2015. április 29., szerda

BeYu rúzsceruza teszt

Nem igazán szoktam teszteket csinálni a blogon, mivel úgy érzem, hogy nem vagyok túl jó benne, de erről a rúzsceruzáról mindenképp szeretnék említést tenni. Nem mostani vásárlás eredménye ez a sminktermék, még tél tájékán leptem meg magam vele, ugyanis nagyon vágytam egy természetes színű rúzsra. Azóta persze több ilyen ajakra való is hazajött velem, de ez a termék még mindig kiemelkedik közülük.
Bevallom őszintén, nem nagyon ismerem a BeYu termékeket. Nem sűrűn vásárolok Douglas-ben, mert mind helyileg, mind pénztárca ügyileg kiesik az életemből, de akkor és ott ez a márka ragadta meg a figyelmemet. Az összes többi állványon nem találtam egyetlen épkézláb mályvás tónusú rúzst sem, míg végül megpillantottam ezt:



Nagyon megtetszett az árnyalat, tipikus hétköznapra való hússzín. Mikor kipróbáltam a tesztert rögtön éreztem, hogy ez az árnyalat nekem való, viszont észrevettem benne némi aranyló csillámlást.



Tudni kell rólam, hogy alapjáraton semmi bajom a csillámos termékekkel, igazi szarka vagyok, de az utóbbi időben egyre jobban rákaptam a csillámmentes sminkekre. Emiatt kicsit vaciláltam, hogy megvegyem-e, de Viktor bíztatására végül hazajött velem ez a kis szépség.

Az állaga kifejezetten krémes, már-már vajszerű, szóval több órás tartósságot nem is reméltem tőle, viszont szép egyenletesen kopik, ráadásul a natúr színének köszönhetően egyáltalán nem feltűnően. A termék alján látható ezüst résszel lehet kitekerni a rúzst, ez nálam praktikusság szempontjából jó pont volt. Nem kedvelem azokat a rúzsceruzákat, amiket hegyezni kell, ezt csak kitekerem, használom, majd visszacsavarom és kész. A kupakja jól záródik, nincs vele probléma. Az illata kellemes vaníliás, de nagyon enyhe és a felvitel után hamar el is illan.
Összeségében jó vételnek tartom ezt a rúzscerkát, mert habár nem egy extra tartós darab, mégis nagyon kellemes és kényelmes viselet, a dolgos hétköznapokon gyakran választom a mindennapi sminkem mellé. Gondoltam megmutatom élesben is a rúzst, ezért készítettem pár sminkes képet is, ahol ezt a terméket viselem.

Természetes fényben







Vakuval





Nektek hogy tetszik?
Szeretitek a rúzsceruzákat?

2015. április 27., hétfő

Seven Deadly Sins kihívás - Wrath/Harag




Ismét újabb állomáshoz érkeztünk a Hét fő bűn kihívás keretein belül, ahol most a dühöt, haragot kellett megjelenítenünk manikűrben és/vagy sminkben. Én természetesen mindkettőhöz készültem egy-egy alkotással. Most sem nagyon volt koncepcióm, inkább a színvilág volt az, amit biztosra tudtam, ez pedig a klasszikusan hozzárendelhető fekete és piros színek kombója. Ezen kívül semmiféle formavilág nem alakult ki bennem, így mind a manikűr, mind a smink egy spontán kreatív folyamat végeredménye.
Lássuk először a manikűrt:





Nem bonyolítottam túl a dolgot: egy piros csillámos Lovely lakkot választottam alapul, majd arra bordó (China Glaze Velvet Bow) és fekete (Flormar) vonalakat húzkodtam a körmöm közepe felé. Az üres középső teret egy kis fekete pöttyel díszítettem. Az ötlet maga tetszik és szeretném majd később újraalkotni, de a rossz ecset még mindig megakadályoz abban, hogy szép és minőségi vonalakat tudjak húzni. Azért nem lett ez olyan borzasztó szerintem, de lehetne jobb is :)

És akkor a smink:










Bevallom, ilyen fekete nyakas sminket nagyon régóta szerettem volna csinálni és most végre itt volt a lehetőség, hogy kipróbáljam. A Maybelline Color Tattoo Timeless Black árnyalatú krémes szemfestékemet használtam hozzá és emiatt elég erősen meg is csappant, de nem bánom, mert nagyon tetszett a végeredmény - élőben persze minden sokkal intenzívebb volt :) Kicsit démonos hatású sminket képzeltem el a Haraghoz, ezért jöttek az indaszerű csíkok is, illetve a szemem alatt hajszálereket próbáltam meg visszaadni. Ha pedig már benne voltam a vonalkázásban, az ajkaimat is hasonló módon festettem ki. 

