hogy aztán én szépen kiszopogathassam belőle a velőt :P Ó, istenek, az a mennyei íz! Érdekes, mikor a legtöbb ismerősömnek mesélek erről, mindegyik undorodva húzódik hátrébb tőlem, pedig a velő nagyon finom! Kérdezzétek csak meg Hannibál Lectert!

4. Minden vágyam, hogy egyszer sikerüljön beszereznem magamnak egy dugig glitteres bakancsot. Komolyan. Régen a Humanic kirakatában láttam meg a fent említett szépséget, és szinte könyörögtem Viktornak, hogy vegye meg nekem. De a férfi szíve kőből van, én mondom nektek. Én, akit elhurcoltak a kirakat elől és aki hiába borult férje lábai elé, nem kapott bakancsot. Na de majd egyszer...

5. A legtöbb nővel ellentétben kicsit sem tud megmozgatni Johnny Depp. Én nem tudom miért van úgy oda mindenki érte, nekem egyáltalán nem a zsánerem, mint férfi, de színészként nagyon kedvelem.

6. Egyáltalán nem zavar, ha egy kutya a maga sajátos módján ad nekem puszit. A legtöbb ember fujdorog, ha egy kutyus megnyalja őket, de én egyenesen imádom! Simán hagyom, hogy végig csutakolják az arcom a nyelvükkel (van szappan, meg lehet mosni), és én is előszeretettel puszilgatom meg őket. Viktor az ilyen esetek után, még mosakodás után is több méter távolságot tart tőlem :P

7. Egy hős vagyok, hogy ismét kitöltöttem ezt a feladványt! :D

Na hát ennyi lenne mára, zárul Szilvi mókatára. A borzasztóan béna poénjaim a fáradtságnak tudhatók be, meg a vasárnapi traumának, miszerint holnap ismét egy dolgos hét vár rám...
A legközelebbi viszont olvasásig legyetek jók és vidámak, no meg szobatiszták!


Steampunk ihletés

Ma kedvem támadt egy kicsit pepecselni a sminkcuccaimmal, és arra gondoltam, hogy megpróbálom megvalósítani az egyik régi ötletemet, egy steampunk ihletésű sminket. A versenyen ugye nyertem is egy steampunk medált, ami magával hozta ezt a sminkötletet, illetve amúgy is szívesen kísérleteztem volna a stílus klasszikus színvilágával, a rozsdás, rezes, barnás, illetve arany színekkel. Sajnos a képek nem adják vissza azt, amit én élőben láttam magamon, pedig nagyon brutálra sikeredett. Arc-hangsúlyos sminket képzeltem el ehhez, ugyanis mindig azt látom a beauty világban, hogy a szemet hangsúlyozzák ki (mellesleg én is szeretem), esetleg az ajkakat, de az arcra csak egy kis pirosító kerül, holott ez a legnagyobb felület, ahol kísérletezhetünk. Hát én most megpróbáltam valami merészebbet összehozni. Elsőre azt hiszem nem lett teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem. Ez főleg amiatt van, hogy nincsenek megfelelő színeim hozzá, illetve hogy a festékeim zömében fényesek, így a szememnél lévő kis mélyedést jobban hangsúlyozták (mert nincsenek ám ekkora koffereim, meg karikáim :P), de azért igyekeztem, és összességében tetszett a végeredmény.









Természetes fényben


Gardrób mustra

Jó rég óta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, amire először Tipegő Zombi, majd Azrail/Eleni is jelölt. Bevallom az utóbbi időkben eléggé zsúfoltak voltak a napjaim és most volt először időm arra, hogy kicsit komolyabban beleássam magam a témába. Tegnap eltüntettem a komódjaimból a téli vastag holmikat és lekerültek a tavaszi-nyári holmik, amik közül végre bátran szemezgethettem. Előre is elnézést kérek azért, hogy a ruhák néhol gyűröttek, de még nem volt lelki erőm az összeset átvasalni. Ez valószínűleg már jövő hétre marad, a nap további részét ugyanis masszív punnyadással szándékozom tölteni :P
No akkor lássuk is a kihívást!





