2014. szeptember 30., kedd

Jung féle személyiségteszt

Zsófi oldalán találtam ezt a kis tesztet, ami ugyan már nekem is el volt mentve, de valahogy mindig elfelejtettem kitölteni. Most Zsófi eszembe juttatta és én is kitöltöttem a tesztet, aminek az eredménye döbbenetesen pontos lett. Én INFJ típus vagyok, azaz Idealista, azon belül is Tanácsadó, ami a legritkább embertípus a világon O.o
Itt ti is megtalálhatjátok a kérdőíveket, én a 72 kérdésből állót töltöttem ki, akárcsak Zsófi.



"Kapcsolatokat és értelmet keres a gondolatokban, barátságaiban és a dolgaiban. Jó emberismerő, az foglalkoztatja, hogy mi hajtja embertársait. Értékrendje biztos alapokon nyugszik. Tisztán látja, hogyan tevékenykedhet a leghatékonyabban a közjó érdekében. Szervezetten és határozottan hajtja végre elképzeléseit.
Az INFJ elsődlegesen befelé fókuszálva éli az életét, ahova az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be. Másodlagosan kifelé fordul a külvilág felé, ahol aszerint áll hozzá dolgokhoz, hogy mit érez velük kapcsolatban, vagy hogy hogyan illenek bele a személyes értékrendjébe.
Az INFJ-k gyengéd, törődő, összetett és nagyon intuitív egyének. Művésziek és kreatívak, a rejtett jelentések és lehetőségek világában élnek. A népességnek mindössze 1%-át teszi ki az INFJ személyiség típus, ami azt jelenti, hogy ez a legritkább típus az összes közül.
Az INFJ-k nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az őket körülvevő külvilágban rendezettség és rendszer legyen. Sok energiát fektetnek abba, hogy rájöjjenek, mi a legjobb rendszer a dolgok elvégzésére, és folyamatosan meghatározzák és újraértelmezik a prioritásokat az életükben. Ugyanakkor az INFJ-k egymagukban intuitív alapokon működnek, ami teljesen spontán. Ösztönösen tudnak dolgokat, anélkül, hogy meg tudnák mondani honnan, és úgy, hogy közben nem rendelkeznek részletes tudással a témáról. Általában igazuk van, és ezt tudják is. Következésképpen az INFJ-k elképesztően erős hittel bízzák rá magukat az ösztöneikre és a megérzéseikre. Ez amolyan konfliktust jelent a külvilág és a belső világuk között, és azt eredményezheti, hogy az INFJ nem olyan rendezett, mint amilyen a többi Megítélő (Judging) típus szokott lenni. Vagy megfigyelhetünk rendetlenségre utaló jeleket egy egyébként rendezettségre való hajlamban, mint például egy állandóan rendetlen íróasztal.
Az INFJ-k zavarbaejtően pontos meglátásokkal rendelkeznek embereket és szituációkat illetően. Megérzéseik vannak dolgokról és ösztönösen megértik őket. Szélsőséges példaként, néhány INFJ pszichikus természetű élményekről számol be, mint például erős megérzésük van, hogy egy szerettük bajban van, majd később derül ki számukra, hogy az illetőt autóbaleset érte. Ez az a fajta dolog, amin más típusok gúnyolódni szoktak és kinevetik, és maga az INFJ sem érti igazán a saját intuícióját olyan szinten, hogy el tudja magyarázni másoknak. Következésképpen a legtöbb INFJ féltve őrzi a belső énjét, és csak azt osztja meg, amit meg akar, akkor amikor ő akarja. Mély, összetett egyének, akik elég maguknak valók és jellemzően nehezen kiismerhetőek. Az INFJ-k nem fedik fel magukat teljesen, és olykor titokzatoskodóak.
De az INFJ épp annyira őszintén kedves, mint amilyen összetett. Az INFJ-k különleges helyet foglalnak el azok szívében, akikhez közel állnak, akik képesek meglátni a sajátos képességeiket és mélységes törődésüket. Az INFJ-k tekintettel vannak mások érzéseire, és kedvesek próbálnak lenni nehogy megbántsanak valakit. Nagyon érzékenyek a konfliktusra, és nem is viselik túl jól. Azok a szituációk, melyek konfliktustól terhesek, az általában békés INFJ-ben nyugtalanságot vagy felgyülemlő dühöt kelthetnek. Hajlamosak lehetnek a konfliktusokat fizikailag magukba zárni, internalizálni, ezáltal egészségügyi problémákat tapasztalni, amikor sok stressz éri őket.
