2015. január 31., szombat

Chick Movie Night - Bridget Jones naplója




Kicsit ritkulnak a bejegyzések nálam, ennek főleg a totális kimerültség az oka. Még szerencse, hogy kicsit előre dolgoztam és ez a manikűr már ott hevert a postolásra váró manikűrök mappájában.
Bevallom a kihívás indulásáig nem láttam ezt a filmet. Sosem vonzott, nem kapott meg a történet, egyszerűen nem éreztem semmilyen késztetést, hogy megnézzem. Ám mivel ez a kihívás arra is ösztönöz, hogy nézzük meg a számunkra ismeretlen csajos filmeket, múlt héten fogtam magam és meglestem. Hááát, én nem estem tőle hasra. Egyszer nézhetős. Nem tudtam azonosulni Bridget karakterével, mert láncdohányos, üvegszámra vedeli a vörösbort, eléggé szerencsétlen és kínos szituációkba keveri magát. Eleve nem bírom az olyan filmeket, ami tele van ciki jelenetekkel (olyankor befogom a fülem és hangosan énekelve várok, amíg túl leszünk a gáz dolgokon XD), és valahogy ez sem győzött meg túlságosan. Azért voltak benne jó jelenetek, főleg amik kicsit az érzelmekre fektették a hangsúlyt és nem a komikumra. És hát persze Darcy *.* Azért milyen jó már, hogy itt is Mr. Darcy volt, szegény Colin Firth már le nem mossa magáról ezt a karaktert :P
Mivel ez a film nem lett a kedvencem, elég nehéz is volt ihletődni általa. Sok jó lehetőség volt benne, ami alapján készíthettem volna manikűrt, de végül a legkézenfekvőbb megoldást választottam, Bridget nyuszis jelmezét.

Az ihletadó ruha:



A ruha ihlette manikűr:







Alapnak mindegyik körmömre felkentem a Flormar fekete lakkját, majd a mutató, a középső és a gyűrűs ujjamra a nyuszis ruha bizonyos kellékeit pingáltam az ezüst Moyra holo lakkommal. Ez lett a nyuszifüles hajpánt, a csokornyakkendő és az az amorf paca ott a végén egy nyuszipamacs farkinca akar lenni :D Nem bonyolítottam túl, de nekem azért tetszik, főleg hogy elég nehezen ihletődtem meg. 

Remélem tetszik nektek ez a manikűr :)
Kedvelitek a Bridget Jones naplóját? 

2015. január 28., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc sorozat / Tv műsor




Ezúttal is jó kis témát kaptunk a VKP berkein belül, vagyis hát én annak tartom. Kicsit talán hátránnyal indulok másoktól, mert nincs tévénk, nem is vágyok rá, viszont az érdekes sorozatokat azért így is meg tudom nézni. Nem nézek túl sok félét egyébként, de azt a keveset nagyon szeretem.



Dr. Csont

Ezt a sorozatot sokszori unszolás árán voltam csak hajlandó elkezdeni nézni, de azóta nagyon megszerettem. Nem tudom miért ágáltam ellene, pedig tényleg irtó jó, nagyon tetszik a témája és a humora is, a szereplők pedig brilliánsan vannak kidolgozva. Főleg a naturalisztikus ábrázolása az, ami tetszeni szokott, főleg mert mindig vacsi közben nézzük és olyankor igazi étvágycsináló 1-2 hulla boncolását végignézni :D Sajnos a 8. évad elejénél leragadtunk, de remélem folytatjuk majd tovább, mert szeretném tudni mi történik mindennek a végén. Persze elolvashatnám a neten, de az úgy nem buli :P



Star Trek Voyager

Ez a legeslegnagyobb kedvencem még akkor is, ha nyominak tűnök tőle. Tudom, hogy ezek a sci-fi sorozatok eléggé megosztják az embereket, de engem nagyon szórakoztattak, a Voyager különösen. Ez volt az egyetlen hajó a Star Trek univerzumban, aminek női kapitánya volt. Janeway-t példaképemnek tekintettem, imádtam, hogy egy nő vezeti a hajót s ezáltal sokkal több nőies érzelmet vitt a történetbe. És még ha kis gagyi is más sci-fikhez képest, én akkor is szeretem a sokszínűségét, a sok fura lényt, a felfedezéseket, anomáliákat, a szereplőket, mindent :)



