2015. július 31., péntek

Inspirálódás




Letisztult, mégis erőteljes, egyszerűen imádom!



Van benne valami...



Minion-os bento ^^



Kis aranyos :)



Nagyon furi és nagyon tetszik *.* Olyan futurisztikus.



Ezeket elfogadnám, de ezüstláncnak jobban örülnék



Nagyon ötletes és még annak ellenére is tetszik, hogy túl színes



Vagány :P



Akarom ezeket! Ki lep meg velük jövő szülinapomkor? :D



Gyönyörű az a nyakék - tetszenek ezek a bohém kiegészítők



Gyümölcsös hütisüti, nagy kedvenc!



Erős kép, és szomorú a mondanivalója :(



Atyaég, de gyönyörű *.*



Ennyi :P



Nem egy hétköznapi smink, az biztos :P



Ez a csomagolás valami mesés *.*



Most ugyan nincs kánikula, de később milyen jó lehet elkortyolni egy ilyen gyümölcsös finomságot ^^


2015. július 30., csütörtök

Könyvélmény: Rick Riordan - Az elveszett hős




Rick Riordan már a Percy Jackson szériával belopta magát a szívembe. A Harry Potter óta nem találkoztam olyan ifjúsági regény sorozattal, ami úgy be tudott volna szippantani egészen addig, míg a Villámtolvaj a kezem ügyébe nem került. Ahogy belekezdtem rögtön tudtam, hogy ez komoly függőség lesz és hogy végre valahára újra olyan lelkesedéssel várhatom majd egy könyv folytatását, mint a Harry potter esetében. Aztán annak a sorozatnak vége szakadt, a világ ismét megmenekült, hála a Pindúr Pandúroknak és Percy Jacksonnak. Hatalmas, tátongó ürességet éreztem. Akki hozzám hasonló könyvmoly jól ismeri ezt az érzést - szinte sokként éltem meg azt, hogy egy újabb fantasztikus könyvszéria a végére ért, s aggódtam, vajon ezek után mit fogok kezdeni magammal? Mit olvassak? Semmi nem keltette fel az érdeklődésem a könyvesboltban. Aztán eltelt jó pár hónap, talán egy év is, mikor egy nem is olyan régi könyvesbolti barangolásom során új Percy Jackson kötetre bukkantam. Az öröm nem megfelelő kifejezés ara, amit átéltem - Viktor nem győzött egyre erélyesebben csitítgatni kitörő ujjongásom közepette, ugyanis bakkecske módjára pattogtam az Elveszett hős-sel a kezemben. Tegnap "sajnos" kiolvastam. Észre sem vettem, és egyszer csak nem volt már több lap, amit hajtogathatnék. Most megint azt az ürességet érzem, mint amit fentebb említettem, de remélem csak a következő fizetésig, ugyanis akkor mindenképpen beszerzem a második kötetét. Nézzük is nagy vonalakban a mostani könyvet.

Meglepődtem, mivel ez a sztori nem Percy-ék bandájáról szól. Teljesen új szereplők jöttek a képbe, új félistenek, akiket nem ismertem. Eleinte nem tudtam hova tenni a dolgot, hiányzott a régi gárda, de aztán ahogy egyre jobban megismertem az új mesterhármast, már nem volt hiányérzetem. Mit is írhatnék erről a történetről? Csak annyit, hogy fantasztikus. Aki olvasta Percy köteteit tudja miért is rajongok annyira érte. Riordan-nek olyan lehengerlően laza stílusa van, és olyan mesterien ülteti át az ókori mitológiát a modern korba, hogy az egyenesen döbbenetes. A humor még mindig fő mozgatórugója a történetnek - fogalmam sincs hányszor kellett elfojtanom a kitörni készülő röhögőgörcsömet a tömegközlekedésen, de nagyon sokszor. A nyelvezet még mindig zseniális, modern, laza, nem nyögvenyelős, ugyanakkor ha a helyzet megkívánja, nagyon is komoly tud lenni. A fejezetek mindig csattanóval, vagy olyan célozgatásokkal zárultak, amik miatt lehetetlen volt becsukni a könyvet, muszáj volt tovább olvasnom. Ezúttal a görög szálakba római témák is beleszövődtek, ami újszerű és számomra frissítő jellegű volt. Még nem teljesen értem a két kultúra közti kapcsolatot, de a következő könyv biztos a segítségemre lesz. Imádtam, hogy kevésbé ismert görög istenek is felbukkantak a sztoriban, és nem győzöm hangsúlyozni milyen mesterien oldja meg Riordan a modernizálásukat. Hozzátenném, hogy attól még nem vesztik el ógörög mivoltukat, sőt - tökéletes az egyensúly a régi és az új között. Engem ez mindig lenyűgöz.

A karakterekről is szeretnék pár szót megejteni, ugyanis meglepő módon kettőt közülük még jobban is kedveltem, mint az előző gárdából bárkit is. Piper és Leo olyan üde színfolt volt a történetben, amire én sem számítottam. A létező legfurább bandát sikerült összeállítani, hiszen három olyan isten gyermeke kelt útra, akiknek a szüleit el sem tudnánk képzelni ilyen bensőséges kapcsolatban. Szerencsére a gyerekeik nem a szülők kicsinyített másaik, önálló jellemmel rendelkeznek és nem ritkán nagyon nem értenek egyet isteni felmenőikkel. Leo-ban a lazaságot és a humort kedveltem. Néha kicsit kínos dolgokat nyögött be, de az ő karaktere ilyen volt. Ennek ellenére nagyon megszerettem őt, az apját pedig szintúgy - nem gondoltam volna, hogy egy istennel ennyire fogok szimpatizálni, de Leo apja nagyon jó fej :) Piper pedig szerintem a csapat igazi vezére volt. Habár a történet az emlékezetkiesésben szenvedő Jászonról szól, akibe valamiért római szofvert raktak, mégis számomra Piper volt az, aki elvitte a hátán a sztorit és a küldetést. Ahhoz képest, hogy ki az anyja, nem ilyen természetű lánynak képzeltem volna el. Erős, büszke, magabiztos volt, igazi vezér alkat, de ugyanakkor sérülékeny is. Olyan, akinek a létezését el tudom hinni. Annabeth nekem mindig is túl kemény volt, talán ezért is tudok Piperrel jobban azonosulni. Jászon pedig annak ellenére, hogy ő lett volna a főhős, számomra nem domborított olyan nagyot. Mármint nem volt vele semmi különösebb baj, de véleményem szerint mellőzött mindenfajta egyedi személyiségjegyet. Volt néhány képessége, amik vagányak voltak, de magáról a természetéről, a jelleméről nem sokat tudtam meg. Ez azért zavart, mert a másik két karaktert már csak a megszólalásaikból ki tudtam ismerni. Jászon olyan semmilyen volt nekem, remélem a későbbi kötetekben jobban bemutatásra kerül. Viszont ennek ellenére korrekt kis csapatot alkottak és ügyesen végig vitték a történetet. A sztori megint olyan mesterien lett végig vezetve és felépítve, hogy csak a kalapomat tudom emelgetni Mr. Riordan előtt.

