2014. április 28., hétfő

Mindenhonnan kilógva



Ez most egy elmélkedős, belső lelki világos bejegyzés lesz, úgyhogy aki nem vágyik az életem ezen kis szegmensére, inkább ne olvasson tovább, mert uncsi lesz. Semmi negatív érzés nincs amúgy bennem, csupán az utóbbi időben figyeltem magamat és az embereket, akik engem figyeltek és ebből levontam néhány érdekes következtetést magammal kapcsolatban.
Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy mindig is különc voltam. Szeretek különbözni, kitűnni a tömegből ilyen-olyan módon. Nem polgárpukkasztok, szimplán csak nem szeretem követni a bégető nyájat és mindenek felett a saját egyéniségem megélését tekintem egyik fő célomnak. Domináns típus vagyok, nem is tudnék sehova sem beolvadni. Arra viszont nem számítottam, hogy még a különcök között is különc leszek. Szeretem a dark-goth szubkultúrát - ez is olyasmi, ami szinte üvölt rólam. De fontos hozzátenni, hogy szeretem ezt a magam egyedi módján megélni. Úgy érzem, hogy még az elvont alakok közül is kilógok. Mikor bekerülök egy olyan társaságba, ahol elméletileg "fajtársakkal" eszmézhetnék, egyszerűen még onnan is kilógva érzem magam. Az, hogy a "normál" emberek megrökönyödnek rajtam még rendben is van, de az, hogy a sötétebb stílusúak közül is ki vagyok nézve kicsit elgondolkodtatott. Nem zavar egyébként. Nem szándékom senkinek sem megfelelni, de azért furcsálltam, hogy a hasonszőrűek is felhúzott szemöldökkel pusmognak rólam a hátam mögött és nem értik mit miért csinálok, vagy miért vagyok olyan, amilyen. Aláírom, nem vagyok egyszerű eset. Az embereknek 90%-ban szélsőséges érzelmei vannak velem kapcsolatban - vagy nagyon kedvelnek, vagy ki nem állhatnak. Utóbbiból van a több. Ez valószínűleg azért van, mert nem tudom megjátszani magam, nincs pókerarcom, és az őszinteség sem számít túl előnyös tulajdonságnak a mai világban. Sosem éreztem magam teljesen gothnak, vagy darkosnak, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Annyi féle fajta és variáció van már ebből is, hogy az egyéniség lassacskán ebben a rétegben is háttérbe szorul. Nem vagyok hosszú szoknyás, fűzős csipkehercegnő és nem vagyok nekromanta papnő sem lobogós fekete cuccokban és sötét tekintettel. Nem tudom magam hova sorolni, de úgy érzem nem is kell. Ha a kitaszítottak között is különc leszek, ám legyen. Én úgy érzem jól magam, ahogy vagyok, még ha ferde pillantásokat is kapok érte. Mert szeretek a kis kopogós sarkú topánkáimban mászkálni, szeretem az elegáns ruhatáramat, a feltűnő ékszereimet, hogy nappalra is esti sminket hordok, és szeretek gonoszkásan félmosolyogni vadidegen emberekre. Azt is szeretem, hogy olyan fejem van, mintha Wednesday Addams-et és Morticiát egybegyúrták volna bennem. Sokszor megkapom, hogy egyfajta fölényes, arrogáns kifejezés ül az arcomon, amitől az emberek alapból rossz véleménnyel lesznek rólam - egészen addig, amíg meg nem szólalok és ki nem derül, hogy igazából egész rendes csaj vagyok. De nem tehetek arról, hogy ilyen fejem nőtt, sem pedig arról, hogy ez a méltóság és büszkeség ennyire kiül a külsőmre. Nem azért csinálom, mert szánt szándékkal az emberek orra alá akarom dörgölni, hogy különb vagyok náluk. Egyébként sem vagyok annyira egoista, hogy ilyesmit kijelentsek. De van egy természetem, van egy stílusom és egy jellemem, amit nem tudok letagadni. Nem is szeretném. Nézem az embereket minden nap, mikor munkába megyek és azt látom rajtuk velem kapcsolatban, hogy túlöltözöttnek, túl kikent-kifentnek látnak. Úgy néznek végig rajtam, mintha nacsasszonynak képzelném magam, holott erről szó sincs. Igényes vagyok, szeretek adni magamra, szeretem, ha viszonylag elégedett lehetek a megjelenésemmel. Úgy nézek ki, ahogy az én ízlésemnek tetszik. Ebben egyébként még Viktor véleménye sem annyira mérvadó, mert úgy is a saját fejem után fogok menni, bárki bármit is mond. Makacs vagyok :) És igen, lehet, hogy él bennem egy díva, de kordában tartom és nem tunkolom mindenki orra alá. Én legalábbis nem érzem úgy, hogy a puszta jelenlétem vérlázítóan pöffeszkedő volna. Szóval a hétköznapok embere furán fekete, puccos ügyvédnőnek néz, a fajtársak meg sznob picsának tartanak. Látom az arcukon, rájuk van írva. Érdekes egyébként, hogy a legtöbb ember azért választja a dark-goth szubkultúrát, mert ott megértésre, elfogadásra talál. Hát, én még innen is kilógok :) Szeretek elegáns lenni. Szeretem használni a tudásom, szeretek választékosan beszélni, egyenes háttal ülni és kifinomultan viselkedni. Én ilyen vagyok. Az, hogy a normál emberek ezen megrökönyödnek nem újdonság számomra, de egy kicsit furcsának érzem, hogy még a hasonszőrűek sem tudnak hova tenni maguk között. Pedig itt is csak az a probléma fő forrása, hogy nem veszik a fáradtságot arra, hogy megismerjenek, ugyanis a sznob külsőségek mögött egy mások által kedvesnek, viccesnek, aranyosnak mondott lány rejtőzik. Mondjuk annyira nem problémázok azon, ha mindenhonnan kilógok, csak úgy meglepődtem, hogy még a sötétebb egyének is furán tudnak rám nézni. Biztos ritka még az a fajta setét lélek, aki hozzám hasonlóan egy kicsit ódivatú. Viszont megnyugtat a tudat, hogy volt és van néhány elvetemült ember, akik mertek tovább nézni ezeken a dolgokon, remélhetőleg ők meglátták azt a lányt, akinek érzem magam :) Addig is én baromi jól el vagyok így :)

