2014. augusztus 28., csütörtök

Amiktől a falra mászom - A zebra ugyebár dísznek van.

Minap melóból hazafele jövet elugrottam vásárolni. Mennék át a városunk legforgalmasabb zebráján, de legalább két percig szobrozok előtte, mert senki nem akar megállni. Aztán mikor egy nagyobb hézag keletkezik a kocsik sorában megpróbálnék gyorsan átslisszolni, ha már a nekem járó elsőbbséget nem kaptam meg, erre egy, a távolból közeledő autós úgy rágyorsít, hogy kb. fél méterrel előttem húz át a zebrán, én pedig kisebb szívrohamot kapva kótyagosan pislogok, majd elkezdem szedni a lábaimat, mivel a többi gépjármű vezető is elütni szándékozik.
Az első gondolatomat nem tűrné meg a klaviatúrám, úgyhogy megpróbálok finomabban fogalmazni. Hogy a nyomorba nem képesek az emberek, akik elméletileg tanulták a Kreszt megadni a gyalogosnak járó elsőbbséget a zebrán? Már ha csak a közelébe érek meg kéne állniuk, és nem nekem kéne sprintelnem ahhoz, hogy élve megússzam az átkelést. Ha pedig már letettem a lábam a zebrára, akkor pláne nem gyorsítunk fel a messzi távolból, hogy átférjünk a kis résen, hanem mondjuk megvárjuk, amíg az a szerencsétlen gyalogos át akar kelni. A legtöbbünk amúgy is szedi a lábát, mint akinek az élete a tét (és végülis ez igaz), nem kell ennyire türelmetlenkedni. Aztán amikor beszólok a nyanyának, aki átpréselte magát a köztem és a járda közti apró hézagon még neki áll feljebb, hogy én milyen tiszteletlen vagyok. Meglehet, hogy épp nem a spanyol etikett szerinti szóhasználatomat vettem elő, tekintve hogy kis híján agyhugykövet kaptam, de azért álljon már meg a fáklyás menet, ha nekem van igazam! Márpedig nekem volt. Nagyon örülök, hogy Viktor ilyen téren is különb, mint a többi ember, mert ő kivétel nélkül átenged mindenkit, az autósokat is kiengedi, nem türelmetlen, nem bunkó, szóval na, tisztességes. Ide s tova háromszor ütöttek el, és mind a háromszor zebrán történt a baleset. Szerintem ez vérlázító, és komolyan nem értem hogy fajulhatott idáig a dolog, hogy a gyalogos futva közlekedik a zebrán, vagy int az autós felé, hogy volt oly kedves és átengedte őt. Neki kötelessége ezt az elsőbbséget megadni, nem kell hálálkodni érte, ám a mai világban már ennek is örülni kell. Mert akinek kocsi van a segge alatt, az bizony nagy úr. Meg a nagy frászt. Mi is autózunk, de mivel gyalogosan is közlekedünk pontosan tudjuk milyen érzés a másik oldal. Talán pont ezért is vagyunk annyira figyelmesek, vagyis inkább csak Viktor, hiszen ő vezet. Komolyan nem értem, hogy akik ilyen vadulós autós módjára száguldanak, azok gyalog nem szoktak menni sehová? Nem tudják milyen érzés, mikor fordított helyzetbe kerülnek? Mikor visszanyal a fagyi? Én ezen a nőn nagyon kibuktam, mert nem elég, hogy kis híján a negyedik gázolásomat is átéltem neki köszönhetően, de még neki állt velem pampogni, mert merészeltem hangot adni annak, hogy egy büdös, bunkó tirpák, aki nem ismeri a közlekedési szabályokat. Az a három gázolásom is botrányos körülmények között történt. Kétszer a szigetszentmiklósi hév átjárónál, mikor még nem volt ott zebra (persze azóta is rohannia kell az embernek, ha át akar jutni, de így legalább nagyobb esélye van egy darabban eljutni a hévhez), egyszer pedig egy önkéntes munkám során ütöttek el. Egyszer sem álltak meg felsegíteni, vagy megkérdezni, mi van velem, csak ordítozást, üvöltözést, dudálást kaptam, amiért ÉN nem figyeltem, hogy az autós jön. Komolyan mondom, nonszensz. Hogy közlekedjen így gyalogosan az ember? Hogy lehetne biztonságérzetünk, mikor alig van pár autós, aki figyel ránk? Annyira ki tudok ezen akadni, hogy hihetetlen. Engem elkeserít és dühít ez a helyzet, nagyon nem kéne így lennie. Persze az ember lánya sok mindent úgy sem tehet egy jól eső anyázáson kívül, úgyhogy utána mentem dolgomra, de azért meghúztam az újabb rublikámat az autósok kontjára.