Elnézést a ködös célozgatásokért és hogy nem írtam konkrétumokat, de nem szerettem volna lelőni a poént azok számára, akik esetleg kedvet kaptak volna elolvasni a könyvet. Én mindenkinek nagyon tudom ajánlani, akik szeretik az ifjúsági irodalmat, no meg a mitológiát, és persze szeretnek jókat nevetni :)

Ti olvastátok már?
Ha igen, nektek hogy tetszett?

2015. július 29., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomállás




A mostani VKP keretein belül álmaink állása a téma. Nehéz helyzetben érzem magam, mert többféle érzés és vágy is motoszkál bennem munka terén. Az első kapásból az, hogy a jelenlegi állásom is szuper, így ezzel is elégedett vagyok. Tanulási gondokkal küzdő gyerekekkel foglalkozom, amit nagyon élvezek még annak ellenére is, hogy a pedagógiai munkakör nem a legegyszerűbb, az eredmény és a társaság viszont mindenért kárpótol :) Szóval ha a jelenlegi állásomat nézzük, nekem ez most álomállás és nagyon remélem, hogy még sokáig lehetek itt ezekkel a srácokkal, kollégákkal, és úgy az egész csapattal :)



Viszont ha szabad kicsit elábrándoznom, akkor eszembe jutnak olyasmik is, amik más kategóriába tartoznak. Nyilván minden ember arról álmodik, hogy a hobbija egyben a munkája is, de sajnos sokan nem engedhetik meg ezt maguknak, főleg a művészi beállítottságú emberek. Mert valljuk be, művészetből manapság nehéz megélni, hacsak nem vagy kimagasló tehetség. De azért nagyon jó érzés belegondolni abba, hogy mi lenne, ha a kedvenc hobbijaimmal pénzt is kereshetnék és szélesebb körökbe is eljutnának, megismernék az emberek a munkásságomat. Hihetetlenül boldog lennék, ha az alkotásaimmal másoknak örömet okozhatnék és még meg is tudnék belőle élni. Sok téren vagyok aktív, mármint kreatív alkotás terén. Jelenleg a tánc áll az első helyen, mivel ebben feccölöm a jelen hobbijaim közül a legtöbb energiát. Imádok táncolni, imádom a csoportom és imádom a fellépéseket is. Élvezem, hogy hónapról hónapra új dolgokat tanulok és nagy vágyam minél tovább és tovább fejleszteni magam. Persze ez sok pénz és idő, de pár év múlva nagyon szeretnék tanár lenni. Van néhány hastáncos hazánkban, aki meg tud ebből élni, de ahhoz rengeteget kellett dolgozniuk - én ettől még messze vagyok, de járom az utam és remélem egyszer a nagyok nyomdokaiba léphetek.



A másik nagy szerelmem az írás. Ez a blog is eleinte a grafomániám végett született, aztán folyamatosan bővült mindenfélével és ma már nem csak magamnak, de nektek is írom. Ugyanakkor a blog mellett több regényem, történetem is van megkezdve, amiken folyamatosan dolgozom és szívből remélem, hogy egyszer eljutok a publikálásig. Főleg ifjúsági témakörben munkálkodom, szeretek gyerekeknek írni, mert ők a leghálásabb közönség. Jelenleg egy regényem van olyan állapotban, hogy érdemes vele többet foglalkozni és a nyáron szeretnék erre minél több energiát fordítani, illetve van egy kisebb történet-sorozatom is, ami inkább a kisebb korosztálynak íródik. Ezek apró, tanulságos mesék, amik a hétköznapi emberi problémákat mesés környezetbe helyezik és ott próbálnak megoldást találni rájuk. A Harry Potter óta tudom, hogy nem szabad leállnom az írással, mindegy hogy és miként, de írnom kell. Az a történet adta meg igazán a löketet az írásra, mivel az volt az első olyan ifjúsági regényem, ami igazán mély nyomot hagyott bennem. Elgondolkodtatott, hogy ha egy ilyen képtelen, varázslatos történet így meghódította a világot és Rowling szinte a semmiből lett ismert szerző, akkor talán én is megpróbálkozhatok a saját álmom megvalósításával. No nem mintha Rowling babérjaira törnék, sajnos közel sem vagyok olyan kreatív, mint ő, de a története erőt és inspirációt adott ahhoz, hogy én is komolyabban vegyem az írást. Egy ideig elhanyagoltam a munkáimat, de már jó ideje újra lángolt a szerelem és igyekszem kreatív lenni e téren is. Azért nem egyszerű dolog ám, főleg ha az embernek ilyen sok hobbija van, mint nekem - mindegyikre időt kell fordítani megfelelő arányban.



És végül a harmadik munka, ami álmaimban szerepel, az a smink és maszkmester. Gyerekkorom óta imádom a vizuális művészeteket, előbb rajzoltam (és énekeltem), mint hogy beszéltem volna. Ha volt a közelemben papír és ceruza, sosem unatkoztam. Nagyon szeretek rajzolni a mai napig is, aztán ez a szenvedély velem együtt nőtt és alakult. Tini éveimben rákaptam a sminkelésre, és azóta is imádattal űzöm. Szeretek kreatív lenni itt is, szeretem fejleszteni magam, gyakorolok, próbálkozok és élvezem, hogy az arcom a vásznam és úgy formálom a festékekkel, ahogyan szeretném. Kifejezetten élvezem a sebek és különféle testi deformációk megalkotását, így a smink és maszkmesteri szakmát érzem legközelebb magamhoz. A fantasy filmekben mindig ámulattal néztem a maszkmesterek munkásságát, amint egy hétköznapi emberből tündét, törpöt, vagy szörnyet alkottak. Fantasztikusnak tartom a munkásságukat és nagyon örülnék, ha egyszer lehetőségem lenne elvégezni egy ilyen iskolát, netalántán még dolgozni is ezen a területen.

Összességében azt hiszem számomra a kreatív munkák valóak. Szeretek szépet és kellemeset alkotni, szeretek örömet okozni másoknak, és szeretem szabadjára engedi a fantáziámat. Nem tudom, hogy a fentiek közül melyiket fogom tudni megvalósítani (már ha akár egy is összejön ezek közül), de nagyon fogok igyekezni, hogy kihozzam magamból a legjobbat. Végülis ha úgy vesszük, már magáért az alkotás folyamatáért megéri csinálni az egészet :)

Újfajta muzsika

Volt, aki hiányolta a zenéket a blogról, hát tessék, itt van egy :D 



Kawaiicore, mekkora jó már :D 
Nekem nagyon tetszik, mivel imádom a j-popot és az ordítozós-hörgős zenéket, itt pedig e kettőt ötvözik.
Pacsi és pirospont!

2015. július 28., kedd

Nemgoth vallomások




Annie és Gabi után most én is jelentkezem ezzel a szimplán szórakoztató jellegű bejegyzéssel. Szombaton a II. Országos Goth találkozó alkalmával mindkét hölgyeménnyel volt szerencsém találkozni (lesz majd róla bejegyzés is), és sikerült rábeszélniük, hogy én is írjam meg azt a 10 dolgot magamról, ami nem igazán köthető a szubkultúrához, illetve amit senki nem nézne ki belőlem. Na jó, nyilván akad 1-2 bennfentes, akik ismerik a különféle "nemgoth" dilijeimet, és az előző goth kihívásos részben is írtam pár apróságot, de most kicsit részletesebben is belemerülök a témába :) Figyelem! A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak!