A szabályok:

1. A kérdéseket a megadott png formában kell beilleszteni a bejegyzésbe a szokásos módon Kép beszúrása funkcióval.
2. Válaszolj a kérdésekre szöveg és fénykép formájában.
3. A bejegyzés aljára linkeld be azokat, akiknek kíváncsi vagy a ruháira.
4. Emailben értesítsd a kiválasztott személyeket, és küldd el nekik a kérdések képeit (png formátumban vannak, egyszerűen csak csatold, ahogy a fényképeket kell) a feladat leírással és a Gardrób Mustra logóval együtt.
5. A bejegyzésnek így kell kinéznie a gyakorlatban: GM logó, feladat leírás, kérdés-kép, alatta szöveg, majd kép a ruhákról.




Még gimis koromban kaptam édesanyámtól a lentebb látható lila virágos felsőt. Igazából anyunak akartunk nézni valami új felsőt, de miközben próbálgatta a ruhákat felvette ezt, viszont neki nagyon nem állt jól. Lekapta, én meg gyorsan felpróbáltam és szerelem volt első látásra. Azt hiszem ő volt az első ruhadarabom, amivel megtörtem a tömény feketeséget a ruhatáramban. Egyébként anyunak is sikerült akkor felsőt vennie, ennek a testvérét, ami rózsaszín-bordó színű :)







Ezt a cipőt nemrég már mutattam nektek, ez a legújabb szerzeményem, egy Deichmann-os kis bokacipő. Azóta többször is volt rajtam és mondhatom, nagyon kényelmes, nem törte fel a lábam és nagyon jól érzem magam benne :)







Nos, ennél a kérdésnél nem kellett sokat válogatnom a ruháim között, ugyanis egyetlen egy darab kék ruhám van, amit a Hádában vettem még tavaly nyáron és valamiért azóta sem hordtam. Talán azért, mert ujjatlan és az ilyen fazonnal még barátkoznom kell, tekintve az alkatomat. De lehet, hogy idén nyáron teszek rá magasról és végre felveszem, mert nagyon tetszik és kár lenne a szekrényben veszni hagyni.







Nos, ez biztos ciki, meg gáz lesz, de nem szokásom muszlin, csipkeszegélyes fehérneműben ágyba bújni :P Magam részéről imádom a kényelmes, finom anyagú pizsamákat, télen hosszú szárral, nyáron röviddel. De nyáron az is előfordul, hogy csak egy fekete pólóban és bugyiban alszom, mert mást nem viselek el magamon, sőt, még ezeket is nehezen. De általában azért a pizsik a nyerők nálam :P







Nos, mikor feltettem Viktornak ezt a kérdést rögtön az volt a válasza, hogy ő azt szereti a leginkább, ha nincs rajtam ruha :P De miután megkértem szépen választott egy ruhát a holmijaim közül, amit nagyon szeret. Természetesen fekete, nagyon jópofa ujjmegoldással, én imádom ezeket a húzott ujjú dolgokat, és eléggé dekoltált is, de azért a jó ízlés határain belül, persze. Viktor minden esetre imádja nézegetni, mikor a kocsiban ülünk, észre is szoktam venni, hogy sandán néz felém oldalra (lefelé), és közben elmélyülten hümmög :D 









Mivel általában magamnak szoktam ruhát venni, ezért ritkán kapok ilyesmit ajándékba, de tavaly Viktor meglepett egy nagyon szép felsővel a H&M-ből. Igazából úgy mentem be oda, hogy csak nézelődök (ismerős szitu mindenki számára :P), aztán megakadt a szemem ezen a kis szépségen és nem bírtam tőle eltávolodni. Végül Viktornak megesett rajtam a szíve és megvette nekem, de nem is bánta meg, mert egész jól áll rajtam, már ha szabad ilyet mondanom.







Igazából nincs olyan ruhám, amit utálnék, én mindegyiket szeretem. Úgy vásárolok, hogy amit megveszek, azt biztosan hordom is, szóval nekem minden egyes ruhaneműm maximális kihasználtságon van. Viszont van egy, ami ide kerülhet, ugyanis kényelmi szempontok miatt ritkábban szoktam hordani. A lentebb látható fekete-fehér virág mintás felsőről van szó, aminek az anyaga elasztikus, ennél fogva képtelen a helyén maradni és állandóan csúszkál, ráadásul annyira meg van ejtve a nyaka, hogy nem tudok benne előre hajolni. Mármint de, előre tudok, csak akkor közszemlére teszem az ikreimet, márpedig azt nem szeretném. Szóval ő is csak ezek miatt került ide, amúgy hordanám én gyakrabban is, de emiatt most már csak az iskolai ünnepségeken veszem fel, arra az egy órára jó ez, és annyit még én is kibírok benne.