Remélem a kettő közül valamelyik elnyeri a tetszéseteket :)

2015. április 26., vasárnap

Életmód Project - Hetedik hét

Ha vasárnap, akkor életmód project. Jelentem visszarázódtam az egészséges életmódom megszokott kerékvágásába, ugyanis az elmúlt héten a kajákra is nagyon odafigyeltem és sikerült a heti háromszori mozgást is beiktatnom ^^ Nyáron tervezem majd, hogy minden nap fél órát tornázzak, de mivel év vége van tanítás szempontjából és a gyerekek az energiám utolsó tartalékait is elszívják, nem most fogok nekiállni a mindennapos mozgásnak. Nyáron bőven lesz időm hozzászokni, addig pedig próbálom tartani a heti hármat.
Ételek terén egész színes skálát sikerült most felvonultatnom, aminek nagyon örülök. Érdekes egyébként, mert ahogy elkezdtem színesebben, változatosabban étkezni jobb lett a közérzetem is. Most igyekeztem minden nap valami mást készíteni magamnak és ez többé-kevésbé sikerült is.



Egy kis tonhalkrém magvas tönkölykenyérrel. Én személy szerint imádom a tonhalkrémet, ráadásul pikk-pakk össze lehet állítani. Isteni, pikáns ízű szendvicskrém, és mivel már nagyon rég ettem halat, különösen jól esett.



Nagyon szeretek tojást készíteni magamnak vacsorára, de már meglehetősen unom, hogy csak tükörtojás, rántotta, meg főtt tojás jöhet szóba. Így mikor rántottához készültem hirtelen ötlettől vezérelve inkább lepénynek sütöttem meg, majd kiborítottam a tányérra, feltekertem és felvágtam cikkelyekre. Mikor ez készült még volt otthon egy kis húsvéti sonka-maradék, meg némi újhagyma, így ezekkel dobtam fel a tojást. Hihetetlenül laktató, az utolsó két tekercset Viktor fogyasztotta el, mert én már nem bírtam.



Ismét egy tojásos finomság - ezt ebédre ettük, a rántotta agyonturbózott verziója. Ezt a receptet még apósomtól lestem el, aki krumplit, paprikát és paradicsomot is szokott tenni a rántottájába. Számomra ez újdonság volt, sosem ettem krumplival a rántottát, de nagyon finom és hihetetlenül laktató :O Ebben egyébként póréhagyma is volt még, ha már itt a tavasz és csodaszép zöldségeket lehet kapni :)



Natúr joghurt müzlivel (Alnatura erdei gyümölcsös cukrozatlan és szintén Alnatura Dinkel Hafer Crunchy) és egy kis banánnal.



Ez volt az egyik kedvenc vacsorám - mangó és eper saláta, meg egy epres-banános smoothie ^^



Nem maradhatott el a körözött sem :)



Másik kedvenc ételem ez a roston sült csirkemell pikáns fűszerezéssel és hozzá mediterrán zöldségmix. Utóbbit az Aldiban vettem gyorsfagyasztott verzióban és mindenkinek nagyon tudom ajánlani, mert valami fenséges! Előre meg van fűszerezve, csak be kell dobni a serpenyőbe és megpárolni. Persze most, hogy friss tavaszi zöldségeket is lehet már kapni kissé háttérbe fog szorulni ez a zöldségkeverék, de alternatív vészmegoldásnak tökéletes.



