2015. február 28., szombat

Chick Movie Night - Mamma mia, Csajok háborúja




Újabb állomáshoz érkeztünk a csajos filmek kihívásában, melynél most két manikűrt is készítettem. Az eredeti koncepció szerint ma a Mamma mia filmből kellett inspirálódnunk, de Thimmyke ötletén felbuzdulva, aki a fent film helyett a Csajok háborúját választotta, úgy döntöttem ehhez a filmhez is készítek manikűrt. Nekem mindkét mozi nagy kedvencem, bár talán a Csajok háborúját egy fokkal jobban kedvelem. Viszont a Mamma mia-ban nagyon tetszik a görög táj és a zenék persze - meg hát ott van Meryl Streep :P
Első körben nézzük a Mamma mia ihlette manikűrt.

Nekem Amanda Seyfried esküvői ruhája adta az ihletet, szerintem csodaszép volt benne, mint valami görög istennő :)


Alapnak egy Look by Pipa lakkot használtam, mely szép púderrózsaszín (és meglepő gyorsasággal szárad, bár a fedése hagy némi kívánnivalót maga után), majd erre a nagyon gyengén fedő fehér Maybelline Colorama lakkommal húztam ferdén csíkokat, mint ahogy Amanda ruhájánál is látható a fátyolos dekoltázsrész. Az aljára szivaccsal ütögettem egy kis csillámos lakkot a NYC-tól, a gyűrűsujjamra pedig a China Glaze Goldie but Goodie lakkjával megfestettem pár tincset Amanda hajzuhatagából. Néhány pöttynyi ezüst Oriflame lakkot nyomtam még rá, hogy úgy nézzen ki, mintha virágok lennének rajta. 
Ez lett a végeredmény:

Természetes fényben





Vakuval






A másik manikűrhöz nem egy konkrét ruha adott ihletet a Csajok Háborújából, hanem az egyik legkedvesebb jelenetem; mikor Fletcher megkéri Emma kezét. Nagyon tetszett az ötlet, hogy egy szerencsesütibe rejtette a gyűrűt és nem megrendezett, színpadias körülmények között történt az eljegyzés. Éppen ezért ezt a sütis megoldást szerettem volna ábrázolni a körmeimen. Alapnak kifestettem az összes körmömet a Picture Polish Grace-szel, majd a mutató és gyűrűsujjamra félbetört szerencsesütit festettem a CG Goldie but Goodie lakkjával. A középső ujjamra került maga a gyűrű, ehhez szintén a CG-t használtam illetve az Oriflame ezüst lakkját, majd a drágakövet a Flormar Holographic Silver lakkjával festettem fel. A hüvelyk és kisujjamat csak egy kis waterfallal díszítettem ki, hogy ne legyen annyira natúr, ehhez is a már használt CG-t és Oriflame lakkot használtam.

Az ihletadó jelenet:




A manikűr természetes fényben





Vakuval






Hát ezeket sikerült most alkotni :)
Habár ezek a pasztelles színek nem annyira az én világom, mégis megtetszett mindkét manikűr, főleg a második.

Nektek melyik tetszik jobban?
Nézzétek meg a többiek munkáit is! :)


2015. február 27., péntek

Filmélmények ismét

A kényszeredett itthon tartózkodás eredménye az, hogy elég sok filmet meg tudtam nézni a várólistámról, aminek örültem, mert sikerült ismét elég jó mozikat kifognom. Lássuk is a mostani adagot:
(a történet leírások a port.hu oldalról származnak)

Az útvesztő



"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

Nagyon kíváncsi voltam erre a sztorira, mert jó kritikákat olvastam róla és maga az ötlet is tetszett. A könyvet ugyan nem olvastam belőle, de a film határozottan tetszett. Mondanivalóját tekintve hasonló, mint az Éhezők Viadala és a Beavatott, tehát ez a "lázadjunk a rossz rendszer ellen" jellegű téma bontakozik ki benne, viszont szerencsére egyik sztorit sem másolja. Egy teljesen újszerű megközelítést és történetet kapunk, ami nekem nagyon tetszett. Rég láttam már olyan filmet, aminél sokáig értetlenül meredtem a képernyőre, mivel itt lassan és szövevényesen áll össze a kép, de ezt jó pontként értékelem, mivel manapság nehéz új dolgokat mutatni. Persze mikor kiderülnek a miértek és hogyanok akkor rájövünk, hogy azért bizonyos sablonos sémák itt is megvannak, de oda se neki, ez a mozi attól függetlenül is klassz. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti az izgalmas akció és sci-fi keverékét némi posztapokaliptikus felhanggal.

Lucy



"Az író-rendező Luc Besson a mozitörténet legkeményebb, legemlékezetesebb női akcióhőseit teremtette meg, elég csak a Nikitára, a Leon, a profira, vagy Az ötödik elemre gondolnunk. Besson ezúttal Scarlett Johanssont rendezi Lucy szerepében ebben az új akcióthrillerben. Lucy véletlenül egy sötét üzletbe keveredik, de szembeszáll azokkal, akik foglyul ejtették, és könyörtelen harcossá válik, aki meghaladja az emberi logikát."

Ezt a filmet is nagy izgalommal vártam, mivel a téma, amit feldolgoz mindig is nagyon érdekelt. Vajon hány százalékát használjuk ténylegesen az agyunak? És meddig tudjuk feszíteni a határainkat? Ez a film egész érdekes verzióját mutatja a lehetséges megoldásoknak. Viktorral csak úgy tapadtunk a képernyőre, nagyon-nagyon jó mozi, hihetetlenül látványos, de szerencsére mindez nem ment a történet rovására. Nagyon tetszett benne, hogy nem akart túl látványos és misztikus lenni, hihető és emberi környezetbe helyezte a történéseket, ami tényleg elülteti az emberben a bogarat - vajon tényleg ilyenek lennénk agyunk teljes kihasználásával? Egyszóval ez a film nagyon eredeti megközelítést alkalmazott a témához, engem levett a lábamról és biztos, hogy még párszor meg fogom nézni. Ami pedig Scarlett Johansson-t illeti, kellemeset csalódtam benne, bár ezt talán a rendezőnek is köszönhető. Végre nem a dögös, de hűvös nő szerepkörében tetszeleg, nem a domborulatai viszik el a prímet helyette, hanem a színészi alakítása, ami számomra nagyon bejött. Nagyon-nagyon ajánlom megnézésre mindenkinek!