16 megjegyzés:

  1. Pontosan így vagyok ezzel én is, mint Te!
    Engem még szerencsére nem ütöttek el (le is kopogom), de az hogy még nekik áll feljebb, az tényleg mindennek a határa. Engem suliba menet majdnem elvitt egy "kedves" sofőr, amikor már ráléptem a zebrára. Láthatta is hogy megyek, ő mégis rágyorsított és tőlem kb. fél méterrel állt meg, jobban mondva nyomott egy satut... az édes anyukáját az ilyennek és most elnézést a kifejezésért, de bennem is felmegy ilyenkor a pumpa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg tudom érteni a kiakadásod, iszonyat halálfélelmem van olyankor nekem is, mikor hasonló helyzetbe keveredek. A legjobban még azt szeretem, mikor a zebránál bőgetik a motort, hogy szaporázzam a lábam - na én csak azért se megyek gyorsabban, nehogy már kocsival a segge alatt még siettessen is!

      Törlés
  2. Én is egy ilyen fél méteres satut kaptam, a torkomban dobogott a szívem...és valami ordenárét üvöltöztem az ijedtségtől. Az a lökött Rivnya meg még mosolygott is... ?! Normális?! Most ordítoznék, nem üvöltöznék! Azt se engedném, hogy szóhoz jusson! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jogos a reakciód, sajnos a félelem belőlem is kiváltott már nem egy cifra káromkodást (pedig nagyon nem szeretek káromkodni).

      Törlés
  3. Egy autós nyilván sokkal erősebb, mint egy szegény gyalogos, innentől fogva teljesen elképzelhetetlen számomra, miért gondolják egyesek, hogy a gyalogosnak kéne mindent megtennie a biztonság érdekében, és nem az autósnak.
    Mondjuk én mindig átmegyek a zebrán, nem érdekel, meg akarnak-e állni. Ha már ott sétálok, kénytelenek lesznek, és nem érdekel. (Amúgy valamilyen furcsa defekt miatt nem igazán szoktam megijedni, így nyilván könnyebb.) A barátaimmal már megbeszéltem sokszor, hogy a sírfeliratom "Úgyse üt el" lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, van abban valami, amit mondasz. Csak azt nem értem, hogy ezek a sarki közértbe is kocsival mennek, hogy nem tudják milyen gyalogosként közlekedni? Mert talán ha néha kiszállnának a kocsijukból és megélnék a másik oldalt, talán nem lenne akkora arcuk. Én már rettegek a zebráktól, bár ez gondolom érthető, úgyhogy nagyon óvatosan közlekedem ott, viszont édesanyám hozzád hasonló, csak megy előre és nem érdekli, hogy jön-e autó, vagy sem. Úgy van vele, hogy úgy is meg fog állni, csak hát nálam már bebizonyosodott, hogy ez nem mindig van így. Azért vigyázz magadra, nehogy bajod essen!

      Törlés
  4. Az a baj, hogy itthon nem büntetik ezt a dolgot. Ha büntetnék, és elég sokat kéne fizetni, hirtelen itt is átengednének mindenkit. Az kéne, hogy rendőr nem látható helyre behúzódik és mindenkit büntet, aki nem adja meg az elsőbbséget.
    Én át szoktam engedni az embereket, de nem egyet sodortam már veszélybe, mert oké, hogy én megálltam és intettem neki hogy menjen, a másik sávban a baromja gyorsított és majdnem elcsapta.
    Borsodban már amúgy ehhez annyira hozzászoktak az emberek, hogy megedződtek és sajnos itt már az is probléma, hogy ha a közelben sincs zebra, olyan nyugalommal sétálnak ki elém az útra, hogy alig bírok megállni.
    Közlekedési kultúrához intelligencia kellene. Az pedig itt (egyelőre) nincs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez sajnos baj. Bezzeg a vizsgákon milyen szigorúan nézik az ilyen eseteket, aztán meg élesben már rohadtul nem foglalkozik vele senki. És igen, tényleg probléma az is, hogy hiába enged át egy valaki gyalogost, hogy a másik sávban nem ilyen gáláns a vezető. Mondjuk azokat a gyalogosokat sem értem, akik mindenhol átrohangásznak, én lehetőségeimhez mérten mindig megkeresem a zebrát, habár ugye ez sem garancia a biztonságos átkelésre.