Pho megspékelve egy kis újhagymával 



Hát ez nem lett túl étvágygerjesztő kép, de maga a tartalom isteni :P Ez ugyanis az Alnatura reggeliző kásája, amit vacsora utáni nasinak szoktam fogyasztani és csak egy pici kis pohárnyival, mert triplájára megdagad és irtóra laktató. Ez gyümölcsös verzió, nekem ez jött be leginkább, bár a vanyíliás-diós is finom. Xilittel szoktam édesíteni, mert natúron elég semleges íze van.



És az eheti bűnözés egy kis fagyi képében. Ez volt az idei első fagyizásunk, amit egy naaaagy séta előzött meg. Olyan szép idő volt, muszáj volt nyakunkba vennünk a várost és sétálgattunk egy kicsit. Eléggé elfáradtunk és alaposan ki is melegedtünk a 25 fokban, ami volt, úgyhogy nagyon jól esett egy kis hűsítő finomság. Az enyém a bal oldali (after eight-menta, gránátalma és citrom), Viktoré a jobb oldali (after eight-menta, étcsokoládé és citrom). 


És végre mozgás terén sem voltam tétlen. A fent említett több órás séta mellett végre sikerült kipróbálnom Péntek Enikő Pre-Zonalight dvd-jét, ami fantasztikus! Nekem most még kissé intenzív, mivel kijöttem az aktívabb mozgásból, de remélem, hogy hamarosan belerázódok és akkor már gond nélkül fogom tudni végezni a gyakorlatokat. Azt kell tudni erről a dvd-ről, hogy különböző testtájakra van lebontva: has+comb, hát+popsi illetve light kardió, és kapunk még 2 kisebb videót is, amiben bemelegítést és nyújtást végezhetünk. Én a light kardiót próbáltam ki elsőnek és nagyon tetszett. Semmi ugrabugrálás nincs benne, ami jót tesz a térdízületeimnek, viszont alaposan megmozgat és fokozott tempót diktál. Úgy kalapált utána a szívem, hogy ihaj, de nagyon élveztem :P Természetesen a többi részt is meg fogom csinálni, aztán ezeket váltogatom. Pont jók, mert ha bemelegítéssel és nyújtással együtt elvégzek egy ilyen tornát az fél órára jön ki, így ezekkel szépen rá tudom magam venni a napi fél óra mozgásra. Most még csak heti három alkalommal végzem, de később a hét minden napján szeretnék valamilyen mozgást végezni. Ezt nem feltétlenül csak dvd-kkel szeretném megvalósítani. A héten pl. ismét felpattantam a szobabiciklire, amiről hajlamos vagyok megfeledkezni, pedig nagyon jó kis eszköz. Amikor ráunok a tornára csak felülök a szobabiciklire és tekerek rajta fél órát. Jó lenne persze ezt igazi bringával tenni, de mivel nincs biciklim és nem is tudok biciklizni, marad az itthoni verzió :D És amit még a későbbiekre tervezek (és nagyon félek is tőle), az a futás. Annyi, de annyi helyen olvasok a futás jótékony hatásairól, hogy mennyire átmozgatja a szervezetet és minden testájunknak milyen jót tesz, hogy ezen a nyáron most már én is teszek vele egy próbát. Zsófi anno buzgón ajánlgatta nekem ezt a fajta mozgást, de az asztmámra hivatkozva még a gondolatot is elhessegettem magamtól.


Tény és való, hogy nagyon erős asztmám van, ami tavasz és nyár tájékán még az allergiával is párosul, de talán így, hogy hozzá vagyok szokva a mozgáshoz talán fogom tudni csinálni. Természetesen ehhez még szereznem kell valami megfizethető, de kényelmes sportcipőt és valami göncöt, mert az itthoni cuccaimban csak nem mehetek ki loholni az emberek közé :D Nagyjából az útvonalam is meg van és abban is biztos vagyok, hogy nem fogom erőltetett menetben csinálni. Ha nem megy másként, akkor kocogni fogok, de szeretnék végre a szabad levegőn edzeni és átmozgatni minden porcikámat. Van bennem egy adag rettegés attól, hogy az emberek mit fognak gondolni rólam (valószínűleg azt, hogy egy ámbráscet futni próbál), de megpróbálom mindezt félretenni és arra koncentrálok, ami nekem jó, másokat meg nagy ívben... :) Szóval ez a tervem, és amint elkezdődik a nyári szünetem, neki is vágok. A futáson kívül a többit természetesen most is csinálni fogom. Nem mondom, hogy könnyű, mert tanév vége felé tényleg sokkal nehezebb munka után nekiállni még tornázni is, de nem adom fel és megpróbálom kihozni magamból a lehető legjobbat :)

Ti mit szoktatok sportolni?
Van valamilyen jól bevált, egészséges receptetek? 