Annabelle



"A Démonok között a tavalyi év egyik legkülönlegesebb és legfélelmetesebb filmje volt, ám az igazságnak csupán egy részét beszélte el. A lényeg kimaradt: ez a film Annabelle eredetéről beszél. A különleges babát nem a filmesek találták ki: jelenleg is vitrinbe zárva látható egy okkult múzeumban: a terembe, ahol kiállították, ritkán mer bárki bemenni, csupán egy lelkész jár be hozzá, hogy havonta kétszer megáldja. 
Az Annabelle azt az esetet beszéli el, amikor a gonosz először elszabadult.
John Form csodálatos ajándékkal lepi meg terhes feleségét, Miát: egy régi babával. De a családi békét hamarosan szörnyű események dúlják fel; egy éjjel a fiatalok házára egy sátánista szekta tagjai törnek rá. És a nyomukban nemcsak vér és fájdalom marad - elszabadítanak a házban valamit, ami sokkal borzasztóbb náluk. Ő Annabelle."


Szintén régóta várt film volt, tűkön ültem, hogy láthassam, ehhez képest amit kaptam egy erős közepes volt. Nem hiszem, hogy valaha is újranézem, mivel nem hagyott bennem mély nyomokat, pedig a Conjuring nagyon tetszett. Igazából az a bajom ezzel a filmmel, hogy pont a címadó baba nem kerül annyiszor előtérbe, mint kellene. Annyit kapunk csak, hogy a képernyő sarkából meredten néz ránk ez a koszos, ronda baba, de semmi egyéb. Valami meghökkentőt, félelmeteset vártam volna tőle, mosolyodjon el, forgassa a szemeit legalább, perdüljön táncra, de a film mindenféle más irányba elment ahelyett, hogy Annabelle-re helyezték volna a hangsúlyt. Így a baba tényleg csak egy üres kellék lett, ami nyomasztó hangulatot árasztott magából, de a néző tudhatta, hogy mikor ő van a színen semmi félelmetesre nem kell számítani. Ellenben a teljesen hétköznapi élethelyzetek pillanatok alatt váltak félelmetessé. Aki látta a Conjuringot tudhatja, hogy milyen lény áll a baba erejének hátterében - na a lény megjelenése viszont nagyon jóra sikerült. Még én is megborzongtam, mikor megjelent, konkrétan a hideg futkosott a hátamon - hatásos és látványos volt, de nem annyira, hogy ne lehessen elhinni. Ez az egy jó pontja a filmnek, minden másban gyenge. Ajánlani nem tudom jó szívvel, mert ennél sokkal izgibb horrort/thrillert is láttam már, de végülis egyszer nézhető.

Éhezők Viadala 3 - A kiválasztott 1. rész



"Miután az összeesküvők a 13-as körzetbe menekítették az ellenállás szimbólumává váló Katnisst, találkozik Coin elnökkel és barátaival. Katniss vonakodva bár, de az ellenállás élére áll, hogy megmentsék Peetát és végleg leszámoljanak az elnyomó Snow elnök rezsimjével."

Miután elolvastam a trilógiát, szinte epedve vártam, hogy megnézhessem a filmet is. Annyira kíváncsi voltam, hogy miként oldják meg a sztorit, hogy mennyi lesz benne az első részben, hogy alig bírtam kivárni. Szerencsére nem kellett csalódnom, ez a film is jóra sikerült, habár érezhetően hiányzott belőle az előző részek lendülete, amit a viadalokkor átélhettünk. Ám én ezt nem róvom fel hibájának, mert ez a rész pontosan azt hivatott bemutatni, hogy micsoda lelki nyomás nehezedik az emberekre, milyen lelki terrorban van részük nap mint nap és milyen nehéz megküzdeni a saját félelmeinkkel, aggodalmainkkal. Ezt zseniálisan bemutatta. Sok kritkában olvastam, hogy voltak, akik kifogásolták Katniss karakterének megváltozását - hol van az erős, konok, az elnők szeme közé köpő vagány csaj, aki lázadást szított a körzetekben? Hát, az a lány valahol a sok megkínzott emlék és szenvedés törmeléke alatt hever. Én nem vártam Katnisstől, hogy továbbra is hozza a sebezhetetlen, erős nő figuráját. Ő is csak ember, ő is megtör egy idő után, hiszen senki nem lehet sebezhetetlen az év 365 napján. Ez a lány egyetlen röpke pillanat alatt veszítette el a bajtársait, a társát, Peetát és a körzetét is - nem vártam tőle, hogy felszárítsa a könnyeit és mindenre elszánt arccal bevesse magát a Kapitólium ellen. Ezekben a történetekben pont az a jó, hogy nincs bennük akció-klisé. Itt, ha az emberrel szörnyű dolgok történnek, akkor az látszik is rajtuk. Katniss nem Rambo, nem tud csak úgy felállni és tovább menni. Meg kell élnie a szenvedést is ahhoz, hogy utána talpra tudjon állni. Annyit tudnék csak apró hibaként felemlegetni, hogy Katniss kissé túl jó formában van ahhoz képest, hogy egész életében éheznie kellett. Félreértés ne essék, nagyon támogatom, ha végre Hollywood-ban van olyan színésznő, aki nem piszakfa, Jennifer Lawrence erre tökéletes példa, de ehhez a szerephez kicsit véznábbnak kellett volna lennie. Nem mondom, hogy le kellett volna fogynia a szerep kedvéért, de ha már Peetát meg tudták digitálisan bütykölni, hogy úgy nézzen ki, mint egy zombi, akkor Katnissnél is lehetett volna ezt alkalmazni. Ezt leszámítva fantasztikusan sikerült ez a történet és remekül bemutatta mindazt, amit a könyv olvasása közben is éreztem. Nagyon várom az utolsó, befejező részt, addig pedig ezt, az első részt mindenkinek nagyon ajánlom.

Feáldozhatók 3



"A Feláldozhatók visszatérnek Barney Ross-szal (Stallone) az élen, hogy eddigi legbrutálisabb ellenségükkel nézzenek szembe. Barney, a profi főnök már megszámlálhatatlan bevetést vezetett, rengeteg szövetségest szerzett, és ellenségei számát is szépen gyarapította. Ám akivel most kell megbirkóznia a veterán zsoldosnak, arra ő sem számított. Váratlanul felbukkan Barney egykori társa, Conrad Stonebanks (Gibson) akivel annak idején együtt alapították meg a verhetetlen Feláldozhatók csapatát. A tömeggyilkossá vált egykori csapattag, a könyörtelen fegyverkereskedő egyszer már megmenekült Barney karmai közül, és most bosszúra éhes: végleg le akar számolni egykori bandájával, célja, hogy kiiktassa a Feláldozhatókat. Ám Barneynak is megvan a maga terve. Fiatal zsoldosokkal frissíti a csapatot, akik gyorsaságukkal, technikai tudásukkal felrázzák a berozsdásodott gépezetet. És megkezdődik az eddigi legszemélyesebb Expendables hadjárat."