Mivel az INFJ-nek ennyire erős az intuíciója, mindennél jobban bízik a megérzéseiben. Ez amolyan INFJ makacsságot eredményezhet, és hajlamot mások véleményének figyelmen kívül hagyására. Hisznek benne, hogy nekik van igazuk. Ugyanakkor az INFJ maximalista, aki kételkedik benne, hogy kihozza magából a maximumot. Az INFJ-k ritkán vannak teljesen kibékülve önmagukkal – mindig akad valami, amit tehetnének, hogy fejlesszék magukat vagy jobbá tegyék a világot maguk körül. Hisznek a folyamatos növekedésben, és ritkán szánnak időt a saját teljesítményeikben való gyönyörködésre. Erős értékrendjük van, és annak megfelelően kell élniük az életüket, hogy mit éreznek jónak, helyesnek. Ami a személyiségük Érző oldalát illeti, az INFJ-k bizonyos értelemben véve gyengédek és könnyedek. Viszont nagyon magasak az elvárásaik önmagukkal és gyakran a családtagjaikkal szemben. Nem hívei a kompromisszumoknak, ha a nézeteikről van szó.
Az INFJ született nevelő; türelmes, odaadó és védelmező. Szerető szülők válnak belőlük, és általában erős kötelék fűzi őket az utódaikhoz. Magas elvárásokat támasztanak a gyermekeikkel szemben, és arra ösztönzik őket, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Ez olykor az INFJ makacsságában és önfejűségében nyilvánul meg. De általánosságban egy INFJ gyermeke odaadó és nyílt szülői gondoskodást kap, mély törődéssel kombinálva.
A munkát illetően az INFJ általában olyan területeken bukkan fel, ahol kreatív és valamelyest független lehet. Van érzékük a művészetekhez, és sokuk jeleskedik a tudományok terén, ahol az intuíciójukat ki tudják használni. Az INFJ-k szolgáltatás orientált munkakörökben is megtalálhatóak. Nem boldogulnak túl jól az apró részletekkel vagy a nagyon részletes feladatokkal. Az INFJ vagy kerüli az ilyesmit, vagy ha nincs választása, akkor átesik a ló túloldalára, és úgy elmerül a részletekben, hogy már nem látja az átfogó képet. Egy INFJ, aki rálépett az aprólékos részletek útjára, igencsak bírálóvá válhat azokkal szemben, akik nem tették ugyanezt.
Az INFJ személynek olyan fajta adottságai vannak, amik más típusoknak nincsenek. Az élet nem feltétlenül könnyű az INFJ számára, de nagyon mély érzésekre és személyes eredmények elérésére képesek.
A csöndes külső mögött az INFJ-nek határozott meggyőződései vannak az élet fontosabb dolgairól. Az aktivisták -- az INFJ-k gyakran  vonzódnak ehhez a szerephez – a célért küzdenek, nem a dicsőségért, vagy a politikai hatalomért..
Az INFJ-k az elnyomottak és az alárendeltek bajnokai. Egy vészhelyzet esetén gyakran észrevehetjük, amint azokat segítik, akik nagy veszélynek vannak kitéve. Sokszor álmodoznak a bosszúról, hogy megbüntethessék azokat, akik a védteleneknek ártanak. A ’költői igazságszolgáltatás’ ötlete nagyon vonzó lehet az INFJ-nek.
„Valami bűzlik Dániában.” Kételkednek mások indítékaiban, ezért az INFJ-ket nem könnyű átverni. Ők azok, akiket aligha lehet rászedni. Igaz, a legtöbb emberrel nyájasak és barátságosak, ennek ellenére az INFJ-k nagyon válogatósak a barátaikat illetően. Ezek a barátságok szoros kapcsolatok, amik túlmutatnak a puszta szavakon.
Az INFJ-k tehetségesek a folyékony nyelvezet és könnyű kommunikáció terén. Emellett, a nonverbális érzékenységük lehetővé teszi, hogy az INFJ-k mélyrehatóan ismerjék a környezetüket és a környezetük is ismerje őket.
Az írás, tanácsadás, közszolgálat, de akár még a politika is olyan terület, ahol az INFJ-k örömöt lelnek."