2015. április 25., szombat

Önbizalom tréning - Független vagy!




Rég nem jelentkeztem az önbizalom tréninggel, és ezt igazán sajnálom. Szeretek lelkesítő sorokat írni számotokra, ám sajnos az utóbbi idők kimerítő teendői nem tették lehetővé, hogy rászánhassam az időt egy alapos, lélekemelő irományra. Márpedig ha lelki témákról van szó, akkor triplán szeretnék odafigyelni arra, mit osztok meg veletek, hiszen ezek fontos, kényes dolgok. Biztosra veszem, hogy vannak olyanok, akik nem tartják ezeket a buzdító írásokat hasznosnak, de ezzel nincs is gond, nem lehet mindenkinek megfelelni :) Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki működik egyformán - van, akinek a simogató, gyöngéd szavak kellenek, van, akinek a fenékbe rúgás. Van, akit egy ilyen iromány nem visz előbbre, de van, akit igen. Én minden esetben azért ragadok klaviatúrát, mert a segítő szándék vezérel és abban reménykedem, hogy szavaim valahol, valakinek segítséget nyújtanak. Anno a visszajelzéseitekből azt vettem észre, hogy vannak azért, akiknek hasznosak voltak az önbizalom tréninges bejegyzések, szóval már ezért megéri csinálni :) Most, hogy ekkora szünet után ismét nekiülök ennek a rovatnak különös érzések árasztanak el, mert rá kellett jönnöm, hogy a választott témám az egyik legnehezebb mind közül. Én azért mégis tennék egy kísérletet arra, hogy megosszam veletek a véleményem és bízom benne, hogy ez sokatok számára hasznos lesz :)

Nagyon sokáig a függetlenség szó igen távol állt tőlem. Gyerekkorom nagy részét szüleim óvó tekintete és féltő gondoskodása mellett töltöttem, ahol nem volt szükségem önálló döntésekre, cselekedetekre, mert a családom mindent elintézett helyettem. Ez egy darabig teljesen normális, de mikor idősebb lettem a helyzet még mindig változatlan volt, én pedig elkényelmesedtem. Nem gondoltam bele abba, hogy egyszer muszáj lesz önállóvá válnom. Nehéz is volt a kezdet, sok mindent meg kellett tanulnom, amit mások a családdal közösen tapasztalnak meg, de végül átvergődtem a kezdeti nehézségeken.