1. Sziasztok. Szilvi vagyok és cukizokni-függő. Már egy hete tiszta vagyok és nem vettem fel macikás, pingvines és hullócsillagos zoknit. (most jöhet az elismerő taps :D) Nos igen, viccet félretéve, ez amolyan hülye dili nálam. Imádom a szép, fekete fehérneműket, rajongok a csipkéért, de ha lábravalóról van szó, akkor csakis cukizoknik jöhetnek szóba. Minél idétlenebb, annál jobb! Egyébként a fenti mondat is csak azért valósult meg, mert a döglesztő hőségben nem preferálom annyira a zoknit, mezítláb flangálok. Viszont ha jön a hűvösebb idő, jöhetnek a cukizoknik. Általánosságban elmondható rólam, hogy sötét színekbe szoktam beöltözni. Leggyakrabban feketében vagyok tetőtől talpig, amit a kollégák néha szóvá is tesznek: "Miért nem viselsz valami színeset is néha?" Ilyenkor szoktam elegánsan felhúzni a nadrágom szárát vagy emelem meg a szoknyámat, ami alól kivillannak a giccsesebbnél giccsesebb zoknik. És imádom őket!

2. Ahhoz képest, hogy goth vagyok, nem kedvelem a goth zenét. Jóformán egyiket sem. Van néhány zenekar, vagy előadó, akiktől meghallgatok 1-2 számot, de alapjáraton nem bízom elviselni az érfelvágós-össznépi könnyezős borzadványokat. Ez kicsit ellentmondásos, mert erőst melankólikus ember vagyok, de olyankor jobb szeretek agresszív zenéket hallgatni. Minél több bennük a fém, annál jobb. Ezek alól egyedül az industrial muzsika kivétel, mert azt imádom. De pl - ne kövezzetek meg - képtelen vagyok végighallhatni egy The Cure számot. Meghallom és menten a kardomba dőlök tőle.

3. Félek a sötéttől és az éjszakától. Nagyon-nagyon próbáltam megszeretni, elűzni a szorongásomat, hiszen milyen goth már az, aki az éjszakától fél... Hát, nekem nem jött össze a dolog. Habár látom benne a szépet és a művészit, meg tetszik az este lévő csönd és nyugi, még sincs biztonságérzetem. Sok rossz dolog történt velem az esti órákban még anno, amiket nem lehet csak úgy kiölni belőlem, így amint elkezd sötétedni, én máris kapcsolok fel minden létező fényforrást. Sokáig nem is tudtam korom sötétben aludni, ami nehézséget okozott nálunk Viktorral, mivel ő csak totális sötétben tudott elaludni. Végül az lett az egyezmény, hogy a redőnyünket résnyire mindig felhúzva hagyjuk, így nagyjából sötét van a hálószobában, de jön be annyi kis fény, hogy ne kezdjek el paranoid hallucinációkat képzelni minden árnyékba.

4. Kicsit köthető az előző témához is, hogy reggeli madárka vagyok. Az esetek 99%-ában képtelen vagyok este 10-nél tövább fent maradni. Míg másoknak akkor kezdődik az élet, én akkor már szinte belülről nézem a szemhéjamat. Nagyon fáradékony vagyok, ráadásul az energiáim javát reggel/délelőtt felhasználom. Míg a legtöbb ember fél órákat szenved reggelente az ébredéssel, addig én a telefon csörgése előtt már ébren vagyok, majd kipattanva az ágyból tökéletesen kipihenve, üdén és frissen vetem bele magam a tennivalóimba. Kávét csak az íze miatt iszom, nincs rá szükségem, de hatással sincsen rám. Délelőtt nagyon energikus vagyok, de délután és este teljesen lepunnyadok.


5. Rettenetesen konzervatív vagyok. De nagyon-nagyon. Most mondhatnánk, hogy ebben mi a "nemgoth", meg hogy ezt már említettem, de az én hozzáállásom a modern erkölcshöz azt hiszem túlontúl is szőrszálhasogató - még a gothok körében is. Akik ismernek azok ezt tudják rólam és elfogadtak ilyennek (vagy legalábbis remélem :D). Félreértés ne essék, nem kezdek el senkivel ordibálni magamból kikelve, ha nem tetszik, amit és ahogy csinál az illető, de meg van róla a véleményem. Ezeket jobbára csak akkor osztom meg másokkal, ha kérdezik (és ha elég kitartóak, mert tudom, hogy ha elmondom másoknak, akkor nem értik meg a felfogásom), de ha már itt vagyok mondok pár példát. Nem tudok napirendre térni a modern világ öltözködésével. És itt most nem arról beszélek, hogy popsit alig takaró szoknya és melltartó, mint felsőrész, hanem sokkal átlagosabb, elfogadottabb dolgokról. Én pl. nem tartom elfogadható dolognak azt, hogy egy nő olyan alsó ruházatot hordjon, amiből kilátszik a csupasz lába. Nem véletlenül ér minden szoknyám és ruhám földig, soha, semmilyen körülmények között nem vennék fel olyat, ami mutat valamit a lábamból. Akkor se, ha csinos lennék. Persze manapság - főleg nyáron - mindenki falatnyi sortokban, miniszoknyákban flangál, és ez teljesen átlagos öltözködés - és én ezzel tisztában vagyok! Azt is tudom, hogy meleg van és mindenki minél kevesebb cuccot akar magára húzni, de számomra ez olyasmi, amit sosem fogok elfogadni. Szerintem nem jó dolog, hogy ilyen sok csupasz bőrt mutatunk meg magunkból.
A másik ilyesmi, hogy nem érzem erkölcsös dolognak azt, hogy a mai emberek simán kibeszélik egy baráti társaságban a nemi életüket. Vicces környezetbe ágyazva, célozgatásokkal persze (vagy nem), de akkor is megosztják a barátaikkal, ismerőseikkel a hálószoba titkaikat, ami szerintem helytelen dolog. És ha nem veszek részt benne, akkor én vagyok a prűd, meg aki nem tud ellazulni. Nos, lehet, hogy prűd vagyok, de hogy ne tudnék ellazulni az nem igaz. Egyszerűen úgy gondolom, hogy a magán élet nem véletlenül magán - senki másra nem tartozik, csak a párunkra és ránk. Ezek intim dolgok, mégis manapság a szexualitás olyan napirendi téma, mint az időjárás. Számomra ez szörnyű. Sorolhatnám még a főzni nem tudó, mocskos szájú nőket, a nagyhangú, modortalan férfiakat, de inkább nem rémítek el még több embert magamtól - épp elég ennyi furcsaságot tudni rólam ezen a téren :)


6. Soha nem bírtam elviselni a giccses goth képeket. Minden tiszteletem a készítőké, tényleg, de amikor egy szélfútta hajú lány Edvárdkállen-t megszégyenítő csillámmal pöttyözött háttér előtt zokog véres rózsával a kezében, na akkor kapok heveny agyhugykövet. Még anno lánykoromban is a hajamat téptem ezektől a gif-ektől, főleg ha egy ember ilyenekkel tűzte tele az oldalát. Komolyan attól féltem, hogy ha naponta többször elnézek oda, epilepsziás rohamot fogok kapni a sok villódzó képtől. Nekem ez már a giccs kategória. Szeretem az ízléses romantikus képeket, de akkor az legyen egy sima kép túlzásoktól mentesen. Bár mostanában jobban kedvelem a vérben úszó, elvont és groteszk műveket :D