Hát ez elég döbbenetes volt számomra, ilyen alapos és átfogó személyiségteszttel még nem nagyon találkoztam. Tényleg durva, tökéletesen leír engem, és most már jobban értem saját magamat, a viselkedésemet, a jellememet. Mindenkinek ajánlom, hogy töltse ki, mert nagyon jó szórakozás és nem utolsó sorban remek önismereti lehetőség!
És a végére nem hagyhattam ki egy kis humort sem, mert annyira találó képek vannak fenn az oldalon a típusomról, hogy némelyiknél csak fogtam a fejem :D















Azt hiszem tényleg megtaláltam a hozzám leginkább passzoló stílust XD

Ha gondoljátok töltsétek ki ti is és osszátok meg velem is a végeredményt :)


Goth kihívás 2. rész - 9. kérdés

Hogyan és mikor találkoztál először a goth stílussal? Milyen benyomásaid voltak?



Erről elég nehéz írni bármit is, mert nagyon nem most volt az, mikor én a goth stílussal találkoztam. Nehéz is visszaemlékezni olyan régre, pedig még csak 26 vagyok, de 12 év távlatából tekinteni a régi eseményeket nem egyszerű.
Régen, mikor még nem tudtam kifejezni a saját stílusom, édesanyámék öltöztettek nyilván olyan ruhákba, amiket ők jónak tartottak. Nekem ezzel sosem volt problémám, szerettem a kényelmes cuccokat és sosem panaszkodtam, szerettem a ruháimat (még ha nem is voltak túl divatosak). Aztán a baráti társaságomnak köszönhetően megismertem a rock zenét, ami rögtön megtetszett nekem, aztán sok-sok lépésben eljutottam a goth stílushoz is. Sokat nézelődtem róla a neten, utána olvastam, hogy mi is ez és minél többet tudtam meg róla annál inkább éreztem azt a furcsa, feszítő érzést a mellkasomban, amit akkor érzünk, ha valamitől izgatottak leszünk, vagy valami felemelő dologról hallunk. Pontosan ilyen érzés járt át akkor, mikor rátaláltam a goth stílusra, úgy éreztem, hogy végre megtaláltam önmagam, megtaláltam azt a közeget, ahol jól érezhetem magam és ahol a jellemem, lelkiségem kifejezésre juthat. Nem is annyira a ruhák és a külsőségek fogtak meg annyira, hanem a művészete. Ez a romantikus, kissé szomorkás, melankólikus világ, ami nagyra értékeli a világ azon szépségeit, amit talán senki más nem lát meg. Olyasmikben láthattam meg a szépet, amit mások groteszknek, félelmetesnek találtak volna, de én oda voltam értük. Mindig is művészi beállítottságú gyerek voltam, így érthető módon rögtön a művészi oldal fogott meg leginkább. A csodás versek, a még lenyűgözőbb rajzok és festmények, a különféle novellák, regények, és úgy az egész hangulat. Aztán persze jöttek a külsőségek is, eleinte inkább metalos kinézetem volt, aztán ahogy előtört belőlem is a nőiességre való vágy, úgy lettem én is egyre nőiesebb, elegánsabb. A goth zenék közül ugyan sok nem tetszik nekem, de némelyikért oda meg vissza vagyok. Már az elejétől kezdve rajongtam ezért a stílusért, és habár nem mindegyik részlete és szegmense igaz rám, attól még ezt érzem a magaménak és nagyon boldog vagyok, hogy ezáltal kifejezésre juttathatom a saját, személyes goth énemet.

2014. szeptember 29., hétfő

Goth kihívás 2. - 8. kérdés

Mi az az öt kulcsszó, ami leírja a személyes goth stílusodat?

Hát azt hiszem ez sem lesz egy hosszú bejegyzés :D

- elegáns
- nőies
- darkos
- kifinomult
- titokzatos

Egyébként az ötlet nem rossz, ha gondoljátok ti is leírhatjátok kommentben azt az 5 szót, ami a stílusotokra jellemző :)

2014. szeptember 28., vasárnap

Mai altató





Önbizalom tréning - Tehetséges vagy!