Van, aki körberöhögi ezeket a filmeket, mert a régi nagy öregek úgy bohóckodnak bennük, mintha még mindig fiatal akciósztárok lennének. Van, aki ezt nevetségesnek és szánalmasnak tartja. Hát, én nem tartozom közéjük. Kövezzetek meg, de imádtam a régi 80-as, 90-es évek akciófilmjeit, és nagyon jó érzés a Feláldozhatók mozijai közben újra átélni azt a nosztalgikus hangulatot. Igen, a színészek már nem olyan ruganyosak, a hajuk őszül és kicsit be vannak rozsdásodva, de igazság szerint én nem is azt várom tőlük, hogy olyan fittek legyenek, mint régen. Hozzák ki magukból a mostani legjobbat, és én máris jól fogok szórakozni. Emelem kalapom a szereplőgárda előtt, hogy ennyi idő után, ilyen érett korban is képesek ilyen szuper és látványos filmet forgatni! Ja, és külön ki kell emelnem a humorát a filmnek, mert az valami fergeteges! Szeretem, ha egy film és egy színész tud nevetni saját magán - na ebből itt nincs hiány :) Minden szereplőt nagyon kedveltem, habár Wesley Snipes elég fura volt fekete napszemüveg és bajusz nélkül (kicsit nőiesek a vonásai :P), illetve a kick-box-os hölgy Ronda Rousey volt még kicsit kakukktojás, mert látszott rajta, hogy ez az első filmje és még bele kell jönnie a színészkedésbe. Viszont a közelharci jelenetei bámulatosak voltak :) A történet pont olyan, mint amilyennek egy akciófilmben lenni kell, nincs zsákbamacska, tudjuk mire számíthatunk végig, de hát ezeket a filmeket nem is a hatalmas filmes csavarok miatt nézzük. Én nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt.

Csingiling és a Soharém legendája



"A vidám és tehetséges állattündér, Gida szerint könyveket nem szabad a borítójáról megítélni, ahogy állatokat sem az agyaraik mérete alapján - ezért összebarátkozik a hatalmas és titokzatos lénnyel, a Soharémmel. Míg Csing és a többi tündér kissé aggódva nézik Tündérlak új lakóját, az elit felderítő tündérek úgy döntenek, inkább foglyul ejtik a lényt, mielőtt az elpusztítja az otthonukat. Gida azonban a szívére hallgat és kockáztatja a többiek barátságát, amikor arra kéri őket, segítsenek megmenteni a Soharémet."

Szintén régóta várt mese ez számomra, mivel hattttalmas Csingiling fan vagyok :P Az eddigi összes filmet láttam belőle és mindet imádtam, nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit fognak összehozni Disney-ék. Úgy látom most sorra végigmegyünk minden tündérkén és mindegyiknek lesz saját története, mert ezúttal a kis állattündér, Gida életébe pillanthatunk bele. A történetről a fenti kis ízelítő bőven eleget elárul, úgyhogy én inkább más szempontból közelítem meg ezt a mesét. Azt hiszem ez volt az első Csingiling mozi, amin rengeteget sírtam. Gida egy az egyben olyan, mint Hagrid a Harry Potterből - még a legveszélyesebb állatokban is meglátja a szeretnivalót. Aztán persze jönnek a félreértések, a veszekedések, a kirekesztettség, de végül minden jóra fordul, ahogy annak lennie kell. A film utolsó 15 percét alig láttam a könnyeimtől, olyan megható és megindító volt (legalábbis számomra), szóval nálam ez a történet ismét telitalálat lett. Nagyon tetszett a mondanivalója, miszerint ne ítéljünk külső alapján, és az sem árt, ha alaposabban utána járunk a dolgoknak, mert még félreértés lesz belőlük. A hozzám hasonló gyermeklelkű embereknek jó szívvel ajánlom, mert biztos, hogy egy borongós délutánon kellemes szórakozást fog nyújtani ez a mese :)

Szépség és a Szörnyeteg



"Valamikor a XIX. század elején járunk. Egy jómódú tengeri kereskedő vállalkozása hirtelen csődbe jut, így a fényűző palotából kénytelen egy vidéki majorba visszavonulni. A hat gyermekét egyedül nevelő apa mindent megpróbál sorsuk jobbra fordítása érdekében megtenni, de hiába. Egy, a városban tett fárasztó, és sikertelen útja során az erdőben hazafelé menet véletlenül egy rejtélyes kertbe téved, ahol egy szál rózsát tép le legkedvesebb gyermeke, a legkisebb lánya számára. Ártatlannak tűnő cselekedetével azonban magára haragítja a kert, és a hozzá tartozó romos kastély titokzatos urát. A Szörnyeteg a letépett rózsáért cserébe az apa életét követeli. A család legifjabb leánya, önmagát hibáztatva a balszerencséjük miatt, magára vállalja az ítéletet, és otthonról megszökve önként veti magát a Szörnyeteg karjaiba. Csakhogy a kínok és a halál helyett valami egészen más vár rá: minden este csodaszép ruhákban a Szörnyeteg dúsan terített asztalánál vacsorázik a kastélyban. A napok múlásával, ahogy minél jobban megismeri a Szörnyeteget, annál inkább bizalom alakul ki közöttük. A lány álmaiban felsejlenek a Szörnyeteg múltjának darabkái, s lassan összeáll ezekből az egykor jóképü és kedves herceg igaz története. A Szépségre hárul a feladat, hogy bátorságával felülemelkedjen a veszélyen, és kimentse a herceget a gonosz varázslat hatása alól."

Ismét egy film, amit izgatottan vártam, hiszen a Szépség és a Szörnyeteg a legkedvesebb Disney mesém, számomra ez az etalon. Ezúttal a franciák dolgozták fel ezt a történetet, és azt kell mondjam, zseniálisan csinálták! Komolyan fantasztikus feldolgozása lett a történetnek, és itt valóban a Grimm testvérek eredeti meséjére gondolok, ahogy azt a fenti leírásban olvashattátok is. Habár imádom a Disney-féle romantikus változatot is, ez a verzió ha lehetséges még sokkal-sokkal jobban tetszik. Belle szerepében nagyon tetszett Léa Seydoux, mert igazi klasszikus szépség, semmi mesterkéltség nincs benne, egyedül a Szörnyeteg karakterével nem voltam elégedett, de ez személyes ízlés kérdése - biztos van, akinek bejön Vincent Cassel, nekem nem az esetem. Viszont a történet, hát az valami fantasztikus! Nincs benne cukorszirup, sem pedig giccs, szinte már-már fantasy kategóriába is sorolhatnám. A látványvilága lélegzetelállítóan szép, a digitális részek is viszonylag rendben vannak. Belle ruhái álomszépek, csak úgy, mint az egész díszlet, a kastály, a rózsák, minden! Nagyon tetszett, hogy a Szörny történetét Belle álmokon keresztül ismeri meg, és az, amit megtudhatunk róla engem teljesen levett a lábamról. Nem tudom, hogy valóban így írták-e meg anno, de akárhogy is, zseniális háttérsztorit találtak ki a nem túl megnyerő külsejű hercegnek. Azóta legalább 3x újranéztem, nem tudom megunni, úgyhogy mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom megtekintésre, mert nem fogtok benne csalódni! :)