Star Trek Deep Space Nine

Ezt a sorozatot jelen pillanatban is gyűrjük, épp az ötödik évadnál tartunk. Ez Viktor nagy kedvence volt és egy kicsit ódzkodtam tőle, de mostanra szintén kedvencemmé nőtte ki magát. Talán a kapitány személye volt az, akivel nem szimpatizáltam, de amióta szakállat növesztett, nincs vele bajom :D (ne kérdezzétek, én sem értem) Szóval most éppen ez a sorozat van porondon és megvallom őszintén, nagyon izgalmas. Persze vannak benne kifejezetten bugyuta részek is, de összességében komoly politikai témákat boncolgat, nagyon érdekes fajok vannak benne, a szereplők karakteresek és különlegesek, szóval minden meg van benne, ami egy jó sorozathoz kell. 



American Horror Story

Már nem is tudom hogyan találtam rá erre a sorozatra, csak azt, hogy pont szilveszter éjszakáján kezdtük el nézni és úgy odaszögezett a képernyő elé, hogy egy éjszaka alatt megnéztük a teljes első évadot. Most már a negyediknél tartunk és eddig mindegyik évadot imádtuk, tényleg fantasztikusak. Imádom benne az állandó szereplőket, a témaköröket, a brutalitást, a nyomasztó légkört, tényleg mindent. most egy kicsit vele is elakadtunk a negyedik évad elején, de hétvégén tervezzük tovább nézni, már ameddig vannak belőle elérhető részek. Addig is muszáj megosztanom veletek néhány kedvenc dalomat a sorozatból, ugyanis fantasztikus zenék születtek hozzá!



Ugye emlékszünk erre az őrjítően irritáló bugyuta dalocskára a második évadból? Engem ki lehetett vele kergetni a fél világból, de azért dúdolgattam ráérős perceimben :P



Másik kedvencem az őrültek háza sorozatból ez a Name Game névre hallgató dalocska, ami annyira groteszk volt a környezetében, hogy csak lestem, mikor felcsendült. Azóta persze ezt is megállás nélkül dúdolom, sőt, ha rossz passzban vagyok ez a nóta mindig felvidít :P



A harmadik évad fülbemászó muzsikája ez, ami remekül illik a boszorkányok ármánykodásához. Nekem egyébként ez volt az egyik kedvenc évadom, mert kellő arányban folyt benne a vér és ugyanennyi lelki terror is volt benne.



És végre elérkeztünk a negyedik évadhoz, ahol kapásból három olyan zene is volt, ami nagyon megtetszett. A sziámi ikerpár által előadott Fiona Apple szám nagyon dögös és nagyon kellemes, szeretem hallgatni.



Mikor meghallottam ezt a számot, nem igazán tudtam mire vélni. Rémcirkuszos környezetben ilyen dalt énekelni, hát, nem is tudom. Aztán ahogy egyre többet hallgattam ez is belemászott a fülembe és nagyon megkedveltem. Azért egyébként nem semmi, amit Jessica Lange művel, mert nem csak jobban énekli a dalt, mint David Bowie (bocs, Jareth, vétkeztem...), de még mű-német akcentussal is adja elő őket! Le a kalappal!



És az abszolút kedvencem ez a Lana del Rey feldolgozás, ami - kissé félve vallom be - szintén jobb, mint az eredeti, legalábbis számomra. Az egész jelenet annyira klippszerű, ahogy megjelenik Edward Mordrake zöld füsttel a háttérben (olyan nehéz a színészre nem Seneca Crane-ként nézni), totál lehengerlő persze, leszámítva a tarkóján lévő másik arcot. És hát a dal, hát attól futkos a borzongás a hátamon, de a legjobb értelemben. Csábító és vagány, merész és misztikus, egyszerűen imádom.


Nevessünk egy kicsit :)




Értékeljük a kreatív megoldásokat :P



Pacsi XDDD



Így már sokkal jobb...



Cseles, nagyon cseles :P



Szegény Viktor ha ezt látná, meggyászolná a pizzát... (imádja ^^)



Khm... hát igen...