A sorozatom ezen része különösen fontos számomra. Ezúttal nem a külsővel foglalkozunk, hanem a belső értékekkel, sőt, innentől kezdve már inkább lelki témák fognak előjönni, hiszen a külsőségekkel kapcsolatosakat kivégeztük. Tapasztalataim szerint egy nő akkor lesz harmóniában és egyensúlyban önmagával, ha a lelki békéje rendben van, és ez a harmónia kiül a külsejére is. Ez tesz minket sugárzóvá, széppé, ettől érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ha valami odabent nincs rendben, akkor tehetünk akármit a külsőnk ápolása érdekében, nem fogjuk igazán jól érezni magunkat, és ezt a környezetünk is észreveszi rajtunk. Talán kissé meglepődtök majd a mostani témaválasztásomon, de a bejegyzés végére érve mindenki érezni fogja milyen fontos téma is ez.
Tehetség. Van, aki azt mondja magáról, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetsége, de akad olyan is, aki semmiféle kiemelkedő képességet nem vél felfedezni magában. Én úgy gondolom, hogy mindenki valamilyen tehetséggel született a világra. Mindig van valami, amiben kiemelkedőek tudunk lenni, és ez nem feltétlenül a művészi vénára értendő. Rengeteg féle tehetség létezik. Az első és legfontosabb az, hogy megtaláljuk magunkban ezt a rejtett képességet. Rengeteg embertől hallottam már azt, hogy ő egy teljesen átlagos, szürke kisegér, semmiben nem tud kiemelkedőt alkotni, nincs tehetsége semmihez. Biztos ti is találkoztatok már ilyen emberrel. Figyeltétek az arcukat, miközben erről mesélt nektek? Szomorú, fáradt és lemondással terhes a tekintetük, mintha már említésre méltónak se találnák magukat. Engem ez nagyon elkeserít.


Úgy érzem, hogy akik ilyen véleménnyel vannak magukról, megint csak másokhoz mérik magukat. Meglehet, hogy szeretnek otthon, főzőcskézés közben énekelni és ügyesek is benne, de van a baráti körükben egy másik ember, aki szintén szeret énekelni és az önbizalom hiánya miatt saját magát nem tartja elég tehetségesnek, mivel az ismerőséhez méri a saját tudását. Arra is meg van a lehetőség, hogy soha nem mutatja meg mások előtt mire képes, mert teljes mértékig hisz abban, hogy nem szállhat versenybe másokkal. Tudjátok mi a bajom az ilyen felfogással? Az a hülye versenyszellem. Miért kell állandóan versengenünk egymással? Mondok egy durva példát; Miklósa Erika csodálatos operaénekes, nekem példának okáért egyik személyes kedvencem. És vegyük mellé mondjuk Celine Diont. Ő is csodálatos hanggal megáldott, tehetséges énekesnő, de egyáltalán nem említhetőek egy lapon, mert teljesen más stílusban alkotnak. Most akkor emiatt az egyik nem tehetséges? Nem, erről szó nincs. Mindkettő csodálatos muzsikát alkot a maga nemében, és nem kell őket összehasonlítanunk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni a munkásságukat. Bevallom régen én magam is ilyen ember voltam, talán ezért is olyan könnyű erről a témáról írnom, meg úgy az eddigiekről is. Mindig is szerettem alkotni, kreatív lenni, jó érzékem volt a művészetekhez, de olyan környezetben éltem, ahol leginkább mások árnyékában lapítottam, mert nem volt kellő bátorságom lépni. Aztán mikor megtettem, nem csak a környezetem lepődött meg, mire vagyok képes, de én magam is. Ha nem tettem volna, talán sosem állok színpadon estélyi ruhában, csodás musicaleket énekelve, vagy sosem nyerem meg a Gótikus hastáncverseny teljes gótikus kategóriáját. Ha nem teszem, akkor a gondolataim csak egy füzetben kallódnának ahelyett, hogy megosztom veletek és segítek rajtatok, vagy éppenséggel sosem kezdek el komolyabban foglalkozni sminkeléssel és lakkozással, s akkor nem kaptam volna tőletek azokat a megindító, végletekig jóleső kommenteket, amik arra buzdítanak, hogy folytassam tovább. Ha nem lett volna mindezekhez bátorságom, még most is a saját gyávaságomon keseregnék és vágyakoznék olyasmik után, amik csak rajtam múlnak. De megtettem ezeket a lépéseket és azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben.