7. Soha életemben nem találtam vonzónak a gyíkszerűen vékony goth-fiúkat. Nem tudom miért lett ekkora fétis goth körökben a vékony férfi ideál, talán a vámpírkultusz is közrejátszik ehhez, de én világ életemben a kétajtós szekrény típusú ősférfiakra buktam. Tudjátok, 180 centi feletti, 90 kilós benga állatok :D És félreértés ne essék, én nem hurrogok le senkit azért, mert alkatilag vékony. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak nők, de férfiak is küszködnek azzal, hogy néhány kilót magukra szedjenek, és a goth körökben is valószínű, hogy nem jókedvükből olyan vékonyak a férfiak. Viszont sok lánnyal ellentétben én ezt az alkatot nem találom vonzónak. Egyébként ha más nem, én aztán nagyon is megértem milyen nehéz az alkatunkon változtatni, igaz, a másik oldal tagja vagyok (magyarul kövér). Tudom, hogy nem egyszerű dolog, de az élet szépsége az, hogy mindenkinek más ízlése van. Van, akinek bejönnek a vékony fiúk, szóval mindenki megtalálja a párját az életben, akinek úgy tökéletes az illető, ahogy van :)

8. Az előző goth kihívásos bejegyzésben említettem (és még jó párszor máshol), hogy hatalmas Barbie-mese és Eperke rajongó vagyok (meg Csingiling). Na most ez a kijelentés egy kis bővítésre szorul, ugyanis olyan szinten olvadok el a tömény cukorszirupos, rózsaszín giccsmeséktől, hogy az valami hihetetlen. Van valahol a lelkemnek egy olyan része, ami rózsaszín köntösbe van bújtatva és egy tündér tiarával a fején csücsül a képzeletbeli trónján. Igazi fanatikus vagyok, ugyanis ha tudom, hogy hamarosan megjelenik egy Barbie film (és tudom, mert nyomon követem), akkor olyan izgatottság lesz úrrá rajtam, mint másokon, ha megszerzik életük legáhitottabb ruháját, vagy ilyesmi. Megszállottan számolom vissza a napokat, naponta ötször nézem meg a trailert, és a mesék zenéit is egész nap dúdolom. Na már most ha láttatok már Barbie mesét, akkor tudjátok, hogy nagyon, de nagyon rózsaszín. Olyan neonosan rózsaszín. Nekem is kifolyik tőle a szemem, de mégis néznem kell. Ezek a cuki mesék a lelkem olyan részét képezik, amit még én magam sem értek igazán. De imádom őket a giccsességük ellenére is :)

9. Szeretem nézegetni mások természetes környezetben készült, csodaszép fotóit, de kizártnak tartom, hogy én díszmagyarba öltözve lecammogjak a kis panelomból, hogy aztán átsétáljak a fél városon egy jó fotóhelyet kutatva. Egyszerűen távol áll tőlem ez az egész. Kicsit irigylem is azokat, akik ilyen lazán sétálgatnak a szép ruháikban és lazán fotózkodnak, miközben körülöttük jönnek-mennek az emberek, de én erre képtelen lennék. Eleve zavarban érezném magam amiatt, hogy kicsípem magam, hát még ha sétálnom is kell benne. Ki van zárva. Maximum a házam oltalmazó falai között vagyok hajlandó ilyesfajta fotókat csinálni, vagy köztes megoldásként kényelmes, de viszonylag szép rucikban megyünk kirándulni és akkor ott tudunk lőni pár vállalható képet. De úgy, hogy én rendesen modellt álljak, pózoljak, meg minden, úgy nekem nem menne a dolog. Maximum még azt tartom elképzelhetőnek, ha kényelmes, hétköznapi ruhákban elindulnék, de vinném magammal a csinit is és helyben öltöznék át - bár ez lehet kissé macerás lenne, tudjátok, kullancsok és egyebek, szóval hagyjuk :D

10. Régen imádtam a szimfonikus-női énekes zenekarokat, de ez mára eléggé megváltozott. Továbbra sincs bajom velük, bár tény, hogy sokkal kevesebbet hallgatom őket. Sőt, szinte már soha, vagy csak nosztalgia végett. Egyszerűen már nem érzem őket közel magamhoz, és sokkal szívesebben választok ütősebb, agresszívabb zenét, ha kikapcsolódni szeretnék. Egy lágy női énekhang metallal karöltve nekem nem elég masszív ahhoz, hogy kikapcsoljon. Sőt, ahogy haladok előre a korral úgy kezdem el egyre jobban megkedvelni a régi metal zenekarokat és fedezem fel a többi zenei stílust is - a popot, a country-t, a jazzt, a bluest, a rock and rollt, a folkot, a j-popot, k-popot, a dubstepet, meg az ezer más mindent. Szóval igen, változnak az idők, változok én is.

Hát ennyi lettem volna mára, szép napot nektek! :)

2015. július 25., szombat

Mani-acs - Geometriai alakzatok




Sziasztok!

Ismét itt a Mani-acs, ezúttal pedig a geometriai alakzatok volt a témánk. Tudom, hogy ez a fajta körömfestés nagyon népszerű, de én sajnos kimaradok a csodálók közül, ugyanis nem igazán szeretem a geometriai alakzatokat sem a körmeimen, sem sehol másutt. Ennek ellenére igyekeztem megoldani a feladatot és egy többé-kevésbé geometriai mintás manikűrt hoztam nektek. Végre felavathattam az Essence menta lakkomat (meg a feketét is), és azt kell mondjam, nagyon jók ezek az új kiadású termékek. A mentának olyan telt, erős színe van, hogy egyetlen vastagabb réteg is elég lett volna belőle, én a szokás miatt viszont kettőt használtam. Ugyanez igaz a feketére is, nagyon meg vagyok velük elégedve.
Mikor inspiráció után kutattam nagyon sok képet nézegettem, de végül ez vitte nálam a prímet. Ezt próbáltam meg újraalkotni annyi különbséggel, hogy fehér helyett aranyat használtam. Nos, a végeredmény nem lett makulátlan, sőt. Habár a finommotorikus mozgásom egész jó, azért az ilyen aprólékos mintákat még gyakorolnom kell, viszont első nekifutásra nem olyan rossz ez :)








Sajnos a képeken nem látszik, de a mutató és gyűrűsujjamon is van minta, amit az Essence Here's my number lakkjával készítettem. Ez az egyetlen szürke lakkom, így ezzel dolgoztam, de mivel iszonyat csillámos, nehéz volt úgy fényképezni, hogy látszódjon a minta. Összességében elégedett vagyok vele még akkor is, ha közel sem tökéletes, mert legalább addigis gyakoroltam.

Nektek hogy tetszik?

2015. július 24., péntek

Goth kihívás 2. - 32-36.

Ezer éve nem folytattam már ezt a kihívást, shame on me. De most megtöröm a jeget és ismét válaszolok újabb 5 kérdésre a kihívásból :)

Mutass egy fotót valamiről, amit te készítettél!

Na ez már most bukott ügy, mert pl. goth ruhákat nem szoktam készíteni, de még dekorálni sem. Maximum a hastáncos cuccaim sorolhatók ide, esetleg néhány rajzom régebbről.












Melyek a legnagyobb ruha-baklövéseid? Melyik darabok megvásárlását bántad meg és miért?