Micsoda pihentagyú...



Ez olyan szinten szar, hogy már jó XD



LOL XD



Üzenném néhány fajtársamnak.



Na jól van :D



Nem mindegy :P



Mekkora hülye XDDD



Áhá, szóval így kell valakit móresre tanítani!



Bocsi :P



Mert este 9-kor nem vagyok elég fáradt...



Hm...



Tanulságos párbeszéd :P



Ez a kép több sebből vérzik...



Na így etessen az ember kacsát manapság.



Kinek ismerős? :P



Eltartott egy darabig, mire leesett...



Öhm... :P



Ami azt illeti, rám ez a hétköznap összes napján igaz.



Na erről ennyit :D



Micsoda kegyetlen dolog ilyen választás elé állítani az embert :P


2015. január 27., kedd

Könyvélmény: Jane Austen - Meggyőző Érvek




Hatalmas Jane Austen fan vagyok. Annyira imádom a könyveit, hogy meg sem tudom fogalmazni rendesen. Van valami ódon, romantikus bája és elegáns pimaszsága a történeteinek és a fogalmazásának, ami kultúrolvasmánnyá teszi, de közben határozottan szórakoztató. Eddig amit olvastam tőle, az mind nagyon tetszett, bár határozottan a Büszkeség és Balítélet a kedvencem (erős közelségben az Emmával). Mostani olvasmánya első körben szintén film formájában jött az életembe, amit nagyon szerettem. Habár a történet közel nem olyan vicces és szövevényes, mint az eddigiek, azért még így is nagyon lekötött, mert főleg az emberi jellem kielemzése kapott benne főszerepet, de azt ezúttal tényleg nagyon alaposan végezték.
Anne Elliot karakterével nehezen tudtam azonosulni. Túlságosan engedékeny, befolyásolható, gyenge akaratú nőnek találtam, aki hagyja, hogy sodródjon az árral, hagyja, hogy mások döntsenek az élete fölött, és összességében egy elég akaratgyenge nőnek tartottam. Nem is ő lesz a kedvenc Austen hősnőm. Ugyanakkor kicsit emlékeztetett a régi énemre, amikor a konfliktuskerülés végett sok mindent ráhagytam ismerőseimre, barátaimra. Volt nekem is csöndes, háttérben meghúzódó időszakom, mikor bólogatós kiskutyát játszva éldegéltem, és nem vagyok rá büszke. Talán Anne ezért sem olyan kedves számomra, bár azt nem jelenthetem ki, hogy nem kedveltem. Tényleg bájos, jólelkű és kedves lány, abszolút szerethető, de nekem hiányzott belőle egy kis élet, egy kis határozottság, stílus, karakter. Talán az ő bája pont abban mutatkozott meg, hogy olyan simulékony, de magam részéről jobb szeretem a határozottabb, erősebb női karaktereket. Az elején emiatt nem is haladtam túl jól a könyvvel, de aztán megjelent Wentworth kapitány, aki rendesen felbojgatta Anne életét és végre megtudhattuk, hogy a sztoikus álarc mögött azért elég komoly érzelmek is lapulnak. A történet igen csavarosan jut el a végkifejletig, és miután leküzdöttem ellenérzéseimet Anne Elliottal szemben, kifejezetten szórakoztatónak és olvasmányosnak ítéltem meg a történetet. Ehhez nagyban hozzájárult a sok, érdekes mellékszereplő.