2014. április 27., vasárnap

Bővül az ízlésem :)






Bloggertalin jártam :)

Tegnap egy fantasztikus napot tölthettem el néhány blogger leányzó társaságában, ahol szuper élményekkel és rengeteg smink, meg körmös cuccal gazdagodtam. A csajok egyébként mind egytől egyig nagyon kedvesek és aranyosak voltak, annyira jól éreztem magam a társaságukban, szinte elröppent velük a nap. Én egy kicsit korábban odaértem a megbeszélt találka helyre Barbivalegyütt, így aztán sikerült kapásból összefutnunk Katy-val. Eléggé esett az eső, úgyhogy kicsit manőverezni kellett a puszilkodásnál, de azért sikerült szemkiverés nélkül köszöntenünk egymást. Rögtön az elején Katy a kezembe nyomott két ajándékot, amin nagyon meglepődtem, de persze repestem a boldogságtól, az ilyen kedvességek nagyon jól tudnak esni nekem.


Ezt a két finom illatú YC tartot kaptam tőle. A Christmas Rose-nak csodás aromája van már így fólián keresztül is, na de a Camomile Tea valami isteni! Azt hiszem Katy szívügyének érezte, hogy megismertesse velem ezt az illatot, ugyanis erősen ledöbbent, mikor az első YC-s rendelésemnél nem szereztem be egy ilyen tartot, ezt a hiányosságomat pedig most pótolta helyettem is :P Én ugyanis azt hittem, hogy borogatás szagú ez az illat (a kamilla teáról mindig ez jut eszembe), de tévedtem, valami mesés az illata, finom és szolid, nagyon nekem való. Hát drága Katy, nagyon szépen köszönöm ezúton is a kis ajándékokat, már alig várom, hogy beillatozzák a lakást :) 
Ezután csatlakozott hozzánk Eleni is, majd végül Reni, akikkel a várakozás közben már nagyokat nevettünk :) Ja, és ami a legfontosabb!!!! Végre megcsodálhattam Barbi gyűrűjét és személyesen is gratulálhattam neki, hiszen menyasszony lett, éééés ami még fontosabb, felkért, hogy én legyek a tanúja!!!! ^^ Úgy örültem neki, mert ő meg az én tanúm volt, és ez olyan jó dolog :) Szóval nagyon boldog voltam, ugráltam, mint egy kisgyerek, nagyon tudok lelkesedni és örülni a másik boldogságának és sikerének :) 
Aztán ötösben átsétáltunk a Starbucks-hoz, ugyanis ott volt az össznépi találkozó. Páran már várakoztak ott, így a bemutatkozások után, hogy ne ázzunk tacsakossá bevonultunk a kávézóba, a többiek pedig már oda érkeztek. Szép kis létszám gyűlt össze, ha jól emlékszem húszan biztos meg voltunk. Barbival ittunk egy karamellás frappét, mert hát az esős, hideg időben mi mást is kellene nekünk inni, mint jeges-fagyis finomságot :P Nem is mi lennénk :P