Így végezetül nagyon szépen köszönöm mindkét lánynak a meghívást, nagyon élveztem ezt a kihívást! :) Meghívni erre most nem szeretnék senkit, mert már így is elég sok helyen láthattuk/olvashattuk, aki viszont szeretné, az töltse ki bátran, én minden olvasómnak szeretettel adom :)

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Hook



A következő film ebben a sorozatban talán az egyik leggyakrabban megtekintett történet, amire kiskoromban rá voltam kattanva. Imádtam én a Legendát, a Labirintust és a Végtelen Történetet is, de a Hook olyan helyet foglal el a szívemben, amit nehéz még szavakba önteni is.
Valahogy az eredeti Pán Péter történet sosem fogott meg igazán. Pán Pétert idegesítőnek találtam, Csingilinget kegyetlennek és önzőnek, Wendy-t pedig kibírhatatlanak. Sokáig nem is néztem meg azt a Disney mesét, meg a témából készült filmeket sem, mert annyira távol éreztem őket magamtól. Aztán egyszer csak megláttam a Hook-ot menni a tévében és előtte ragadtam. Hogy miért? Mert több téren is remekre sikerült ez az alkotás, de főleg a hangulatkeltésben verhetetlen, és a tökéletes színészi játékban, no meg az érzelmekben. Véleményem szerint ez a mese a filmtörténet egyik legmeghatóbb gyermekfilme. Van valami ellenállhatatlanul szép ebben a moziban, amit képtelen vagyok szavakba önteni - aki látta a filmet és hasonló lelkületű, mint én, talán megérti mire próbálok célozni. Pán Péter felnőtt már.


Gyermekei vannak és felesége, de elrabolt gyerekeiért képes visszatérni Seholszigetre, hogy megmentse őket. Első körben azt említeném, hogy bámulatosan jó ötlet volt ez a pálfordulat a főszereplő részéről. Pán Péter a világ legnagyobb kalandora és csirkefogója volt, de mikor úgy döntött, hogy felnőtté válik ő maga is olyan lett, mint a többi ember. A szabad szelleme eltűnt belőle, már nyoma sincs benne a régi repkedő ifjúnak, helyette kapunk egy a telefonján lógó, családját elhanyagoló férfit, aki a munkájának él és közben elfelejt mindent, ami oly fontos lenne számára. De amint visszatér régi otthonába hatalmas változás előtt áll, hiszen elő kell keresnie magában a régi gyermeket, a szelek szárnyán repülő, kukorékoló fiút, aki indiánokkal harcolt és megaával a nagy és veszélyes Hook kapitánnyal. Én lenyűgözőnek találom a folyamatot, amin főhősünk végig megy. Egy ízig-vérig mai férfi bekerül egy gyermeki környezetbe, amivel nem nagyon tud mit kezdeni, mert a modern világ annyira átmosta az agyát, hogy a régi dolgokra nagyon nehezen tud visszaemlékezni. Közben pedig betekintést nyerhetünk Hook napjaiba is, ahogy megpróbálja magához édesgetni a gyerekeket, és ezt az ötletet is zseniálisnak tartottam. A kicsi Maggie persze nem csábul el, hiszen vele édesanyja foglalkozott, de Jack, a nagyobb fiú boldogan élvezi a figyelmet, amit apjától sosem kapott maradéktalanul meg.