A komikus és pöffeszkedő apa és nővér, a hipochonder húg, a csacska fiatal lányszomszédok és úgy egészében a karaktereket körülvevő helyzetkomikum. Olyan lehetetlen szituációkba keveredtek és olyan hihetetlenül oldották meg őket, hogy néha csak lestem. Bevallom akármennyire is imádom az Austen korabeli Angliát és ezt a hangulatot, életstílust, melyet a könyvei árasztanak, jó pár dolgot furcsállok. Például a társadalmi rangok még egyetlen könyvben sem voltak ilyen élesen kihangsúlyozva, pedig nézzük csak meg a Büszkeség és Balítéletet, ott aztán nagy volt az ellentét Lizzy és Mr. Darcy között. Itt, a Meggyőző érvekben közel sincs ekkora ellentét egyes emberek között, viszont azokat a hajszálnyi különbségeket olyan élesen kiemelik, hogy az már szinte nevetséges. Persze meglehet ez is inkább komikus célt szolgált, de engem azért elborzasztott. Anne apjától kivert a hideg víz, hiszen a baronett címből kifolyólag szinte mindenkit lenézett maga körül, a rangban hozzá közel állókat pedig csak megtűrte. Akik felette álltak, azoknak persze mézesmázasan hízelgett. Austen-nek voltak már taszító karakterei (ld. Mr. Collins, Mr. Elton), de azt hiszem a legérzékenyebben mégis Sir Elliot karaktere érintett, mert a fenhéjázást, pökhendiséget és gőgöt sosem tudtam elviselni. Anne nővére is ugyanez pepitában. Ez, és Anne befolyásolható, engedékeny jelleme eléggé megnehezítette az olvasást, de a többi kellemes karakter megmentette a helyzetet. Wentworth kapitányt például kifejezetten kedveltem, akiben hasonlóságot véltem felfedezni Mr. Darcyval. Persze nem olyan rangos és előkelő, de a modora, személyisége nagyon hasonló, talán csak egy fokkal gyengédebb. Nagyon kedveltem őt.
Összességében annak ellenére, hogy nem nagyon tudtam a főszereplővel azonosulni és voltak benne bosszantó dolgok, ismét egy nagyon olvasmányos, kellemes Austen regényt olvashattam. A Mansfield-i kastély maradt már csak hátra a nagy regényei közül, de valamiért ez vonz a legkevésbé, talán mert a történet nem ragadt eléggé magával. Még gondolkodom, hogy beszerezzem-e, de nektek bátran ajánlom a Meggyőző érveket, mert a fenti apróságokat leszámítva nagyon jó olvasmány, a kezdeti nehézségek után csak úgy faltam a könyvet :)


Viszont van néhány észrevételem. Miközben olvastam a történetet, akaratlanul is összehasonlítottam az akkori viselkedést a mostanival. Hihetetlen mekkora különbségek vannak. Akkoriban az embereknek nem volt más szórakozásuk, csak egymás társasága, így az emberi kapcsolatok sokkal jobban voltak ápolva, mint manapság, ahol minden elgépiesedik. Imádtam olvasni, hogy a szereplők nagy sétákkal ütötték el az idejüket, játszottak, kártyáztak, beszélgettek, estélyeket tartottak, mindezeket azért, hogy élvezhessék egymás társaságát. Azt hiszem ezt érdemes lenne újra feléleszteni, mert egy kellemes séta és egy vidám, baráti vacsoraparti a mai világban kifejezetten jót tud tenni az ember lelkének.
Azt is megfigyeltem, hogy az udvariasság és az ízléses modor mostanra erősen kihaló félben van. Jó, nyilván több száz év van a könyv világa és a mostani között, de akkor is érdekes belegondolni, hogy régen az emberek milyen erkölcsi nézetek szerint éltek és mennyivel másabb volt akkoriban az élet. Engem lenyűgöz, ahogy a férfiak és nők társalognak egymással, milyen finom bókokkal juttatják a másik tudtára vonzalmukat, milyen választékosan fejezik ki gondolataikat. Ez nagyon hiányzik a régi világból. Igaz, kissé merevebb és tradicionálisabb volt, de ezekkel együtt is sokkal kellemesebb, legalábbis számomra. Én mindig is azt éreztem, hogy nem találom a helyem a mai világban, ellenben Jane Austen idejében nagyon szívesen éltem volna. Igaz, nem a heves, forró szenvedély az ismérve ennek a kornak, de az én lelkem nem is effajta romantikára vágyik. Annyira elgondolkodtató volt az a finom elegancia, ami átszőtte ezt a regényt is. Mert maga a stílus az, ami segített a sorok mögé látni. Nem csak egy történetet olvastam, hanem megismertem egy régi életstílust, amit sokkal inkább magaménak érzek, mint a mostanit. Valahogy a felfogásomhoz közelebb áll az Austen korabeli élet. A jelenünk sokszor durva és közönséges, az én lelkem viszont valami finomságra vágyik. Már csak ezért is jó érzés belemélyedni Austen regényeibe, mert arra a pár napra egy kicsit elröpülhetek oda hozzá, talán egy elegáns szalonba, ahol épp teát szolgálnak fel, egy hölgy zongorán játszik, és mindenki kellemesen társalog egymással. Biztos vannak, akiknek ez unalmas lenne, de számomra nem.