A háttérben Eleni bontogatja a szülinapi ajándékait :) Néhány képet Barbitól kölcsönzök, mert én nem fotózgattam annyit, remélem nem haragszik meg érte :)





Barbival befrappéztunk. Ez is annyira tipikus, ő tök szép és aranyos rajta, én meg - ahogy nála is megfogalmaztam - egy csapzott dromedárra hajazok :D Mondjuk könnyebb lett volna bájos pofit vágnom, ha közben nem röhögtet "valaki" :P 


Egyesítsük körmeinket :)


Kölcsön kép: a kis csapat egy része 
(belőlem már megint csak a hajam látszik)



Barbi és a fültől fülig-vigyor :)

Miután mindenki beszerezte a reggeli koffein adagját csapatostul átvonultunk egy közeli étterembe, amit Reni lefoglalt erre az alkalomra. Nekem nagyon tetszett, egyszerű, letisztult volt hatalmas belső térrel és kellemes berendezéssel. Rendeltünk italokat (zömében limonádét), aztán pedig ebédet, közben pedig előkerültek a csereberés cuccok is, amikkel több asztalt is beborítottunk :P



Panni finomsága



Barbi garnélás spagettije



És az én tejszínes-lazacos gnocchim :) Hatalmas adagokat kaptunk egyébként, nem is tudtam megenni, pedig isteni finom volt! És ahogy elnézem ruccolát mindenki kapott, jó is az :P



Kipakoltuk a cuccainkat, és mi nők, mint a kiéhezett keselyűk csaptunk le a nekünk tetsző dolgokra :P



Én persze egy rakat szájra valót hoztam el 



Színminták a fenti sorrendben - mindegyiket imádom!



Körömlakkok közül kettőt választottam, az egyik ez a mini Max Factor sötétkék lakk, ami picit lilába hajlik - kaptam hozzá tanácsokat, miszerint önmagában nem túl jó, szóval kenjek alá valamit és inkább fedőnek használjam, ezzel nem lesz gond. A másik egy rumos-pirosas színű Miss Sporty lakk. Pont beszélgettünk Eleniékkel, hogy nem is olyan rossz ez a márka, gondoltam akkor erre lecsapok, mostanában úgy is rákattantam az ilyen színekre.


Fűszeres narancsos és gyömbéres testpermet, amit én légfrissítőnek fogok használni - csodás illata van, imádom!


Ezt a csipkés medált szinte utolsó pillanatban találtam és azonnal le is nyúltam, mert annyira ÉN, hogy hihetetlen. Elegáns, csinos, ott helyben fel is vettem.



Itt látható rajtam - csipkés felsőhöz csipkés nyaklánc dukál :) Háttérben Panka garázdálkodik :P




A cserebere után ebédeltünk, tényleg nagyon finom volt minden, vagyis próbáltunk ebédelni, ugyanis közben sztorizgattunk, ami sokszor megnehezítette az étkezést :P Rengeteget nevettünk, én többször le is tettem a villát, mert majd megfulladtam két falat között, de annyira tetszett, hogy állandóan dőlt belőlünk a hülyeség :D Mindenki elmesélte a vicces élményeit - Eleninél tök mindegy miről beszél, mert ahogy mondja az valami hihetetlen :D -, előkerültek a sulis emlékek, az állatkás sztorik (Anna cicája példának okáért ugat és visszahozza a labdát), én pedig beavattam a többieket azon élményembe, mikor egy hulla társaságában ebédeltem.

Off.