Közben Pán Péterünk folyamatosan próbál visszaemlékezni múltjára, melyben az elveszett fiúk és Csingiling is segítik. Két jelenet van, ami örök életemre megmaradt bennem. Az egyik, mikor Pán Péter találkozik a hídon az egyik elveszett fiúval. Ez a fiú ad neki egy zacskó üveggolyót, amit még egy Dudás nevű árva vesztett el. Dudás Péterrel visszatért a felnőttek világába, így ő is felnőtt, megöregedett, és mindig azt hajtotta, hogy már nem tud repülni, mert elveszítette a szép gondolatait. Akkor derül ki, hogy az üveggolyók voltak az ő szép gondolatai. Aztán mikor Péter visszaemlékezik a gyermekei születésére, a boldogságára a családjával, végre újra képes repülni, újra vannak szép gondolatai. Annyira meghatónak tartom ezt a két pillanatot, mert habár ma már klisésnek mondanánk őket, az akkori atmoszférával annyira megindítóra sikerült mindkét jelenet, hogy e sorok írása közben is, ahogy visszaemlékezem rájuk, elszorul a szívem a meghatottságtól.


Kiemelném még Csingiling (akit a filmben Giling galang-nak hívnak, nekem a Csingiling jobban tetszik) jelenetét is, mikor végre megtudhatjuk róla, hogy mennyire szereti Pétert (ezt a mesében is sejteni lehetett, de itt, ebben a filmben igazán megérthettük), s ezért képes volt egy röpke pillanatra emberré változni. Csókot remélt Pétertől, igazi csókot, nem pedig gombot és gyűszűt, de Péter képtelen rá, hiszen ő a feleségét, Moyrát szereti. Már kezdett újra elveszett fiú lenni, de ez a jelenet ráébresztette arra, miért is jött vissza, és hogy mi a feladata. Habár sajnáltam Csingilinget, örültem, hogy Péter visszatalált önmagához és újra a gyermekei megmentésére indult. Illetve amit imádok az a vacsora jelenet. Szerintem nem volt olyan gyerek, aki azt a részt ne imádta volna :) Csupa színes, gusztusos étel, habár ezekből az elején nem látunk semmit. Aztán mikor végre Péter újra tud játszani az asztal rogyásig telik finomságokkal, majd jön a szócsata és a dobálózás, ami egy annyira bájos, vidám, bolondos jelenet, hogy mindig hatalmas mosollyal nézem végig :) Végül persze Péter megmenti a gyerekeit, s habár nem maradhat Seholszigeten, a szívében többé nem csak a férjnek és családapának van hely, hanem annak az örök gyereknek is, aki régen volt. Így közelebb kerülhetnek egymással Jack-kel, Maggie-vel, és az életük sokkal szebben folytatódik, mint eddig.


A színészi választásról ódákat tudnék zengeni - Robin Williams mindig is az egyik kedvencem volt és itt is brilliánsan játszik, Dustin Hoffman maga a tökély, annyira illik rá Hook szerepe, hogy csuda, de még Julia Roberts is egészen meggyőző volt Csingiling szerepében. Egy szó mint száz, ez a film egyszerűen tökéletes az én szempontjaim alapján mérve. Mindig örömmel fogom megnézni, mindig együtt fogom dúdolni az altatót Maggie-vel, mindig nevetni fogok Péter repülési próbálkozásain, és mindig megőrzöm a szívemben a film örök igazságát: aki szívében megőrzi a gyermekkor szépségét, az sosem nő fel.

2014. március 29., szombat

Filmélmények

Ismét sikerült néhány filmet megnézni, amik nagyon vegyes élményekkel gazdagítottak. Kicsit lassabban sikerült mostanában mozizni, mert valahogy a régi filmjeinkhez vágytunk vissza, Gyűrűk Ura maratont tartottunk, meg ehhez hasonlók, úgyhogy kicsit lassabban gyűlt össze az írnivaló, de most végre itt van! :)

Barbie a gyöngyhercegnő


"Barbie Luminát, a sellőt alakítja, aki arról álmodik, hogy hercegnő lesz. Kicsi kora óta olyan varázserővel rendelkezik, aminek hatására a gyöngyök táncra perdülnek, és ragyogni kezdenek. Lumina fantasztikus kalandra indul egy fenséges tengeralatti királyságba legjobb barátjával, Kudával, a rózsaszín csikóhallal. Itt különleges képességét arra használja, hogy segítsen barátainak felkészülni a Királyi Bálra. Végül Lumina rájön, hogy kizárólag varázsgyöngyei segítségével lehet megmenteni a királyságot, és hogy ezek jelentik a kulcsot igazi végzetének beteljesüléséhez."