Mikor végre teljes egészében leváltam a szüleimről egész különös érzés ejtett hatalmába. Szabadnak éreztem magam. Néha bukdácsoltam ugyan, de hihetetlen jó érzés volt függetlennek lenni. Nem voltam ráutalva senkire, kialakíthattam a saját szokásaimat, egyszóval fantasztikusan éreztem magam. Jelenlegi életminőségem tudatában még csak visszagondolni is rémes arra a kiszolgáltatottságra, amiben régen éltem. És félreértés ne essék, nem szeretném eltörölni a fiatal éveimet, hiszen azok is hozzátartoztak az életemhez. De amióta belekóstoltam az önállóságba, képtelen lennék ismét egy másik emberhez, másik közeghez alkalmazkodni, vagy hagyni, hogy rá legyek utalva valakire. A szabadság tudata nagy öröm számomra. Ám legnagyobb csodálkozásomra ezt nem mindenki látja így.
Sokan képtelenek úgy élni, hogy ne tegyék függővé a mindennapi létezésüket egy rajtuk kívül álló személytől, vagy egyéb tényezőtől. Biztonságérzetet ad nekik az, ha van mibe kapaszkodniuk, és ez végülis teljesen érthető. A függetlenség nem egyenlő azzal - az én meglátásaim szerint -, hogy ellökök magamtól minden segítő kezet, hanem hogy csak akkor ragadom meg őket, mikor igazán szükségem van rájuk. Vannak helyzetek, mikor igenis szükség van egy kis támogatásra, segítségre, de nem állandó jelleggel. Az emberek elkényelmesednek azáltal, hogy valaki, vagy valami mástól teszik függővé a boldogságukat. Sokfajta függőség van, fizikai és lelki egyaránt, de ezekbe most nem szeretnék belemenni. A mostani bejegyzésemmel leginkább arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy merjenek függetlenek lenni! Nem kell megijedni attól, ha egy problémával egyedül maradsz, mert nincs olyan helyzet, amit ne lehetne megoldani. Eleinte én is kétségbe voltam esve, hogy egymagam kell döntsek sok mindenről és egyedül kell intéznem dolgokat, de a kezdeti félelem hamar el is múlt, mikor rádöbbentem, hogy nincs olyasmi, amit ne tudnék megoldani. A legtöbbeknél az a probléma - csak úgy, mint nálam is -, hogy nincsenek tisztában azzal, mennyire könnyedén tudnának boldogulni a világban. Ha hagyjuk, hogy a félelem visszatartson, akkor örök életünkre rá leszünk utalva mások kényére-kedvére, ami nem egy egészséges dolog. Engem pl. sokkal jobban megnyugtat az a tudat, hogy nem függök senki mástól, csak saját magamtól, így egyedül az én döntéseim azok, amikkel együtt kell tudnom élni. Ha elrontok valamit, akkor az az én hibám és tudomásul kell vennem, hogy elcsesztem. De ha más hibázik és ezzel a hibával engem is magával ránt, az már közel sem elfogadható számomra. Szeretek a magam ura lenni, szeretem tudni, hogy akire számíthatok, az én magam vagyok, nem pedig egy külső személy, vagy tényező. Ehhez pedig bátorság kell.


Igazából nincs mitől félni. Mindenkiben ott van az erő, hogy önállóan is képes legyen boldogulni a világban, csak egyesek nem aknázzák ki ezt a képességüket. Pedig fantasztikus érzés, mikor az ember rádöbben, hogy egymaga is képes sok mindenre, nem szükséges hozzá még valaki. Másrészről azt sem szabad elfelejteni, hogy nem lehet mindig másokra számítani, ha bajunk van. Előfordulhat, hogy senki nem tud a segítségünkre sietni, de ez nem baj, sőt! A kényszerhelyzetek szokták szülni a legjobb eredményeket, mivel ilyenkor esélyes, hogy felfedezed magadban azt az erőt, amiről azt hitted, hogy nincs is meg benned. Pedig ott van, csak felszínre kellett kerülnie.
Persze továbbra is szeretném leszögezni, hogy mindaz, amiről írok nem zárja ki azt, hogy az ember néha napján segítségért forduljon. Vannak helyzetek az életben, amikor szükség van rá, de józan ítélőképességgel el tudjuk dönteni, hogy ezt mikor vegyük igénybe. Nem hiszem, hogy okos döntés minden apró-cseprő problémával másokat terhelni, ha azt magunk is meg tudjuk oldani.
Sokaknál a bizonytalanság játszik még szerepet, vagyis az önbizalomhiány. Vannak, akik nem képesek magukról elhinni, hogy a feladataikat egymaguk is meg tudják oldani, állandó megerősítésre van szükségük. Pedig ha az ember egy picit bízik magában, a saját képességeiben és a környezete támogató szavaiban, akkor előbb-utóbb megjön az önbizalma ahhoz, hogy ne igényelje mások segítségét/megerősítését munkája során. Ráadásul ha nem próbáljuk ki magunkat bizonyos dolgokban, akkor sosem derül ki, hogy képesek vagyunk-e azt önállóan kezelni.