Mert hogy még nem is meséltem a dolgot, valahogy lemaradt :D Szóval valamelyik nap jöttem haza melóból, mentem volna kínaiba kajálni, hát látom, hogy a kajálda előtt el van kerítve nagy kukákkal egy jó nagy terület, a közepén meg egy fazon fekszik hullazsákban. Én nem igazán zavartattam magam, bementem, kértem a szokásos menümet, aztán leültem az ablak mellé, ahol szép rálátásom nyílt halott barátunkra. Engem őszintén szólva nem zavar az ilyesmi, elvégre be volt fóliázva, meg minden, mit izéljek rajta? :D Szóval nekiálltam enni, mire az egyik rendőr bejött és megkért, hogy ugyan menjek már beljebb az étterembe, mert hogy ez nem étel mellé való látvány. Én nem igazán értettem mire ez a nagy finomkodás, mert semmit nem láttam az emberkéből, de ha kicsomagolták volna sem érdekel. Persze végül hátra ültem, had legyen békesség.

On. 

Na szóval ezen sztorim kicsit kiakasztotta a népet, pláne ebéd közben, de azért jót nevettünk rajta :D Renin ismét betegre röhögtem magam (halálos humor+profi színészi játék+brutál arcmimika= gyilkos kombináció :D), egyszóval nagyon jó hangulatban telt a napunk ezen része is. Később felkerekedtünk a Nailland-be, de oda már páran nem jöttek velünk. Azért így is szép létszámmal vetettük be magunkat a körömlakkok birodalmába. Én eredetileg a Picture Polish Gravity-jét akartam volna hazahozni és semmi mást, de sajnos nem volt :( Miután keserű könnyeket hullattam Katy vállán úgy döntöttem, hogy akkor más lakkokkal vígasztalom magam, de azokról majd lesz külön bejegyzés :) 
Miután kiéltük ezen szenvedélyünket ismét elköszöntek tőlünk páran, a megmaradt emberkék pedig kétfelé váltak - a kávé után sóvárgók Starbucks-ba mentek, mi pedig addig bevetettük magunkat a The Body Shopba. A málnás tusiba beleszerettem, és a barackos testvajat is el kell majd hoznom, ez a kettő valami brutálisan finom, annyira élethűek az illataik, mintha valóban frissen szedett málnát, vagy kettévágott barackot szagolgatnék. Szóval meg van mikre kell spórolnom :P Végül mi is csatlakoztunk a kávézósokhoz, picit még beszélgettünk, aztán Barbi meg én hazaindultunk, mert rendesen leszívta az erőnket az a nap. 

Nagyon sok élményben volt részem és rengeteg tüneményes lányt ismerhettem meg, akik mind csinosak, szépek és kedvesek voltak, egyből tudott mindenki beszélgetni egymással, nem volt kínos csönd, csak oldott, vidám hangulat és hatalmas nevetések :) Ahhoz képest, hogy én pl. nem vagyok kifejezetten beauty blogger, inkább amolyan kutyulék, kicsit sem éreztem magam kirekesztve, sőt, bármiről el tudtunk beszélgetni egymással. Nekem nagyon nagy élmény volt megismerni mindenkit, remélem szép lassan minden blogra ráakadok (néhány lány munkásságát még nem ismertem), és az már biztos, hogy a következő blogger talin is ott lesz a helyem :) 
Kedves Katy, Eleni és Reni, köszönjük a szervezést, szuper volt minden! :)