Nos, aki hozzám hasonlóan Barbie meséket néz az nem azért teszi, mert világmegváltó gondolatokra vágyik, vagy mély karakterekre, esetleg óriási jellemfejlődésekre :P Ez a mese hozza a szokásos Barbie figurát. A szereplők kedvesek és bájosak, tömény rózsaszín és lila minden, és valahogy minden szereplőt a sminkek, ruhák, frizurák és egyéb csajos dolgok érdekelnek. Barbie ebben a mesében sem tér el a szokásos sémájától, ismét egy csodaszép, kedves lányt alakít, akiről kiderül, hogy hercegnő, ráadásul varázserővel is rendelkezik. A főgonosz mondjuk ezúttal sokkal visszataszítóbbra sikerült jellem és külső terén, mint az eddigi filmekben, ugyanis az ilyen tenyérbemászó, bájvigyorú fickókért sosem rajongtam, szóval az egészen meggyőző volt, de összességében ez is csak egy kedves, aranyos mese, ami könnyed kikapcsolódást ígér a nagyra nőtt gyerekeknek, mint amilyen én is vagyok ^^

Cassadaga


"Lily Morel nem tud belenyugodni, hogy húga meghalt, ezért egy spiritiszta közösségen belül próbál vigaszt találni. A lezárás helyett azonban valami mást talál, mikor egy szeánszon keresztül kapcsolatba szeretne lépni szerettével: egy meggyilkolt fiatal nő bosszúálló szellemét szabadítja a világra. Lily megtesz mindent, hogy feltárja az asszony halálának rejtélyes körülményeit, s közben magára vonja a Geppetto nevű szadista sorozatgyilkos figyelmét."

Ez volt az a film, amit egyszerűen NEM akartam megnézni. Láttam a trailerét és úgy felfordult tőle a gyomrom, hogy hiába szedtük le, egyszerűen nem tudtam rávenni magam a megtekintésére. Na mikor Zsófi itt volt és horroroztunk persze kénytelen voltam megnézni én is, de kb. a sírás kerülgetett. Annyi a sztori, hogy van egy siket lány, Lily, aki a húga halálába próbálna belenyugodni, de ehelyett valami vérszomjas halott nő zaklatja, aki azt szeretné, hogy fény derüljön gyilkosa kilétére. Nekem nagyon szimpatikus volt az az ötlet, hogy a főszereplő siket (és nem süket), mert ilyen karakterrel még nem nagyon találkoztam sem horror, sem más filmek keretein belül. Na de maga a gyilkos, meg amiket művelt az áldozataival... Engem már a Halálos Hallgatás is kicsinált, azok az aberrált félig baba-félig ember izék, amik ott készültek, kiverték nálam a biztosítékot, de ez a kedves Geppetto folytatta a sort. Gyilkosunk ugyanis gyerekkorában szeretett lánynak öltözve, lányruhában marionett bábukkal játszani. Aztán mikor anyukájának ez nem tetszett próbált gondoskodni arról, hogy többé ne nézzék fiúnak... mindenkinek a képzeletére bízom, hogy mit csinálhatott magával, vagy nézzétek meg a filmet. Aztán felnőttként továbbra sem nőtte ki a marionett bábukhoz való vonzódását, így élő nőkből próbált babákat csinálni. Tudjátok, a kis zsinórokon lógó, önmagukban is eléggé rémisztő játékokra gondolok. Na, emberünk fogta a nőket, lenyeste kezüket-lábukat, majd baba módjára visszarakta őket a helyükre. Igazából meglepődtem, hogy mennyire nem nagy cucc az egész! A trailer valószínűleg baromi jól lett megvágva, mert ott a lehető legjobb pillanatokat ragadták ki, amivel le is lőtték a film élvezhető részeit. Igazából semmi durva dolgot nem látunk, csak néhány szépen lekezelt testrészt, meg emberünket, amint játszik élő babáival, majd erre próbál élvezkedni. A főhősnő pedig egy idő után felkelti gyilkosunk figyelmét, naná. Közben kapunk egy erőtlen szerelmi szálat meg egy harmatgyenge ágyjelenetet, majd jön a pofára esés a csaj részéről, mert előbb-utóbb a problémás csaj mindig magára marad, a végkifejlet meg igazából sokkal vérszegényebb lett, mint gondoltam. Összességében egyszer nézhető horror volt, abból is a langyibb fajta, így utólag nem is értem miért féltem tőle annyira. De azért egyszeri nézésre jó.