Igazából csak egy baklövésre emlékszem még a tini éveimből. Életemben először jutottam el egy goth ruhaüzletbe és szentül elhatároztam, hogy én onnan nem térek haza üres kézzel. Ennek az eredménye az lett, hogy megvettem egy felsőt, aminek fűzős volt az eleje és orgonalila bársonyból készült (csak ilyen mellig érő cucc volt, alá kellett venni valamit), plusz irtó hosszú csipkés harangujjai voltak. Nagyon szép volt és nagyon csinos, csak nem rajtam :D Ehhez kellett volna egy olyan alá való ruha és szoknya, ami stílusában illik a felsőhöz, de nekem ilyenem nem volt, így kissé topis látványt nyújthattam, mikor a szép felső alá felvettem egy sima topot meg egy rojtos banyaszoknyát, hozzá pedig bakancsot XD Sajnos a szép felső idővel használhatatlanná foszlott, így meg kellett tőle válnom, viszont azóta egyetlen ruhadarabot sem vettem fölöslegesen :)

Mi járt a fejedben, amikor megszerezted életed első, ténylegesen goth ruhadarabját?

Szerintem nekem a mai napig nincs ilyen holmim. Maximum a hosszú, fekete szoknyáim és a néhány fűzőm tudható be ennek, de ezek sem olyan borzasztó különlegesek, bárki bárhol beszerezheti őket - én pl. Hádában nagyon sok jó cuccot találok. Sajnos nem keresek olyan jól, hogy igazi goth holmikat vásároljak igazi goth boltokból, de őszintén - ha lenne is rá pénzem, nem biztos, hogy ilyesmire költeném. Biztos fura ez a hozzáállás, de ha a kezembe nyomnának egy kis pénzt, tuti hogy az első utam a könyvesboltba vezetne...

Mutass egy képet a kedvenc körmeidről!

Ha a kérdés arra irányul, amiket én alkottam, nos, nehéz a választás, mivel az utóbbi időben elég sok manikűrt készítettem. Nem is biztos, hogy csak egyet ki tudnék választani, de azért megpróbálom:



Erre a Fűrész ihlette manikűrre mai napig büszke vagyok :)



És bár annyira nem goth, de ez a második kedvenc manikűröm saját magamtól :)



De ha ügyesebb lennék, leginkább ilyesmit viselnék szívesen :)


Sorolj fel pár dolgot, ami nagyon nem a stílusod, mégis nagyon tetszik!

Hűha, jó kérdés! Nem tudom pontosan milyen példákra kíváncsi a kérdés, de szedek innen is, onnan is. Pl. senki nem nézi ki belőlem, hogy imádom a Barbie meséket és Eperkét, pedig Disney után ők a kedvenceim :P Külsőségek terén pedig imádok mindent, ami csillog! Azt hiszem ez sem egy tipikus goth vonás, de kenyérre lehet kenni olyan ruhadarabbal, kiegészítővel és kozmetikummal, ami a szivárvány minden színében sziporkázik. Minél csillogósabb, annál jobb!
(Mindig mondom, hogy egyik előző életemben szarka voltam :P)

2015. július 23., csütörtök

Rengeteg filmélmény

Sziasztok!

Rengeteg mozit néztünk meg az utóbbi időben, kicsit el is vagyok csúszva a bemutatásukkal. Most elég sok filmet fogok elemezni, hogy behozzam magam, de ígérem nem írok róluk Habaró és Béka terjedelmű regényeket :P Vagy legalábbis megpróbálom :D A lényeg bennük lesz, ami alapján ki-ki eldöntheti, hogy lesz-e kedve megnézni őket. Lássuk is melyekről van szó.
(a tartalom leírások a port.hu oldalról származnak)


Mad Max - A harag útja




" A világvége olyan régen volt, hogy már alig akad, aki emlékezne rá. Az emberiség egykori dicsőségének hosszú ideje vége, a Föld egyetlen hatalmas sivatag; a kevés életben maradt kíméletlen gyilkossá, fosztogató ragadozóvá vált, és bármire képes, csak hogy egy nappal tovább bírja. De akadnak még olyanok, akik rendbe hozhatnák, ami, úgy tűnik, visszavonhatatlanul elromlott. Ketten vannak, és örök menekülés az életük. Az egyikük Max: hallgatag, harcos férfi, aki felesége és gyermeke halála után már csak a megbékélést keresi a vad káoszban. A másik Furiosa, a katonanő, aki úgy hiszi, túlélésének záloga az, ha eljut a sivatagon túlra, arra a tájra, ahol a gyerekkorát töltötte."

Ezt a filmet elsősorban a férjem miatt néztem meg, ugyanis a tömény akciófilmek nem szoktak lázba hozni. Ennél sem számítottam semmi lélekmegváltóra, de végül egy egész kerek kis mozi alakult ki belőle. Nem lesz a kedvencem, az tény, de azért a rengeteg autós üldözés és homokfelhő között meg lehetett találni a mélyben lapuló szellemi értékeket is. Igen, van egy kicsi feminista felhangja, és a főszereplő egyértelműen Charlize Theron, de azért ezek a tartalmak közel sem nyomják el a filmet. Ezt leginkább azért érzem így, mert Theron anélkül játszotta a nők jótevőjét, hogy közben átbillent volna egy bizonyos határon. Érezhető volt, hogy a brutális környezet ellenére ő egy igazi női karakter, de azért megállta a helyét ebben a kegyetlen világban is. Jó volt.


Maggie




Ehhez a filmhez nem találtam leírást, így most csak az én kritikámat olvashatjátok.
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, mert Schwarzeneggert drámában látni nem kis dolog. Főleg ha  az alap koncepció a zombifertőzés. Tőle a dirr-durr-csihipuhi a megszokott séma, most egy teljesen új szerepkörben láthattam őt. Nos, sok színészi képességet itt sem mutatott egy-két könnyezésen kívül, de pont ez a fajta száraz ténykezelés lett a történet központi meghatározója. Érezni lehetett a nyomást, ami a férfira nehezedik pont azáltal, hogy nem borult ki, hanem próbált úgy élni, mint azelőtt. A Schwarzi lányát alakító Abigail Breslin szintén remek választás volt a szerepre. Maga a történet nekem nagyon tetszett, teljesen más szemszögből mutatja be a zombikat, emberközelibbé, hihetőbbé, átélhetőbbé tette. Ebben állt a drámaisága. A végkifejletre valahol számítottam legbelül, mégis meglepett és elszomorított. Méltó lezárása volt a filmnek. Nagyon tudom ajánlani.


A hetedik fiú




"Egy régmúlt korban gonosz erő készül elszabadulni, mely újra felszítja a háborúságot az emberiség és a természetfeletti erők között. Gregory Mester egy lovag, aki századokkal ezelőtt foglyul ejtette a gonosz erőkkel bíró boszorkányt, Malkin Anyát. Azonban a boszorkány megszökött, és most bosszút forral. Malkin Anya összehívja a követőit minden inkarnációjából, és szörnyű haragját a gyanútlan világra akarja zúdítani. Csak egy valaki állhat az útjába: Gregory Mester. Gregory szemtől szembe kerül a gonosszal, melynek eljövetelétől mindig is rettegett. A következő teliholdig meg kell tennie azt, ami általában évekig tart: be kell tanítania új tanítványát, Tom Wardot, hogy legyőzhesse a semmihez sem fogható sötét mágiát. Az emberiség utolsó reménye a hetedik fiú hetedik fia."