Egy szó mint száz, én nem hiszek abban, hogy egy embernek ne legyen tehetsége legalább egy dologhoz, mert igenis mindenki jól ért valamihez! Ez lehet akár művészettel kapcsolatos dolog, de lehet olyasmi is, amit talán említésre méltónak sem tart, pedig igenis az, pl. istenien főz, erős szépérzékkel rendelkezik, sziporkázó a humora, remek tanácsadó és lelki támasz, jól ért a házi praktikákhoz, különösen kitartó, stb. Ezek mind-mind olyan képességek, amik igenis elismerésre méltóak. Én példának okáért nagyon béna vagyok a házi prkatikákban, és mindig örömmel veszem, ha mondjuk akár egy blogger, vagy egy ismerős a baráti körömből mond egy jó kis megoldást valami háztájéki problémámra, mert én magamtól nem tudnék kiötölni semmit. Higgyétek el, mindenki tehetséges, csak meg kell találnia azt, hogy miben.
Viszont ami még inkább aggaszt ebben a témában, az a tehetséges emberekhez való hozzáállás. Észrevettétek már, hogy manapság ha az ember őszintén felvállalja azt, hogy valamihez jól ért, akkor rögtön megbélyegzik azzal, hogy micsoda felfuvalkodott, beképzelt kis béka? Szerintem ez vérlázító. Nem mondanám, hogy ez csak a magyarokra jellemző, mert szerintem mindenhol a világban vannak irigy és rosszindulatú emberek, de tény és való, hogy kis hazánkban rengeteg példát hallottam már erre. Hát tényleg ott tartanánk, hogy csak akkor lehetsz szimpatikus valaki számára, ha meghúzod magad a háttérben és nem fejezed ki a tehetségedet csak azért, hogy más ettől jobban érezze magát? Kezdjük ott, hogy aki ilyen szinten visszahúzza az ismerőseit, az egy irigy és utálatos ember. Senki kedvéért nem szabad letagadni a tehetségünket, hiszen mindenkinek jár az elismerés, a dicséret.


Ha pont attól az embertől nem kapod meg, aki rosszmájúan leszólt téged, hát édes istenem, na bumm. Nem megyünk Dunának. És tudátok mit? Az ilyen ember véleményére nem is kell adni, mert akik igazán szeretnek, azok minden körülmények között elismerik, hogy milyen csodálatos és nagyszerű ember vagy, és veled együtt örülnek a sikereidnek is. Nehogy már meghúzódj a háttérben csak azért, mert ő szeretne rivaldafényben úszni! Oké, az ő érdemei is el lesznek ismerve, de ne azáltal polcolja fel magát még magasabbra, hogy másokat lehúz a gödörbe. Igenis te is állj ki magadért, vállald fel mindazt, amiben tehetséges vagy és amiben ügyesnek érzed magad, mert a dicséret neked is jár! És megérdemled! Ettől nem leszel se beképzelt, se gőgös, se pöffeszkedő páva. Tedd félre azokat a tévképzeteket, miszerint az értékeid elismerése beképzelt dolog, mert erről szó nincs. Nem attól leszel te kedves, aranyos csajszi, hogy csöndesen, nyakig húzott vállakkal mosolyogsz, miközben mindenki más learatja körülötted a babérokat.


Ne ezzel akarj imponálni másoknak, mert aki sajnálja tőled az elismerést, az nem is igazi barátod. Akármi is a tehetséged, ne habozz megmutatni magad benne, mikor alkalmad adódik rá. Ha a többiek megtehetik, te miért ne tehetnéd? Féltékenyek lesznek rád? Na és, az már legyen az ő bajuk. Aki irigykedik másokra és fúj rájuk, az nem nevezhető igaz barátnak. Ha mentek karaoke-zni a haverokkal állj ki te is a többiek elé és kápráztasd el őket, had hallják meg, micsoda arany van a torkodban! Vagy mutasd meg a többieknek a rajzaidat, kápráztasd el őket gasztronómiai tudásoddal, esetleg lépj be bátran a beszélgetésbe és ne félj hozni a humoros formádat, mert az őszinte, természetes humort mindenki szereti. De ezer más példát felhozhatnék, a lényege mindnek az lenne, hogy soha, semmilyen körülmények között és senki kedvéért ne leplezd a tehetséged! Csodálatos dolog, ha valamiben kiemelkedően ügyes vagy, ez pedig olyan érték, amit meg kell osztani másokkal. Ha mindenki attól félt volna, hogy mit szólnak hozzá a többiek, rengeteg művészeti alkotással lenne szegényebb a világ. Gondoljatok csak bele, ha Alfons Mucha az önbizalomhiánya miatt nem festett volna, vagy nem mutatta volna meg soha a világnak a műveit, most nem gyönyörködhetnénk bennük. Ne rejtsd el azt, ami kincs benned. Ettől nem vagy rátarti, sem pedig feltűnési viszketegségben szenvedő, hiszen az, amiben jó vagy egy tény. Nyilván nem kell túlzásokba esni és piedesztálra helyezni magunkat, de a gödör mélyére sem.