2014. április 24., csütörtök

OPI - Black Cherry Chutney

Végre hoztam nektek egy kis véleményt életem első OPI lakkjáról, és már biztosan mondhatom, hogy nem ez lesz az utolsó. Azt hiszem nem kell az egekig magasztalnom ezen márkának a minőségét, mindenki tudja, hogy remek termékkel van dolgunk. Én ugyan még mindig képes vagyok meglepődni azon, ha egy lakk fél perc alatt megszárad, és hogy még az én béna kezem is normálisan tudja használni az ecsetét, de azért meg fogom szokni :P Hétfőn festettem ki vele a körmeimet és ma este is csak azért kényszerültem lemosni, mert valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a körmeim elkezdtek lemezesen törni, és az egyik körmömön szépen fel is hámlott egy réteg. A lakk igazából meg sem mozdult, csak a körmöm fáradt el. Leszedtem, lereszeltem és most picit pihentetem. Viszont amíg viseltem a Black Cherry Chutney-t, nagyon elégedett voltam vele. Próbáltam ugye lefotózni nektek az üvegben látható rezes csillámokat, és reménykedtem benne, hogy ez a körmeimen is látszódni fog. Nos, a képeken sajnos semmit nem fogtok ebből látni, úgy "csak" egy nagyon szép, bordóba hajló sötétliláról van szó (maximum néhol egy picit bevillan a rezes fény), viszont élőben és természetes fényviszonyok között nagyon szépen kivehetőek voltak a csillámok. Nem tolakodóan, mivel ez a lakk alapjáraton nem a csillámaival adja el magát, inkább csak úgy szolidan meg-megcsillant a napfényben, de engem ez is elbűvölt. Teljesen beleszerettem ebbe az árnyalatba. Persze Viktor nemes egyszerűséggel feketének nézte, de napfényben végül ő is belátta, hogy milyen szépséges, sokoldalú árnyalat :) Hoztam azért nektek néhány képet, még ha a csillogást nem is sikerült lekapni. Ja, és egyébként most először próbáltam meg ferde végű tusecsettel letisztítani a körmöm melletti bőrről a fölösleges lakkot, és tényleg jó kis találmány ez. Én szebbnek láttam így a kezemet, de persze még bőven van mit gyakorolnom, viszont ez a kis trükk megváltás a fültisztítő pálcika után :P









Háttérnél közreműködött az ibolykám és a kis katicám ^^

Ezt dúdoltam egész nap






2014. április 22., kedd

Viktor-humor újratöltve :P

Szorgalmasan gyűjtögettem most is kedves férjecském idétlen beszólásait, úgyhogy fogadjátok szeretettel! És ismét elnézést kell kérnem, de néhány poénja kissé undi (tipikus pasi poén), meg homofób, de én mégis annyira nevettem rajtuk, hogy gondoltam, titeket sem hagylak ki belőlük :P


 " - Ha valakinek nincs fele-sége, akkor annak egész-sége van?"
Kösz édesem...


Mikor még 149 feliratkozott olvasóm volt, viccesen bosszankodtam:
Én " - Igazán feliratkozhatna valaki, akkor végre kerek szám lenne ott oldalt!"
Viktor " - Kerek szád? Ott fogsz ülni a képernyő előtt kerekre tátott szájjal?"

Viktor: " - Csinálok neked fröccsöt!"
Én " - De nincsen bubis víz"
Viktor: " - Belefingok én neked!"

Mikor a párunk szerelmesdalt énekel nekünk:
Viktor: " - Térdelj elém, gyere, nyald szét a testemet!" /Rómeó Vérzik/
Ezen annyira kellett röhögnöm... :D


Filmezős dilemma:
Én " - Nézzek Emmát?"
Viktor " - Emma, emmeg hoúnap!"

Viktor: " - Hát, ez a kenyér már homokboszorkánynak nem jó"
Én " - Hogy minek?"
Viktor: " - Homokboszorkánynak. Sand witch"


Viktor egy picikét homofób, és néha bent a kollégáival csúnya poénokat találnak ki :P
Kolléga: " - Itt jön Farbapapa!"
Viktor: " - Hipp-hipp-hipp, farbatrükk!"

Szintén munkahelyi homofób humor:
Kolléga: " - Hogy hívják a melegek utazási irodáját? Hát Seggbe tours!"
Viktor: " - Na és hova utaznak? Hát Farbatosz szigetére!"
Kolléga: " - Az idegenvezető pedig Farbapapa!"


Viktor: " - Meg se nézted a halacskákat!"
Én " - Mindjárt megnézem őket!"
Viktor: " - Nézd, milyen szomorúak! Még a vízszintjük is megemelkedett!"
Én: " - Az miért?"
Viktor: " - Mert telekönnyezték!"


Én: " - El kell menni majd sétálni! (öltözés közben pont kiesett a kezemből a ruha, Viktor nem látta, én meg felkiáltottam) Bazd meg!
Viktor: " - Elmegyünk sétálni, bazd meg!"

Én: " - Azért ugye szeretnél majd gyereket, drágám?"
Viktor: " - Persze, hogy szeretnék. De addig még nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokat kell gyakorolnunk, hogy minden rendben legyen..." (tessék hozzá képzelni a létező legkópébb vigyort :P)


Kicsit elgémberedtem a sok ücsörgéstől:
Én: " - Olyan a járásom, mint egy raptoré"
Viktor: " - Ha van raptor, van rocktor is?"