A függetlenség témájában csak néhány dolgot fontos megjegyezni: mindenkiben van erő, kitartás és bátorság ahhoz, hogy önállóan meg tudjon oldani helyzeteket. Meglehet, hogy most bizonytalannak érzed magad, vagy úgy gondolod, hogy a felsorolt tulajdonságok egyike sem illik rád, közben pedig igenis ott vannak benned ezek a jellemzők, csak még nem nagyon használtad őket. Engedd, hogy a benned rejlő erő utat törjön magának és vedd kezedbe az életedet! Nincs szükséged senkire, csak magadra ahhoz, hogy boldogulni tudj az életben! Ha alkalomadtán kapsz támogatást a kedvesedtől, barátodtól, családodtól az nagyon jó dolog, de amikor lehetőséged van egyedül helyt állnod az életben, ne ijedj meg! Remekül fogod csinálni :) Sok élethelyzet kívülről félelmetesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Ha megtapasztalod őket, akkor erre te magad is rá fogsz jönni. Légy büszke magadra, légy erős és légy magabiztos, akkor az életed minden területén sikerrel fogsz járni. És igen, ismét egy kis egészséges egoizmusra próbáltalak rávenni, de úgy hiszem, hogy a mai világban, ahol annyi összezavart, önértékelési problémás, félelmektől szenvedő ember van, ott elkél egy kis bátorítás. Nem szabad hagyni, hogy a kétségeink visszatartsanak attól, amik lehetünk. Benned is nagy lehetőségek rejlenek, te is erős, bátor, magabiztos ember vagy! Nem kell fogni a kezed, meg tudod tenni a lépéseidet önállóan is. Amikor pedig véletlenül megbotlasz és elesel, akkor fogod magad, felállsz, megigazítod a koronádat és vonulsz tovább ;) Persze az is lehet, hogy mikor elesnél, kinyúlik érted egy segítő kar, amibe kapaszkodhatsz, de azt a kart ne fogd annál tovább, mint amennyire szükséges. Amikor kell, akkor elfogadhatod a felajánlott kart, de mihelyst nincs rá égető szükséged, nyugodtan engedd csak el - nem fogsz újra elesni, mert meg tudsz állni a saját lábaidon is. És hidd el nekem, ez remek érzés!




2015. április 22., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Fóbiák

A mai VKP bejegyzésben a fóbiák kerülnek előtérbe. Ez a téma számomra elég jól kifejthető lesz, mivel sajnos jó pár fóbiám van, lehet róluk elég sokat mesélni. Nézzük is őket:

Agorafóbia: ez a fóbia a legmeghatározóbb az életemben. Kb. 16-17 éves korom körül diagnosztizálták nálam, és akkoriban nagyon durván jelentkeztek nálam a tünetek. Az agorafóbia egy összetett dolog, a pánikbetegséghez köthető. Halálosan rettegek a nagy, nyitott terektől és az olyan szituációktól, amikből nem látok egyértelmű menekülési útvonalat. Magyaránt képtelen vagyok olyan helyeken közlekedni, ahol túlságosan kiszolgáltatottnak érzem magam. Ez nem csak a nagy tereket foglalja magába, hanem az új városokat, településeket, sőt még akár a lifteket és a tömegközlekedési eszközöket is. A legdurvább időszakomban olyannyira rettegtem, hogy képtelen voltam kilépni a lakásunkból és fél évet ki is hagytam az iskolából. Ha megpróbáltam közlekedni kb. 2 méter után már zokogva rohantam haza, és mikor a hévhez elmerészkedtem volt, hogy felszállni sem tudtam, édesanyám kísért mindenhova. Volt olyan is, mikor a héven, vagy a vonaton bepánikoltam és meghúztam a vészféket, mert egyszerűen el akartam menekülni abból az ismeretlen, kiszolgáltatott helyzetből. Tudom, hogy nehéz pontosan megérteni ezt a fóbiát/betegséget, de higgyétek el, hogy ez nagyon is valós tud lenni. Sok barátom/ismerősöm nem tudta ezt hova tenni, el sem tudták képzelni milyen lehet ez, de azt kívánom sose tudják meg. Pocsék érzés. Azóta már fejlődtem, ugyanis a kezdeti gyógyszeres kezelés után magamtól döntöttem úgy, hogy leállok a bogyókkal és a saját önerőmből fogom legyőzni a fóbiámat. A saját agyam börtönében raboskodtam már hosszú ideje, és ez az érzés elviselhetetlen volt számomra. Nem gyógyszerekre volt szükségem ahhoz, hogy meggyógyuljak, hanem akaraterőre és elszántságra. Az első pár év szörnyű volt, nagyon nehéz volt visszatérni a normál kerékvágásba, de aztán egyre többször kerültem a fenti szituációkhoz hasonló helyzetbe és rá voltam kényszerülve arra, hogy bírjam. Mára már odáig csendesedett a dolog, hogy a bejáratott útvonalaimon gond nélkül tudok közlekedni, de azokhoz azért ragaszkodom, ezek adnak nekem biztonságot. Minden reggel ugyanaz a busz, ugyanaz az ülés, délután szintén. Ha új helyre kell mennem egy kicsit még szoktam félni, főleg a mozgólépcsőknél, de olyankor meredten bámulom a lépcsőfokot a lábam előtt, hogy még véletlenül se fogjam fel a körülöttem mozgó világot, és akkor végülis eljutok bárhova. Ha pedig a barátaimmal, szeretteimmel lehetek ezeken az ismeretlen helyeken akkor sincs gond, hiszen tudom, hogy mellettük nem eshet semmi bajom :)