Gru 2


"Amint Gru kezd beleszokni a kertvárosi családapa szerepébe Margo, Edith és Agnes apjaként, felbukkan egy szupertitkos szervezet, amely a gonosz elleni harcot tűzte zászlajára globális szinten. Így most Grun, a minyonokon, és Gru új társán, Lucyn a sor, hogy kiderítsék, ki áll a látványos bűntettek mögött. Végül is a világ legnagyobb ex-bűnözője kell ahhoz, hogy elkapja azt, aki a helyére pályázik."

Hát erről a meséről nehéz elfogulatlanul nyilatkoznom, mert szerintem az utóbbi évek legtüneményesebb alkotása :) Gru egyszerűen minden gonoszsága és visszataszítósága ellenére szerethető, a kislányok még inkább, de még a kutya-hibrid is. A második részben végre van egy kis románc is, persze csak olyan gyerekbarát módon. Az ügynök csaj egyébként nagyon szimpatikus volt nekem, kicsit kelekótya, de szerethető, pont olyan, akit soha nem képzeltem volna Gru mellé, de végül mégis milyen jó páros lesznek :) A történetről elmond mindent a fenti leírás, nagyon ragozni nem érdemes. Bájos, aranyos, humoros kis mese ez a modern kor egyik legjobb zenéjével (Pharell Williams - Happy), a mignonok még mindig baromi jó fejek, bár a zenéjüket annyira nem preferálom (Viktor természetesen imádta :D), és biztos, hogy még sokszor meg fogom nézni, mert olyan jókat tudok mosolyogni rajta :)


Megérzés


"Linda Hanson (Sandra Bullock) takaros házban él, otthon szerető férje és két csodálatos lánya várja. Élete idilli boldogságban telik - egészen addig a napig, míg meg nem kapja a hírt, hogy férje, Jim (Julian McMahon) autóbaleset áldozata lett. Linda számára ez a legszörnyűbb, amit csak el tud képzelni. Vagy tényleg csak képzeli? Másnap reggel felébredve ugyanis a ház ura nagyon is elevennek tűnik. Az összezavarodott családanya eleinte azt képzeli, a baleset rémálom volt. Aztán újra megtörténik ugyanaz. Az egyik reggel maga mellett találja a sértetlen Jimet, máskor pedig özvegyként ébred."

Valamiért erre a filmre is nehezen szántam rá magam. Elvont, gondolkodós dolognak tűnt, esténként meg általában vagy agyatlan horrorra vágyom, vagy gagyi mesékre, így az ilyen értelemmel és tartalommal megtöltött filmek kiesnek a látóteremből. De mikor rávettem magam, hogy megnézzem nagyon pozitívan csalódtam benne, ugyanis egy remek filmről van szó! Sandra Bullock zseniális színésznő véleményem szerint, ezt még a Gravitációban nyújtott alakítása sem másítja meg (bár ott nem a színészi játékkal volt gond, hanem magával a mozival), remekül helyt áll elgondolkodtató filmekben és vígjátékokban is, az arca egyszerűen tökéletesen alkalmazkodik minden szerepéhez, nagyon tehetségesnek tartom. Ebben a filmben is remeket alakított, habár maga a történet rendesen összezavart, bár gondolom ez is volt a cél. Egyik nap már halott a férje, másik nap még él, aztán mikor kezdi összerakni a kirakóst bennünk is összeáll a kép és mindent megértünk. De mint sok más ehhez hasonló filmnél itt nincs vége az izgalomnak, hiszen nem csak arra kellett rájönni, hogy Linda ugrándozik az időben (a miértjére mondjuk nem derült fény, amit sajnáltam, mert érdekelt volna a megvalósítása), hanem izgulni kellett azért is, hogy vajon főhősnőnk meg tudja-e változtatni a jövőt. Én pokolian drukkoltam nekik és rettenetesen sajnáltam, hogy végül az egész küzdelem nem hogy megakadályozta, de még elő is segítette a tragédiát. Viszont annak ellenére, hogy nem hepiend a film, nagyon tetszett és rendesen gondolkodóba ejtett még utána is. Aki szereti az elvont, sokáig meg nem érthető mozikat, azoknak mindenképpen ajánlom.