Még anno egy film előzeteseként láttam bemutatót erről a moziról és akkor nagyon szerettem volna moziban megnézni. Mióta láttam, már nem bánom, hogy nem adtam ki rá pénzt. Sajnos a trailer lelőtte az összes jó jelenetet a filmből, a többi csak töltelék volt. A fantasy-s közeg nagyon gyér volt, hiányzott belőle valami plusz, ráadásul a falra másztam attól, hogy mikor volt végre egy értékelhető jelenet, akkor hirtelen bevágtak egy random nyálazós, romantikus(nak szánt) részt. 10 percenként kellett néznem, ahogy a turbékoló gerlicék köröznek egymás körül, flörtölnek és csipkelődnek, miközben én sárkányokra, varázslatra, boszorkányokra vágytam. Utóbbiak voltak benne, de nem kaptak elég lehetőséget a kibontakozásra, mivel a párocskánk elvette tőlük a lehetőséget. Szerettem volna szeretni ezt a filmet, de nem sikerült, nektek sem ajánlom :(


Jupiter felemelkedése




"Jupiter Jones (Mila Kunis) éjszaka született, és a jelek az mutatták, kivételesen nagy jövő áll előtte. Ám ez a jövő nem akar megérkezni: a lány hiába álmodozik, csupán vécéket takaríthat. Ám váratlanul megjelenik Caine (Channing Tatum), és mindent megváltoztat. A genetikailag átalakított ex-szuperkatona egyetlen okból jött a Földre: hogy magával vigye Jupitert, akinek genetikus kódja földönkívüli örökséget rejt. A jóslat talán igaz volt. Talán valóra is válik. Ám a világ kibillent egyensúlyát helyreállítani szinte lehetetlen feladat még a kiválasztottnak is."

Sajnos rögtön az elején le kell lőnöm a poént - ez a film olyan szinten vérszegény, hogy az valami borzasztó. Megint azt érzem, hogy a látvánnyal akarták eladni a mozit, közben pedig a történetre nem figyeltek. Pedig sajnos még mindig vannak emberek, akik egy jó történet miatt ülnek be a moziba (ehem, jelen!), és csak emellé szeretnének szép látványt kapni. Csak a látvány nem működik. Viszont megkockáztatom, hogy ha egy sztori jó, akkor még a kevésbé szép látvány sem érdekel. Egy szó mint száz, ez a mozi csak időpocsékolás volt az életemből. Adott volt egy jó kis reinkarnációs ötlet meg egy univerzális méretű tömegmészárlós dílerkedés, de nem dolgozták ki. A fő történetszál megint két ellentétes nemű szupermókus vergődéséről szólt, amitől már az arcomat le bírtam volna kaparni. Viszont! Ami értékelhető ebben a filmben, azok a negatív szereplők. A két hapsi olyan szinten irritált, hogy valami hihetetlen, és a legrosszabb az, hogy ennek örültem a legjobban! Ugyanis egyedül ők tudtak belőlem érzelmi reakciókat kicsikarni a filmes szerepükkel. Nem tudom ajánlani.


A szürke 50 árnyalata




"A szürke ötven árnyalata a világszerte hatalmas karriert befutott bestseller várva várt filmváltozata. Kiadása óta az Ötven árnyalat trilógiát 51 nyelvre fordították le, és több mint 100 millió példányt adtak el belőle nyomtatott és digitális formában, és ezzel a trilógia bekerült minden idők leggyorsabban legnagyobb példányszámban fogyó könyvei közé."

Hahaha, nem ússzátok meg nálam sem ezt a kritikát :D Tudom-tudom, szinte mindenki írt már róla, de engedtessék meg, hogy én is fröcsögjek pár sort. Eredetileg egy teljes bejegyzést szántam ennek a szutyoknak, de végül úgy döntöttem, hogy nem ér annyit. 1-2 mondatban is le tudom írni milyen pocsék volt ez a film. És igen, elolvastam előtte a könyvet - vagyis fogjuk rá, a lényeget ismerem (sajnos a sokadik "szent szar" és ajakharapdálás kikezdte az idegeimet és idő előtt feladtam a harcot a könyvvel). Már a könyvet is egy rakás ganénak tartottam, de amikor megnéztem belőle a filmet rájöttem, hogy van annál még lejjebb is. Ez a film pocsék. De nem csak a színészi játék miatt, hanem mert az alapjául szolgáló sztori is minősíthetetlenül rossz. Sajnos az élőszereplős verzió sem lendített sokat a dolgon - Ana iszonyatosan szerencsétlen és az én szememben minden vonzó tulajdonságot nélkülöz. Christian pedig minden, csak nem dögös. Az a krampuszos kis vigyor, amit néha bevillant engem röhögésre késztetett - ki az, aki ettől beindul? Úgy nézett ki ez a hapsi, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak azon, hogy elcsen egy kekszet a dobozból. Ráadásul egyáltalán nem működött a két ember között a kémia. Ha meglett volna mindez, nem kellett volna eljátszaniuk a vonzalmat, de mivel nem volt meg, színészkedni kellett, az pedig egyiküknek sem erőssége. Az alá-fölérendelt viszonyt is pocsékul mutatták be, komolyan mondom az egyik Dr. House részben jobban ráéreztek a dominancia lényegére, mint itt. Senkinek nem ajánlom.


A lázadó




"A beavatott-sorozat: A lázadó emeli a tétet: Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát."

Nagyon vártam már, hogy megnézhessem ezt a filmet, mert az első rész kifejezetten tetszett. A másodikkal sem volt gond, hacsak annyi nem, hogy kevesebb volt benne az akció. Viktor ezt nehezményezte is, neki emiatt nem tetszett a dolog, nekem viszont igen, mivel sok elgondolkodtató, elmélkedős rész volt benne, amiket nagyon szeretek. Tris karaktere még mindig szimpatikus, tetszik rövid hajjal is, Négyes viszont csak töltelék volt ebben a filmben. Imádtam a szimulációkat, nagyon kreatívan oldották meg az emberi elme kivetüléseit. Volt benne jó pár drámai jelenet, amiknél izgultam rendesen, a végén pedig ott volt a csattanó, ami annak ellenére is ütött, hogy már tudtam róla. Jó kis mozi volt, tudom ajánlani.


Hamupipőke




"A klasszikus mese élőszereplős feldolgozása a fiatal Ella (Lily James) történetét meséli el, akinek kereskedő apja újból megnősül Ella édesanyjának halála után. A lány szeretettel fogadja új mostohaanyját (Cate Blanchett) és lányait, Anastasiát (Holliday Grainger) és Drisellát (Sophie McShera). Azonban, amikor édesapja is váratlanul meghal, a lány hirtelen egy féltékeny és kegyetlen családban találja magát, új rokonai kénye-kedvének kiszolgáltatva. Bár a legmegalázóbb feladatokat bízzák rá és cselédként tartják a háznál, Ella nem adja fel a reményt és mindig édesanyja utolsó szavai lebegnek a szemei előtt: "légy bátor és kedves". Ezért fogát összeszorítva tűri, hogy mostohaanyja és lányai lépten-nyomon kihasználják. Amikor találkozik egy jóképű idegennel az erdőben, Ella nem is tudja, hogy egy álruhás herceggel (Richard Madden) sodorta össze a sors, akiben igazi társra lel. Amikor a királyi udvar meghívókat küld szét a birodalom összes hajadonjának, Ella reménykedni kezd, hogy ismét találkozhat a sármos Kittel. Azonban gonosz mostohaanyja megtiltja a lánynak, hogy részt vegyen a bálon és még ruháját is szétszaggatja. De persze, ahogy a tündérmesékben lenni szokott, a segítség sem várat magára sokat. Egy kedves koldus öregasszony (Helena Bonham Carter) néhány egér és egy hatalmas sütőtök segítségével örökre megváltoztatja a fiatal lány életét."