Méregzöld

Mikor kipróbáltam az Emerald Noir lakkot, gondoltam stílszerűen legyen hozzá zöldes sminkem is. Aznap pont Elenivel találkoztam, úgyhogy legalább volt okom is kicsit komolyabban sminkelni, ez lett belőle.
(a fejemet kéretik nem annyira figyelembe venni, ugyanis akkor még elég depis kedvemben voltam...)







Egyébként kezdek rájönni, hogy hiába van sok szép, csillámos, fényes szemhéjpúderem, jó lenne néhány matt színt is beszereznem. No majd egyszer :)

Húsvét nálunk

Sokaknál olvastam a hagyományos húsvéti szokásokat - sütés-főzés, tojásfestés, locsolkodás, meg egyebek. Na nálunk ezek jóformán egyáltalán nincsenek megtartva. Nekem a karácsony a legfontosabb, legszebb ünnep az évben, a többi már csak úgy eltelik. A húsvétot mi sosem ünnepeltük úgy, ahogy más családok, maximum az ételek terén érezhető, de más dolgok tekintetében kicsit sem. Idén sem vittük túlzásba a dolgokat.
Vasárnap anyósomék és édesanyám jött át ebédre. Póréhagyma krémlevest főztem, meg hentestokányt, desszertnek pedig répatorta készült mascarpone-s krémmel. Szerintem nagyon jól sikerült minden, csak sajnos anyósom nem tudott mindenből enni a cukra miatt. Emiatt szomorkodtam is egy picit, meg bosszankodtam, mivel körültekintőbbnek kellett volna lennem és olyan levest főznöm, amit ő is ehet. Legközelebb jobban odafigyelek erre. Viszont a hangulat nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, nevettünk, én pedig ismét a háziasszony szerepében sütkérezhettem. Imádok vendégül látni másokat, szeretek nekik finom ételeket feltálalni, odafigyelni a részletekre, az italokra, mindenre. Nagyon szeretem, mikor mások körül süröghetek-foroghatok. Természetesen Viktor mindenben a segítségemre volt, nélküle semmi nem ment volna ilyen gördülékenyen - komolyan, aranyember. Szóval a vasárnapunk nagyon kellemesen alakult, nem kaptam idegrohamot a főzéstől, mindennel kész lettem és nem vállaltam túl magam. Kaptunk kedves, apró ajándékokat, de nekem igazából az számított, hogy együtt a család és eltölthettünk egymással pár kellemes órát.
Hétfőn sem vittük túlzásba a dolgokat. Mivel nálunk nem hagyomány a locsolkodás, nem is éreztem késztetést arra, hogy Viktor vegyen valami dögletesen fullasztó pacsmagot, amit a nyakamba önt. Helyette nyakunkba vettük a várost és elmentünk egy nagyot sétálni. Elfogyasztottuk az idei év első fagyijait, aztán pedig a szokásos helyünkön, a Duna-parton kötöttünk ki. Közel 4 órát voltunk el ott, pihengettünk, gyönyörködtünk a tájban, mert végre zöldbe borult minden, és olvadoztunk a fél tucatnyi pelyhes kiskacsán, akiket az anyukájuk lelkiismeretesen terelgetett a vízen. A hattyúpárt is láttuk elrepülni, olyan méltóságteljesek, fenségesek és gyönyörűek voltak! Mi pedig a punnyadás mellett megint nagyon sokat röhögtünk és beszélgettünk, olyan hamar eltelt az idő, hogy szinte észre sem vettük magunkat. Az ember annyira bele tud feledkezni a környezetébe. Imádom nézni a sok kutyust, ahogy játszanak, belecsobbannak a vízbe, majd a gazdijuk legnagyobb örömére az orruk előtt kell lerázniuk magukról a vizet :P Egy szó, mint száz, jól éreztük magunkat :) Nekünk csak erre volt szükségünk, és ez így tökéletes is volt :)



Sütiadag - a nyuszis linzer, a sport szelet és az almás-vaníliás süti anyum keze munkáját dicséri, én most csak a hátul lévő répatortát készítettem. Ja, és van ott egy nyuszis milka is, mert az azért kell :P



Málnás sör. Én még csak most fedeztem fel magamnak, baromi finom, de azért még mindig az almás, meg a grapefruitos a kedvencem :)



"Elveszem a sminkedet!!!"