Szörny Egyetem


"Emlékeznek még Mike Wazowskira és James P. Sullivanre, vagyis Mike-ra és Sulleyre a két elválaszthatatlan jó barátra? 12 évvel ezelőtt, a Szörny Rt. című filmben találkozhattak velük. Most még messzebb utazunk vissza az időbe, egészen odáig, amikor először találkoztak egymással az egyetemen. Az első pillanattól kezdve ki nem állhatták egymást, nemcsak a tulajdonságaik, hanem a külsejük sem különbözhetett volna jobban egymástól. Most kiderül, hogy Mike és Sulley milyen kalandok során váltak a legjobb barátokká."

Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik nincsenek oda a Szörny Rt. című meséért. Bizony, én nem vagyok rajongó. A Szörny Egyetemet sem néztem volna meg, ha a munkahelyemen a békés péntek délutáni közös mozizásnál a gyerekekkel nem ez a film lett volna terítéken. Épp csak pár mozzanatot láttam belőle, de az meglepő módon megtetszett, így kíváncsi voltam rá, milyen lehet az egész film. Viktorral közösen néztük meg és bátran kijelenthetem, hogy nagyon jó kis meséről van szó! Lehet ezután jobb szívvel fogom újranézni a Szörny Rt.-t, mert az akkoriban nem nyerte el túlzottan a tetszésemet, de ez a múltba tekintős rész kifejezetten ötletes, humoros és kedves volt. A két főszereplő teljesen életszerű volt, ami vicces, hiszen szörnyekről beszélünk, és valahogy olyan jól kitalálták, meg kiépítették ezt a másik világot, hogy szinte el tudom képzelni, hogy létezik. Nagyon-nagyon tetszett, biztos hogy újra fogom nézni, már csak a fura szörny anyuka miatt is, aki hörgős metalt hallgat a kocsijában, miközben virágos ruhácskát hord, cukin beszéls és rágócskát kínál a legnagyobb menekülés közepette :P

Paranormal Entity


"A megfoghatatlan, paranormális jelenségekkel teli felvételek a bizonyítékai annak, hogy Samantha halálát nem emberi lény okozta. Thomas Finleyt 23 évesen tartóztatták le 19 éves húga, Samantha és Edgar Lauren (52 éves professzor) meggyilkolásáért. A jelentések szerint Thomas Finley a kora reggeli órákban riasztotta a rendőrséget. A helyszínre érkező rendőrök már halott húgával a karjaiban találtak rá. Thomas gyanúsítottként került a rendőrségre, vallomásában egy ismeretlen eredetű, démoni jelenséget jelölt meg elkövetőként. Néhány nappal később öngyilkos lett. A család közeli rokonai egy kazettát találtak a helyszínen. Úgy döntöttek, hogy mindenki számára elérhetővé teszik a felvételt, hogy szemtanúi lehessünk a Finley-ház borzalmas történéseinek."

Ez a film jó ideje csücsült már a meghajtómon arra várva, hogy valamikor megnézzem. Kíváncsi voltam rá, mert szeretem a kamerás thrillereket-horrorokat, de a film rendkívül döcögősen indult. Vontatott volt és lassú, de az ilyen műfajú filmeknél ez azt hiszem teljesen normális. Aztán amikor beindulnak az események, akkor aztán jönnek dögivel. Éjszaka felébredő, mégis öntudatlanul irkáló anyuka, fehérneműben császkáló hugica, aki sosincs magánál, és a külső szemlélődő, a férfi a családban, a fiú testvér, aki mindent rögzít kamerával. volt ebben a filmben jó pár ötletes jelenet, tetszett, hogy nem egy újabb Paranormal Activity-t láttam klasszikus szellemekkel/démonokkal, hanem ezúttal kaptunk egy konkrétabb kategóriát is, meg nevet rögtön az elején. Sajnos azonban a filmnek igazából egyetlen jó jelenete van, abból sem látszik túl sok, pedig nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni a témából. Ezen kívül bosszantott, hogy a család több hétnyi szenvedés után is egyetlen dokit próbált telefonon elérni, aki éppen vakációzott. Ha egy démon a családom életét veszélyeztetné, akkor nem várnék hetekig a doki visszajövetelére, hanem felkeresnék egy másikat, mert addig ki tudja mi mindent tud művelni az a dög a szeretteimmel. Ez a magatehetetlen, nyámnyila viselkedés rendkívül irritált a családban, de hát nem én vagyok a rendező. Összességében egyszer nézhetős mozinak tartom ezt, volt benne néhány egész jó jelenet, de azok kevesek ahhoz, hogy az egész filmet elvigyék a hátukon.