Barbie Szuperhős Hercegnő



"Barbie alakítja Karát, a modern hercegnőt, aki átlagos életet él. Egy nap, miután megcsókolja egy varázslatos pillangó, Kara hamarosan felfedezi, hogy fantasztikus szupererőre tett szert, amely lehetővé teszi, hogy átalakuljon Szuper Szikrává, a titkos, bűnüldöző alteregójává. Ám Kara féltékeny unokatestvére elkapja a pillangót, és átalakul Kara szuperhősének nemezisévé, Sötét Szikrává. Amikor kiderül, hogy ki a birodalom valódi ellensége, vajon félre tudják-e tenni ellentéteiket, és össze tudnak-e állni egy szupercsapattá?"

Igen, kedves olvasók, nem káprázott a szemetek, mikor a címet olvastátok :D Alapjáraton nagyon szeretem a Barbie filmeket, na de ez.... hát ez valami irtó gáz lett :D Eleve a címtől röhögőgörcsöt kaptam - tipikus példája annak, mikor a mesekészítők már nem tudnak több bőrt lehúzni a tündérek, hercegnők és sellők témájáról, és akkor megpróbálkoznak valami újítással. Ez régebben be is jött, hiszen sok klasszikus meseszereplő került más szerepkörbe (lásd divattervező tündérkék, vagy épp szörfös lányból lett sellő), na de ez, hát ez a vicc kategória! :D Értem én, hogy most népszerűek a szuperhősök, na de Barbie, mint hercegnő-szuperhős egyben??? Most nevetek amúgy, de igazából csalódott vagyok, mert tényleg szeretem a Barbie meséket a tömény rózsaszín és cukiság ellenére is, ezzel viszont nagyon mellélőttek. Eleve a grafika már önmagában pocsék. Barbie feje úgy néz ki, mintha most öntötték volna frissen plasztikból, ráadásul fel van fújva, mint egy lufi, a végtagjai meg ehhez képest olyanok, mint a gyufaszál - egyre inkább babaszerűen néz ki a mesékben, aminek nem örülök túlzottan, mert régen viszonylag normális külseje volt. Most bezzeg úgy kezd kinézni, mint egy Bratz baba, aki közeli rokonságban áll néhány anime karakterrel. Higgyétek el, nem túl jó kombó. Na és ez a történet! Barbie-t megpuszilja egy pillangó és attól lesz szuperereje!!! Érzitek az iróniát? :D Egy csókos ajkú, rúzsozott pillangó! Értem én, radioaktív pók nem lehetett, azt a lehetőséget már Pókember ellőtte, na de ez... Persze a 6-7 éves kislányok is full sminkben parádéznak, mert miért ne, és még az állatokból is (!!!!!) szuperhőst csinálnak! Kész, ennyi volt, végem van :D Ezt a mesét csak hardcore Barbie fanatikusoknak javaslom megnézni, de azt is csak azért, hogy ne maradjanak ki egyetlen részből sem, viszont aki teheti, messzire kerülje el ezt a pocsékságot! Bár végülis, ha akartok egy jót röhögni... :P

Láttatok valamit a felsorolt filmek közül?
Nektek hogy tetszettek?

2015. február 25., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Szülinapi kiadás :)




Nagy naphoz érkezett a VKP, ugyanis ma ünnepli egy éves szülinapját ez a kezdeményezés :) Nagyon örülök, hogy csatlakoztam, mert mindig érdekes témákról kell írnunk, ráadásul a listából én is megismerhetem sok más blogger véleményét.
Mivel a mai egy különleges kiadás, ezért Szilvi azzal lepett meg minket, hogy a témakört mindenki szabadon választhatja. Hát ez bizony nagy lehetőségeket rejt magában, mert ahány ember annyi elképzelés, én már alig várom, hogy megnézhessem a többiek milyen témát választottak erre az alkalomra :)
Na és velem mi a helyzet?
Én úgy döntöttem, hogy a számomra fontos emberi tulajdonságokról írok. Úgy hiszem mindenkinek van egy kis képzeletbeli lista a fejében olyan emberi tulajdonságokról, amiket fontosnak tart másokban (és önmagában is persze), ami alapján közelebb enged magához másokat. Persze ahány ember annyi verzió, én most a saját kis listámat szeretném nektek bemutatni.

Számomra fontos emberi tulajdonságok:

1. Őszinteség
Minden körülmények között ezt a tulajdonságot becsülöm a legtöbbre, mert ez az, ami egyre kevesebb emberben található meg, sajnos :( Pedig az őszinteség - véleményem szerint - alapvető pillére kell, hogy legyen az emberi kapcsolatoknak legyen az akár szerelmi, vagy baráti jellegű, de még a családi kapcsolatoknál is nagyon fontos. Ha nincs őszinteség, ha becsapjuk, átvágjuk egymást, akkor hamis életet élünk, hamis képet mutatunk a világnak és előbb-utóbb rosszul fogjuk magunkat érezni a bőrünkben. Én világ életemben egyenes embernek tartottam magam, nem szokásom még azért sem valótlant állítani, hogy azzal megkíméljek valakit az igazságtól. A tálalásra odafigyelek, igyekszem kíméletesen, körültekintően fogalmazni, de hazudni, vagy eltitkolni valaki elől bármit is nem az én műfajom. Természetesen ugyanezt elvárom másoktól is, de ezt a baráti köröm nagyon jól tudja. Én mindenkitől a színtiszta igazságot szeretném hallani, mert azzal haladok előbbre. Elég jó radarom is van arra, ha valaki nem őszinte velem, így nem is érdemes megpróbálkozni nálam a hazudozással, mert rögtön rájövök és akkor aztán végleg leírta magát az illető a szememben.