Azt az adományt, azt az ajándékot, amit kaptál senki nem veheti el tőled, és senki nem fojthatja beléd - csak akkor, ha hagyod. Ne hagyd! Nem kell némának maradnod, nem kell csöndben sóhajtoznod a sarokban, miközben más elismerést kap. Vedd a kezedbe az életed és ne akarj görcsösen megfelelni mindenkinek. Biztosan lesznek olyanok, akik az ilyen kitárulkozásra negatívan reagálnak, de belőlük csak az irigység szól, nem kell foglalkozni velük. Te csak légy bátor, légy büszke és légy hű önmagadhoz! Ne tagadd le mindazt, amiben tehetséges vagy, mert a világnak szüksége van ezekre a különleges képességekre. Szükségünk van rájuk azért, hogy a világot színesebbé, szebbé, jobbá tegyük. Ne foszd meg az embereket attól, ami benned él. Nem kell félned, másnak is nehéz az első lépés. Mindenki aggódik, vajon mit fognak hozzá szólni, még azok is, akik alapjáraton magabiztosak. De végy egy nagy levegőt és mutasd meg mit tudsz! Hidd el, az a néhány acsarkodó, rosszindulatú hang el fog veszni a dicséretek és elismerések kórusában :)

Mint mindig, most is örömmel olvasnám komment formájában mindazt, ami a bejegyzés olvasása során megfogalmazódott bennetek. Írjátok le bátran, hogy miben érzitek magatokat tehetségesnek, miben kaptok elismerést, mi az, amiben valami kiemelkedőt alkottok, vagy amiről ti érzitek úgy, hogy ügyesek vagytok benne. Nem kell szerénykedni, én nagy örömmel olvasnám, ha ezen bejegyzés keretein belül mindenki megnyílna és felvállalná a tehetségét. Ideje kilépni a háttérből :)

Vasárnapi vihogás-adag

Mert szeretem a szépen alliteráló címeket :P



Detto



Valld be, hogy te is megpróbáltad :P



XDDD



Ilyen szemszögből még sosem tekintettem az őszre :D



Ne már...



Mert mi nevettet meg egy férfit? Hát persze, hogy a kaki :D (Viktoron is leteszteltem és jelentem, működik!)



;)



Ez már annyira szar, hogy röhögnöm kell rajta :D



True :P



Jáááááj XDDD



Ez az, Wednesday!!!



Ki az a pihent agyú...



Hát öhm, igen, ismerős... 



Haha, ezt ki kell próbálnom egyszer :D



Pirospont! :P



Éljenek a frappáns, világot megváltó dalszövegek



Hát öhm, néha én is így érzem magam :P



Nem véletlenül vesszük körbe magunkat magasakkal :P



LOL XD


Goth kihívás 2. - 7. kérdés

Miért nem viselsz folyamatosan goth holmikat?


Mint azt már az előző kérdésnél kifejtettem, a saját stílusomhoz illő goth holmikat állandóan viselem. Nem úgy működöm, hogy akkor hétköznap más ruhákban járok, hogy a tömeg könnyebben elfogadjon, aztán otthon meg magamra öltöm a kedvenc cuccaimat. Mivel én inkább amolyan elegáns stílust képviselek, ezért az öltözködésem a dolgos munkanapokon is teljesen elfogadható. Jó, hát látszik rajtam, hogy kicsit kilógok a sorból, mert hétköznapra is sötét sminket viselek és szeretem a feltűnő ékszereket, de még mindig jobb, mintha fűzőben mennék melózni. Egyébként van egy pár fűzőm, de azokat jobb szeretem alkalmakkor hordani, mert annyira különleges viseletek, hogy ha hétköznap hordanám őket, elveszítenék a varázsukat. De egyébként nem is venném fel, mert nem lenne túl kényelmes. Szóval a magam részéről én a saját stílusomat minden nap bátran felvállalom. Persze megkapom néha, hogy gyászolok-e, meg hogy bálba készülök-e, de nem igazán érdekelnek az ilyesfajta kukacoskodások. Én így érzem jól magam, és csak azért, hogy a tömeg jobban elfogadjon, nem viselnék más ruhákat. Szerencsére az életem minden területén el lett fogadva az ízlésem, nincs is belőle problémám.

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Viktória, egy királynő leánykora




Eléggé elfogult vagyok ezzel a filmmel is, ugyanis minden máshoz képest ez él bennem a legélénkebben. Kimondhatatlanul sokszor megnéztem. Ez volt az első, amit Romy Schneidertől láttam, és habár akkor még fogalmam sem volt, hogy ő játszotta Sissit, nekem Viktóriával alapozta meg a szeretetemet iránta. Talán kicsit kevésbé ismert, mint Sissi története, de nem kevésbé kedves, humoros, romantikus és szép, ugyanis mindent magában hordoz, ami egy jó kis kosztümös filmhez kell. Még édesanyám mutatta meg nekem, akinek kifinomult stílusa könnyedén átragadt rám is.