Ideglelés Csernobilban


"1986. április 26. A Csernobil atomerőmű négyes számú reaktora felrobban, ezzel pedig 400 atombomba erejének megfelelő radioaktív szennyeződés szóródik szét a levegőben. A szomszédos Pripjaty városka még napjainkban is lakatlan. Épp ide igyekszik hat huszonéves fiatal, akik felbérelnek egy "extrém" túravezetőt, aki a figyelmeztetések ellenére elviszi őket az elhagyott kísértetvárosba 25 évvel a katasztrófa után."

Viktor unszolására néztük meg ezt a filmet, mivel após nagyon ajánlotta. Én is izgatottan vártam, mert mindig is érdekelt Csernobil, és ha még valami paranormális dolgot is sikerült belecsempészniük egy ilyen történetbe, az csak jó lehet. Hát, ez annyira nem valósult meg. Mármint nem volt ez rossz mozi, sőt, voltak benne nagyon jó jelenetek is. Az egész nagyon életszagú volt, közel nem volt olyan érzésem, hogy mesterkélt az egész, tényleg úgy éreztem, mintha ott lennék a fiatalokkal és én is velük menekülnék. Ebben jól teljesített a film, viszont a paranormális része a dolognak valahogy nem ütötte meg nálam a mércét. Oké, lehetett sejteni, hogy Csernobilban nem dühös szellemek és démonok fognak rohangászni áldozatok után kutatva, de azért ennél több fantáziát reméltem a rendezőtől, mint amit kaptunk. Viktornak mondjuk tetszettek a szörnyek, de én annyira nem voltam elragadtatva tőlük, a végétől meg pláne nem. Nem vártam én hepiendet, de azért ilyen összecsapott végkifejletet sem. Nem fogom újra nézni, az biztos, mert teljes mértékig egyszer nézhetős, de ajánlani sem tudom jó szívvel, mert nekem nem igazán nyerte el a tetszésem. Viktornak más a véleménye, neki nagyon tetszett, úgyhogy mindenki döntse el, hogy érdekli-e, vagy sem.

Ezek lettek volna a mostani mozizások.
Ti láttátok ezek közül valamelyiket? Ha igen, hogy tetszett nektek?

2014. március 28., péntek

Blood and Gold

Olyan rég festettem már pirosra a körmeimet, hogy muszáj volt elővennem az egyik kedvenc piros lakkomat. De közben nem akartam csak pirosat, így jött mellé egy arany, a végeredmény meg érdekes lett, de nekem tetszik :) (legközelebb megpróbálom ívesre csinálni ezt a vonalat, de még mindig irdatlanul béna vagyok, szóval óvatosan kísérletezek)








Hajat festünk :)

Vagyis csak próbálunk, mert Málna nem bír magával és neki mindig Viktor ölében kell csücsülnie. Képzelhetitek anyumnak milyen tortúra volt így hajat pingálni :D Szerencsére nálam még nem volt ilyen gond, ismét szőke-mentesítve lettem, de mikor Viktor ősz hajszálait próbáltuk eltüntetni a kisasszony befészkelte magát zuram ölébe és nem tágított onnan :)



Málna feje: "Hülyékkel vagyok körülvéve..." :D



Itt már kezdtem féltékeny lenni :P



Jött is a puszi :)



Fül mögé rejtőzni nem ér :P

2014. március 25., kedd

Újabb humor-adag :P



















LOL XD









Energia ital XD