2. Empátia
Nagyon nagyra tartom azokat az embereket, akik képesek átérezni mások problémáit, bele tudják magukat képzelni bizonyos szituációkba, éppen ezért megértőbbek és elfogadóbbak másokkal szemben. Sokan nem látnak tovább a felszínes külsőségeken és a megjátszott szerepeken, de akiben van egy kis érzés, az rá fog jönni, hogy egy kis együttérzéssel többet érhet el, mint a korholással. Félreértés ne essék, nem vagyok az az "ütyülü-pütyülü" típusú ember, aki a sorozatgyilkost is a keblére öleli, de szeretem úgy megítélni az embereket, ahogy nekem tetszik. Ez nálam azzal jár, hogy az első benyomás után próbálok mélyebbre nézni, beleképzelni magam az illető helyébe és az ott észleltek alapján megismerni valakinek az igazi jellemét. Ezen kívül azt is fontosnak tartom, hogy ha valakinek problémája, fájdalma van, akkor ne szitkozódó szavakat, lesajnálást, vagy mérges kifakadást kapjon, hanem egy kis együttérzést. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a kedves, gyöngéd, együttérző szavak gyakran többet segítenek a legmarconább emberen is, mintha jól lehurrognánk őket.

3. Szilárd erkölcsi felfogás
Ez egy kissé kényesebb téma. Azt hiszem az erkölcs mindenki számára más és más. Én kissé régimódi ember vagyok, így az erkölcsi nézeteim a pár száz évvel ezelőtti normákhoz igazíthatóak leginkább, magyaránt nem tudok azonosulni a mai modern szabados életvitellel. Persze mindenkinek szíve-joga úgy élni az életét, ahogy akarja, de nagyon nagyra értékelem azt, ha valaki hozzám hasonlóan a régebbi erkölcsi értékeket képviseli, vagy ha teljes mértékig kiáll a nézeteiért és hű ahhoz, amiben hisz. Nem is kell annak pont olyannak lennie, mint az én erkölcsi nézetem, mert én már azt is nagyon sokra tartom valakiben, ha sziklaszilárdan kiáll a véleménye mellett bizonyos témákban. Viszont leginkább azokkal az emberekkel tudok azonosulni, akik hozzám hasonlóan "kőkori" erkölcsi felfogással rendelkeznek. Ezzel senkinek nem szeretnék a lelkébe gázolni, tényleg, de manapság elég ritka olyan embert találni, aki bizonyos visszafogottsággal képes intim életet élni. És nem azért, mert önmegtartóztató életmódot szándékozik folytatni, hanem mert ez neki így jó és nem tudna másként élni. Szóval igen, ez eléggé megosztó téma, de én mindig is felvállaltam a nézeteimet, most sem teszek másként.

4. Becsületesség
Szintén olyan dolog, ami sokak szerint veszendőben van az emberi fajból. Mert manapság mit tapasztal az ember? Hogy becsületesen nem juthatsz el sehova. Nem érheted el a vágyaidat, nem élheted úgy az életed, ahogy akarod, éppen ezért dobj sutba mindent, taposs át másokon, és akkor kitárul előtted a világ. Engem nagyon elszomorít, hogy a mai világban tényleg csak kerülő utakkal érheti el az ember azt, ami boldoggá tenné, és ha valaki becsületes életet próbál fojtatni, akkor kinevetik és naivnak bélyegzik. Nos a magam részéről szeretek emelt fővel járni a világban és szeretek bűntudat és megvetés nélkül tükörbe nézni. Mivel nagyon erős igazságérzetem van, nem tudnék nem becsületes lenni. Még a kis apróságokban sem. Nem tudok bliccelni. Nem tudok hazudni azért, hogy nekem jobb legyen. Nem tudok zsebre rakni még 50 forintot sem, mikor az előttem sétáló lány kezéből esett ki az a pénz. Egyszerűen nem megy. Engem édesanyám becsületességre, emberségre tanított, bár tartok tőle az emberség fogalma lassan nem lesz egyenlő a becsületességgel. Én mai napig ezen elvek szerint élek még akkor is, ha bizonyos közegben emiatt kinevetnek. Mondanám, hogy elvárandó lenne ez mindenkitől, de tapasztaljuk, hogy nem az. Egy birtokló, törtető világban a becsület szorul utolsó helyre, ha az ember el akarja érni a célját. Én sem várok már el senkitől semmit, de ha találkozok olyasvalakivel, aki tényleg becsületes, arra nagyon mély, őszinte megbecsüléssel gondolok.

5. Tisztelet
Ez megint összetett téma, mert tiszteletet tanúsítani nem csak egy dolog iránt lehet. Fontosnak tartom, hogy tisztelettel adózzunk a bolygónk, a természet előtt. Meg kell becsülni, hogy ilyen csodálatos helyet kaptunk otthonunknak, ami ellát minket mindennel, amire szükségünk van. Igazán megérdemel a természet annyit, hogy vigyázzunk rá és tiszteljük őt. Én mindig, mikor egy háborítatlan, békés helyen találom magam, elámulok a természet szépségén és erején. Márpedig aminek ilyen nagy ereje és hatalma van, azt igenis tiszteletet érdemel. Nem tudok csak üres tárgyakként, környezetként tekinteni a fákra, az állatokra, a növényekre. Úgy tekintek rájuk, mint az ősi családomra, ahonnan jöttem és ahová mindig is tartozni fogok még akkor is, ha betondzsungelben élek. Mert a szívem visszahúz.
Tisztelettel adózunk egymás iránt is. Ezt nem úgy értem, hogy boldog-boldogtalan előtt hajlongani és pukedlizni kell, hanem úgy, hogy minden embertársunknak kijár egy alap tisztelet, egy alap jómodor és kellemes viselkedés. Példának okáért nem fogom jól oldalba vágni az előttem totyogó idős embert, mert lassan közlekedik és én nem érem el miatta a villamost. Nem fogok mindenkit levegőnek nézve előrefurakodni a sorban. Nem megyek vadbarom módjára neki mindenkinek, aki szembejön velem. Csak hogy néhány példát említsek. Igen, ezek mind az egymás elleni tiszteletlenség példái voltak, bármily hihetetlen is. Szerintem ezekre a hétköznapi tisztelet adásokra sokkal jobban oda kellene figyelnünk.
És persze a legfontosabb minden tisztelet közül a családtagjaink, szüleink tisztelete. Azért említem ezt meg külön, mert eljutott odáig a társadalom, hogy ez nem alap. Mert olyan világot élünk, ahol a gyerek ad tockost a tulajdon anyjának, ha az nem vesz neki édességet, ahol a testvér testvér ellen fordul, ahol a szülők házi cselédnek vannak tartva. Szerintem ez nem normális dolog. Nekem soha, de soha a büdös életemben nem jutott volna eszembe még csak felemelni sem a hangomat édesanyámmal szemben, pedig aztán nem voltam keményen fogva. Világ életemben tiszteltem a szüleimet, különösképpen édesanyámat és mindig felnéztem rá, példaképemnek, tanáromnak, erkölcsi iránymutatómnak tekintettem. Persze gyerekfejjel nehezebb felfogni mindazt a sok dolgot, amit értünk tettek a szülein, most felnőttként szinte döbbenetes számomra ez az áldozathozatal. Viszont már gyerekként is éreztem, hogy édesanyám egy különleges, erős nő, aki a jég hátán is megél és mindent megtesz azért, hogy nekem jó legyen - hát akkor kutya kötelességem őt tisztelni mindezért. Mondjuk ezt nekem sosem kellett tanítani, tudtam magamtól is. Az, hogy a mai világban miért nem természetes mindez, nem tudom. Talán a rossz nevelés, a rossz példák és az időhiány az oka, nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy a tiszteletadás számomra fontos dolog és ha valakiben meg van ez a képesség, akkor azt nagy becsben tartom.