Niktofóbia: nagyon félek a sötétségtől. Nem az éjszakai sötétségtől, mert ott adnak fényt az éjszakai lámpák és a csillagok, hanem attól az igazi, beláthatatlan koromsötéttől, amiben képtelenség tájékozódni. Ilyenkor megint a biztonságérzetem kezd csökkenni és teljesen bepánikolok, a lábaim lecövekelnek és addig nem vagyok hajlandó megmozdulni, amíg valahol egy kis fény nem gyullad.


Araknofóbia: a pókoktól való félelmem a gyerekkoromra nyúlik vissza, amikor 6-7 éves koromban a tüdőgondozóban feküdtem éjjel. Fél évig tartottak bent megfigyelésen, a kórház pedig egy romos, lepukkant épület volt. Egyik este furcsa mozgolódásra lettem figyelmes az egyik sarokban a plafonnál és kis idő múlva észrevettem, hogy pókok rajzanak ki egy lemállott lyukból. A félelemtől mozdulni sem tudtam. Egy darabig kiabáltam a nővérkéknek, hogy segítsenek, de nem hallották meg, én pedig egy idő után feladtam és némán, halálra rémülve vártam mi fog történni. A kis póksereg végül elért az ágyakhoz és elkezdtek araszolni rajtam is. Mai napig - sőt, most, ezen bejegyzés írása közben is - érzem, amint a pókok tucatjai a hajamban és a homlokomon mászkálnak. Végül egy másik kislány sikoltása ébresztette fel a nővérkéket, ugyanis másokra is rámásztak a kis bestiák. Azonnal berontott hozzánk 2 nővér és mikor meglátták mi történik rögtön átköltöztettek minket egy másik teremte. Amíg a kórházban voltam nem tudtam meg mi történt, de később kiderült, hogy az elkorhadt falak között hatalmas pókfészek volt, abból jöttek elő a pókok. Én ezen élményem óta vagyok araknofóbiás, habár ezzel is próbálok megküzdeni. Régen lezsibbadtam tőle, kivert a hideg víz, zokogó roham jött rám, de ma már egy enyhe pánikolást érzek csak, meg egy furcsa hidegkirázós érzést. Azért hozzájuk nyúlni még nem tudok, de nem is akarok. Ha pókot látok a szobánkban, Viktort szoktam megkérni a kilakoltatásra.

A következő, amit megemlítenék nem egy diagnosztizált fóbia, de nagyon is valós - undorodom a párnacsücsköktől. Tudom, ez így elég hülyén hangzik, de tényleg utálom, mikor a párnám csücske belelóg a szemembe, szabályosan hányingerem van tőle. Ha sikerül fészkelődés közben ráfognom a párnacsücsökre elindul a gyomromból valami émelygős-rezgős érzés és azonnal félre kell hajítanom a párnát, még a jelenlétét is képtelen vagyok elviselni. Azt hiszem nekem a kerek párnák lennének az ideálisak :D