Nézhettem volna meséket a tévében, de én mégis azt kértem tőle, hogy tegye be nekem ezt a kazettát, had nézhessem meg újra és újra, és komolyan nem tudom hányszor néztem meg, de kívülről betéve fújom a szövegét és habár minden mozzanatát ismerem, még így is képes vagyok könnyesre nevetni magam rajta :) Mit is mesélhetnék magáról a történetről? Őszintén, mivel 8 éves korom körül láttam, a történelmi hátteréről akkor nem sokat tudtam, csupán az nyűgözött le, amit akkori csekély értelmemmel fel tudtam fogni - Romy bűbájos vonásai, a tündérmesébe illő ruhák, ékszerek, a humor, ami szerintem minden korosztály számára élvezetes lehet, a csodás környezet, a romantika, ami ízlésesen, finom csipkelődéssel volt bemutatva (és ami valószínűleg pont annyira történelem-hű, mint a Sissi, de őszintén, ki rója fel ezt a készítőknek? :P), és persze a bálok, ó, kislányként mennyit ábrándoztam arról, hogy én keringőzöm Albert herceggel...


Hm, hol is tartottam? :D Ja igen, szóval ez a film egyszerűen bűbájos és hihetetlenül szeretnivaló. Kicsit giccses persze és ferdít itt-ott, de a magam fajta menthetetlen, reménytelenül romantikus lelkeket ez pont nem fogja érdekelni, úgy vélem. Persze jócskán vannak benne komoly történelmi pillanatok, amikből anno sokat nem értettem, de mégis átjött az a gondterhes hangulat, amit azok a jelenetek árasztottak magukból, és ezt kicsiként is tökéletesen érzékeltem.


Úgy gondolom, hogy ez nem is annyira az én "okosságom" érdeme, hanem a filmé, ami tényleg minden korosztály számára átélhetővé tette a történetet. Romy édesanyja természetesen most is szerepel a filmben, ezúttal mint bárónő (vagy társalkodónő, nem tudom már), aki mindig kiáll az ifjú Viktóriáért, és aki persze sokszor felelős a humoros jelenetekért is. Kapunk egy szerethető, bölcs tanácsadót is, Lord Melbourne-t, aki kissé feszengve, de mindig jósággal és bölcs rálátással egyengeti az ifjú királynő útját.


Innentől kezdve már csak az egekig magasztalva tudok erről a filmről beszélni. Aki nem látta és szereti a kosztümös filmeket, az sürgősen pótolja eme hiányosságát, mert úgy gondolom, hogy ez a film alapműnek tekinthető. Ja, és nem mellesleg remek szórakozás is, mert közel nem olyan száraz, mint a modern történelmi ihletésű filmek.


2014. szeptember 27., szombat

Őszies smink

Szerettem volna készíteni egy kicsit kevésbé drámai őszi sminket, ezért most elhagytam a feketét és helyette aranyat, burgundit és barnát használtam, azokból sem a sötétebb fajtát, inkább amolyan hétköznap is hordható árnyalatokat. Először ahogy nézegettem a képeket nem értettem, hogy mi olyan furcsa rajtam, aztán rájöttem, hogy mennyit lágyít a sminkemen és a vonásaimon is az, hogy fekete szemceruza helyett barnát használtam. Kicsit szokatlan is volt, de azóta egészen megkedveltem és reggelente sokszor nyúltam inkább a barna után a fekete helyett. Remélem nektek is tetszik a végeredmény, én igazán jól éreztem magam a viselésekor :)








Az arcomon most csak egy kis púdert láthattok (elvégre ha nincs vele problémám minek fedjem le?) illetve az Avon márványos pirosítóját, ami szerintem tökéletes őszre. A szememen a Sleek Vintage Romance palettájából a Vow in Venice és a Court in Cannes látható, amit még feldobtam a NYC Union Square négyes palettájának legsötétebb barna árnyalatával. Kontúrozáshoz az Essence Hot Chocolate ceruzáját használtam, a pilláimra pedig szokás szerint az Astor Big Boom spirálja került. Az ajkaimon egy ezidáig mellőzött rúzs, az Avon Divine Wine árnyalata látható, ami tökéletes őszi rúzs lett számomra. Sajnos a jelenlegi náthás mivoltomból kifolyólag még kicsit hanyagolnom kell, de utána aztán le sem lehet robbantani rólam :)

Goth kihívás 2. - 6. kérdés

Miért viselsz goth ruhákat?