Írhatnék még sok emberi tulajdonságot, amit fontosnak tartok (kedvesség, humor, segítőkészség, stb.), de akkor aztán véget nem érő bejegyzés születne ebből a témából, untatni pedig nem szeretnélek titeket :) Remélem tetszett nektek ez a kis kifejtés és ha van kedvetek hozzászólás formájában osszátok meg ti is velem a számotokra fontos emberi tulajdonságokat :)

MAC - Cyber


Azt hiszem még soha nem teljesítettem ilyen hamar olvasói kéréseket, mint most :P A legutóbbi zsákmányos bejegyzésnél sokatokat érdekelt a MAC Cyber rúzsa, és bevallom én magam is tűkön ültem, hogy végre kipróbálhassam. Még szerencse, hogy a vele készült sminket még jobb állapotomban fotóztam, mert jelenleg az orrom úgy néz ki, mintha smirdlivel fújtam volna ki :D Mondjuk úgy, hogy most nem vagyok a legfotogénebb állapotomban :P


Erről a rúzsról azt érdemes tudni, hogy nagyon becsapós a színe. A tubusban sokan feketének látják, pedig nem az - egy gyönyörű sötét padlizsánlila, pici szürkés mellékszínnel, én legalábbis valami grafitos árnyalatot vélek felfedezni benne. Kétség kívül nem egy hétköznap hordható darab, bár a magam részéről munka kivételével bármikor szívesen viselném :P Nagyon szép gótikus árnyalat, számomra mondhatni alapdarab.


A rúzs külseje a már megszokott töltény alak, én változatlanul nagyon elegánsnak és kifinomultnak tartom. A kupak rendkívül jól záródik, kis kattanással jelzi, ha a helyén van. A rúzs szatén finishű, tehát nem annyira matt, viszont emiatt sokkal krémesebb a felvitelkor, így könnyebb vele dolgozni. Az első rétegnél még nem hozza a tökéletes pigmentáltságot, de ha várunk egy kicsit, míg megszárad, akkor a második réteg felvitelekor már szép, erősen pigmentált ajakszínt és közepesen matt hatást kaphatunk.



Mivel jelenleg nincs ehhez passzoló kontúrom csak önmagában viseltem és azért jó pont, hogy viszonylag szépen fel lehet vinni. A krémesebb állagnak köszönhetően a hibákat is ki lehet rajta javítani, ha száradás előtt észrevesszük. Tartósságát tekintve még nem tudok nyilatkozni, mivel nem volt alkalmam több órán keresztül viselni, viszont ha ez is hasonló, mint a másik szatén finishű rúzsom, a Twig, akkor legalább 4-5 órát kibír ivással-evéssel együtt.


Ezt a színt főleg a bevállalósabbaknak ajánlom, mivel tényleg elég merész darab, talán a legmerészebb az összes MAC rúzs közül. Én a magam részéről imádom, csodálatos árnyalat és nagyon kényelmes viselni is. A MAC üzletekben 5900 Ft-os áron kapható ez a szépség.
És persze nem maradhat le a vele készült smink sem :) Többféle fényviszonyban próbáltam fotózni, hogy reálisabb képet kapjatok erről az árnyalatról.

Vakuval






Természetes fényben














Nektek hogy tetszik ez a szín? 
Én odavagyok érte, szerintem igazán különleges és vagány :)
További szép napot mindenkinek! ^^

2015. február 24., kedd

Kaukázusi kefirgomba - a csodaszer




Kissé rendhagyó bejegyzés megírására szántam rá magam, ugyanis most nem sminkcuccokról, manikűrökről és nem is lelki témákról szeretnék szónokolni. Mai témám főleg az egészséget érinti, ami a mostani influenzás időszakban talán többetek hasznára is válhat.
Mint tudjátok Viktornak van egy állandó betegsége, a pancolitis, ami sokszor megnehezíti az életét. Szed rá gyógyszert és folyamatosan próbálok odafigyelni az étrendjére is, de sajnos fellángolási időszakokban még a gyógyszer sem segített neki. Kollégáimnak sűrűn szoktam mesélni a helyzetünkről, míg egy nap az egyik közvetlen kolléganőm meglepett valamivel. Kivett a hűtőszekrényből egy műanyag flakont, amiben összeállt túródarabkának látszó maszat úszkált. Nem volt túl bizalomgerjesztő látvány, de mikor közölte velem, hogy mi ez rögtön felcsillant a szemem. Ugyanis amit kaptam nem volt más, mint kaukázusi kefirgomba. Nem tudom hányan hallottatok már erről a csodás kis gombáról, én akkor szereztem róla tudomást, soha életemben nem hallottam róla. Kolléganőm elmesélte, hogy ez egy igazi csodaszer, a kaukázusi emberek nagy becsben tartják, ugyanis ez a kis gomba járul hozzá hosszú élettartamukhoz (állítólag az ottani átlag életkor 110 év körül van). A gomba csodája abban rejlik, hogy ha ráöntünk tejet, abból 24 óra leforgása alatt kaukázusi kefirt csinál. Nem olyat, mint a bolti, ami agyon van vegykezelve, hanem igazi kefirt. Azért kaptam, mert nagyon jót tesz az emésztőrendszer gyulladásos panaszai ellen, illetve influenza ellen is nagyon hatásos, de ezeken kívül még számos remek hatása van, melyekről itt olvashatsz.
Az első időszakban csak Viktor fogyasztotta, hiszen az ő betegsége az, amit enyhíteni szerettünk volna a kaukázusi kefirrel. Eleinte csak egy kis bögrényi kefir gyűlt össze, amit esténként megiszogatott, de mostanra már több, mint fél liter kefirt szűrünk le minden nap végén. Olyan gyorsan elszaporodott, hogy most már nekem is van egy külön üvegcsém és pár napja már én is tudom inni a kefirt.
Eleinte fel kellett élednie a gombának, mert kissé híg kefirt kaptunk 24 óra alatt, mostanra viszont olyan jól érzi magát, hogy mire hazaérünk a munkából betonkeménységű, teljesen összeállt kefirt látunk az üvegekben, melyet ivás előtt át kell kavargatnunk, olyan sűrű és krémes. Az íze egyébként mennyei, közel sem olyan savanykás, mint a bolti kefirek, sokkal selymesebb és lágyabb, jobban megőrzi a tej édeskés ízét. Viszont szénsavasabbnak is érezzük, de ez számunkra nem hátrány.
És hogy 3 hét alatt milyen hatással volt Viktorra a kefir? Nos, míg a gyógyszer szedése mellett a panaszai kicsit sem enyhültek, addig az első heti kefirfogyasztás után már sokkal jobban érezte magát, mára pedig már ott tart, hogy egyáltalán nincs semmilyen emésztési panasza. A pancolitise pihenő időre tért, hála a kefirgombának. A saját tapasztalataimról még nem tudok érdemlegesen beszámolni, hiszen én mindössze 3 napja fogyasztom a kefirt, de annyit elárulhatok, hogy már csak az egészséges életmódomhoz is remekül passzol, ugyanis mire megiszom a fél liter sűrű kefiremet, szinte semmi más nem fér belém, úgy ellaktat. Nagyon bízom benne, hogy az allergiám kezelésében is segíteni fog, illetve ki tud majd rángatni ebből a hülye influenzából. Addig is bőszen iszogatjuk mind a ketten, szabályos kis esti programmá nőtte ki magát a kefirezés nálunk :)
Természetesen a kefir nem minősül gyógyszernek, rendes táplálék és nem összekeverendő az orvosságokkal, de mi úgy tapasztaltuk, hogy nagy segítségére van Viktornak, éppen ezért a gyógyszer mellett, kiegészítőleg folyamatosan fogyasztja. Én a későbbiekben tervezem beleépíteni a hétköznapi táplálkozásomba is, mivel sok helyen olvastam, hogy salátaöntetnek is kiváló, sőt, mindent lehet vele helyettesíteni, ami tejföl, joghurt, vagy kefir alapú.
Én ugyan a kolléganőmtől kaptam, de interneten is be lehet szerezni a kefirgombát, ha érdekel titeket. Én csak ajánlani tudom, mert amit megtapasztaltunk az nagyon meggyőző volt mind egészségi, mind étkezési szempontból.
Hoztam nektek néhány képet is, hogy jobban szemléltetni tudjam a gomba működését. Sajnos a fotók nem a legjobbak, mivel este kellett fényképeznem.