Először is emeljük poharunkat Hálivúdra, ahol rájöttek végre, hogy a Disney mesék élő szereplős feldolgozásai jó ötletnek tűnnek! Hurrá! 
Ezt a filmet is epedve vártam és nem is kellett benne csalódnom. Szigorúan eredeti szinkronnal tessék nézni, ugyanis Helena Bonham Carter, mint tündérkeresztanya valami halálos :D Olyan szövegei vannak és olyan hangjátéka (az alapvető zseniális színészi játékán túl), hogy majd bepisiltem a nevetéstől :D Ez a film nagyon ügyesen egyensúlyoz a komikus és komoly helyzetek között, alapjáraton érezzük, hogy nem veszi magát komolyan a mozi. Nem akart feltétlenül álomszép és romantikus lenni, pont annyi humort és iróniát tartalmaz, amitől élvezhetővé válik egy ilyen tipikus hercegnős mozi is. Cate Blanchett egyszerűen zseniális a gonosz mostoha szerepében, olyan tökéletesen alakította ezt a figurát, hogy nála jobban senkinek sem menne. Volt benne valami negédes álszentség, ami aztán tömény irigységgel átitatott rosszindulattá torzult. Na és az arcjátéka! Galadriel faarca és semleges mosolya után most olyan arcokat láthatunk tőle, amitől ismét röhögőgörcsöm támadt :D A főszereplőnk is remekül helyt állt (habár a nagy színészek mellett azért kicsit eltörpült), ugyanis szép volt, bájos és kedves, de emellett mutatott valódi, emberi érzelmeket is. A látvány mesébe illően szép volt, Pipő ruhája maga az álom, a herceg viszont ronda. Más belekötni valóm nincsen, tessék megnézni :)


The Duff





Ehhez sem találtam leírást, de annyira nem is szükséges. Miről is szól ez a film? Adott egy lány, Bianca Piper, aki tökéletesen láthatatlan két csini barátnője mellett. Utálja a szomszéd srácot, Wes-t, aki a suli legmenőbb pasija, s aki ráadásul nem átallott azt mondani rá, hogy ő egy pótkerék - az a csaj, aki kilóg a baráti társaságból, mert rondább, kövérebb és láthatatlanabb, mint a többi. Bianca ezután nemes egyszerűségel ráborítja a kóláját Wesley-re, később viszont arra kéri a fiút, hogy segítsen neki "valakivé" válni. Szeretné, ha észrevenné őt az a fiú, aki tetszik neki (még véletlenül sem Wes), cserébe pedig Bianca korrepetálja az élsportoló, ám nem túl agytröszt srácot. Közösen töltött óráik alatt azonban kiderül, hogy sokkal több közös vonásuk van, mint gondolnák, és hogy a csini pofi nem mindig elég ahhoz, hogy valaki szimpatikusnak tartson. 

Előre le kell szögeznem, hogy habár ez egy tipikus tinifilm, azok közül is egy nagyon-nagyon jó kis tinifilm! Igen, meg vannak benne a tipikus karakterek (menőcsaj-menősrác, csúnyácska, szürke egér típusú, nagyszájú leányzó), de ennek ellenére mégis nagyon élvezhető. Ez természetesen Bianca karakterének köszönhető, aki végre valahára nem szemüveges, csöndes kiscsaj és nem is lázadó kívülálló, hanem egy hús-vér lány. Szereti a klasszikus horror filmeket, jó tanuló, kissé ironikus és halál laza. Nem egy klasszikus szépség, de nem is csúnya, egyszóval simán beleképzelhetjük magunkat a helyébe. A sztori konfliktusa klasszikus, a láthatatlan csaj szeretne "valakivé" válni, akit nem csak úgy emlegetnek, hogy XY barátja. Ezt a csodát Wesley-től várja, aki amellett, hogy az ügyeletes menő csávó, még a lány szomszédja is. Közös élményeik során jobban megismerik egymást és persze a végén kiderül, hogy még a menő csávó is szívesebben választ olyan lányt, akivel jókat lehet röhögni, mint egy szép, de belül annál gonoszabb lányt, aki csak kirakatbabának való. Közben nagyon jó poénokat és helyzetkomikumokat láthatunk, úgyhogy ezt a filmet is jó szívvel tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az ilyen műfajt :)


Hős6os




"A Hős6os-ban minden megvan, amit a nézők elvárnak a Walt Disney Animation Studios nevével fémjelzett kedves és humoros animációs alkotástól. Az akciódús kaland a robotok építésével foglalkozó, zseniális Hiro Hamada körül forog, aki barátai segítségével megtanulja kiaknázni brilláns agyának minden egyes tekervényét. Ebben segítségére van testvére, a szintén lángész Tadashi, az adrenalintól csöpögő kalandok megszállottja Go Go Tamago, a mindig rendkívül precíz Wasabi No-Ginger, a kémiazseni Honey Lemon és Fred, a rajongó. Amikor egy váratlan fordulat miatt egy veszedelmes összeesküvés közepén találják magukat - amely San Fransokyo gigantikus városát fenyegeti - Hiro legközelebbi bizalmasához, egy Baymax nevű robothoz fordul, csapatából pedig modern kütyükkel felszerelt hősöket farag, hogy képesek legyenek felderíteni a rejtélyes szervezkedést."

Még az iskolában kezdtük el nézni ezt a mesét a gyerekekkel, én pedig itthon folytattam, mert kíváncsi voltam a végkimenetelre. Mit is írhatnék róla? Vicces és bájos, pont amilyennek egy mesének lennie kell. A modern téma nagyon aktuális, hiszen a mai srácok odavannak a kütyükért, ugyanakkor sok klasszikus érzelmi helyzetet is taglal a film, ami szerintem nagyon fontos egy tanító célzatú mesénél. A benne lévő dráma engem is mélyen megérintett, majd a gyerek és robot közti kapcsolat is meglágyította a szívemet. Nagyon korrektül összerakott kis mese ez, a karakterek is szerethetőek, és habár a történet kissé sablonos, van azért benne olyan csavar, amin én is meglepődtem. De lehet, hogy csak naiv vagyok :D Öszességében tudom ajánlani ezt a mesét gyereklelkű felnőtteknek, mert jó kikapcsolódás :)


Jurassic World




"Steven Spielberg producerként tér vissza nagy sikerű, úttörő sorozatának legújabb részével, a Jurassic World rendkívül látványos, torokszorítóan izgalmas, nagyszabású kalandjával, melyben újra megnyílik a híres sziget őslény parkja."