Hát hogy őszinte legyek annyira nem is öltözködöm tipikusan goth-ként, bár ugye mi számít annak. Én nem érzem magam tökéletes goth példának, mert a saját stílusomat igyekszem megélni, amibe sok minden belefér. Persze a hétköznapok emberének bőven elég annyi, hogy valakit talpig feketében lásson, és akkor az illető már goth (vagy sátánista, emo, freak, ésatöbbi). Na mindegy, igazából azért öltözködöm úgy, ahogy, mert ebben érzem jól magam, nyilván. A fekete szín olyan számomra, mintha a második bőröm lenne, egyszerűen ÉN, és nem azért viselem, mert annyira hűdenagyondarknak akarok tűnni. Egyszerűen ebben érzem jól magam, a feketétől lesz jó a közérzetem, attól leszek boldog. Abból lehet tudni, hogy rossz kedvem van, amikor színesebb ruhákat húzok :P (egy jó Rák mindent fordítva csinál)
A díszes, feltűnő ékszereket is azért hordom, mert tetszenek. Mivel a ruháim zömében eléggé letisztultak, ezért ékszerekkel igyekszem feldobni a megjelenésemet. Szeretem az elegáns, csillogó darabokat, főleg az ezüstöt és a feketét, és amúgy is így érzem magam előnyös megjelenésűnek.
Ruhák tekintetében egyébként mindig is kicsit más voltam, mint a legtöbb hazai goth emberke. Én ugye azt mondom magamra, hogy amolyan sötéten elegáns vagyok, néha meg nagyon laza, de ha sztereotípiák közé kéne szorítanom magam, akkor corporate goth, ami egyfajta modern irányzat. Elegáns, letisztult, egyszerű, elvégre ha abroncsos szoknyában és barokk fűzőben mászkálnék be melózni, az "kicsit" feltűnő volna. Egyébként is mindig egyfajta minimalista stílusom volt, sosem szerettem azokat a képeket, ahol ötezer rétegű szoknyás, fűzős, kesztyűs, agyon sminkelt, ékszerekkel és hajdíszekkel turbózott goth csajok szenvedtek. Jobb szeretem az egyszerű szabású, ám csinos fekete ruhákat, amiket kiegészítőkkel dobhatok fel. Sok olyan dolog pl. meg sem található a ruhatáramban, ami más gothnak alap darabnak számít. Nem hordok pl. már bakancsot sem, mert nem tartom nőiesnek, csak nagyon nagyon ritkán, télen, mikor a jég miatt kénytelen vagyok felvenni. Nincsenek kesztyűim, sem csipkés napernyőm, nincs hajdíszem, meg semmi ilyesmim, ellenben sokkal jobban érzem magam, ha egy sima fekete szettet húzhatok magamra egy szolid emelt sarkú cipővel, egy szimpla fekete táskával, szép ékszerekkel és egy finom, nőies parfümmel.


2014. szeptember 26., péntek

Don't go chasing waterfalls

Még a nyár folyamán készítettem egy manikűrt a két A-England lakkommal, név szerint a Princess Tears-szel és a Lady of the lake-kel. Mivel mindkettő lila szín, ezért gondoltam jól néznének ki együtt, habár a Princess Tears-nél annyira nem jön elő a képeken a lila árnyalat. Ennek ellenére én szerettem hordani ezt a manikűrt, még ha utólag elnézve a két szín kissé el is ütött egymástól. A két A-England lakkot szivacsos technikával próbáltam finoman összesimítani egymással, míg a gyűrűsujjamra waterfall technikával csíkokat húztam különféle lakkokból, melyhez az Oriflame Palladium holo lakkját, a Moyra Vamp lakkját és persze a két A-England lakkomat használtam. Remélem azért tetszeni fog nektek, a végére pedig jöjjön a címadó dal, az örök klasszikus TLC feldolgozása a Stooshe lányok által.











Pretty Plus Size - Melissa Masi

Régóta gyűjtögetem ennek a plus size modell hölgynek a képeit, de csak tegnap sikerült rájönnöm a nevére. Melissa Masi az egyik leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam! Olyan csodaszép vonásai vannak, olyan nőies, csinos, elegáns, mégis lezser, egyszerűen imádom ezt a nőt!
















Nektek mi a véleménytek róla?