Így néz ki a kefirgomba, miután leszűrtük róla a kefirt és alaposan átmostuk. Azért óvatosan kell vele bánni, mert az újonnan termelődő apró gombák könnyen ki tudnak lögybölődni a szitából. Mi minden mikroszkópikus méretű darabkát megmentünk.



A kész kefir - látni lehet, hogy milyen habos az állaga, hihetetlenül sűrű, szinte mint valami szósz. Lassan ott tartunk, hogy nem inni fogjuk, hanem kanalazni :)



És az új adag felöntve tejjel. Az enyém a bal oldali, abba még kicsivel kevesebb tej került, mert még nincs annyi gomba, hogy teli öntsük. 

Nagyon fontos, hogy a gombákat üveg, vagy műanyag tárolóban tartsuk, a fémet el kell kerülni, mert tönkreteszi a gombát. Szűréskor alaposan le kell öblíteni a gombáról a rátapadt kefirt, mert ha nem így teszünk bebarnulhat és elpusztul. Kicsit óvatosan kell vele bánni, kényes jószág, de meghálálja a gondoskodást sok-sok finom és egészséges kefirrel :)

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés és akad majd olyan, aki hasznosnak találja.

2015. február 23., hétfő

Egy kisebb szerzemény

Az utóbbi időben igyekeztem visszafogni magam vásárlás terén, mert előzőleg eléggé elszaladt velem a ló. Most csak olyasmikre költöttem, amikre szükségem volt, illetve egyetlen olyan dologra, amire irtózatos módon vágytam, és emiatt a hónapban már semmit sem engedtem meg magamnak, de nem bánom, megérte.



Volt egy Avon rendelésem, mivel vészesen fogy a narancsbőr elleni krémem, ezt szerettem volna pótolni. A fehér teás arctisztító nem volt betervezve, de annyirahihetetlenülelírhatatlanulfantasztikusanfinom illata van, hogy muszáj volt. Meg aztán arctisztító mindig jó, ha van és mindig el is fogy. 
A három ajakkontúr ceruza még az előző havi rendelésemmel jött, egy halványrózsaszín, egy nude és egy középrózsaszín árnyalatban. Önmagukban is szeretem őket használni, mert egész nap rajtam maradnak és szép, intenzív színük van. Persze szárítanak, de ez engem nem zavar, pici ajakápolót dobok alájuk és máris mehet a menet.


Alulról felfelé:
Pink Cashmere
Nude
Pink Bouquet

A fekete szemcerkát csak úgy kaptam ajándékba a rendelésem mellé, márpedig nálam egy plusz fekete szemceruza mindig jól jön :)
És persze a lényeg, ami miatt már ebben a hónapban semmit nem engedhettem meg magamnak nem más, mint egy újabb MAC rúzs (tartok tőle, hogy nálam ez komoly függőséggé fogja kinőni magát), mégpedig a Cyber.


Érdekes viszonyom van ezzel a rúzzsal. Még anno Aminál láttam meg ezt a kis aranyost, és habár a színe nagyon tetszett, a pigmentáltsága hagyott némi kívánnivalót maga után. Aztán ahogy egyre jobban belemélyedtem a MAC rúzsos youtube videókba (szabadidőmben ezeket bújom szorgalmasan, kicsit kaptam csak rá a témára :D) sokaknál láttam ezt a színt és a legtöbb helyen semmi gondot nem láttam a szín erősségével. Közben be-betéregettem az Allee-ban található MAC üzletbe, nézelődtem, próbálgattam a színeket és végül menthetetlenül belezúgtam ebbe a feketébe hajló mélylilába. Már készítettem vele sminket, amit hamarosan mutatok is a blogon, de elöljáróban annyit, hogy nálam semmi gond nincs a szín pigmentáltságával, maga a csoda :) Mivel szatén finish-e van, ezért talán nem olyan erőteljes, mint egy matt rúzs, viszont miután megszárad az első réteg, szépen építhető és elérhető vele az álomlila szín. Na de mostantól rámegyek egy kicsit a hétköznap is hordhatóbb árnyalatokra, így a kívánságlistám sok rózsaszínes, illetve sötétebb nude árnyalattal bővült. Munkába nyilván nem fogom viselni a Cybert, de minden más esetben biztos, hogy fel fogom kenni :P

Ja, és a lényeg!!!