És az utolsó fóbiám, ami szintén nem diagnosztizált talán még az eddigieknél is szokatlanabb: képtelen vagyok elviselni, ha fejjel lefelé megfordul a világ. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem tudok se kézen, se fejen állni, mivel mikor tanulni próbáltam, ahogy letettem a fejem/kezem a földre rögtön bukfencet vetett a gyomrom, szédülni kezdtem és nem egyszer volt hányingerem, sőt, sokszor a gyakorlás közepette hánytam el magam. Ide tartozik az is, hogy képtelen vagyok felnézni az égre, ha az a látóteremnél jóval magasabban van. Ha csak kicsit kell megemelnem a fejem, akkor még nincs gond, de ha mondjuk egy dombdoldalon fekve kéne néznem az eget, menten rosszul lennék. Egyszer megpróbáltam és olyan érzésem volt, mintha feje tetejére állt volna a világ, Minden forgott és örvénylett körülöttem, én pedig attól rettegtem, hogy ez az érzés sosem szűnik meg, vagy hogy életem végéig fejjel lefelé lógva kell maradnom. Az ilyen traumák után egyébként hosszú órákig képes voltam visszazökkenni fejjel lefelé lévő állapotba és újból rettegni. Így sajnos az én életemből kimaradt a bárányfelhők és a csillagok bámulása, vagyis olyan értelemben, ahogy a legtöbb ember teszi. A kocsiból kinézve egyikkel sincs bajom, de ha a hátamon fekve kéne mindezt tennem... inkább bele se gondolok :D Ja, és háton fekve sem tudok létezni. Ha nagyon muszáj, akkor csukott szemmel kibírok pár percet, de nem többet.

Azt hiszem ennyi lenne az összes fóbiám, bár bőven elég is belőlük ez a pár darab - így is elég selejtes vagyok :D

2015. április 21., kedd

Heti képválogatás




Imádnivaló, romantikus frizura ^^



Utóhúsvét ezekkel a cuki nyuszisütikkel :D Tényleg nem lenne szívem megenni őket...



Ezt a hajtömeget és hosszúságot simán el tudnám fogadni :P



Mint tudjátok nem vagyok egy nagy tetoválás-kedvelő, de ez valami lehengerlően szép *.*



Egy ilyen isteni gyümölcsös müzlit bármikor elfogadok :)



Ezt a tortát Willy Wonka is megirigyelhetné *.*



Nyami ^^



De gyönyörű *.*



Ebbe a színbe menthetetlenül beleszerettem.



Álomkonyha mediterrán hangulatban :)



Csodaszép smink - a rúzs különösen tetszik :P



Ilyen gyűrűket muszáj lesz szereznem.



Micsoda kék szemek *.*



Ide bármikor ellátogatnék



Közeleg a limonádé szezon :P



Ezen egész életemben elélnék, nyamm ^^



Ez bizony nagy igazság...


2015. április 20., hétfő

Manna-lakk :)

Nagyon régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, hiszen ezer éve már, hogy nyertem Manna egyik játékán. Egy csodás körömlakkot választhattam tőle, amit ő maga kevert ki, nekem pedig egy mesés kék árnyalatra esett a választásom.
Tudni kell rólam, hogy alapjáraton nem vagyok a kék lakkok megrögzött rajongója - kedvelem őket, de azért a lila mégis csak közelebb áll hozzám. Ez a lakk viszont első pillantásra lenyűgözött, annyira jól el lett találva, hogy nem is volt kérdéses a választásom. Sajnos a fantázianevére már nem emlékszem.








Nagyon jól jártam ezzel a lakkal, ugyanis rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik - irtó gyorsan szárad, 4-5 napig is bírja rajtam lepattogzás nélkül és már egyetlen (!) rétegben gyönyörűen fed! Egy picit rücskös a felülete száradás után, mivel gyanítom homoklakk is lett hozzá keverve, de engem ez csöppet sem zavar, lévén imádom a homoklakkokat :) A színe is nagyon tetszik, mert nem az a világító, erős kék, hanem kicsit tompább fajta megspékelve némi fekete glitterrel is. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Mannának a csodás ajándékot, nagyon megszerettem ezt a lakkot ^^