      Törlés
  5. Velem hál istennek egyszer-kétszer esett meg olyan, hogy súrolta a szoknyám szélét a kocsi, de az is elég ijesztő volt. El nem tudom képzelni milyen lehet ha tényleg el is kaszál. Sok bunkó paraszt van, hál istennek azért én gyakran tapasztalom azt is, hogy megáll és elenged de az is szomorú hogy ez már örvendetes dolog. Elvileg így lenne rendjén. Kicsit én is ezt az "úgyse üt el" filozófiát követem, na meg gyakori mondásom a "van fék rajta meg kormány is" című, de azért próbálok mindig odafigyelni mert egyszer visszanyal a fagyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát fájdalmas élmény. Engem még úgy, durván nem talált telibe egyik kocsi sem, mindhárom alkalommal inkább ledöntöttek a lábamról, de az utolsónál lett egy kis agyrázkódásom is, mert akkorát koppant a fejem a betonon, hogy ihaj. Több napig hányingerem volt utána :S

      Törlés
  6. Az öcsémet az iskolája előtt ütötték el, nagyon durván, a zebrán, mikor neki zöld volt... Nem tudom mi van ez emberekkel, de ez a nemtörődömség/ érdektelenség nagyon fel tud húzni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem az öcséd azóta már jól van. Borzasztó, hogy mennyire nem figyelünk oda egymásra, pedig ezek a balesetek sokszor emberéletekbe kerülhetnek :(

      Törlés
  7. ez borzasztó, hogy már többször is elütöttek, remélem semmi komolyabb bajod nem esett.
    most a "bezzeg, amikor Németországban éltem" kezdetű szövegemmel kell jönnöm - mert bár ott sincs kolbászból a kerítés, közel sem-, a vezetési kultúrájuk sokkal fejlettebb, mint itthon. Volt, hogy ismerőseink rendszeresen megmosolyogtak, hogy miért rohanok át a zebrákon, nem kell sietni.. hát azért, mert itthon megszoktam. :) Ott ez a zebrakérdés teljesen megoldott volt, szinte mindig, minden autós megállt és átengedett. Nem kellett félnem a többsávos úton sem. (Igaz, ott a büntetés és a jogi következmények súlyosabbak)
    Magyarországon viszont az autósok mellett a gyalogosok is elszemtelenedtek - tisztelet a kivételnek-, amikor a négysávos zebra nélküli úton nyugodtan sétálnak át meg szökdécselnek a kocsik között, hát, ott nekem van halálfélelmem. Meg amikor a babakocsit tolva csinálja meg ugyanezt :/
    Nem tudom, mi lenne a jó megoldás, de én mindkét oldalról át tudom érezni a dolgot, és idegesítő, hogy ilyen a helyzet. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát sajnos ilyen lapokat osztott nekem az élet, de ne aggódj, nem szenvedtem maradandó károsodást - pont ugyanolyan lüke vagyok, mint eddig :P
      Németországban nagyon jó lehet a helyzet közlekedés fronton, de hát ehhez vezetési kultúra kell, ami a magyaroknál nincs. Nekem minden nap halálfélelmem van, mikor utazunk, mert a férjem hiába vezet ügyesen, ha a sok idegbeteg marha száguldozik. Persze a szemtelen gyalogosok is megérik a pénzüket, tényleg sokan vannak, akik lazán átsétálnak a legnagyobb forgalom kellős közepén is. Néhány kisebb úton én is átszaladok mondjuk, de olyankor igyekszem körültekintő lenni és megvárom, amíg hézag keletkezik a kocsik között. Sajnos nálunk nem mindenhol van zebra, ahol kéne, így nincs más lehetőségünk, mint néhanapján átszaladni, bár ezt én sem szeretem.

      Törlés
  8. Mikor Görögországban jártam Athénban, ott is nagyon kulturáltak voltak az autósok és a motorosok is, megvárták az utolsó gyalogost is, aki átment a zebrán, még akkor is ha már nekik zöld volt. A máik veszélyesen közlekedő ország, az Olaszoké...imádkozz egyet még azelőtt, hogy a zebrára lépnél...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az olaszok temperamentumával nem is számítottam másra, bár a görögök is elég tűzről pattant népek, örülök, hogy ők azért figyelmes vezetők.

      Törlés