Ha szeretnétek ti is megtapasztalni ezt a csodás, nagyvilági érzést, akkor szívből tudom ajánlani nektek a Meggyőző érveket, mert a kor megismertetése mellett egy nagyon kellemes történetet is kapunk :)

2015. január 25., vasárnap

Chick Movie Night - Az ördög Prada-t visel




Kissé megkésve, de én is hozom a csajos filmek kihívásának következő darabját, ahol is az Ördög Prada-t visel című filmből kellett ihletődnünk. Nekem nagy kedvencem ez a mozi, habár sok tekintetben magam sem tudom hogyan álljak a sztorihoz. Egyrészt nagyon tetszik, hogy ilyen mélységekben betekinthettünk a divatvilág lényébe és tetszik ez az elegáns luxus, amit áraszt magából, ugyanakkor eszembe jut az is, hogy én képtelen volnék így ugrálni valakinek a kedvéért, mint Andy Miranda esetében. Plusz, nem is változtatnék a megjelenésemen, de mondjuk én nem is olyan területen tevékenykedem, ahol ez olyan kiemelkedően fontos lenne. Nagyon tetszenek ebben a filmben a ruhák, a cipők, maga a hangulat, egyszóval tényleg jól összerakott történet, bár véleményem szerint kissé el is nagyolt. Jó, nyilván az, hiszen vígjáték :) Ja, amúgy van rajtam kívül még valaki, akit irritált Miranda klasszikus mondata?


Mert én a falra másztam tőle, a magyar szinkron amúgy is sokat dobott rajta :P
Na de nézzük is mit sikerült alkotnom.



Ez a kép adta végül az inspirációt, mert szerintem nagyon jól néz ki ez a szép, közepes tónusú lila felső Miranda ezüstszőke hajával. Ennek hatására az összes körmömet kifestettem az Essence Twilight kollekciós lakkjának True Love árnyalatával, majd amolyan francia manikűr jelleggel vonalat húztam az ezüst Moyra holo lakkommal és még vittem bele egy pici kanyarintást is, ami Miranda belőtt séróját hivatott jelképezni :P Nem tudom miért, de én az egész film alatt a haját bámultam, annyira sikkes ez a megoldás, nekem irtóra tetszik. A gyűrűsujjamon pár vonással többet csináltam. Nem mindegyik körmömmel vagyok elégedett, mivel egyetlen Avonos ecsetem van, amivel nem igazán lehet vékony vonalakat húzni, de azért igyekeztem.


Természetes fényben






Vakuval






A mutató ujjamon eléggé otrombára sikerült a kis kanyar, de már nem volt kedvem javítgatni. Nekem egyébként egészen tetszett maga az összhatás, bár kétség kívül nem ez a legjobb alkotásom, amit kitettem a blogra. Sajnos ez a hétvégém eléggé úszott a tennivalókban, így most nem volt annyi időm manikűrözni, de remélem a későbbiekben jobban tudok majd figyelni erre a kihívásra.

Azért remélem tetszik nektek :)
Ti szeretitek magát a filmet?


2015. január 21., szerda

Inspirációs képválogatás




Elfogadnám :P



Tökéletes lenne egy elegánsabb tribal fusion-höz.



Ide most úgy behuppannék *.*



Uram jóságos... Oreo torta *.*



Csodálatos kombináció



Ez a smink számomra maga a tökély!



Nagyjából öt percig bírnék benne járni, de akkor is megérné :P



Most azonnal végig akarok rajta szaladni!



Ez bizony így igaz ^^



Köszi, drágám :P



Lilaaaa *.*



A legcukibb szempillás kismalac, akit valaha láttam :D Annyira édi ^^



Kalap és csipke - kell ennél több az elegáns megjelenéshez? 



Ramen, a megunhatatlan



Jaj de szépséges *.*



Szokatlan színkombó, de nagyon mutatós



És még egy kis nyalánkság a végére :P