Mondanom sem kell, ezt a filmet is nagyon vártam. Moziban néztük és nagyon megérte, ezeket a monumentális sztorikat mindenképpen ott kell megnézni. Nagyon nosztalgikus volt újra hallani a jól ismert "dínó dallamot", jó volt újra látni az őslényeket és összességében korrekt kis film lett ez, de... És itt jön a de. Sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett. Maga a központi téma, miszerint a mai embereket már nem nyűgözik le a dinoszauruszok engem személy szerint felháborított. Oké, hogy egyre modernizáltabb társadalomban élünk, na de azért egy dínó látványa már csak nem válik hétköznapi dologgá. Itt mégis azt sugallják nekünk, hogy egy dínó önmagában nem elég a lenyűgözéshez, szabadidő parkot kell köréjük építeni, hogy még jobban kiélvezhessék az emberek a dínókkal töltött időt. Vérlázító volt látni a kis Triceratopsokon lovagoló gyerekeket (a pónik körbe-körbe futtatását sem tartom állathoz méltó, egészséges dolognak), na meg a génmanipulált dínót - mert egy eredeti dínó már nem elég lenyűgöző. Őszintén, én mai napig le tudok döbbenni, ha mezei nyulat látok rohanni a mezőn, vagy ha katica röppen a kezemre - hogy a francba ne lenne elég egy "sima" dínó látványa?! Aztán ott van még Raptorszelidítő Owen. Magával a színésszel nincs bajom (arról nem tehet, hogy alig kapott szöveget), igaz, nem gerjedek rá, mint sokan mások, viszont ismét csak dühítőnek tartom, hogy a raptorokat odáig alacsonyították, hogy egy ember meg tudta őket "szelidíteni". Vagy legalábbis kezelni tudja őket. Az első három részben azért imádtam a raptorokat, mert vadak voltak, veszélyesek és bitang okosak. Most, ebben a filmben csak azt láttam, hogy ezeket a csodás, hátborzongató lényeket egy ember manipulálni tudja. Érzitek, hogy ezzel elveszítik a raptorok a varázsukat? Pont az volt bennük a jó, hogy csúcsragadozók, könyörtelen zsenik, most meg hirtelen hallgatnak az emberre és mellette trappolnak, hogy közösen vadásszanak. Nem, nem és nem. Ez a része nagyon nem jött be a dolognak. Ugyancsak negatívum, hogy a két töltelék gyerekkarakter teljesen észrevétlenné vált. Jó lett volna, ha az egyikük lány, és jó lett volna, ha nem azon bosszankodom öt percenként, hogy az idősebb srác más csajokat stíröl, miközben otthon várja a rajongó barátnője. Claire karaktere viszont tetszett - sikeres üzletasszony volt, bár nem hibátlan. Furcsa volt az észjárása, de szerintem neki már csak dollár bankók lebegtek a szeme előtt. A tűsarkúban futkosás nekem is feltűnt, bár őszintén, ezt tartottam a legkevésbé zavaró dolognak - a természet tiszteletének hiánya jobban bosszantott. Ha Malcolmot betették volna a filmbe, helyettem is károgott volna. Viszont, hogy tényleges pozitívumot is említsek - a látvány szuper volt, mint mindig, a zenéjét imádtam és jó volt, hogy állandóan pörgött a film, egy percig sem unatkoztam. Ja, és ki kell emelnem a Mosasaurust - bitang jól nézett ki! Végre vízi dínókat is láttunk, jeee! Összességében tudom ajánlani, bár aki hozzám hasonló tisztelettudattal rendelkezik, készüljön fel a keserű szájízre a mozi után. 


Láttátok valamelyiket?
Nektek hogy tetszettek?

2015. július 22., szerda

ILNP - Happily Ever After

Sziasztok!

Azt hiszem szép lassan kezdem a szülinapomra kapott jóságok bemutatását. Nehéz helyzetben vagyok, mert annyi szépséget sikerült kapnom, hogy azt se tudom melyikkel kezdjem. Írtátok jó páran, hogy a MAC rúzsok nagyon érdekelnek titeket, és ígérem azokról is lesz teszt, de most "kénytelen" vagyok egy körömlakkot mutatni nektek, ami teljesen rabul ejtett. Komolyan mondom, hogy az eddigi körömlakkjaim közül egyetlen egy sem vett le így a lábamról, mint a címadó ILNP csoda. De tényleg. És hozzátenném, hogy egy világos, rózsaszínes-levendulás jellegű lakkról van szó. Nem vérszínű, nem is sötétlila, hanem cuki hercegnős csillámrengeteg. És mégis oda meg vissza vagyok tőle.

Mikor nézelődtem a Nailland oldalán nem voltam biztos benne, hogy nekem ez a lakk kell. Olyan kis semmilyennek tűnt a bemutató képén. Aztán rákerestem a neten, és a többi fotó már sokkal meggyőzőbb volt róla. Ugyanakkor még mindig zavarban voltam, mert ahány blog, annyiféle fotót és színt láttam. Azt ki tudtam venni, hogy az alapszíne egy nagyon halvány levendula lila, de hogy azon túl még mi van benne, hát, fogalmam sem volt. Végül mit volt mit veszítenem, megrendeltem. Úgy voltam vele, hogy levendula színű lakkom még úgy sincs, nagyon nem eshetek pofára :D Aztán mikor megérkezett és kézhez kaptam, egy pillanatig még a légzésem is kihagyott. A Happily Ever After ugyanis maga az üvegbe zárt tündérmese királylányokkal, hercegekkel és üvegcipellőkkel. Árnyékban "csak" egy levendula színű, ezüst pelyhes lakknak tűnik (némi halvány rózsaszínes jelleggel), de aztán kitettem a kezem a napfénybe és szóhoz sem jutottam. Olyan brutálisan szép holo hatást villantott ez a szolid kis lakk, hogy az valami csuda! A szivárvány minden színe ott táncolt a körmeimen anélkül, hogy giccsesnek éreztem volna magam, főleg hogy nem szeretem a nagyon színes dolgokat. De ez a lakk, emberek, ez valami mesés... Bizonyos fényviszonyoknál olyan hatása volt, mintha tükörszerű réteget képezett volna a körmeimen, egyfajta ezüst páncélt, és ilyennel én még sosem találkoztam. Mivel elég pocsék vagyok a lakkok leírásában, ezért inkább hagyom, hogy a továbbiakban a képek beszéljenek helyettem :P Jó sok lesz belőlük, mert szeretném megmutatni ennek a lakknak a sokféle arcát, hogy hány és hány színt sikerült kicsalogatni belőle :)














Benti nappali fényben








Közvetlen napsütésben


















Csak hogy még tetézzem a lakk kiválóságát hozzátenném, hogy az állaga tökéletes, nagyon szépen terül és az ezüst pelyhek szépen rásimulnak a körmeimre. Egyetlen rétegben is látványos, de én a biztonság kedvéért kettőt vittem fel. Hamar szárad, de nem olyan gyorsan, hogy ne lehessen szépen eloszlatni. Egy teljes hétig volt a körmeimen és közben egyáltalán nem pattogott le, még a körömvégi kopás is alig volt felfedezhető rajta. Mit is mondhatnék még? Ez a lakk egyszerűen csodálatos :) Biztos, hogy fogok még rendelni ILNP lakkokat, mivel a Picture Polish után ez a márka lett a másik kedvencem (elöljáróban annyit, hogy a másik két testvére is szépen muzsikál ^^)

Nektek hogy tetszik?