Ezek, kérem szépen tea áztatók! Hát láttatok már ezeknél cukibb dolgot a világon??? :D Viktor kollégája rendelte Kínából, először magának akart, aztán Viktor megkérte, hogy rendeljen nekünk is, úgyhogy most már ezzel az irtó aranyos, eper alakú áztatóval készülnek a teáink ^^ Anyagát tekintve szilikon, így a gyógynövények hatóanyagai sem sérülnek (nem úgy, mint a fém áztatóban), és mivel rugalmas, a szárát rá lehet tekerni a bögrék fülére :) Mikor megláttam őket percekig koloratúr szopránban visongtam és áradoztam :D Nagyon tetszenek :)

Ti miket zsákmányoltatok az utóbbi időben?
Hogy álltok a merészebb árnyalatú rúzsokkal? :P

2015. február 22., vasárnap

Az őrültek esete a Farsangi Haflával

Február 8-án volt egy fergeteges fellépésünk, melyről még nem készült beszámoló. Ennek szimplán az az oka, hogy megbetegedtem és kicsit lassabban haladok a bejegyzések írásával, de azért igyekszem összekapni magam.
Szóval ennek a haflának a koncepciója a farsangi bolondozás volt. Nem kellett szigorú szabályokhoz kötni magunkat, lehettünk vidámak, bohémok, poénosak vagy épp színházian drámaiak, minden belefért. A tanárnőnk első körben a Szellemes duónkat javasolta, mert ahhoz van rendes beöltözős kosztümünk, ami nem szimpla hastánc ruci, de a partneremmel, Rékával gyorsan elvetettük az ötletet, hiszen az az első bemutatkozó koreónk volt és azóta elég sokat fejlődtünk mind technikában, mind előadásban. Ellenben volt nekünk egy talonba tett duó ötletünk, amit az idei versenyre tervezünk is vinni. Régebben írtam is róla, miszerint a Mindless Self Indulgence Shut me up című száma nagyon megihletett mindkettőnket, ehhez a fura zenéhez pedig valami őrültes koreót képzeltünk el. Nos, a farsangi hafla jóvoltából ez a koreó meg is valósult :) Azt hiszem eddig táncos pályafutásunk alatt még soha nem csináltunk ennyire formabontó koreográfiát. Kényszerzubbonyban, megtépázott fejjel robbantottuk le a közönség arcát, miközben a hastáncmozdulatokat megtarkítottuk némi színészkedéssel és nem kevés humorral is :D Azt kell mondjam, fergetegesre sikerült az előadásunk, a közönség hatalmasakat nevetett rajtunk, meg persze a táncos kollégák is :P Érdekes, mert a legtöbb hastáncos éterien szép és nőies akar lenni a fellépései alkalmával, de Réka meg én vagyunk annyira elmeháborodottak, hogy inkább rondák és szokatlanok szeretnénk lenni :P Nagyjából két hét intenzív próbasorozat és ötletelés alatt megszületett a koreó, kigyakoroltuk, aztán már azon kaptuk magunkat, hogy úristen, fellépés! Szerencsére sikerünk volt, pedig izgultunk rendesen, hogy vajon a farsangi bolondozást csak mi vesszük ennyire lazán, vagy mások is lejjebb vettek a megszokott szépségükből - hát nem kellett félnünk, hogy kilógunk a sorból, mert többen is készültek vicces produkcióval. Nagyon jó előadásokat láthattunk ütős zenékkel, sokat nevettünk is mások ötletes előadásaink, úgyhogy ezt az estét abszolút pozitívumként éltem meg és nagyon jól éreztem magam :) A dolgok pikantériáját az adja, hogy Rékával beszerveztük a mi drága férfijainkat is az előadásba :P Voltam olyan betoji, hogy ezzel az utolsó pillanatig vártam, így belekényszerítve szegény Viktort az elkerülhetetlenbe ("Jaj, szívem, hát ugye nem hagysz cserben minket, számítunk rád!" XDDD), de mentségemre legyen mondva tényleg nem kicseszni akartam vele, csak nem tudtam hogyan tálaljam neki az elképzelésemet :P Viktor ugyanis utál szerepelni. Ennek ellenére elvállalta a gondozóm szerepét. Csak hogy értsétek miről van szó: a koncepciónk az volt, hogy Réka meg én meg akartunk szökni az őrültek házából. Drága férfiaink voltak az őrök, akik vigyáztak ránk, de egy cigiszünet miatt magunkra maradunk és megpróbálunk megszökni, de közben néha leverjük egymás fejét is, mert ugye őrültek vagyunk :P Aztán az ápolók visszajönnek, sarokba szorítanak, mi pedig végül beletörődünk abba, hogy maradunk, ahol vagyunk. A fiúk szemszögéből mindez nem járt sok szerepléssel, mert csak az elején kellett bent lenniük, mögöttünk álltak nagyon marconán, aztán át is adták nekünk a terepet. Később akkor tértek vissza, mikor meg kellett minket fogni, majd letaszigáltak minket a színpadról. Viktor eléggé félt a szerepléstől, de végülis olyan profin sikerült az előadásunk, hogy utólag visszanézve is sírva röhögök magunkon XD Nyilvános felvétel egyelőre még nincs, de amint lesz nektek is megmutatom :) Ja, és még valami - a sikeres előadásunkért nyertünk egy két alkalmas ATS alapok oktatást ^^ Holtversenyben lettünk elsők a Tribalance Fusion-ös lányokkal, de hogy ne az első helyet osszák meg, ezért mindkét csapat megosztott második helyezést kapott. Mi nagyon örültünk neki, nem is gondoltuk volna, hogy a sufnituningos ruhánkat és a bizarr előadásunkat díjazni fogják :D
Végezetül pedig jöttem nektek néhány képpel. Készüljetek fel, mert olyan szinten leszek dekoratív, hogy az valami csuda :P



További jó minőségű fotó megtekinthető Érczi László oldalán.



Mert mi úúúgy szeretjük egymást :P



A kis csapat - a dögös fekete rucis társaság Macskanő ihlette táncot adott elő :)



Nem kell félni, az ápolók vigyáznak ránk :)



Egészen addig, míg el nem fordulnak és nekik nem rontunk :P



A hafla fellépőgárdája :)



Mi tudjuk, hogy szépek vagyunk XD



Jobb oldalt elegyedik bennem a Tizenhárom kísértet Sakálja és az Ördögűző démoni kislánya XD



Ennek az ábrázatnak a hivatalos neve "Kecske fej" - minden jog fenntartva általam :P



Meneküljüüünk!!!!



Szokatlan övdíszítő elem, de nekem erőt adott :P


Innentől kezdve pedig már az áprilisi versenyre készülünk gőzerővel, ahol megpróbálkozok két szólót, egy duót és egy csoportost összehozni. Bátor vagyok :D