Enyhe méretbeli különbségek 
(még mindig nem szeretem a bakancsot, de ha sétálni megyünk ez a legkényelmesebb lábbelim)




Viktor iránti csöpögés következik *.*








Amikor mosolyogni próbál...



... és rájövünk, hogy nem jön össze neki :P







Viktor megint lüke :P





Naplemente


Remélem Nektek is jól telt a húsvét és sokat pihentetek :)

2014. április 19., szombat

Boldog Nyulat Mindenkinek!


Demotiváló kép :P



Egyébként tényleg kívánok mindenkinek kellemes húsvétolást, már aki ünnepli. Mi nem annyira, csak egy családi ebédet tartunk, úgyhogy holnap sütök-főzök, beszélgetünk egy nagyot, meg nevetünk :) Nekünk ez is tökéletesen megfelel, de aki tartja a hagyományokat, azoknak sok locsolót kívánok, meg jó evészetet-ivászatot! :)

Tánc-esélyes





És illik az itteni borús, esőre állós időhöz is.

Noir Emerald

Említettem, hogy megvettem életem első zöldes beütésű lakkját, mégpedig az Avon Noir Emerald nevezetű szépségét. Van benne kékes beütés is, úgyhogy kapásból két olyan szín került a körmeimre, amik eddig soha, és habár még most is szokatlan rajtam ez az árnyalat, határozottan a pozitív oldal felé billen a mérlegem. Ha a körmeimre pillantok még mindig nagyon furcsa ez a zöldes-kékes beütés, de maga a szín csodás és nagyon tetszik, úgyhogy biztos össze fogunk barátkozni.
A tartóssága eddig jónak bizonyul - 3 napja kentem fel a körmeimre, azóta pedig főztem, mosogattam, kádat pucoltam, mindenféle olyasmit csináltam, ami tipikus körömlakkgyilkos, ám ez a kis szépség töretlenül a helyén van mindenféle kopás és lepattogzás nélkül. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul az is, hogy nem önmagában van a körmeimen, használtam alapot, két réteget magából a Noir Emerald-ból és egy gél fedőt. Mégis azt kell mondanom, hogy ha ez a lakk önmagában rossz lenne, akkor kenhetnék én alá-fölé akármilyen csodaszert, akkor is lejönne, de nagyon meg vagyok vele elégedve. Meglehet, hogy a későbbiekben fogok még Avonos lakkot rendelni, mert igaz, hogy a régebbi élményeim nem voltak jók velük kapcsolatban, ez az új lakk viszont eléggé meggyőzött. Talán nem reménytelen az Avon körömlakkok terén :) A képeken egyébként nálam inkább a kékes szín köszön vissza, pedig más fényviszonyokban látszik benne a zöldes irizálás is.


A gyűrűs ujjamnál picit belenyúltam, de már nem volt kedvem lemosni és újra kenni.





2014. április 18., péntek

Léleksimogató shopping

A nem túl fényes kedvem miatt úgy döntöttem, hogy nekem bizony most jár egy rendes, vérbeli vásárolgatás. Zuramtól írásos engedélyt kaptam, hogy nyugodtan nullázzam le a számlámat, megérdemlem, így aztán csütörtökön Eleni társaságában nyakamba vettem a Müllert és megajándékoztam magam néhány aprósággal.



Az első utunk rögtön a finomságokhoz vezetett, had nőjön a fenekem :D Ritkán jutok el a Müllerbe, de ha már ott vagyok, akkor bizony van egy bevált repertoárom, amit be kell szereznem, mivel ezeket csak itt tudom megvenni. Ezúttal is jött velem haza a Katjes joghurtos gumicukor, amiért gyilkolni bírok, illetve 2 zacskó Jelly Belly, vegyes, meg gyümis válogatás. Aztán mivel tudom, hogy Viktor is imádja ezt a Nutellás mártogatós cuccot, abból is vettem kettőt. Egyébként csalóka, mert maga a pálcika benne jó nagy, de Nutellával csak félig van töltve - kérem szépen, ez a vásárlók megtévesztése! Dugig töltött Nutellás mártogatóst szeretnénk!



Szükségem volt egy új Essence gél fedőre, mert a meglévő már nagyon fogyóban van. Talán egy, vagy két lakkozást még kibír, de ha már ott voltam, feltöltöttem a készletemet ezzel is. A másik egy sima, klasszikus fekete repedezős lakk, mivel ilyenem még nincs és gondoltam jól nézne ki, ha a sima lakkozásaimat hébe-hóba feldobnám ezzel, a fekete meg amúgy is megy mindenhez. Volt egyébként régen fekete repedezős lakkom, de az Avonos volt, és egy használat után ment is a kukába. Olyan volt, mint a kátrány :S



Szerettem volna valami barackosabb, erősebb pirosítót, és ennek a tesztere egészen meggyőzött. Ilyen élénk szín ugyan még nem volt az arcomon, de nagyon kíváncsi leszek hogy mutat majd rajtam. Az ujjaimmal már belenyúltam és nagyon meggyőző az eredmény, remélhetőleg hamarosan egy sminkkel meg is tudom nektek mutatni, hogy viselkedik az arcomon. Nekem egyébként nagyon tetszik benne ez az átmenet :)



Volt egy kis Avon rendelésem is. Szükségem volt egy alaplakkra, mivel már ebből is kifogytam, és most erre a gél állagú, körömerősítő hatású alapra esett a választásom. Sokan ajánlották, és amennyire emlékszem régebben használtam az Avon körömerősítőit egész jó eredménnyel, úgyhogy meglátjuk mit kezd majd ez a kis kence a lemezesen hámló körmeimmel. A másik szerzeményem pedig a Noir Emerald lakk, amit kissé félve rendeltem meg, aggódva az Avonos lakkok tartóssága miatt, de több ismerősömön is láttam ezt az árnyalatot egész szépen muzsikálni, úgyhogy jött haza hozzám. Egyébként ez az első zöldes (vagy kékes) beütésű lakkom. Még barátkozunk egymással, mert habár az szín csodaszép, a körmeimen még soha nem volt ilyen árnyalat. Viszont két napja van rajtam ez a lakk és eddig nagyon jól bírja a gyűrődést, úgyhogy Eleni, lehet ez is megéli a 3-4 napot :P



Ez szintén Avonos szerzemény, gondoltam kipróbálom a körömdíszítő ecsetet is. Habár Eleni jócskán lehúzta, én azért megpróbálkozom vele, hátha nekem beválik majd. A pontozó részét Eleni is jónak tartja, úgyhogy remélhetőleg azzal nekem sem lesz problémám, az ecset része meg nem nyerte el az ő tetszését, mondván túl merev. Nos, nem tudom mennyit változhatott a kialakításuk időközben, de az én ecsetem nagyjából a feléig kellemesen puha és hajlékony, úgyhogy remélhetőleg fogok tudni kezdeni vele valamit. 



És íme, életem első OPI lakkja - Black Cherry Chutney. Úgy gondoltam, hogy ez a tökéletes alkalom arra, hogy beruházzak valami szépségre tőlük, és mikor ezt megláttam, rögtön szemet szúrt nekem. Igaz, hogy a borzalmas neon világításnak köszönhetően alig láttam valamit a színéből, de pár lépéssel arrébb már ki tudtam venni ezt a csodálatosan mély, lilás-bordós árnyalatot, ami tele van tömve rezes csillámokkal. Szerintem ez egy nagyon hozzám illő árnyalat, Eleni rögtön meg is győzött, hogy az első benyomásra kell hallgatni, így őt hoztam haza :) Sajnos nem tudom visszaadni nektek a pontos színét és a benne úszó csillámokat, mivel nincs hozzá megfelelő felszerelésem, de még a fényviszonyok sem játszottak a kezemre. Pár képet még mutatok róla "hátha" címszóval, de úgy is lesz vele manikűr, remélem ott jobban lehet majd látni, hogy milyen szépséges :) Ja, és persze a most viselt Avonos lakkot is megmutatom, arról szerencsére sikerült egész jó képeket lőni :)



Itt mintha lehetne látni picit a rezes, meg lilás csillámokból




Hát, ezek lennének a mostani zsákmányok :) Én nagyon örülök mindnek, remélem hamarosan a többi dolgot is ki fogom tudni próbálni.